Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
38. szám - SHAKESPEARE JELLEMZÉSE ÉS SZERKESZTÉSE MÓDJÁRÓL. – Gregus Ágosttól
SHAKSPEARE JELLEMZÉSE ÉS SZERKESZTÉSE MÓDJÁRÓL. Oedipusról el van végezve, hogy megöli apját s elveszi anyját. Ki akarjakerülni végzetét, de mégis beteljesedik rajta. Görögország mind a három tragikusa, Aeschylus, Sophokles, Euripides, színpadra hozta és Sophokles róla szóló két tragédiája átszállott a mi korunkra is, hirdetve a hellén fölfogást a tragédia hőseiről. Macbethnek trónt jövendölnek a boszorkányok, s ő, nagyravágyása indulatában, megöli a törvényes királyt, hogy helyébe ülhessen. Shakspeare műve a szerencsés katonát lépteti elénk, akiben Wallensteini és napóleoni vonásokra találunk, s a kiről fölteszszük, hogy a boszorkányok közbenjárása nélkül is elköveti véres tetteit. A jóslat nem szüli, csak sietteti gonosz elhatározását. Sorsa nem valami külső hatalom parancsából nehezedik rá, hanem belőle magából származik. íme, a görög meg a keresztyén tragédia különbsége, melyet az újabb kritika fölállított, de túlságosan föl is fokozott, mintha a görög szomorújáték katasztrófájában benne nem rejlenék egyszersmind az ember önön érdeme jutalma, a keresztyén drámából pedig végképen ki volna rekesztve a fátum, vagyis, helyesebben, mind ama tényezők összesége, melyek, a mi saját cselekvésünkön kívül, legtöbbször akaratunk ellenére, sorsunkat eldöntik. Mindenki, tehát a színmű hőse is, bizonyos viszonyok közé van helyezve, melyek már nagyobbára megvoltak mielőtt közéjök jutott volna, melyek hol kedveznek, hol ártogatnak neki, melyeket, a mennyiben akadályozzák, igyekszik elhárítani, megváltoztatni, de a melyek, mint sokaknak régi közre- Budapesti Szemle. Tizenkilenczedik kötet, 1879. 16