Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
38. szám - SHAKESPEARE JELLEMZÉSE ÉS SZERKESZTÉSE MÓDJÁRÓL. – Gregus Ágosttól
működéséből keletkezett eredmények, mindenkor erősebbek mint ő, s ha beléjök ütközik, összezúzzák. Ezek a viszonyok, mint elemek harczai és játékai, mint az éghajlat s az egész külső természet adományai, továbbá mint társadalmi osztályok és intézmények, mint erkölcsök és törvények, mint helyes vagy babonás meggyőződések, mint többé vagy kevésbbé igazolt érdekek és óhajtások, általában mint nagyobb vagy kisebb mértékben tűrhető állapotok környeznek bennünket — azért nevezzük körülményeknek is — és az ő egymásra hatásukból fejlődik, megannyi iinea resultansképen, valamennyi esemény, minden ami történik, szóval: a világ folyása. Ebbe a világ folyásába úgy ahogy magunk is belefolyunk, és a mi egyéni mivoltunk, a mi jó meg rossz indulatunk, a mi hajlamaink és törekvéseink, másokra nézve, szintén körülmények, viszonyok, valamint hogy, mi reánk nézve, mások lénye és eljárása körülményekül, viszonyokat szolgálnak. Tehát mindennek, ami történik, két tényezője van : mink és a világ, vagyis a viszonyok, a viszonyok közé tudva embertársainkat is. Ehhez képest minden összeütközés az én meg a nem-én között megy véghez. És mi a sors? Az ami az én s a nem-én összeütközéséből, illetőleg összehatásából származik. Az események költészetének, különösen a drámának, ez az összeütközés a tárgya; e szerint a színköltőnek mindenek fölött az összeütközés két tényezőjét kell ismernie: az emberi lelket, s az ellentálló viszonyokat, a világot, az életet. Másképen : ismernie kell az embert, és az embereket, az embert, aki mindenkor ugyanaz, és az embereket, amennyiben különbözők. íme az általános emberi az egyének sokféleségében, az egység a változatosságban.Erre a kettős ismeretre, a drámaírón kívül, különösen szüksége van még, hogy sikerrel oktathasson, a moralistának, a történetírónak, és szüksége van, ha boldogulni akar, a diplomatának, de a legközönségesebb kalmárnak is. Rümelin úgy vélekedik, hogy Shakspearenek van ember, de nincs világismerete, se részben Goethével állítja szembe, mint akinek drámáiban a körülmények bonyodalmas szövedéke is valószerűen meg van alakítva, holott Shakspeare a maga korának és nemzetének elfogult fia, s a helyzeteken.