Budapesti Szemle. 1944. 267. kötet, 800-805. szám

800. szám - EÖTVÖS LORÁND HALÁLÁNAK NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA. – Pekár Dezsőtől

EÖTVÖS LORÁND HALÁLÁNAK NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA. Huszonöt évvel ezelőtt, április 8-ikának végső percei­ben dobbant utolsót egy igazi emberbarát szerető szíve, elköl­tözött a fennkölt nemes lélek, az emberiség tudományának nagy veszteségére meghalt báró Eötvös Loránd. Távozásával súlyos veszteség érte az Akadémiát is, melynek közel félszázadon át lelkes és munkás tagja volt. Ugyanis már 1873-ban levelező taggá, 1883-ban pedig rendes taggá választották. Itt mutatta be aránylag rövid, de nagy­súlyú értekezéseit, amelyekben tudományos kutatásainak csu­pán legfőbb részleteit és legfontosabb eredményeit foglalta össze, úgy, hogy azok egy-egy oldala mögött hónapok, nem egyszer évek szorgalmas munkája rejlik. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítőjében jelentek meg nagyjelentőségű és úttörő dolgo­zatai a kapillaritásról, majd később a gravitációról és mágnes­ségről, amelyek közül Akadémiánk a Vizsgálatok a gravitáció és mágnesség köréből értékes művét 1896-ban a nagyjutalom­mal tüntette ki. Tizenhét éven át, 1889-től 1905-ig elnöke volt Tudós Társaságunknak. Elnöki beszédeiben több nagy horderejű tudományos kérdéssel foglalkozott. Önzetlen mun­kára buzdította a tudományok művelőit, mondván : «Miért nem elégszik meg a tudós azzal a neki adott leírhatatlan gyönyörűséggel, amelyet minden, még a legcsekélyebb igaz­ságnak felfedezése is nyújt... A tudomány, mint féltékeny kedves, csak annak homlokára nyomja csókját, aki minden percét neki szenteli.» A Magyar Tudományos Akadémia 89. Ünnepélyes Köz­ülését 1929. május 12-én Eötvös Loránd emlékének szentelte és ezzel kapcsolatban jelent meg az Akadémia kiadásában a Budapesti Szemle, 267. kötet, 1944. július. 1

Next