Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)
1854-05-28 / 4. szám
BUDAPESTI VISZHANG. 4-dik szám, május 28-án 1854. Szinte oly intézvény, mely nálunk csak növénytári rengeteg hajtás. Erőtetes külföldi példák után. Hisz, az istenért, már csak tagságra hányadik vállalkozott tiszta műszeretetből ? Mivel az évi műlap körülbelül megérte a részvénydijt, tehát a gyakorlati ember is valami csekély műérzék mellett oda veté öt forintját alamizsnakép. Földből akartunk teremteni művészeket, mielőtt hozzávalót leirünk. Meleg esőre csakugyan előbukkan a gombafaj, azaz, pénzért igen sokfélét szerezhetni, csupán ízlést, meg szellemet nem. Kézművest akárhányat jó bér fejében, így keletkezett a magyar képíróság; ezen ösztön nyomán fejlett, s ért már tökélyéig (?). Igaz, van most már képírónk elég, de nagyon bsz csak olyanok, minő műérzékünk: azaz, költőiség nélküli, szellemtelen, íme, ha megvetjük a történeti fejlődést, ha mindent erőtetünk, ahelyett, hogy bevárnék, míg magától magzik föl, mint vér s ízlésbeli kivánalom. Képiróságunk mailag sokban majomi utánzat, kézművességi üzlet. Kissé kemény szó, de alkalmasint igazoljuk az alábbiakban. Vigasztalásul azonban utalán megjegyezhetjük, hogy e jelenidő, e nagy ВГОЛГШ1 VISZIUNK. "