Budapesti Viszhang, 1855. július-december (2. évfolyam 2. félév, 1-27. szám)

1855-07-01 / 1. szám

­Ha 3 v­r~­ mal közelebb állhatna hozzá , megadna három ezüst­­húszast. ,Hogy is hívják, — uramöcsém! — azt a grófot?* mondja a mi egykori csézás táblabiránk, majdnem kida­gadt képpel nézvén egy könyvet, melyen ezen szavak valának : „Hitel,“ gróf irta Széchenyi István. „Hát nem tudja elolvasni, bátyám, a könyvnek czimét ?“ ,A patvarba, hogy ne tudnám elolvasni, uramöcsém, hanem maga mindig Szécsényiről beszél, pedig ide az van írva: Széchenyi.* „Az épen Szécsenyi!“ mondja mosolyogva Sándor. ,Aztán ő maga írta ezt a könyvet?* „Bizony furcsa kérdéseket teszen, kedves urambá­­tyám, — hisz ott van a kezében a könyv, és rá van nyomva, irta: gróf Széchenyi István.“ ,Látom én azt öcsém! .... hanem aztán az a gróf könyvet is csinálna ?* „Itt a kész példa, hogy csinált.** ,Aztán, kedves öcsém, — tudna egy gróf könyvet csinálni ?** „Hát ki csinálná helyette ?“ ,Ki e? . . . hám, ... ott van a sekretáriusa!* mire Sándor a kérdést ismételve mondja. ,A titkára?“ ,T­e­s s­é­k?‘------mondja a másik nem értve az uj szót. ,A titkár?* ,Mi a manó az? uramöcsém! — kérdi bamba kép­pel a másik. ,Ez most a magyar neve a sekretáriusnak.* „Talán bizony nem tetszik ez a szó? ,Semmi esetre sem, — édes urambátyám, azért ma­gyar nevet adtunk, mit aztán ön is . . . „Mi az ? . . . ,Ön, édes urambátyám, — az az maga, — csakhogy igy mondják azt most, ön!* „Uramöcsém! valja meg igazán, maga most engem bolonddá akar tenni.“ ,Ahhoz nem volna kedvem !* „Bizony röstelném is ilyen festivatás..........“ ,Ünnepély, — édes urambátyám.* „Már annak is más neve van?“ kérdi újabb bámu­lással az öreg. ,Kénytelenek valánk azt a szót is magyarítani.* Csakhogy van e egy ember öcsém ebben a szá­jában. . . .* ,Teremben, — urambátyám, — teremben, — a szálát most már teremnek hívják! „A patvar üsse meg a dolgozókat, hisz én már igy nem értelek meg beneteket.* ,Majd megtanulja urambátyám is épen úgy, mint más.* „Aztán már tudna valaki igy beszélni, a­hogy uramöcsém beszél.“ ,Igen sokan!* ,Még az a Szécsényi gróf is, ki ezt a könyvet irta.“ ,Épene az elnöke a magyar tudós-társaságnak, mely ezzel foglalkozik.* „Hát mégis ő irta ezt a könyvet?** ,És nem akarja elhinni, urambátyám, hogy ő irta volna ?* „De hisz pénzért árulják ezt a könyvet?“ ,Ingyen csak nem adhatja a könyvárus.* „De adhatna a gróf, elég pénze van neki, hát mit kíván érte?“ ,Most adott hatvanezer pengőt a tudós-társaságra, s ha még ráadásul minden ember egy ingyenpéldányt kíván, úgy nem lesz elég az egész jószága a nyomtatási költ­ségre.* „Aztán mit ír benne ez a Szécsényi gróf?** ,Bizony kevés dicséretest mirólunk, sőt megmondja liz az, 1 -ör hogy nem tudunk gazdálkodni, mert az ur is csak azzal az ekével turkálja a földet, mivel száz esz­tendővel előbb az öreg apjának öreg bérese. 2-or egy pár holdat fölturkáltunk egy kis búza alá, a többi aztán leg­előnek maradt. 3-or minthogy pénzünk nincsen, ember­ségünk sincsen, mert míg a Hollandus azon töri fejét, hova tegye pénzét hatvanas kamatra, addig a magyar ne­mes ember azon búslakodik, hol kap ötvenes kamatra. 4-er folyton veszekszünk, és készek vagyunk egy hold búzaföldért elpörleni tíz hold rétet.* ,És ez a könyvbe van nyomtatva.* „Szóról szóra, hanem még ez csak elöljáróbeszéd.** ,Csak ?* „Csak bizony, ... hanem aztán jő a hadd el hadd,... csak győzze nyelni az ember.“ ,Aztán valakiről írja talán ő ezt a könyvet? „Ránk illik az a könyv, urambátyám, — de mintha csak mértéket volna.“ ,Járt-e erre, mifelénk, az a gróf? „A múlt esztendőben két hónapig járta meg velünk a megyét, — mondja Sándor, mire a spektábilis húzó­dozni kezdett, és szinte megörült, mikor látta, hogy Sán­dor távozni akar, s körüle a többiek is szétmentek. ,Uramöcsém! — szólamlik még aztán a spektábilis félre húzván Sándort, — én mindig böcsültem, szeret­tem uramöcsémnek édes atyát­ is, hát még kedves öcsé­met! azért mondja meg nekem, látta e már azt a Szécsé­nyi grófot.* „Akárhányszor!“ „Beszélt is vele ? „Akárhányszor!“ .Nem mondta azt, hogy jártában keltében valakinek a háza táját úgy körülnézte volna ?* „Ismeri az, édes urambátyám, — az egész országot úgy, mint én a tenyeremet.** ,Ne beszéljen! . . . talán még a mi composessoratu­­sunkat is ? * „Hatszor is megálltunk a faluban, néztük a gazdál­kodást.“ ,Aztán az ilyenről persze ir is.* „Még pedig jó vastag tollal, mint fölebb is mon­dom.** ,De a nevét nem mondja senkinek ?* „Azt nem teszi, — de hogy a patvarba is tartaná fejében valamennyi ember nevét.* ,Az enyimet nem említette soha ?* „Egy szóval sem, azért jó állok.“­*

Next