Állami Kossuth gimnázium, Cegléd, 1934

I. Horatius kétezer év tükrében. (A szerző értekezésének kivonata.) 1935-ben két nevezetes évfordulót ül a magyar nemzet. Az egyik II. Rákóczi Ferenc halálának kétszázéves fordulója, a másik Horatius születésének bimillenáriuma. Rákóczi időben is, szívünkhöz is köze­lebb áll, de halálának fordulója csak a mi ünnepünk. Horatiust ellenben velünk ünnepli az egész világ. Mert Horatius az egész művelt világé. Fontosságát jelzi az a körülmény, hogy a Szentírást kivéve nincsen könyv a föld kerekségén, melyet annyiszor adtak volna ki, mint Horatius műveit. Nincs költő, kinek munkáiból annyi szállóige maradt volna fenn, mint Horatiuséból. Nincs író, ki annyi értékes gondolatot tartalmazna, mint Horatius. Ezek most az egész világ közkincsei. Nincs auktor, kiről annyit írtak volna, mint Hora­­tiusról, kinek majdnem minden strófáját a monográfiák egész tömege magyarázza. Elterjedtségét jelzi az is, hogy míg a legtöbb klasszikus auktor vagy egyáltalán nem, vagy csak töredékben, a legjobb eset­ben egy-két kódexben maradt fenn, addig Horatius műveit majd 300 kézirat tartotta fenn. A könyvnyomtatás feltalálásakor mindjárt Horatius műveinek nyomtatására kerül a sor, az első Horatius kiadás (1470) egyúttal egyike a legrégibb nyomtatott könyveknek. Kétezer esztendeig gyönyörködött a művelt emberiség Horatius­ban, s eme kétezer év alatt sokfélekép vélekedtek Horatiusról, de mindig foglalkoztak vele. A régiek a klasszikus antik világ kezdetét Homérosszal, a végét Horatiusszal jelezték. Népszerűség tekintetében Horatius még Homérosszal is vetekedik, de van egy kiváló oldala, mellyel Homerost is felülmúlja. Horatius az összes klasszikus auk­torok közül a legmodernebb. Most is él, mert az örök emberi kifeje­zője. Ezért teljesült, mit önmagáról megjósolt, büszkén, mint a lírai költők szokták : „Non omnis moriar.“ * * * Az ókor nagyra értékelte Horatiust, elismerés tekintetében mind­járt Vergilius után következett. Juvenalis korában az iskolákat Hóza-

Next