Czegléd, 1903 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

Triszon­egyedik évfolyam. 1-86 «rim. Csejeléá, 1903. január 4. sesöli bu, "0- £S PAPiKHöKt' «ÓNyuNyonDA CZ£QL£D— nyiltterek, valamint hirdetési dijak, közvetlen a kintó­­ hivatalhoz küldendők. Nyilttér sora 50 kr. Szerkesztőség: a kiadóhivatalban. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉST-DT.J: HIRDETM­ÉN­YEK . Helyben házhoz hordva egész évre 3 frt. négy hóra 1 írt. Egyes szám ára : 7 kr. Felelős szerkesztő: Dr. F. Halász László. Kiadótulajdonos: Sebők Béla. Uj év, uj remény. A Gondviselés kegyelméből ismét egy év suhant el a végtelenségbe. Bánatunk, örömünk elvitte magával. Egyet hagyott meg csupán. A reményt. Reményt egy jobb, egy szebb jövőben, mely kárpótoljon a múltak bajaiért, szen­vedéseiért. Hogy az új év beváltja-e e reményt, ki tudná előre ? Gyarló ember nem lehet oly vakmerő, hogy az égiek titkait erőszak­kal kicsikarhassa. Sem ész, sem akarat, sem vakmerőség nem segít itt. S a­ki meggon­dolatlanul bízik erejében, biztosra veheti, hogy végre is szárnyaszegetten fog alá­hullani képzelt hatalma magasságából. Hogy a letűnt ó év mennyi reményt valósított meg városunk közéletére, s meny­nyit hagyott valósulatlanul , illik arra né­mileg visszatérnünk. A Kossuth-szobor immár városunk dicsősége. A nagy Kossuth Lajos érc­­­szobra Árpád-terünkön áll s hirdeti örök időkön át városunk áldozatkészségét. A főgymnasium is tető alatt. Az impozáns kétemeletes palota már is nyíltan mutatja városunk polgárainak a kultúra iránt érzett fogékonyságát s azt a nagy áldozatkészséget, mit a tudományért meghoztunk. Ez évre vár végleges befeje­zése, melylyel a gyönyörű épületet egyúttal átadjuk rendeltetésének. Úgy a Kossuth-szobor, mint a fő­­gymnasium, sok év fáradságos munkájának a gyümölcse. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy mind a két monumentális emlék lét­rehozásában nem csekély érdeme van la­punknak a „Czegléd“ nek, illetőleg szer­kesztői­ és munkatársainak, a kik évtize­dek óta küzdöttek és fáradoztak azon, hogy » ' *---__________— --------­mit, a mi gazdasági viszonyaikat előmoz­dítsa s nekik a megélhetést biztosítsa , két­ségbe nem vonható igazság. Az állam a földmives munkásnép egy tagozatán­ak exis­­tentiájáról már gondoskodott. Hasson oda a város, hogy lakosságának többi munkás tagozatáról is gondoskodjék ép oly irány­ban, a­mint azt a bérletek kiadásával a minister tette. A közjóért teszi, ha teszi. Nagy idő egy év. Sok örömet, de sok bánatot is rejt méhében. Melyik lesz majd a győztesebb, emberi véges észszel nem jósolhatjuk meg. De azokra, kik egy város jó és balsor­sát intézni hivatják, nem csekély fel­adat hárul. Az ő feladatuk elsősorban őrködni azon, hogy e város anyagi és szellemi fej­lődése hiányt ne szenvedjen semmiben. S hogy áldozatok árán egy czél megvalósítá­sáért küzdjenek :e város fejlődéséért. Főleg A tisztújítást, a főgymnasiumnak fedél alá helyezését és a Kossuth-szobrot A tisztújítás az év közepén folyt le. Eredménye ismeretes. Sajnos, hogy a bu­kott párt máig sem tudott belenyugodni a változhatatlanba, jóllehet egyesült erővel biztosabban mozdíthatnánk elő e város jó­létét. .A munkás Kernes megoldása már eddig is kívánatos arányban halad. E kér­dés, a közgazdaság szempontjából kiváló figyelmet érdemel. A­mit a lefolyt év ez irányban meg nem valósíthatott, az az új év vállaira hárul. A város elöljáróságának is ez legyen egyik munkaprogrammja. Hogy a földmíves munkás népért tenni kell való­város kultúrája iránt, működjenek bár akár­milyen téren. A különböző munkásságtól várható összeredmény, ha abban a város igazi érdeke nyilvánul meg, kiváló hatással lesz közművelődésünk minden ágazatára. És e tekintetben se párt, se felekezet ne válassza el egymástól a polgárságot, mert a­mely perczben akár az egyik, akár a TÁRCZA.­­ Bartók Lajos. Te is elmentél hát, mint annyian mások Néked is beteheti immár a rovásod . . Hulló­ csillag lehull. Te az égbe szálltál Áldozni ott fenn is nemzeti oltárnál . . Nem haltál meg. Élsz még s élni fogsz örökre Bár könnyünk záporát hullattuk a rögre Mely porod takarja. Oh virrassz felettünk ! S bár fent egy csillaggal gazdagabbak lettünk Oh ki mérhetné meg, itt lenn mit vesztettünk ? ! Emlékezzünk régiekről. Sok új éve volt a magyar nemzetnek egy­­ ezer év óta. S a szerint, a­mint sorsát intézte a hatalom : jó is, rossz is volt benne bőven. A szabadságharcz vérbefojtása 12-ik évében Haas Mihály volt a szathmári püspök Híres ember az absolut korszakban. Mint a minő hatalmas alak, ép oly hírhedt germanizátor. Püspöksége előtt­­ politikai administrátora az alföldnek. Kész eszköze a hatalomnak. Politikai missióját azzal az immár történelmi kijelentésével kezdette : „Megmutatom, hogy egy év múlva az alföldi csikós is németül fog beszélni . . ." Megpróbálta. S bár hatalom állt a háta ille­gett , erőszakossága megtörött a nemzet állhata­tosságán. Eltelt egy esztendő, el kettő. A beamter­­világ hiven végezte a németesitő munkát s a vége az lett hogy : akárhány ember megtanult — ma­gyarul. Mert olyan az alföldi síkság, hogy köny­­nyen átalakítja a jövevény hadat is — magyarrá. Száz példa van erre. * Haas Mihály administrátorsága tehát ép az ellenkezőt eredményezte. S bár germanizáló törek­vésével épen nem aratott sikereket, egyet elért : az absolut kormány nem feledkezett meg munkás­ságáról. Kinevezték szathmári püspökké . . . Az 1861-ik év újévét, mert szeszélye igy hozta, nem székvárosában Szathmáron, hanem Felsőbányán töltötte. Megérkezése előtt tudatta, hogy új év napját megelőzőleg, ellátogat a rkath. népiskolába. Nosza volt erre látás, futás. A „Gotterhaltét“ 48 óra alatt be kellett ta­nulni. Szegény Baló professzor csak úgy izzadt bele, míg 200 tanulónak a fejébe verte valahogy a szövegét is, a dallamát is, miközben valószínű­leg pokolra kívánt minden germanizáló püspököt. Eljött a nagy nap. A püspök pontos volt, akár a halál . . . Tanulók is, tanítók is az igézet s talán a félelem egy nemével fogadták a nagy urat. Hiába való volt a félelem. A nagy ur nem harapta le senki fejét. Barátságos volt minden izében. S a­mi a professorokat teljesen meglepte : magyarul kérdezgette a nebulókat. Erős, hatalmas bassus hangon s a jó feleletekre oly érczesen hang­zott szájából: „Derék fiuk vagytok!“ Tudtok-e énekelni? Mit tudtok? Feleljetek ne ! Kérdé egymásutánban távozása előtt . . . Persze, hogy tudnak, Kegyelmes Uram, felelé jó Baló uram. S azzal rázendítettünk a Gotterhaltéra ma­gyarul . . . „Tartsa Isten, óvja Isten Császárunk s a közhazát . . .“ Mikor a dallamot megismételtük ott, hogy : „Ausztriával Habsburg trónját Egyeaíté égi kéz,­-ugyi láttuk, mintha valami bánatos borulat ömlött volna el arczán .­ . . Elég, elég ! Szólt . . . Dicsé­retet vártunk a nagy úrtól s egy rövidke szó volt FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószar. - 1

Next