Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-08-01 / 62. szám

Czeglédi, 1920, . II. évfolyam, 62-ik szám. MISSZUSSPI augusztus 1 CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP |------1 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. ker., Eötvös-tér, régi járásbírósági épület Felelős szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF .1 tat­­­a m min— mi ■ ■ 11 ■ hhimuwtt^—min^ Előfizetési díj: egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. ■­­ Egyes szám ára 1 K i—n­—i Nyirf tér garmond sora 5 K cs.cí j Szociális kérdések. Végre­­odajutottunk, hogy a szociális kérdéseket ott tárgyalják, ahova valók s ahol már ötven esztendővel ezelőtt tárgyalni kellett volna — a parlament­ben. Sőt a parlamentben a munkáspárt is helyet talált s amikor Csizmadia Sándor azt­ jelentette ki, hogy ő a nemzetgyűlésen a munkásság egye­düli képviselője, az egész terem tilta­kozott az ellen, jeléül, hogy a nem­zetgyűlési tagok nagy többsége szintén képviselni akarja a munkáskérdéseket. Ezek a jelenségek nagy bizalommal tölthetik el a komolyan gondolkozó embereket. Hogy a szociális kérdések a parla­mentben szőnyegre kerülnek s azokat állandóan felszínen tartják, annak az előjele, hogy a szociális ügyek kellő megoldást nyernek. Eddig is az volt a baj, hogy eze­ket a kérdéseket nem méltatták kellő figyelemre, nem foglalkoztak vele kellő komolysággal s a maga nagy jelentő­sége szerint. Ellenben­­ tárgyaltak munkáskérdé­sekről — sőt határoztak — felelőtlen helyeken, egyoldalú felfogással, sőt fel­forgató célzattal a szociáldemokrata­­kommunista pártokban ahoz nem értő emberek, kormányozni nem tudó, az ország viszonyait­­ még a munkás­viszonyokat sem ismerő agitátorok. Ezek azután úgy állították be a munkáskérdéseket, a­­ogy nekik vala­­honnét — talán éppen Amsterdamból diktálták. Felállítottak bizonyos követeléseket, azokból jelszavakat, majd szociális elveket csináltak. . Ez a tevékenység egyaránt káros volt az országra, a munkásokra s ál­talában az egész szociális ügyre. Mégsem akadt egyetlen szószólója a régi parlamentben. Ma azonban­— és­ ez igen örven­detes — a szociális kérdéseket igenis tárgyalják a nemzetgyűlésen. Komoly szószólói vannak. Meggyőződéses harcosok kerülnek ki a nemzetgyűlés tagjai közül. Éppen az, hogy nemcsak hivatalos munkáspárt van, hanem a többi pár­tok tagjaiban is erős a meggyőződés atekintetben, hogy a szociális kérdé­sek kedvező megoldása országos ér­dek, s van remény a sikeres meg­oldásra. Ez pedig az ország belrendjének, nyugalmának, békés­­fejlődésének a legmegnyugtatóbb biztosítéka. Nem karhatalom kell, nerrt szurony, nem csendőr-rendőr, hanem a lakos­ságot kielégítő intézmények, intézke­dések, még­pedig a pillanatnyi és a távolabbi helyzetre vonatkozó intéz­kedések. A pillanatnyi helyzet megköveteli a megélhetés legelemibb eszközeinek biztosítását, a távolabbi helyzet éppen a szociális intézmények sikerében gyökerezik. Ha a munkásság — ez alatt a dol­gozó tömegeket és dolgozó egyeseket minden téren kell érteni — kap olyan intézményeket, amelyek emberiessé­gük folytán fejlődését biztosítják s existenciáját megalapozzák anélkül, hogy mások akaratának ki lenne szol­gáltatva,­­ akkor rendszerré lesz a megelégedettség, a rend, a nyugalom. Már pedig éppen erre várnak leg­­türelmetlenebbül az emberek s kevés­sel beérik, ha az közelebb viszi a lét­feltételek biztosításához. Mit töröl a cenzura ? A Nemzeti Újságnak e heti egyik száma közli, hogy az új liszt új áraival kapcsolat­ban Budapesten a barna kenyér kilójának árát 5 koronában, a fehér kenyér árát pedig 13 koronában állapították meg. Itt a közlemény megszakadt azzal, hogy a cenzúra 56 sort törölt. Vagyis úgy látszik az egész közleményt törölte. És ugyan mit törölt a cenzúra. A cikkben ezek után az következett, hogy a fehér kenyér aránytalanul drágább a bar­nánál ellentétben a háború előtti aránnyal, amely szerint a fehér kenyér csak pár fillér­rel volt drágább a barnánál s nem volt kevés hijján háromszorosa. De ez igy rendjén van, mert aki fehér kenyeret akar enni s nem elégszik meg a barnával, az fizesse is meg azt s fizessen még valamiit túl, hogy a barna olcsóbb lehessen.­­ I' Ezt nem törölte volna a cenzura. * De ugyan mit törölt hát ? Azt törölte, amit kár volt törölni, mert mindenkinek a lelkében előtör arra a hírre, hogy egy kiló kenyér 5 korona. Előtör pedig az a­ kérdés: Nos és ki fogja megvenni azt az 5 koronás kenyeret?­ Milyen lesz az a 13 koronás mellett? Valószínű, hogy a 13 koronás kenyér kenyér lesz, de az 5 koronásról alig tehető fel. Még mindig nem vagyunk abban a hely­zetben, hogy kétféle kenyeret süthessünk, még mindig nem virradt ránk a békebeli állapot a maga — akkor —a panaszos bősé­gével amikor 20—30 filléren duskálkodhattunk s fitymáltunk a legszebb lisztekben s amikor a már kiveszett fajtájú udvarias kereskedők hajbókoltak az ízlésüket fitogtató vásárlók előtt. ’ * Nem ott, ott még nem tartunk — s éppen ezért nem szabad kétféle kenyeret forgalomba hozni, hanem csak egy fajtát s az legyen jó, tápláló egészséges és — olcsó. Ezen egy fajta kenyér se legyen kilónként 5 korona. ' , Ha az állam drágán veszi be a terme­lőktől a búzát s költségeskedést tud csak fenntartani, akkor gondoskodjék a fogyasz­tókról is hasonlóképen. A termelőnek öröme telik abban, ha drá­gán értékesíti terményeit, de­ a fogyasztó meg olcsóságot kíván. Egyiknek sem szabad a rövidebbet húzni, hartem csakis az intézkedő államnak. Az államnak joga, hatalma van, a termény árakat megszabni úgy a termelőnél, mint a fogyasztónál s nincs kötve ahoz, hogy­ jó üzletet csináljon, hogy rá ne fizessen. De ha a termelőnél olyan magas árakat szab, hogy azt a fogyasztó nem bírja, akkor már rá kell fizetnie. Ha az állam nem avatkoznék bele a do­logba s hagyná a forgalmat magára, senkinek sem jutna eszébe az a gondolat, hogy a Pétertől Pál által vásárolt liszt árához az állam hozzájáruljon. De ha az árat Péternél az állam határozza meg, akkor legyen segítségére Pálnak, hogy vásárolhasson. De azért, hogy Péter nevessen, nem sza­bad Pálnak sírnia. Az állam se sk­kat, hanem a külömbségét átszámítja adóba s kiki megfizeti az adóját anélkül, hogy tudná, hogy most ő kenyérár külömbözetet fizetett. A cenzúrának pedig kár törülnie az ilyen közleményeket. Nem ártanak azok az újságpapíron.» Az emberek lelkéből úgy sem lehet kitö­rölni, az egymással való beszélgetésből sem lehet­ kiküszöbölni, mert ez az igazság s éppen ezért hadd tudjak meg azok, akiket Hét.’

Next