Ceglédi Kisgazda, 1920 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1920-08-01 / 33. szám

Czegléd, 1920, 33-ik szám Vasárnap, augusztus 1 Megjelenik vasárnap Ara­­kCZEGLÉDI KISGAZDA A CZEGLÉDI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN KISGAZDA- ÉS FÖLDMÍVES­­PÁRT ÉS A CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. SZALISZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr. HITTER MIKLÓS, VÁRÓCZY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL Megjelenik vasárnap Ara­­K A haszonbérletek uj­­olgi szabályozása. (Folytatás.) Két rendkívüli felmondást ismertet el a rendelet. Az egyik rendkívüli felmondás a folyó gazdasági év végére. Helye van az 1919. december 31-ike előtt kötött haszonbéri szer­ződéseknél azon esetben .• 1, ha a bérbeadó valószínűvé teszi, hogy a földet csak azért adta haszonbérbe, mert az időközben hazatért hozzátartozója, aki vagy akinek segítségével a földön gazdál­kodni szokott, a bérbeadás idején hadifog­ságban vagy olyan helyen volt, aholy két el­lenséges beavatkozás folytán nem térhetett vissza és nélküle a gazdálkodást az otthon­­maradt hozzátartozókkal folytatni nem lehe­tett volna ; 2. ha a haszonbérbeadó a bérbeadás ide­jén tényleges s­zolgálatban álló közszolgálati alkalmazott vagy katona volt s a földön tényleges szolgálata megszűntével saját maga akar gazdálkodni. Ezt a rendkívüli felmondást 1. évi szep­tember hó 1. napjáig kell megtenni. Ha a bérlőnek a felmondás ellen kifogása van, azt a felmondás vételétől számított 8 nap alatt a bíróságnál előterjesztheti. Ezzel a felmondással tehát a hazatért hadi­foglyok, 13 megszállott területről hazatértek juthatnak bérbeadott földjükhöz,­­ továbbá mindazok a közhivatalnokok és katonák, akik eddigi szolgálatuk helyett saját földjü­kön akarnak gazdálkodni. .Rögtöni hatályú felmondásnak van helye, ha a haszonbérlő a termelést szándékosan­­ beszünteti,­­ ha a termelés csökkentése végett a haszonbérelt földről az almot, trá­gyát, takarmányt vagy a gazdasági felszere­lést az okszerű gazdálkodás ellenére elviteti, — ha a földnek trágyázását, megnövelését vagy bevetését elmulasztja, — ha a szerző­désileg fenntartani köteles épületeket önhi­bájából megfelelő karban fenn nem­­tartja és ha ennek következtében a termelés s így a közellátás is kárt szenvedhet. * A haszonbérlet megszűnte után a haszon­bérlő által létesített állandó jellegű beruhá­zásokat (pl. épületeket) a haszonbérlő nem viheti el, hanem megfelelő állapotban a ren­des értéknek megfelelő árban köteles ott­hagyni még akkor is, ha a bérleti szerződés szerint el is vihetné. Tekintet nélkül a haszonbérleti szerződés rendelkezéseire, a haszonbérlő a haszonbér­­let végén köteles saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó mértékben szedett gazdasági terményeiből annyit visszahagyni, amennyi a gazdaság folytatásához addig az ideig szükséges, amíg ismét lehet efféle ter­ményeket szedni. A haszonbérleten nyert takarmány szaba­don értékesíthető részét a távozó bérlő kö­teles felajánlani a bérbeadónak s csak akkor adhatja el másnak, ha a bérbeadó 3 napon belül nem nyilatkozik. Trágya a haszonbérletről el nem vihető, a bérlet végén a megmaradt trágyát ingyen köteles a bérlő otthagyni. * Eddig az összes haszonbéremelés-ügyeket a törvényszéknél alakított vegyes bíróság in­tézte el A rendelet értelmében csak a 100 kát. holdnál nagyobb birtokok ügyeiben jár el ezen vegyes bíróság, míg a 100 kát. hold­nál kisebb birtokokra vonatkozó minden el­járás az illetékes kfr. járásbiróságok hatás­körébe tartozik. Az a haszonbérlő, kinek bérlete az 1920— 1921. gazdasági év után jár le s az emelést túl magasnak tartja, a bíróság határozatának jogerőre emelkedése után 15 napon belül a bíróságnál bejelentheti, hogy a bérlettől a gazdasági év végén eláll. Nincs helye a bíróság útján a haszonbér emelésének, ha a haszonbérbeadó nyilvános számadásra köteles vállalat (részvénytársaság vagy szövetkezet), avagy olyan személy, ki ingatlanok vételével és eladásával Üzletsze­rűen foglalkozik, vagy aki szokásos üzérkedő, vagy aki vagyonát a háború alatt tisztes pol­gári hasznot meghaladó nyereségekkel sze­rezte. Dr. Dobos Sándor. * -»■ — ^ i * ■ i »i—i_i—ir-r»_i~i*ui-iij-i Az előszó írója arról panaszkodik, hogy „a zsidóság karja meg van kötve és hangja el van fojtva“. Kedvünk lett volna ezután a valótlanság után a könyvet azonnal félre­tenni. Hogyan, hát harsoghatná-e Szabolcsi, ha hangja el volna fojtva, hogy „ne tágít­sunk, ne tegyünk koncessziókat. Aki elhagy, gyáva , ak­i elpártol , jellemtelen, azt vessétek meg, mert áruló.“ Hiszen ez úgy hangzik, mint a jerikói trombiták harsány szava és ép oly mese is, mint az. Mi a dolgot fordítva látjuk. A zsidóknak tágítaniok kell és koncessiókat kell tenniök. Nem igaz, hogy aki közülök belátja, mily irtózatos megalázása volt a keresztény ma­gyarságnak a négyhónapos zsidóuralom és jogos méltatlankodással elfordul tőlük, az jellemtelen és gyáva volna. Sőt kétszeres bátorság kell hozzá, mert szembe kell száll­tania a Szabolcsiék rituális átkával is és a rövidlátó keresztények idegenkedésével is. Különösen áll ez az intelligens zsidóság szempontjából, akiknél a hozzánk pártolás közismert vallási indifferenciájuk mellett nem is lelkiismereti nehézség. E tekintetben a keresztény kurzus mostani intranzigens állás­pontját, hisszük, idő múlva revízió alá fogja venni. A magyar zsidóság almanachja tima könyvet ajándékba kaptuk ismeretlen kézből. „A végtelenül sokat szenvedő magyar zsidó léleknek szüksége van az ilyen olvas­mányra. Megtudja belőle, mit jelent zsidónak lenni. Dicsőséget jelent mindenekelőtt.“ Így szól Szabolcsi Lajos a könyvhöz írt előszóban. Ha tehát valamely végtelenül sokat szen­vedő zsidó léleknek városunkban szüksége volna vigasztaló olvasmányra, hálából az ajándékért ajánljuk neki ezt a könyvet. Ránk mint védőirat nem volt hatással. Évek során át megszoktuk az ilyen olvasmányt: a zsidó emberek kiemelését és magasztalását minden téren. Újságjaink majdnem kivétel nélkül ezt cselekedték régóta. Mi most az érem másik oldalát vizsgáljuk, de nem köny­vek és agitációs iratok, hanem közvetlen él­­mények és megfigyelések nyomán. Ameny­­nyiben pedig nagy áttekintésű véleményt akarunk hallani, a mi fajtánk kiválóira figyelünk. ›Ate-›í›vf.›VV " Szőlő- és pincegazdaság. A szőlő nyári munkái közül még hátra van a lágyszem alá való kapálás. A legtöb­ben ezt érés alá való kapálásnak hívják. Vannak, akik a szőlő nyári kapálása helyett csupán csak hord­tatják, igy megspórolják az avval járó több kiadást. — Gondolják azok, hogy most becsapják a szőlőt, hisz az ugy­­e sem tudja azt meg. Minden növényzet visszafizeti a ráfordított munkának a költségét. Így van ez a szőlő­nél is. A lágyszem alá való kapálást több­féle okból szükséges végrehajtani. Talán egészen fölösleges magyarázni, hogy a talaj puhítása a növényzetnek a hízását idézi elő. A puhított talaj a föld nedvességét tovább tartja, így azt a növényzet tovább élvezheti. A kemény talajba az esővíz nem tud úgy belehatolni, miáltal az a felszínen maradna, onnan a nap heve által felfelé illan el s igy a levegőt hosszú ideig nyirkosan tartja és ennek következtében rohamosan szaporodnak a kemény talajú szőlőben a különféle levál­ás fürtbetegségek. Mig a jobban munkált (kapált) talaj a csapadék által belefutott nedvességet a növényzetnek mintegy elrak­tározza és azt a növényzetnek tartja fenn. A szőlő­ hozama, azaz a bortermés meny­­nyisége nem éppen attól függ, hogy mennyi fürthozam van, hanem hogy a bogyók ho­gyan vannak kifejlődve. Csak a kifejlődött bogyójú szőlő tud bőséges levet adni. Épen

Next