Ceglédi Népszava, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Mit várunk az Újévtől ? Elsősorban a teljes és végleges vi­lágbékét. Békét minden népek és és nemzetek között, úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban. Hosz­­szú, tartós békét és teljes szabadsá­got a világ összes szabadságszerető népeinek, hogy a hosszú évekig tartó szörnyű világégés után végre igazán elkezdődhessék az emberiség jobb és könnyebb, emberiesebb életlehetősé­gének kiépítése. Békét, hogy az em­beriség ne egymás ellen használja fel erejét, vagyonát, energiáját, hanem a nép, a közösség életszínvonalának, kultúrájának emelésére. Gondoljunk csak arra, hogy mi­lyen paradicsomi állapotot lehetett volna teremteni az emberiség számá­ra ezen a földön, ha azt az összeget, anyagot és energiát, amit a világhá­ború kezdete óta egymás ellen, egy­más gyilkolására, egymás javainak elpusztítására fordítottak, hasznos célra használták volna fel. Gazdasági békét várunk az újévtől. Azt várjuk, hogy a háború által ke­­vésbbé, vagy egyáltalán nem sújtott államok segítsenek rajtunk kölcsön­nel, élelmiszerekkel, iparcikkekkel és nyersanyagokkal, hogy ki tudjunk bújni a gazdasági romok alól, mert mi erre a magunk erejéből képtele­nek vagyunk. Azt várjuk az újévtől, hogy hozza meg a teljes belső megbékélést or­szágunkban is, hogy értse m­eg végre egymást hazánk minden lakója, tár­sadalmi, osztály és pártkülönbség nélkül. Ne egymás ellen, egymás hát­rányára, vagy kárára használjuk erőnket, energiánkat, vagyonunkat, hanem állítsuk ezeket a közösség, a béke szolgálatába valamennyiünk és országunk hasznára. Ehhez különben nagyon fontos gazdasági érdekünk is fűződik. Nevezetesen, amíg nem tudjuk összefogni meglévő gazdasági erőnket, addig külföldi kölcsönre, se­gítségre egyáltalában nem számítha­tunk. Azt várjuk az újévtől, hogy hozza meg a teljes és őszinte pártközi bé­két, hogy a demokratikus pártok ne egymás ellen, hanem egymás mellett harcoljanak a közös ellenség a re­akció és a fasizmus maradványai ellen. Azt várjuk az újévtől, hogy hozza meg nekünk a tiszta demokráciát és söpörje el a bürokráciát, meg a kor­rupciót. Adja Isten, hogy amit várunk az újévtől, mind-mind beteljesedjen, hogy minden magyarnak legyen tele kamrája, ruhája, cipője és nem utol­só sorban egészsége, hogy teljes erő­vel vehessen részt az ország demok­ratikus újjáépítésében. Ezek után pedig kívánok minden demokratikus érzelmű magyarnak és magyarbarátnak békés, nyugodt és eredményekben gazdag BOLDOG ÚJÉVET! Csala László. Cegléd város polgármesterének felhívása a város lakosságához A fegyverszüneti egyezmény 11 szakaszában Magyarország kötele­zettséget vállalt, hogy a Vörös Had­sereg hazánkban tartózkodó alakula­tainak ellátásáról gondoskodik. En­nek keretén belül ez év IV. évnegye­dére Cegléd városának összesen 4750 mázsa élelmiszert és terményt kell a hatóságilag megállapított áron össze­gyűjteni és a Vörös Hadseregnek át­adni. Tekintettel Cegléd város nehéz közellátási helyzetére Pest vármegye főispánja útján kérelemmel fordul­tam a Közellátásügyi Miniszterhez, hogy mérsékelje a reánk kivetett­ mennyiséget. A miniszter úr kérel­münket kénytelen volt elutasítani, s így az eredetileg kivetett mennyisé­geket a legrövidebb időn belül ki kell szolgáltatni. A főispán úr utasítást adott, hogy a készletek összegyűjtéséről igénybe­vétel (rekvirálás) útján gondoskod­junk. Minthogy az összegyűjtésnek ezt a módját, a rekvirálást a lehető­séghez képest el kívánom kerülni, el­rendelem, hogy minden földingat­lan (szántó, szőlő, rét stb.) tulajdonos kát. holdanként 2 és fél kg. kenyérlisztet, fél kg 0-ás lisztet, 2 kg babot, vagy borsót, 1 kg árpát, 5­ kg csövestengerit, negyed kg napraforgómagot és családonként 1 drb tojást köteles a Központi Raktárba (Népkör u. 4. sz., Mandel-féle ház) beszállí­tani. A földingatlan tulajdonnal nem rendelkezők személyenként 2 kg kenyérlisztet, negyed kg 0-ás lisztet, 1 kg babot, vagy borsót, 1 kg csövestengerit kötelesek a Központi Raktárba (Nép­kör u. 4. sz.) beszállítani. A kenyér­jeggyel rendelkező ellá­tatlanok beszolgáltatási kötelezettsé­güknek akként tesznek eleget, hogy 8 héten keresztül hetenként egy napra kenyérfejadagukról lemondanak, il­letve 8 héten keresztül hetenként 1 napi kenyéradagjukat nem kapják meg. A termény ellenében dolgozó ipa­rosok a szántóföld-tulajdonosokkal egyforma elbírálás alá esnek és be­szolgáltatási kötelezettségüknek kü­lön kivetés alapján tesznek eleget. A beszolgáltatott élelmiszerekről kapott átvételi elismervényt min­denki gondosan őrizze meg, mert an­nak felmutatása esetén a rekvirálást végrehajtó közegek az igénybevételt mellőzik. Aki beszolgáltatási kötelezettségé­nek az előírt határidőig, 1946 január 15-ig nem tesz eleget, igénybevételi eljárásnak (rekvirálás) lesz alávetve, amikor is készleteit­ fejadagra való tekintet nélkül igénybe fogják ven­ni. Szelepcsényi Imre s. k. polgármester. Újévi film január 1. kedd — Ára 500 pengő Beszámoló az elmúlt évről Az esztendő utolsó napján idő­szerű összefoglalnunk az év esemé­nyeit külpolitikai, belpolitikai terüle­ten. Ez összefoglalás szocialistákhoz méltóan őszinte legyen, mert csak így tudjuk megállapítani, mi volt a jó és mi volt a rossz, egy esztendő alatt végzett munkánkban és mi az amire a következő évben fel kell készülnünk. Külpolitikai szempontból kétségte­lenül sikerült nagy eredményeket el­érnünk. Az év elején Magyarország Hitler­­ utolsó európai segítsége volt, reménytelen helyzetben is harcolt a fasizmus oldalán, az év végén pedig az összes csatlós államok közül az egyetlen, amelyet valóban demokrati­kusnak ismertek el, amely felé kelet­ről és nyugatról egyaránt bizalommal tekintenek. Kétségtelenül nagy ered­mény, s talán nem­ túlzunk, ha ezt nagy részben a mi pártunk külpoli­tikájának tudjuk be. Nemcsak azért, mert a mi pártunk régi nemzetközi kapcsolatai funkcionálnak a legjob­ban, hanem azért is, mert a szociál­demokrata külpolitikai elképzelés kezdettől fogva ez volt: országunk­nak nem súrlódási felületnek, hanem összekötő kapocsnak, együttműködé­si területnek kell lennie a nagyhatal­mak részben eltérő érdekei és törek­vései közepette. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy külpolitikai té­ren mindennel meg vagyunk eléged­ve, ami eddig történt. Nem kielégítő Magyarország viszonya a szomszédos államokkal, amelynek részben a ha­tárokon belül vannak az okai. Ha sa­ját országunkban a reakciót döntően megvertük, akkor, de csak akkor lesz jogunk ugyanezt követelni a szomszéd államoktól is. Nem hangzik azonban meggyőzően ha mi a szlová­kiai magyarok kétségtelenül tűrhe­tetlen helyzetével a Szlovákiában va­lóban meglévő reakciós elemeket­­ okoljuk, ugyanakkor azonban­ nálunk is akadnak olyan tünetek, amelyek veszedelmesen hasonllítanak a régi rendszer külpolitikai szólamaira és követeléseire. Belpolitikai területen ugyancsak jelentős eredményeket ért el a ma­gyar demokrácia. Ez év elején min­denünnen­­",álmatlanság sugárzott felé, cselek­­képes kormánya, műkö­dő állami gépezete egyáltalában nem volt, itt álltunk egy romhalmaz kö­zepén. A magyar demokrácia első nagy cselekedete a földreform volt. Nemcsak azért történelmi jelentősé­gű ez, minden hibája ellenére is, mert igazságot szolgáltat a föld népének, hanem azért is, mert az ipari mun­kásosztály önfeláldozó harca a föld dolgozóiért megvetette alapját az ipari és mezőgazdasági dolgozók szö­vetségének. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság te­rületén még rengeteg a tennivaló, hogy a gyors végrehajtás miatt ren­geteg hiba történt. Ezek kijavítására is sor kerül. A következő lépésnek a szövetkezeti mozgalom kiépítését te­kintjük, mert így lehet erőssé és gaz­daságilag ellenállóképessé tenni az új kisbirtokosokat és így lehet a kisbir­­tok számára a modern nagyüzem leg­több előnyét biztosítani. Az államosí­tás kérdése sok tekintetben rokon a földreform kérdésével. Igen nagy je­lentősége van annak, hogy a parla­mentben, ahol bevallottan a nagy­tőke érdekeit képviselő párt nincs, de a­nnál nagyobb a kapitalista befo­lyás a többségi pártban, mégis egy­hangúlag fogadták el a bányák és erőművek soron kívüli államosítására vonatkozó javaslatot. A mi álláspon­tunk szerint, amelyet több ízben in­dokoltunk, ez nem az utolsó, hanem csak az első lépés. Történtek lépések a reakció elleni küzdelemben is, a népbíróságok intézményét a demok­rácia megszilárdításához époly nél­külözhetetlennek tartjuk, mint az üzemi bizottságok megtisztítását és az üzemi alkotmány szerves kiépíté­sét. Ha a magyar politikai erőviszo­nyokat a legutóbbi választások ered­ményén mérjük fel, nincs okunk sem elragadtatásra, sem kétségbeesésre. Nincs okunk kétségbeesésre, mert a pártunkra esett szavazatok súlyát megsokszorozza két körülmény. Az­ egyik, hogy mi a választási siker ked­véért sem hangoztattunk álláspon­­tunkkal össze nem férő jelszavakat, felelőtlen ígéreteket és nem akartunk másnak feltűnni, mint amik vagyunk. Aki reánk szavazott tudta, hogy mi­lyen programra szavaz. A másik, hogy velünk van az ipari munkásság nagyobbik, öntudatosabb, politikai­lag képzettebb része és a mezőgazda­sági dolgozók, valamint az értelmiség nem­ jelentéktelen része is. Ezek tár­sadalmi jelentőségét­­ megnöveli a termelésben betöltött szerepük. Olyan tömegbázissal rendelkezünk tehát. .".melyet meg lehet és meg kell szi­lárdítani. —O—

Next