Ceglédi Ujság, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
XIIk évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 1-fő szám. Városi közgyűlés, 1901. december 30. Egy csomó lényegtelen tárgy került a szőnyegre és meglehetős egyhangúságot mutatott a közgyűlés látképe. Az utolsó tárgy volt a helypénzszedési jog bérbeadása. Ennek a kérdésnek a tárgyalása nagy vihart csinált. A polgármester és a városi ügyész álltak szemben, ami némileg felkorbácsolta a kedélyeket. Többször tapasztaltuk már polgármesterünknél azt, hogy a vita közben elragadtatja magát s nemhogy regulatora lenne a szenvedélyeknek, hanem igen sokszor a hevességével maga adja a tápot a szenvedélyek felkeltéséhez. A polgármester és az ügyész szóharcának az a felületesség volt az oka, amit már többször tapasztaltunk a városi ügyek elbírálásánál. Itt is, ha valaki a helypénz kérdést alaposan tanulmányozza, akár az előadó, akár a polgármester, úgy sem a tanács nem lett volna compromittálva, sem ez az erős, szenvedélyes harc nem keletkezett volna. Miből eredt az egész vita? A tanács tárgyalta a helypénz kérdést. Ott a polgármester elnöklete alatt a tanács egyhangúlag javaslatba hozta a bérbeadást, indokolták szóval is ott, hogy abból a városnak egy szép, circa 2000 korona haszna lehet. Az indok ez volt. Ilyen előkészítés után az ügy a közgyűlés elé került, ott a polgármester összeállítja az ő számítását és a tanácsülés után arra az eredményre jut, hogyha a város a helypénzszedést bérbe adja, csak 22 korona hasznot nyújt. Ez a két különböző számítás és az abban kifejezett rendszertelenség indította a városi ügyészt arra, hogy a polgármester számításának helyességében kételkedjék. Ez az önálló fellépés ragadtatta azután a polgármestert arra, hogy olyan szenvedélyt vitt be az ügy tárgyalásába, amit régóta nem tapasztaltunk. Ismételjük azt a kifogásunkat, amit már igen sokszor a városi tanácskozási rendje ellen emeltünk. A dolog természete és az általános szokás szerint, tehát nálunk is a jegyzők adnák elő a tanácskozás tárgyát képező ügyeket, ők ismertetnék a tényállást s ők vezetnék az esetleges vitát. A polgármester mint elnök, vezeti a tanácskozást és a szükséghez képest felszólalásával kiegészíti az ügy tárgyalását. Itt nálunk a jegyzők úgyszólván semmittevésre vannak kárhoztatva. A polgármester végzi azt is, amit a jegyzőknek kellene elkészíteni s végzi azokat meglehetős készületlenséggel. Ha a jelen esetben is az előadó beszél s az ismerteti az ügyet, nem lett volna semmi érzékenykedés s elmaradt volna az egész scena, de így az általunk vázolt helytelen praxis mellett a vitát az elnöklő polgármester nemhogy a rendes medrébe szorítaná, hanem szenvedélyével maga átcsap rajta. Mi a közgyűlésen lefolyt némileg személyes harcot épületesnek nem tartjuk, de viszont hozzátesszük, hogy még a világ legelső alkotmányos testületében is lehetetlen azt megakadályozni, hogy a vitába a szenvedély is bele ne szóljon. Ha a szenvedély hangja a közügyek iránti meleg érdeklődésből indul ki, az a vita nem betegségre, hanem erőre mutat, azért mi nem találunk semmi megróni valót a városi ügyész fellépésében (még akkor se, ha szerkesztőnk nem volna). Meg az is bizonyos, hogy a városi ügyészség nem existentia és az abból fakadó helyzete az illető városi ügyésznek függetlenséget biztosít s megadja a jogot még ahhoz is, hogy a városi hatóság működését kritizálja. A közgyűlés 10 órakorkezdődött, azt Gubody Ferenc polgármester nyitotta meg. Előadó volt Deli Béla főjegyző és Kiss Gyula jegyző. A jegyzőkönyv hitelesítése után Szabó Károly a városi szervezési szabályrendelet elkészítését sürgette, mert attól fél, hogy itt lesz a tisztújítás s nem lesz kész a szervezési szabályrendeletünk. Gubody Ferenc polgármester azt válaszolta, hogy a városi szabályrendelet elkészítése Kiss Gyula jegyzőnek kiadatott. Ezután a városi állatorvosi állás betöltésére került volna a sor. Pályáztak hároman, kettőnek azonban nem volt meg a kellő képesítése, így azután B. Molnár Sámuel indítványozta, hogy a választást halasszák el, amit a közgyűlés el is fogadott, ugyanakkor kimondotta a közgyűlés, hogy Wahl Ignác állami állatorvost bízzák meg. A város részére szükséges könyvkötészeti munkálatokat Sárik Gyula helybeli könyvkötő vállalta el, a ki az egységárakból 6 és Va %-ot engedményt tett. Van a városnak a vásártér mellett egy portája s az eladására vonatkozó szerződést jóváhagyta. Ugyanekkor jóváhagyta Macska Albertnével kötött adásvételi szerződést is. Klein Antal és társai községi tanitók fizetés emelésért folyamodtak, a kiket a közgyűlés a tanács előterjesztése folytán kérelmükkel elutasított. Szemerey Zsigmond megválasztott rendőralkapitány állásáról lemondott s igy ezt az állást most kellett volna betölteni. A tanács azonban már előzőleg a rendőralkapitányi állást ideiglenesen a közgyűlés jóváhagyásáig Mezricky Lajossal helyettesítette. Most pedig kimondotta a közgyűlés, hogy ezt az állást a végleges tisztújításig betölteni nem fogja és az ideig Mezricky Lajos helyettesítését tudomásul veszi. Kőmives István járásbirósági írnok a városnak 15 kórházbérrel adósa maradt. Minthogy ezen összeg behajthatatlanná vált, a közgyűlés a tanács javaslatához képest a követelés törlését kimondotta. A városi pénztár novemberi vizsgálatáról felvett jegyzőkönyvet a közgyűlés tudomásul vette. Dobos János mérnök gimnáziumi alapítványára vonatkozó alapító oklevelet a közgyűlés a pótlások teljesítése után jóváhagyta s elhatározta, hogy azt a kultuszminiszterhez felterjeszti. Füle Andrásné terhére 8 korona 80 fillér közmunka adót jogtalanul írtak elő, annak törlését a városi tanács kimondotta. A gimnáziumi építő bizottságnak a múlt. hó 9-én felvett jegyzőkönyvét mutatták be a közgyűlésnek; azt a közgyűlés tudomásul vette s egyúttal kimondotta, hogy az építő bizottságot Miskolci Arnold gimn.igazgató és dr. Molnár Albert városi ügyészszel kiegészíti. Az utolsó tárgy volt a helypénzszedési jog bérbe adása. A tanács javaslata az volt, hogy adják ki a helypénzszedési jogot bérbe egy évre Oroszvári László népközi kiszolgálónak, aki 18500 korona bérösszeget ígért. Tóth Elek aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy a bérlő a nagyközönséget zaklatni fogja s a helypénz szedésnél ridegséggel alkalmazza a tarifát, a mi által különösen az iparosok zaklatásnak lennének kitéve. Gubody F. polgármester megnyugtatta a felszólalót s kijelentette, hogy csak azt a tarifát alkalmazza a bérlő, amit a város alkalmazott, de egyébként is Oroszvári személye elég biztosíték arra, hogy a nép zaklatásnak kitéve nem lesz. Kiss Gyula jegyző felolvassa egész terjedelmében az árverési feltételeket, amit a közgyűlés jóváhagyólag vett tudomásul. D. Molnár Pál pedig adatokat kért arról, hogy a házi kezelés eddig milyen eredményt adott. Erre Gubody Ferenc polgármester mondotta el az ő véleményét és kijelentette, hogy nem barátja a bérbeadásnak, majd a számvevő kimutatása alapján összeállította az adatokat s azon véleményének adott kifejezést, hogy a helypénzjog bérbeadásánál csak 22 kor, haszon mutatkozik. Ekkor B. Molnár Sámuel közbeszólt, hogy hogy lehet az, hogy a városi tanácsülésen sokkal nagyobb eredményt mutattak ki. Ugyanekkor dr. Molnár Albert is közbeszólt, hogy elég baj az, hogy tízféle a számítás.* Gubody Ferenc polgármestert különösen a városi ügyésznek a közbeszólása izgatta fel s kikelve megtámadta az ügyészt, hogy épen ő tőle nem várta azt, hogy szerinte ezt a tisztességtelen közbeszólást tegye. Ő a kezeiben levő kimutatásból más számítást nem tud tenni. Dr. Molnár Albert az erős megtámadásra szintén szenvedélyesen felelt s megjegyezte, hogy ő mint városi ügyész elég függetlennek érzi magát arra, hogy véleményét ott a közgyűlés szélie előtt bárkivel szemben is kifejezze. Szerinte a tanácsülésen nem ilyen eredményt mutattak fel a bérbeadás jövedelméről. Ott 1400—2000 koronáról beszélgettek. A polgármesternek most kifejezett véleménye arról tesz bizonyságot, hogy az ügyet nem készítették elő úgy, amint megérdemelte volna és a tanács, amely hivatva van arra, hogy az egyes kérdéseket a közgyűlés elé terjessze, nem azzal az eredménynyel terjesztette a közgyűlés elé, hogy abból a városnak csak 22 korona haszna lesz. Egyébként a számvevő mutathatta ki az adatokat helytelenül, mert máskülönben a száradás ilyen nagy különbséget nem mutatna és hogy a polgármester számítása más adatokra vonatkozik. Gubody F. polgármester ekkor már arcából kikelve, a kimutatás fölmutatása mellett arra hívta fel a városi ügyészt, hivatkozva tisztességérzetére,hogy férfiúi szavára jelezte ki, hogy az-e ez az adat, amit a tanácsülésen tárgyaltak. Úgy látszik, ezzel a városi ügyészt sarokba akarta szorítani. Dr. Molnár Albert városi ügyész is meglehetős szenvedélyesen ugyan, de nagyobb nyugodtságérs mint a polgármester, kijelentette, hogy ő a kimutatást nem látta, de azt az állítását most is fentartja, hogy a tanácsnál sokkal nagyobb haszon jött szóba s ha ő tudja, hiszi, hogy ha a többi tanácsnokok is tudják, hogy 22 korkülönbség van, nem ment volna bele a helypénz bérbeadásába. Egyébként felhívja a tanács tagjait arra, hogy nem-e ügy van, a mint előadja. Marosy János számvevő kijelenti, hogy azt a kimutatást, ami a tanácsülésen volt, azt ő csinálta, azonban a számítási különbség onnan ered, hogy a tanács a három évi átlagot vette, a közgyűlésen pedig a polgármester négy évi átlagból indult ki. Takács József a már felizgatott kedélyeket akarta lecsillapítani s kijelentette, hogy ha 22 kor. jövedelmet mutat is, akkor is elfogadja, mert a közgyűlés már többször óhajtotta a bérbeadást. Dr. Halász László szerint az ügy nincs előkészítve ahhoz, hogy annak értelmében a közgyűlés határozzon, mert ő is úgy veszi ki a tanács mély hallgatásából, hogy az ügy tárgyalása úgy történt, mint ahogy az ügyész előadta s igy kéri a közgyűlést, hogy halaszszák el az ügy érdemleges tárgyalását s szereltessék fel megbízható adatokkal. ■ Farkas Sándor is a helypénz bérbeadása mellett nyilatkozott, mert ha a város kezelteti a helypénzt, a sok tizedes mindig ott lesz elfoglalva. Alexy Lajos teljes bizalmának kifejezése mellett helytelenítette a városi ügyész eljárását, mert szerinte azokat feltétlenül el kell hinni, amit a polgármester előterjeszt, mert a közgyűlés csak maga magát tiszteli akkor, ha a polgármestert megtiszteli. Dr. Molnár Albert v. ügyész Alexy beszédjére válaszolva kijelentette, hogy erkölcsi oktatásokat nem fogad el, de nem is azért vagyunk a közgyűlésen, hogy egymásnak udvaroljunk. Ő a polgármester személyét nem bántotta, de a közgyűlési teremben 30 ezer ember sorsát intézik, akkor, amikor a közügyről van szó, a bókoknak nincs semmi helye s ő mint a közgyűlés egyik tagja, véleményét mindenkor s minden irányban kifejezi. Ezek után a polgármester berekesztette a vitát és a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a helypénzszedés jogát 1 évre Oroszváry Lászlónak 18500 koronáért bérbe adja. A közgyűlés úgyis 12-re ért véget. Általános feltűnést keltett az a hallgatás, amivel a tanácsnokok a vitát fogadták. Dr. Molnár Albert v. ügyész direkt felszólította őket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy mi történt a tanácsülésen. Amint tudjuk F. J. városi tanácsnok is fel akart szólalni, hogy ez ügyben nyilatkozzék, azonban látta, hogy a vita a polgármester kezdeményezése folytán milyen szenvedélyes hangon folyik, nehogy az folytatódjék, elállt a felszólalástól. Referens: emelkedni, de torkát úgy szorítja valami, lélegzetvételre annyira képtelen. Összeszedi magát, a fegyvert görcsösen szorítja egyik kezében és magasra emeli, hiszen mindjárt rohan ő is . . . Ekkor esik vissza, néhány vércsepp bugyan ki száján, hörgésszerű hangot hallat és egyszerre kileheli lelkét. „Szuronyt szegezz. Előre is hallatszik a kapitány szava s mint bősz fergeteg úgy veti magát az ellenségre a segítő honvédcsapat. Volna-e erő, mely e rohamnak ellentállani tudna? Hiszen bajtársaik testén rohannak keresztül s a haldoklóknak vére bosszúért kiált. A csatakiáltást, szitok, jajkiáltás váltja fel. . . Az ellenség megtizedelve futott, hanem a vakmerő kis csapatból csupán öt legény maradt... A kapitány gyülekezőt fuvat. Arca olyan, mint a bronzszoboré, nem árulja el azt a nagy fájdalmat, melyet az elveszített bátor fiuk miatt érez; nem szabad a lelkesedést megsiratni. „Elő a zászlót!“ — Az a zászló pedig most még rongyosabb és barnább volt a lőpor füstjétől, azonban szent volt. A komáromi fiú megállott a sor előtt, az örök álom országába tért Tóth káplártól vagy harminc lépésnyire. A kapitány felismerte messziről fekvő helyzetében is a derék katonát. Fájó kány tolakodott szemébe. Vissza te áruló könyv magában fojtja fájdalmát, a Máriaképes zászlóra mutat és dörgő hangon, hogy minden legény emlékébe vésse, ezt kiáltja: — Honvéd, a zászlót el ne hagyd! Ibrányi Miklós.