Cigányfúró, 1997. 3. szám, június

Allen Ginsberg: Halál és Hírnév

gyengéden és szeretőn vártam, hogy megcsókolja vesszőm hegyét, homlokomat torkomat szívemet & hasi idegközpontomat, köldökömet, faszomat, nyelvével csiklandozza” „Szerettem, ahogy szavalta ‘Hallom mögöttem: az Idő / Szárnyas hintója rémítő’, fej fej mellett, szemtől szembe, a párnán .” A szeretők közt egy 17 éves csinos srác baktat a sor végén „Professzorom volt a költészet-szakon, felcipeltem hozzá valami cuccot a harmadik emeletre, elcsábított, bár nem akartam, elélveztetett, hazamentem, többé sose láttam nem is akartam...” „Nem bírta felállítani, de szeretett”, „Tiszta öreg ember”, „Ügyelt rá, hogy én élvezzek először” Büszke döbbenet, együtt a tömeg a tisztesség szertartáshelyén – Majd költők , zenészek – diáktébolyzenekarok – vénséges rock sztár Beatles, hű gitár­kísérők, meleg klasszikus­ karmesterek, ismeretlen kultúrdzsessz­komponisták, pipogya trombitások, bőgős & natúrkürtös fekete zsenik, népdalénekesek-hegedűsök gitárral tamburinnal harmónikával mandolinnal citerával négylikú sípokkal & fémdudákkal Aztán a 60-as évek hindu misztikáján nevelkedett ügyeskezű romantikus olasz realisták, hajdani fauvista költők-festők Toscanából, klasszicisták, massachusetti szürreális senkiházik európai nejjel, gipsz olaj vízfesték-művész szegényes vázlatfüzettel, a vidéki Amerika mesterei Majd középiskolai tanárok, magányos ír könyvtárosok, érzékeny könyvgyűjtők, szexemancipációs csapatok sőt hadseregek, mindkét nembeli hölgyek „Nyakra-főre találkoztunk, sosem emlékezett a nevemre mégis szerettem, igazi művész” „Klimaxos idegösszeomlás után költői humora mentett meg öngyilkosságtól kórházaktól” „Charmant, szerény modorú lángész, elmosogatott, tág termem vendége egy hétig Budapesten” Sokezer olvasó, „Az ‘Üvöltés’ megváltoztatta életemet az Illinoisbeli Libertyville-ben” „Hallottam felolvasni a Montclair-i Állami Tanárképzőben, és eltökéltem hogy költő leszek –” „Befűtötte agyam, garage-rockkal kezdtem dalaim daloltam Kansas Cityben” „Megríkatott a 'Kaddis' magamért és élő apámért Nevada Cityben” „A ‘Halál Apa’ megvigasztalt ‘82-ben amikor a nővérem Bostonban meghalt” „Olvastam szavait egy képeslapban, rádöbbentem, hogy sorsom mással is megesett már” Süketnéma bárdok gyors ragyogó taglejtéssel gesztikulálók Aztán újságírók, szerkesztőségi titkárnők, ügynökök, arcképfestők és odaadó fényképészek, rockzene-kritikusok, a kultúra munkásai, kultúrtörténészek legyetek tanúi a történelmi temetésnek Szuper-rajongók, fűzfapoéták, vénülő Beatrikek & Halálfejek, autogram-vadászok, kiváló rohamfotoriporterek, értelmes balfácánok Mindenki tudta hogy része a ‘Történelemnek’ az elhunyt kivételével aki sohase tudta pontosan mi történik még akkor sem amikor éltem (1997. február 22.) Eörsi István fordítása

Next