Corvina, 1883 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1883-01-10 / 1. szám

Telegdi E. Lajos Debreczenben. Nyiri Péter: Olvasmányok a második elemi osztály számára különféle kútfők után. 4. kiadás. Debreczen, 1882. (8-r. 96.) Kötve 30 kr. B) Idegen nyelven. Kilián Frigyes Budapesten. Ungarische Revue. Mit Unterstützung der ungarischen Akademie der Wissenschaften herausgegeben von Paul Hunfalyy. 1882. VIII-IX. Heft. Oktober—November. Budapest, 1882. (N. 8-r. 617-760 1.) 1 frt. Ungarische Revue. Mit Unterstützung der ungarischen Akademie der Wissenschaften herausgegeben von Paul Hunialvy und Gustav Heinrich. 1883. I. Heft. Januar. Budapest, 1883. (N. 8-r. 1-80 1.) 50 kr. A magyar könyvkereskedők egylete 1882. dec. 29 én tartott választmányi ülésének jegyzőkönyve, Aigner elnök jelenti, miszerint az ősz óta tartó folytonos betegeskedése miatt nem hívhatott ülést egybe és ugyan ez okból volt kénytelen a f. hó 6 ára egy- s behívott ülést is mára halasztani. Következnek a mai ülés tárgyai. a) Újonnan jelentkeztek tagsági felvételére. 1) Németh Vilmos ur Szászváros. 2) Vig Simon ur Pancsova. 3) Singer Jakab ur Beszt.-Bánya. 4) Jeiteles Ármin ur Kaposvár. 5) Mérei Ignácz ur Keszthely. 6) Löwy Lajos ur O Becsén. 7) Mayer Sándor ur (Serédy Géza ur utóda) Vác. 8) Deutsch Mór ur Vác. 9) Linger Ede ur Székesfehérvár. 10) Kiszlingstein Sándor ur Esztergom. Valamennyien észrevétel nélkül felvétetnek. b) Serédy Géza ur, ki Mayer Sándor urnak adta át üzletét, a tagok sorából kilépett. c) Tagsági felvételre jelentkezett továbbá Schön Adolf ur Zomborból, azonban a kérő levele oly illetlen stílusban van szerkesztve, hogy a választmány azt visszautasítja s megbízza a titkárt, hogy Schön Adolf urat hívja fel egy újonnan s tisztességes modorban fogalmazott levél beküldésére. d) Az „írók és művészek társasága" az írói s művészi tulajdonjogról szóló új törvényjavaslatot az érdeklett írók, művészek s kiadók közreműködésével részletesen megvitatja, mely tárgyalásokbani részvételre az említett „írók és műv. társasága" egyletünket is felhívta. e) Az írói s művészi tulajdonjogról szóló új törvényjavaslat megvitatása tárgyában egyletünk legközelebb ülést tart, mely ülésre jogász vendégek is meghivatnak. f) Az „Arany János szobor" javára Aigner elnök az egyleti tagok közt hivatalos gyűjtést fog megindítani. g) Löwy Adolf újhelyi könyvárus a „Néptanítók Lapjában" nettó áron hirdeti az egyetemi nyomda kiadványait. Löwy úr ezen helytelen els cLUcLSd a legközelebbi választmányi ülésben lesz tárgyalandó. h) Egy könyvkereskedői „ Usance-codex" kidolgozására bizottság küldetik ki, és e bizottság tagjaivá Böhm Gyula, Révai Leó és Zilahy Sámuel urak választatnak meg. Jegyzete : Zilahy Sámuel titkár. Aigner Jlajos elnök. Az irói és művészi jog. (Értekezlet az irók és művészek körében 1882. dec. 12.) Az irók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek tárgyát az írói és művészi jogról szóló törvényjavaslat elveinek megvitatása képezte. Igen előkelő és rendkívül nagyszámú közönség jelent meg. Előadó dr. Dell' Adami Rezső volt. Dr. Del Adams a közönség feszült figyelme mellett, tartott ékes és beható beszédjében párhuzamot von a szerzői jog és más anyagi érdekeket érintő modern speciális jogok történeti fejlődése között. A szerzői jog még ma is felette tökéletlen. A szerzői jog alakulására sok tekintetben nem a szellemi tulajdon eszméje, nem is a szerző személyes vagy gazdasági érdeke, hanem a kiadók, a munkaadó s közvetítő tőkés kiállító, igazgató sbt. érdeke volt lényeges befolyással. Jellemző, hogy hazánkban, hol 1861-ben először adták meg irott malasztnak a szellemi tulajdonjogi oltalmát, előbb szabályozták a kiadói érdekek jogát 1875-ben a kereskedelmi törvénykönyvben, a hova pedig épen nem tartozik s a szerzői jog oltalma még most is pium desiderium. A hivatalos nemzetgazdasági doktrina szerint a kiadó és szerző érdeke azonos , de az életben ez a harmónia nagyon hasonlít a kizsákmányoláshoz. Ennek illusztrálására idéz szónok számos példát és szót. Szükségesnek tartja a kiadói jog revízióját is. A javaslat a német mintának csaknem utánnyomása, elvei részint ki nem elégítők, részint rosszak. Már a cím elvtelen, semmitmondó, sőt hibás. Nem az írónak s művésznek joga van itt szóban, mely nagyon sokféle lehet, hanem hogy minő joga legyen a szerzőnek. Helyes lenne szónok szerint az „irodalmi s művészeti tulajdon"-ról rendelkezni különösen, mikor fordító és fényképész is oltalmaztatik, ki se író, se művész. A tartamra nézve legyen a szellemi tulajdon is örökös. Ha tulajdonról szólunk, akkor csak ennek van jogosultsága. Miért legyen a nagy író terméke halála után 30 évvel resnulliussá, a könyvkereskedői minuendó licitationális zsákmánynyá? A spanyol 80, az orosz 50, a francia, norvég, olasz, dán 40 évre, mindegyik hoszszabb idejig adja az oltalmat, mint ezen javaslat. — E törvény mellett, melynek egyedüli rátiója a német s osztrák mustra, o. o. Petőfi fia, ha életben marad s Petőfi bármi célszerűen intézkedik vala a kiadásban, talán koldus lenne, míg a Petőfi-kiadásokon a könyvtárusok gazdagodnak. Az oltalom hatályára nézve szónok a sértő büntetéseképen a kártérítést és pénzbüntetést elégséges remediumnak nem tartja megengedendő, ha dologul a sértés, legalább súlyosabb vétségnél a fogság feltétlenül az ismétlő ellenében, mint a port.igalti 1851. törvény. Az 1000 frtnyi pénzbüntetési maximum is kevés. S ha a birónak tetszik 10 frtot, ha tetszik 1 frtot változtathat át egy napi fogságra, s igy a fogház 3 év is lehet, a mi ismét ellen-