Corvina, 1883 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1883-01-10 / 1. szám

. :­ tétben áll a büntetőtörvénykönyvvel. Ha pedig a sér­tett félnek a sértő szándékosságát vagy vétkes gondat­lanságát igazolnia kell, ez illuzóriussá teszi az oltalmat. Kárhoztatja szónok, hogy a javaslat szerint a sértett félnek még kártérítési igénye is 3 év alatt elévül és pedig az elkövetéstől számítva, midőn a sértés a sér­tett fél tudomására sem jutott még talán. Elveszti igé­nyét mielőtt még tudta volna, hogy joga megsértetett. A francia jog szerint pl. fennáll a kártérítési kereset 30 évig, habár a deliktum ott is 3 év alatt elévül. Elvtelen, hogy az eljárás, még a vétség ellen is, a polgári bíróra van bízva. A francia, olasz, német el­járás szerint a vétségi fenyítő bíróság illetékes. A for­dítás oltalma 5 évig tart, ha az eredeti mű megjele­nés után 112 év alatt kezdődött, 1 év alatt befejezte­tett az autorizált fordítás közzététele. Ez csaknem egy­értelmű a fordítás szabadságával, a szerzői jog vitális sérelmével. S oltalomban részesítendő a külföldi irós is, mert nem engedhető a szabad lopás a külföldi irók és művészek szellemi termékeivel szemben sem. Az idegen szerző a hazaival egyenlő jogúnak elismerendő. Miután a javaslat alapelvei hatálytalanok és hibásak, azok kiindulásul el nem fogadhatók. Heri­c­h Károly : A javaslat a hazai igényeknek akar megfelelni. Az áll, hogy a kereskedelmi törvény a kiadói ügyletre nézve filius ante patrem, de az volt akkor irányadó szempont, hogy jobb szabályozni a ki­adói jogot, mint semmit sem szabályozni. Hogy a ter­vezet nagyjában a németet követi, szónok nagyon he­lyesnek találja, mivel a német törvények ebbeli intéz­kedései, ha nem is tekinthetők dogmákként, de a gya­korlat s az elmélet igényeinek aránylag legjobban fe­lelnek meg. Sőt az előadó követésre ajánlott olasz tör­vény szintén a német utánzása. A címet nem tartja fontosnak mert törvénynél a tartalom a döntő.­­ A fordítási jog nem állítható teljesen egyenlő párhuzamba az irói tulajdonnal, mert az iró bizonyos nyelven ír, ezen nyelv közönségének. Elegendő, ha adatik neki a forditási jog oltalmazása, a mennyiben azt magának külön fentartja. A nemzetközi uton való szabályzását a szerzői jognak ő is kívánatosnak tartja. (Vége következik.) A „Csak szorosan" egylet évi ünnepe 1883. január 6-én. Rendesen e napon tartja meg az egylet évfordu­lóját egybekötve egy karácsonyi ünnepélylyel. Az előb­bi években a nyári kirándulások háttérbe szorítot­ták e kedélyes estélyek megtartását. Az utolsó, ha nem csalódom, öt évvel ezelőtt tartatott meg. A jelen­legi elnökség ismét előhozta az estélyek rendezését, s igy tartatott meg az idén a karácsonyi estély mely kö­zös vacsorával és humorisztikus előadásokkal volt egybe­kötve. Az egylet tagjai majdnem teljes számmal vettek részt. A vendégek részéről nagy volt a részvét. Negy­ven személy ülte körül a patkó alakú asztalt. A fő­nök urak közül jelen voltak : Aigner Lajos, Zilahy Sámuel, Tettey Nándor, Kókai Lajos, Révai Leó és Robicsek Zsigmond. Az ünnepélyesség 9 óra után vette kezdetét. A háttérben ragyogott a szépen feldiszítet kará­csonyfa, körülötte diszlegtek a beérkezett humoriszti­kus ajándékok. Egy verses prólog, melyet az egylet elnöke ez alkalomra irt, és elszavalt, nagy tetszéset fogadtatott. is Ezután következett a közös vacsora. Az első felköszöntőt Gombássy Imre elnök­­ mondta, ki az egylet nevében üdvözölte a jelenlevő­ket, egyúttal köszönetet fejezve ki a vendégeknek szí­ves megjelenésükért. Poharát az egylet virágzására ür­­í­tette. Most egymásután következtek a felköszöntések. S Aigner Lajos hosszabb felköszöntőt mondott, éltetve az egylet alapítóját, különösen pedig Horovicz Guidót . • Horovicz G. toasztjában kiemeli, hogy tulajdonképen­­ nem ő volt az egylet alapítója, mert a­mikor ő kör­ülbelül tizenöt évvel ezelőtt életbe hívta a „Csak szo­­­rosan" egyletet, akkor már létezett egy „segédek egy­lete", kinek alapítója Aigner Lajos és Tettey N. vol­tak. Ezekre emeli poharát. Erre ismét Aigner emelt , poharat a mostani elnökségre. Deutsch Zs. beszédében a nagy egyletet éltette. Stolp Ferenc Deutsch Zsigára­­ emelte poharát. Aigner Lajos harmadik toastjában az­­ egyletet éltette, kivánván neki, hogy tagjait minded­dig „Csak szorosan" tartsa össze. A toaszok végével kezdődött a humorisztikus rész. Határozott programm nem volt, hanem azért az elnökség gondoskodott, hogy a humoristikus rész ne szenvedjen kárt. Kalamájka, a híres utazót szerződ­tette, ki díszes képcsarnokát bemutatta, mely oly nagy tetszésben részesült, hogy előadás közben frenetikus taps üdvözölte minden újabb képét. Ez estélyre különösen összeállított 12 képet mu­­­tatott be. Ábrázolták azok a következő tagokat: Gom­bássyt (mint angyal), Gutmannt (mint tudós és gaval­lér), Ivoczányit (mint csuklás barát), Abonyit (mint prima ballerina), Zunft és Glück, a két elválhatlan barát (mint fiamesi ikrek), Aigner Károlyt (mint k­­i liputi), Aigner Sándor (mint vegyész), Federt (mint­­ kis­gyermek), Horovitz Lajost (mint gróf), Horovitz­­ Guidót (mint lángész), Deutsch Zsigát (mint az „itt"­­ rendes elkésője), Fichtnert (mint bábaasszony). Min­den képhez alkalmas verset olvasott fel a szerző Gom­bássy, mely rendkívüli tetszéssel fogadtatott. Az egyes verseket egy beköszöntő előzte meg, melyet mutatványul itt közlünk : „Én vagyok a híres signor Kalamájka, A­ki a világot hétszer is bejárta. Láttam chinézerek kitömött császárját,­­ Római pápának csókoltam a lábát. Eszkimó országból tiz leányt megszöktettem, Vad szerecsenekkel túrós csuszát ettem. Jártam óceánon, prairiken, pusztákon, Lovagoltam gyakran szamár s teveháton. A török szultánnal bruderschaftot ittam, A muszka cár pedig most is nagyon nyikkan Ha nevemet hallja, mert hát hébe-hóba Eleget mulattam vele a „Zöld hordó"-ba ! Nincsen a világnak oly celebritása, A kinek ne lenne hozzám bejárása. Kuszi pajtásom volt boldogult Beaconsfield, Ösmerem Lakitsot, Führert és Robert Peelt, Pribitzert, Andrássyt, Türrt a generálist. (A Isi mostan ássa a panama canalist.) Bismarckot, Endrényit, Kassai Adolfot, Schindler Gusztit és az öreg Gortsakoff­ot, Gladstont a ministert, s Lévait a bosszút, Arabit, a passát, ki szomjazza a boszut, Kupfert a gavallért, potrohos Gambettát Mind ismerem őket, úgy ám az ebadtát! De bár csavarogtam Baranyán és Tolnán, S ámbár dideregtem Mont-Blanc jeges ormán, Bár pajtása lettem elég kinézetnek S kóstoltam az izét elég bornak, sernek .­­ Mindannak dacára, őszintén bevallom, hogy még nem találtam széles e világon . Olyan tucat embert, mely oly híres volna, mint ez a tizenkettő , hogy jönnek sorba."

Next