Corvina, 1883 (6. évfolyam, 1-35. szám)
1883-01-10 / 1. szám
. : tétben áll a büntetőtörvénykönyvvel. Ha pedig a sértett félnek a sértő szándékosságát vagy vétkes gondatlanságát igazolnia kell, ez illuzóriussá teszi az oltalmat. Kárhoztatja szónok, hogy a javaslat szerint a sértett félnek még kártérítési igénye is 3 év alatt elévül és pedig az elkövetéstől számítva, midőn a sértés a sértett fél tudomására sem jutott még talán. Elveszti igényét mielőtt még tudta volna, hogy joga megsértetett. A francia jog szerint pl. fennáll a kártérítési kereset 30 évig, habár a deliktum ott is 3 év alatt elévül. Elvtelen, hogy az eljárás, még a vétség ellen is, a polgári bíróra van bízva. A francia, olasz, német eljárás szerint a vétségi fenyítő bíróság illetékes. A fordítás oltalma 5 évig tart, ha az eredeti mű megjelenés után 112 év alatt kezdődött, 1 év alatt befejeztetett az autorizált fordítás közzététele. Ez csaknem egyértelmű a fordítás szabadságával, a szerzői jog vitális sérelmével. S oltalomban részesítendő a külföldi irós is, mert nem engedhető a szabad lopás a külföldi irók és művészek szellemi termékeivel szemben sem. Az idegen szerző a hazaival egyenlő jogúnak elismerendő. Miután a javaslat alapelvei hatálytalanok és hibásak, azok kiindulásul el nem fogadhatók. Herich Károly : A javaslat a hazai igényeknek akar megfelelni. Az áll, hogy a kereskedelmi törvény a kiadói ügyletre nézve filius ante patrem, de az volt akkor irányadó szempont, hogy jobb szabályozni a kiadói jogot, mint semmit sem szabályozni. Hogy a tervezet nagyjában a németet követi, szónok nagyon helyesnek találja, mivel a német törvények ebbeli intézkedései, ha nem is tekinthetők dogmákként, de a gyakorlat s az elmélet igényeinek aránylag legjobban felelnek meg. Sőt az előadó követésre ajánlott olasz törvény szintén a német utánzása. A címet nem tartja fontosnak mert törvénynél a tartalom a döntő. A fordítási jog nem állítható teljesen egyenlő párhuzamba az irói tulajdonnal, mert az iró bizonyos nyelven ír, ezen nyelv közönségének. Elegendő, ha adatik neki a forditási jog oltalmazása, a mennyiben azt magának külön fentartja. A nemzetközi uton való szabályzását a szerzői jognak ő is kívánatosnak tartja. (Vége következik.) A „Csak szorosan" egylet évi ünnepe 1883. január 6-én. Rendesen e napon tartja meg az egylet évfordulóját egybekötve egy karácsonyi ünnepélylyel. Az előbbi években a nyári kirándulások háttérbe szorították e kedélyes estélyek megtartását. Az utolsó, ha nem csalódom, öt évvel ezelőtt tartatott meg. A jelenlegi elnökség ismét előhozta az estélyek rendezését, s igy tartatott meg az idén a karácsonyi estély mely közös vacsorával és humorisztikus előadásokkal volt egybekötve. Az egylet tagjai majdnem teljes számmal vettek részt. A vendégek részéről nagy volt a részvét. Negyven személy ülte körül a patkó alakú asztalt. A főnök urak közül jelen voltak : Aigner Lajos, Zilahy Sámuel, Tettey Nándor, Kókai Lajos, Révai Leó és Robicsek Zsigmond. Az ünnepélyesség 9 óra után vette kezdetét. A háttérben ragyogott a szépen feldiszítet karácsonyfa, körülötte diszlegtek a beérkezett humorisztikus ajándékok. Egy verses prólog, melyet az egylet elnöke ez alkalomra irt, és elszavalt, nagy tetszéset fogadtatott. is Ezután következett a közös vacsora. Az első felköszöntőt Gombássy Imre elnök mondta, ki az egylet nevében üdvözölte a jelenlevőket, egyúttal köszönetet fejezve ki a vendégeknek szíves megjelenésükért. Poharát az egylet virágzására ürítette. Most egymásután következtek a felköszöntések. S Aigner Lajos hosszabb felköszöntőt mondott, éltetve az egylet alapítóját, különösen pedig Horovicz Guidót . • Horovicz G. toasztjában kiemeli, hogy tulajdonképen nem ő volt az egylet alapítója, mert amikor ő körülbelül tizenöt évvel ezelőtt életbe hívta a „Csak szorosan" egyletet, akkor már létezett egy „segédek egylete", kinek alapítója Aigner Lajos és Tettey N. voltak. Ezekre emeli poharát. Erre ismét Aigner emelt , poharat a mostani elnökségre. Deutsch Zs. beszédében a nagy egyletet éltette. Stolp Ferenc Deutsch Zsigára emelte poharát. Aigner Lajos harmadik toastjában az egyletet éltette, kivánván neki, hogy tagjait mindeddig „Csak szorosan" tartsa össze. A toaszok végével kezdődött a humorisztikus rész. Határozott programm nem volt, hanem azért az elnökség gondoskodott, hogy a humoristikus rész ne szenvedjen kárt. Kalamájka, a híres utazót szerződtette, ki díszes képcsarnokát bemutatta, mely oly nagy tetszésben részesült, hogy előadás közben frenetikus taps üdvözölte minden újabb képét. Ez estélyre különösen összeállított 12 képet mutatott be. Ábrázolták azok a következő tagokat: Gombássyt (mint angyal), Gutmannt (mint tudós és gavallér), Ivoczányit (mint csuklás barát), Abonyit (mint prima ballerina), Zunft és Glück, a két elválhatlan barát (mint fiamesi ikrek), Aigner Károlyt (mint ki liputi), Aigner Sándor (mint vegyész), Federt (mint kisgyermek), Horovitz Lajost (mint gróf), Horovitz Guidót (mint lángész), Deutsch Zsigát (mint az „itt" rendes elkésője), Fichtnert (mint bábaasszony). Minden képhez alkalmas verset olvasott fel a szerző Gombássy, mely rendkívüli tetszéssel fogadtatott. Az egyes verseket egy beköszöntő előzte meg, melyet mutatványul itt közlünk : „Én vagyok a híres signor Kalamájka, Aki a világot hétszer is bejárta. Láttam chinézerek kitömött császárját, Római pápának csókoltam a lábát. Eszkimó országból tiz leányt megszöktettem, Vad szerecsenekkel túrós csuszát ettem. Jártam óceánon, prairiken, pusztákon, Lovagoltam gyakran szamár s teveháton. A török szultánnal bruderschaftot ittam, A muszka cár pedig most is nagyon nyikkan Ha nevemet hallja, mert hát hébe-hóba Eleget mulattam vele a „Zöld hordó"-ba ! Nincsen a világnak oly celebritása, A kinek ne lenne hozzám bejárása. Kuszi pajtásom volt boldogult Beaconsfield, Ösmerem Lakitsot, Führert és Robert Peelt, Pribitzert, Andrássyt, Türrt a generálist. (A Isi mostan ássa a panama canalist.) Bismarckot, Endrényit, Kassai Adolfot, Schindler Gusztit és az öreg Gortsakoffot, Gladstont a ministert, s Lévait a bosszút, Arabit, a passát, ki szomjazza a boszut, Kupfert a gavallért, potrohos Gambettát Mind ismerem őket, úgy ám az ebadtát! De bár csavarogtam Baranyán és Tolnán, S ámbár dideregtem Mont-Blanc jeges ormán, Bár pajtása lettem elég kinézetnek S kóstoltam az izét elég bornak, sernek . Mindannak dacára, őszintén bevallom, hogy még nem találtam széles e világon . Olyan tucat embert, mely oly híres volna, mint ez a tizenkettő , hogy jönnek sorba."