Corvina, 1922 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-06 / 1. szám

XLV. évfolyam. Budapest, 1922 január 6. 1. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, V., Akadémia-utca 18. szám IV. em. Telefon 135—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti cimre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, о Megjelenik hetenként egyszer, pénteken о HIRDETÉSEINK DI|A: 1 egész oldal: 1100 korona. Fél oldal: 600 korona. Negyed oldal:360korona.Nyolcadoldal: 200korona. Kishirdetéseink dija petit-soronként 8 korona, a vastagabban szedeti sorok dija : 14 korona. MEGHÍVÓ. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkeres­kedők, Zeneműkiadók és Zeneműkereskedők Országos Egyesülete 1922 január 8-ikán, vasár­nap délelőtt Vs 11 órakor a Terézvárosi kaszinó helyiségében (Liszt Ferenc-tér 13.) tagülést tart, melynek tárgya: Az új szerzői jogi törvény ismertetése. Előadó: dr. György Ernő egyesületi titkár. Az ülésre az Egyesület minden tagját, úgy­szintén az érdeklődőket ezúton hívja meg az Elnökség. Szí>kos/Tályi határozatok. Egyesületünk könyvkiadói szakosztálya a csomago­láshoz szükséges anyag rendkívüli megdrágulása folytán kénytelen 1922 január 1-től kezdődőleg az önköltség­nek megfelelőleg a csomagolás díját kilogrammonként 3 koronára felemelni. EGYESÜLETI HÍREK. Uj tagok. Uj tagul felvétettek a könyvkiadói szakosztályba.: Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó r.-t., Buda­pest, Rudolf-rakpart 4., Orion könyvkiadóvállalat, Budapest, X., Kolozs­vári-utca 13. Amicus könyvkiadóvállalat, Budapest, V., Nagy­korona-utca 23. A magyar könyv sorsa. Amióta a szerencsétlen véget ért háború követ­keztében a régi Magyarország annyi magyar-lakta területe került idegen impérium alá, egyik legfonto­sabb és legsúlyosabb kulturális probléma : a tőlünk elszakadt területen élő magyarságnak magyar könyvvel való ellátása. Mi a magunk részéről e kérdésnek soha­sem annyira gazdasági, mint nemzeti kulturális jelen­tőséget tartottunk fontosnak. Úgy véltük, hogy minden törekvésünkkel azon kell lenni, hogy az ország testé­ből elszakadt részek magyar lakossága a magyar nyom­tatott betű útján továbbra is eleven része maradjon a magyar kulturközösségnek. Ez a munkánk nem volt könnyű és úgylátszik nem könnyű ma sem. Most vesszük a hírét annak, hogy Románia a magyar könyv behozatalát általában betiltotta. A hozzánk beérkező levelekből, valamint sok személyesen itt járó kar­társunk előadásából sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a magyar könyv terjesztésének vajmi gyakran mi magunk vagyunk az akadályozói. Túlbuzgóság, felületesség, a politikai irredentának téves értelmezése igen gyakran idézi elő azt a sajnálatos körülményt, hogy a magyar könyvbe az irredenta imádság vagy más irredenta felhívások kerültek bele, aminek nem­csak az egyes ártatlanul bajba jutó kartársainkra volt szomorú kihatása, de károsan érintette az ily fajta eset a magyar könyv terjesztésének lehetőségét is. Mindegyik kartársunk azt г kérést intézte hozzánk, hogy tájékoztassuk erről nelyzetről tagjainkat és kérjük őket, hogy kerüljék mindazt, ami útjában állhat a magyar könyv terjesztésinek, ami fölös módon meg­nehezíti ott élő kartársaink, amúgy is annyira nehéz­séggel egybekötött munkálkodását. Megfelelő tájékoztatás végett alábbiakban közöl­jük egy nagyváradi lapban megjelent cikknek bennün­ket érdeklő részeit, amelyek minden érdeklődő tényezőt meggondolásra készthetnek. «Az 1921. iskolai év kezdetén a román kormány megengedte azt, hogy Erdélyben a felekezeti iskolákban magyar nyélven folytathassák a tanítást. Nagy vívmány volt ez ! Nagy küzdelem eredménye, gigászi küzde­lemé, melyei, vállvetve folytattak a sajtó munkásai, az egyház vezetői, a tanítók. Es ebben a minden el­ismerést megillető küzdelemben kivívtuk, hogy az erdélyi magyar tanulók —- földrajz és történelem ki­vételével — magyar tankönyvekét használhassanak. De akkor Erdélj'ben nagy volt a tankönyvhiány és a tanítók arra kérték a könyvkereskedőket, hogy hozas­sanak Magyarországból könyveket. Es mi történt ?... Nagyváradra érkezett két vagon tankönyv, melyeket megérkezésük után cenzúra alá kellett bocsátani. És mikor a cenzor átnézte aköny veket,látta,hogy mindegyik könyvben benne van az «irredenta hiszekegy». Ennek pedig az lett a következménye, hogy a könyveket le­foglalták — csak a cenzor jóakaratán mult, hogy el nem kobozták — és vissza kellett a sok könyvet Buda­pestre szállítani. Az erdélyi magyar tanulóifjúság tehát könyvek nélkül maradt a magyarországi irredenta­propaganda lehetetlen kilengései miatt...,De azért a mi ifjaink és tanítóink nem csüggedtek. Összeszedték az előző osztályok könyveit, kiosztották őket és nagy fáradsággal helyre hozták azt a nagy hibát, amit a magyarországi magyarok az erdélyi magyarság ügyé­ben elkövettek. A Nagyváradon lefoglalt könyvek eseténél még sajnálatosabb eset történt Marosvásárhelyen. Bévész MAGYAR NNMANYjS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents