Criticai Lapok, 2008 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám

CRITICAI LAPOK - ÉVFORDULÓ A Nyugat és színházművészetünk 100 éves a Nyugat mint drámákat ismertették, elemezték és méltatták. Az előadások minősítésére több­nyire csak általános megjegyzések jutottak: „jó voil, sikolt alaiul” , „gyenge előadást láttunk”, és hasonló, összefoglaló jellegű, konkrétumokat nélkülöző megállapítások. Ha csak ezeket vennénk figyelembe, akkor hiányos, sőt téves képünk alakulna ki a Nyugat ez irányú érdeklődési köréről. Év­folyamainak lapjait forgatva ugyanis egyre nagyobb örömmel fedezhetjük fel azokat a legszélesebb érdeklődésről tanúságot tevő cikkeket, tanulmányokat, amelyek a színjáték élő művészetéről és művészeiről szóltak. Bizonyos kategóriák alakultak ki. Jó néhány cikk foglalkozott a „színházi élet” különböző problémáival, a szervezettel, a működési kérdésekkel, a stílus változá­sának jelenségeivel. Példaként merült fel egyes színházak munkája. Rendszeresen foglalkoztak a „nem-drámai” műfajokkal is. Korán felfedezték a „szavalás” új művészi lehetőségeit. Foglalkoztak a bábjátékkal, a kabaréval, a mozgás- és táncművészettel. A legérdekesebbnek mégis a színészportrék bizonyultak. Ezek néha elmélyült hangvételű nekrológok formáját öltötték. Lírai hang és pontos elemzés jellemezte az írásokat. Szeretet és hozzáértés vezérelte a szerzők gondolatatait. Elragadó az a színvonal, az az igényesség, amelyet ezek a cikkek sugároz­nak. Egy „aranykor” fájdalmas nosztalgiáját ébresztik a mai olvasóban. A folyóirat teljes kibontakozásával párhuzamosan egyre több cikk szól a színház művészetéről. A leggazdagabbak az 1924 és 1927 közötti évfolyamok, hogy azután 1931-től kezdve pangás álljon be, és a téma lassan teljesen kiszoruljon a folyóirat lapjairól. Nyilván ennek a hanyatló folyamatnak is megvan a maga magyarázata. Előbb azonban meg kell kísérelnünk, hogy néhány szemelvénnyel felidézzük a Nyugat világának színházmű­vészeti elemeit. Rögtön, a kezdet kezdetén terítékre került a főváros két vezető intézménye, a Nemzeti és a Vígszínház. Az előbbiben igazgatóválság­­váltás volt. Ezzel kapcsolatban mindmáig érvényes következtetéseket fogalmazott meg Ignotus már 1908-ban. A következőket írta: „ ... az igazgató tisztviselő lévén s még csak nem is életfogytiglan kinevezett, függ mindazoktól a hivataloktól, melyeknek az öve alatta áll, s mindazoktól a befo­lyásoktól, melyektől nálunk a hivatalok függenek.” Azután hozzáfűzi a lényeget: „Nálunk a hivataloknak nincs művészi hagyományuk, nem is szívbéli ügyük . Száz esztendővel ezelőtt, 1908 januárjában indult el a Nyugat. Azóta is úgy emlékezünk rá, mint a XX. század első felének kiemelkedő értékű irodalmi folyóiratára. Megszűnéséig, 1941-ig - akkori főszerkesztője, Babits Mihály haláláig - a művelt Magyarország elismerten legszínvonalasabb publikációs lehetősége volt. Szerzőinek körében Ady Endrétől Füst Milánon, Ignotuson, Karinthy Frigyesen, Kosztolányi Dezsőn, Móricz Zsigmondon, Szép Ernőn át Zilahy Lajosig, hogy csak néhány közismert nevet említsünk meg, minden ígéretes, vagy már bebizonyítottan tehetséges alkotó szót kapott. De a mai napig szinte kizárólagosan mint „irodalomköz­pontú” orgánumra emlékezünk rá. Lapjait forgatva persze felfedezhetjük, hogy rend­szeresen jelentek meg benne színikritikák Schöpflin Aladár tollából. Ezek azonban az előadott darabokat szinte kizárólagosan LÉVFOLYAM 1908 JANUÁR 1­­. SZÁM NYUGAT A “FIGYELŐ" UJ FOLYAMA FŐSZERKESZTŐ! IGNOTUS SZERKESZTŐK: FENYŐ MIKSA ÉS OSVÁT ERNŐ Ignotus: Kelet népe. —­ Elek Artur: Arturo Graf. — Jób Diniét: Hajnali madarak (novella). — Lengyel Géza: Tartatok és kép­­raktárak. — Ady Endre: A magyar Pimodan. — Színi Gyula: A racse „alkonya“. — Révész Bé­la: A völgyben (novella). — Szisz Zoltán: Sully Prushomme. — Ady Endre, Kemény Simon, Ignotus: Vertek. — Greiner Jenő: A modern banküzletről. Figyelő; Satui Gyula: Trilibi (Fenyő Mik**}; Szabolcska Mihály : A nugam Savéoyéo (Gellért Onka); Kontolányi Dezső: Négy ill között (Frö Micha* Kálik* Margit); Arany János egy kiadatlan levele (Fenyő Miksa); Amatőrök. Téli kiállítás (Lengyel Géza). A Vigszinhirról (Bródy Miksa); ,»A dada“ (Ignotus) És titkai aesthetic álát (Csith Géza). Gondolatok (Gellért Oaxkár). A címlapon reprodukált érem Beck Ö. Fiilip m­erve. ELŐFIZETÉSI ÁRA ÍGY ÉVRE 20 KORONA FÉLÉVRE 20 KORONA EGYES SZÁM Ara » KORONA MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN Kiadóhivatal, IL, Tudor-utca 6.

Next