Criticai Lapok, 2012 (21. évfolyam, 1-13. szám)

2012 / 1-2. szám

Szerencsés csillagzat alatt született. Felbecsül­hetetlen értékű vagyont örökölt nagyapjától, Korngut Salamontól­, a cipészmesterből lett cirkuszigazgatótól és bábjátékostól, meg édes­apjától, id. Kemény Henriktől­, az 1927-ben megnyílt népligeti mutatványosbódé tulaj­donosától. A vagyonból jutott mindenkinek: rokonoknak, ismerősöknek, sok ezer nézőnek és az utókornak egyaránt. Mert ifjabb Kemény Henrik egész hosszú élete során jó sáfárnak bizonyult. Nem herdálta el a kincseket, hanem megsokszorozta. Különleges tehetségének bőségszaruja sohasem merült ki. Minél többet osztott szét belőle, annál több maradt neki és mindnyájunknak. Családfája persze nem a cirkuszos nagypapával kezdődött, ősei között ott voltak mindazok a vándorkomédiások, akik megteremtették Pulcinellát, Punchot, Petruskát, Polichinelle-t, Guignolt, Hanswurstot, Kasperlt, Kaspareket, Pickelheringet, Karagözt, Vasilachét és a vásári bábjáték többi nemzeti hősét. Vitéz László édes­testvére a népes család valamennyi tagjának. 1793-ban - bécsi mintára - már Pesten is működött egy Kreutzertheater, azaz Krajcá­­ros Színház a „váczi kapu előtt”, tehát a mai Váci utca északi végénél, ahol a komikus hős, Kasperi szórakoztatta a kispénzű polgárságot és a köznépet, de eltelt egy emberöltő, mire Paprika Jancsi néven magyarul folytatta színpadi pályafutását. Vitéz László figurájának keletkezéséről azonban csak bizonytalan és egymásnak ellentmondó adataink vannak. Nevét a Pester Lloydban írták le először, 1883-ban.­ A cikk szerzője ismertette benne Vitéz László és Krumpli Miska csetepatéját és a verekedés közben elhangzó mulatságos párbeszédet. A jelenet érett, teljesen kialakult állapotot örökített meg, ezért joggal feltéte­lezhetjük, hogy Vitéz László figurája néhány évtizeddel korábban keletkezett. A két magyar vásári bábjátékhős, Paprika Jancsi és Vitéz László sokáig rivalizáltak egymással, de mire a Korngut-Kemény család felhagyott a vándorélettel és letelepedett a Népligetben, Vitéz László már végérvényesen lekörözte népszerűségben vetélytársát. A magyar vásári bábjáték két történelmi alakját pedig Weöres Sándor emelte át az irodalomba, és boronálta össze Petőfi és Arany Bolond Istókjával. Egymás után két alkalommal is. Először 1941-ben, A holdbéli csónakos című mesejátékában, majd egy évvel később Bolond Istók című hatrészes prózameséjében. Ifjabb Kemény Henrik 1925. január 29-én született Budapesten, idősebb Kemény Henrik és hitvese, Kriflik Mária­ elsőszülött gyerme­keként. Egy évvel később megszületett öccse, Mátyás, aki 2001-ben bekövetkezett haláláig állandó résztvevője volt a Vitéz László-játé­­koknak, 1936-ban pedig hol Pipikének, hol pedig Csibikének becézett Katalin húga. A sokat betegeskedő tanítónő nem vett részt a népligeti bódé előadásaiban. Negyvenöt éves korában, 1981-ben hunyt el. Saját visszaemlékezése szerint ifj. Kemény Henrik harmadik elemista volt, amikor ki­faragta az első bábfejet, és tízévesen lépett először színpadra édesapja bábszínházában. Egy Miki egér bábot kapott ajándékba, ez a marionett volt az első szerepe. Amikor 1944- ben zsidó származású apját elhurcolták a nyilasok, ő vette át a szerepeit: Vitéz Lászlót, „Molinári” bácsit, a szellemeket, ördögöket, rendőröket, csendőröket, a cintányéros néger duót meg a marionettműsor bravúrszámait: a kötéltáncost, a kínai táncost, a golyótáncosnőt, Bunkó Bandit, a metamorfózisfigurákat és a többi pompás attrakciót. Apja helyettesítését sokáig átmeneti állapotnak tekintette a család, de id. Kemény Henrik soha többé nem tért vissza a munkaszolgálatból. Az ostrom alatt találat érte a mutatványos­bódét, melyet az ezermester testvérpár saját kezűleg helyreállított, és 1945. május 1-jén már ismét játszott benne. Egészen 1953-ig, amíg az államosítás utol nem érte a Mutatványos tér szórakoztató intézményeit. A törvényt ezúttal nem a nyilasok képviselték, mint ki­lenc évvel korábban, hanem az Államvédelmi Hatóság karhatalmistái. De Vitéz Lászlóval nem lehetett könnyen elbánni. Hiába tartottak házkutatást a bódéban, a bábok akkor már Bálint Endre festőművész lakásán rejtőztek. A városligeti kolléga, Hincz Károly­ belehalt bábszínháza elvesztésébe. Kemény Henrik nem volt hajlandó Vitéz László helyett nevelő hatású tanmeséket játszani, Traktor Ferke és Okos Kata kalandjaival szórakoztatni az átnevelésre kiszemelt közönséget. Inkább némajátékokat, artistaszámokat játszott, amíg engedték. Amikor még felsőbb utasításra át kellett volna írnia Vitéz László jeleneteit, inkább leszerződött az Állami Bábszínház mechani­kai műhelyébe. De Bőd László igazgató 1954 januárjában létrehozott egy négy részből álló műsort, amelynek második darabjaként a Vitéz László csodaládája került színpadra. Ez volt Kemény Henrik első „kőszínházi” fellépése­. Bőd Lászlót hamarosan leváltották. A helyére kinevezett munkáskáder-igazgató a végső ellehetetlenülés határáig juttatta a gondjaira bízott intézményt. Kemény Henrikkel együtt többen felmondtak, és Győrben, a Kisfaludy Színház tagozataként megalakították az első Budapesten kívüli bábszínházát. A magát - természetesen jogtalanul - Győri Állami Báb­színháznak nevező intézmény megvalósította azt, ami a fővárosban nem sikerült: a magyar vásári bábjáték-hagyományok feltámasztását. Stílust teremtettek, hiszen a stílusnak közöttük volt az élő megtestesítője, Kemény Henrik. A népligeti bódéjából kiebrudalt komédiás a társulat tagjaként kollégáinak is juttathatott egyedülálló temperamentumából. Szükség- AZ UTOLSÓ MOHIKÁN Kemény Henrik (1925-2011) CRITIC­AI LAPOK - EMLÉKEZÉS

Next