Család és Iskola, 1953 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1953-03-01 / 1. szám
Kislányomnak — Sztálinról Csendesen ülünk a kis szobában. A tűnő percek és a pergő könnyek «összefolynak. Kislányon azt kérdezte egyszer: — Mondd... fogom én valaha ismerni és látni ... de igazán látni Sztálint? *— Lehetséges — mondtam akkor.. — Hát akkor én már sohasem látom meg, nem ismerhetem meg Sztálint? — hangzik most vékony gyerekhangon a csökönyös, felzaklatott, könnyes kérdés. Mit válaszoljak? A nagy, kenek, barna gyerekszem állhatatosan néz és kérdez. Hirtelen, ebben a szeretére nyílt, tiszta szempárban, megpillantom a feleletet. És most válaszolok neked, kislányom ... — Látni fogod őt, igen, ne sírj, biztosan tudom, látni fogod. Pajtásaid között a szép új iskolában, tanítónőd záros szavában látni fogod őt. Nyáron, az úttörőtáborban a tábortűz körül ültök, énekelni fogtok s a kristályosan csengő énekszóban, a tűz lobogó fényében látni fogod őt. Megerősödsz, felnősz, tanulni fogsz. És a tudás világában látni fogod őt. Megismered a múltat, a munkásosztály harcát a tőkések ellen és ebbena harcban látni fogod őt. Megtudod, hogyan győzedelmeskedett az orosz nép 1917 októberében és megtudod, hogyan győzedelmeskedett 1945-ben és mindkét győzelemben látni fogod őt Ne sírj kicsi lányom. — Megtudod majd, hogyan szenvedett a dolgozó magyar nép keserves évszázadokon át s hogyan hozták el szabadságát a vörös csillagos katonák csillogó fegyverei. És a fegyverek csillogásában látni fogod őt. Kinyilik előtted a könyvek mélysége s a marxizmus-feninizmus sugaráiban látni fogod őt... Ne sírjunk, kislányom ... Járod majd az országot, a mi szabad hazánkat és az épülő házak homlokzatán látni fogod őt. Terveink merész lendületében, gépóriások teremtő zúgásában, költemények magasbatörő, forró soraiban látni fogodŐt. Elvtársaid segítő kezét fogva,elvtársaid hűséges szemébe nézve, a párt szavát hallgatva... látni fogod őt. Azt mondtad, mérnök leszel. A magad munkájában is látni fogod őt. Te élni fogod a boldog jövőt, amelyet mi őáltala építünk néked s a 'jövőben keményen, sziklaszilárdan, kezével egyre előremutatva ... látni fogod őt. Te a világbékét is megéred és akkor vidáman, frissen, fiatalon, mintha csak terád mosolyogna ... látni fogod őt. Te megéred a kommunizmust,drága kicsi lányom, ne sírj hát! A kommunizmus ragyogó fényében ráismersz majd... őt fogod látni — Sztálint! Soós Magda SZTÁLIN ELVTÁRS EMLÉKÉRE FOGADJUK ... Szép, ragyogó reggelre virradtunk. A nap pazarul öntötte sugarait Sztálinváros épülő házaira és a béke egyik bástyájára, a Sztálin Vasmű nagykohójára. Az úttörők vidáman közeledtek az iskola felé. Az iskola azonban nem tükrözte a pajtások jókedvét. Az épület széles homlokzatán a gyász fekete lobogóját lengette a szél. A rádió hangszórójából gyászindulók hangzottak szívbemarkolóan. A pajtások szomorú érdeklődéssel kérdezték egymástól: várjon ki halt meg? Az iskoláiban hamar elterjedt a hír: meghalt Sztálin elvtárs. Nem dobog már Joszif Visszárionovics Sztálin, Lenin harcostársának és ügye lángeszű folytatójának, a szovjet nép bölcs vezetőjének, a nemzetközi munkásosztály tanítójának szíve. Sztálin neve végtelenül drága népünk és a világ minden népe számára. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezére és lelkesítője, a világ első szocialista államának megalakítója. Sztálin elvtárs vezette a második világháborúban a szovjet népet a fasizmus elleni győzelemre. Sztálin elvtárs egész életét a kommunizmus nagy ügyének szentelte, halála mérhetetlen veszteség számunkra. Sztálin elvtárs halála mély fájdalommal tölti el a munkások, kolhozparasztok, katonák, diákok és úttörők szívét, köztük a mi úttörőinkét is. A pajtások eleintekételkedve fogadták a szomorú hírt. A hangulat komorrá és fájdalomterhessé vált. A reggeli sorakozónál Papp nevelőpajtás megrendült szavakkal ismertette Sztálin elvtárs betegségének körülményeit és váratlan, hirtelen halálát. Mélységes csend támadt, hang nem hallatszott. Némán állt az iskola minden tanulója, míg felfogta a súlyos szavak értelmét. Mindenki fájdalommal emlékezett Sztálin elvtársra. A pajtások fekete zászlóval bontott talapzatra helyezték Sztálin elvtárs szobrát, az iskola összes virágait a szobor köré helyezték. Mellette fehéringes úttörők állottak őrséget. Csendes volt az iskola. Mindenki gyászolt. A mélységes gyász azonban nem tört meg bennünket. Még fokozottabb multkéra, jó tanulásra és harcra serkent minket Sztálin elvtárs példája, emléke. E napon fogadalmat tettek iskoláink tanulói. Minden pajtás viselni fogja a vérrel felszentelt vörös zászló egy darabját, a vörös nyakkendőt, azt a nyakkendőt, amelyért sok szovjet pionír áldozta életét. ■ ■ V Iskolánkban egyetlen pajtás sem fog egyesre felelni Sztálin elvtárs temetése napjáig és azon túl sem. Fegyelmi vétséget senki el nem követ. E fogadalom az egész országban elterjedt. Az iskolák sorra csatlakoztak mozgalmunkhoz. Fogadalmunkat híven megtartottuk és továbbra is megtartjuk. Minket, sztálinvárosiakat jobb munkára, jobb tanulásra kötelez városunk neve, mely örökké őrzi a nagy Sztálin emlékét. Horváth Tamás csapattanács-elnök Vasvári Pál ált. iskola, Sztálinváros 2