Család és Iskola, 1953 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1953-03-01 / 1. szám
A CSALÁDI ÉS ISKOLAI NEVELÉS KÉRDÉSEI Számadás az iskolai munka első félévéről ■ Tanulóifjúságunk és pedagógusaink életében egyaránt fontos határkő egy-egy negyedév, félév lezárása, a számvetés elkészítése. Erre a tanévre nevelőink igen megtisztelő feladatot kaptak pártunktól. Emelni kell tanulóink politikai és erkölcsi színvonalát, harcolni a magasabb tanulmányi eredményekért, különös tekintettel a munkás-paraszt tanulók fejlődésére. Ezek a feladatok természetesen vonatkoznak a szülőkre is, hiszen tanulóifjúságunk idejének jelentős részét a családi körben tölti. Az iskolának és a családnak közös munkával kell biztosítani a párt által megjelölt feladatok eredményes megvalósítását. Vizsgáljuk meg,hogy a pedagógusok a szülőkkel együttműködve milyen eredményeket értek el ez első negyedévben és félévben. Sajnos még mindig él nevelőink nagy részében az a helytelen gyakorlat, hogy az első osztályozáskor jobban meg kell nyomni a ceruzát, így az a célkitűzésünk, mely szerint eredményeinket negyedévkor is mindinkább az előző év végéhez viszonyítjuk, most sem lenne még reális. Az elmúlt év végével szemben jelentős visszaesés mutatkozik. Feltűnően csökkent a kitűnő, jeles tanulók száma és nőtt az elégtelenek tábora. Országosan ez így van, de igen sok iskolánkban már az év végével szemben is mutatkozik bizonyos mérvű javulás. A helyesebb összehasonlítás kétségtelenül az, ha az előző évek első negyedével, ill. első felével vetjük össze eredményeinket. Ez az összehasonlítás már biztatóbb és eredményesebb képet mutat. 1951-től lassú egyenletes fejlődést látunk. A középiskoláikban az 1951/52-es tanév első negyedéhez viszonyítva a kitűnő, jeles és jó rendű tanulók száma jelentősen emelkedett, abukások száma csökkent ugyan, de még mindig túl magas. Általános iskoláinkban nem ilyen kedvező a fejlődés, de ott is egyharmadával nőtt a kitűnő tanulók száma és a bukások is lassú csökkenést mutatnak. Munkás- és paraszttanulóink bukási arányszáma jelentősen csökkent, átlaguk jobb, mint a többi kategóriáé. Amint látjuk, a tanulmányi eredmények javulnak. Az első félév számszerű eredményei nem állanak még rendelkezésünkre, de előzetes értékeléseink alapján megállapítható, hogy a félévi eredmények az első negyedévvel szemben határozott fejlődést mutatnak. De az is nyilvánvaló, hogy a megelégedésre ennek ellenére nincs okunk. Az a tény, hogy bizonyos mérvű eredményeket értünk el,Számtalan tényezőből adódott. Nem utolsósorban köszönhető annak, hogy tanulóifjúságunkban és a szülőkben is mindinkább erősödik a felelősségtudat az iskola pontos látogatását illetően. Igen sok helyenbecsületügyet csinálnak a hiányzásmentes napokból és hetekből. Általános iskoláinkban az egy főre eső mulasztási átlag az elmúlt időszakkal szemben jelentősen csökkent: 6,4 napról 5,4 napra. Igaz, hogy tervünk szerint még nagyobb mérvű csökkenést kellett volna elérnünk, de ez is igen számottevő eredmény. A politikai-erkölcsi nevelés területén számokkal nem tudjuk munkánkat értékelni, de a tanulmányi színvonal csak úgy emelkedhet, ha tanulóifjúságunk öntudatában is fejlődés mutatkozik. Megállapításunk szerint javul tanulóink munkafegyelme, ezen a téren igen sokat segítenek a DISZ politikai körei, az úttörők rajgyűlései. Tanulóink órák alatti fegyelme és az iskolán belüli magatartása helyes úton fejlődik, igen komolyan elítélendő viszont az iskolán kívüli viselkedésük, különösen a bejáró tanulóké. Úttörőszervezeteink tantárgyilajgyűlései előnyösen befolyásolják az oktató-nevelő munkát. Megnőtt tanulóifjúságunk előtt a szakkörök becsülete is. A szakköri munka hozzájárult a tanulmányi színvonal emeléséhez, elősegítette a tanulók elméleti ismereteinek gyakorlati alkalmazását. Szakköreinkben erősödik a közösségi szellem, egymás munkájának megbecsülése. Mindezek után azt kell megvizsgálnunk, hogy a szülők milyen módon segítettek az oktató-nevelő munka terén, illetőleg mit várunk a még mindig fennálló hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Ebben az esztendőben a Közoktatásügyi Minisztérium igen erősen semmba vette a szülők részéről várható segítség formáit és igyekezett minden segítséget megadni a Szülői Munkaközösségeknek. A segítség egyik formája volt, hogy az ország valamennyi általános és középiskolájában a Szülői Munkaközösségek választmányi tagjainak kétnapos tanfolyamot tartottunk. A tanfolyam célja volt, hogy a helyi Szülői Munkaközösségek ismerjék meg az iskola sajátos problémáit, alakítsák ki a feladatok megvalósításának helyes módszerét. Örvendetes az a tény, hogy az érdekelt szülők 80— 90%-a örömmel fogadta a tanfolyamot és ezen lelkiismeretesen részt is vett. Ez a tanfolyam indította be lényegileg a szülők érdemi munkáját. A tanulmányi eredmények alakulásán előnyösen lehetett érezni a szülők nagyobb segítőkészségét. Általános jelenség, hogy az Sz. M. tagok ellenőrzik ti tanulópárokat, bekapcsolódnak az ifjúság tanulási ideje, házirendje betartásának ellenőrzésébe. Részt vesznek a tanulószobák felügyeletében is. Az Sz. M. választmányának tagjai lelkes családlátogatással igyekeznek az iskola és egyes szülők közti kapcsolatot megteremteni. A szülők kezdeményezésére egyes községeinkben a V. B. elrendelte a tanulók kötelező délutáni tanulását. A felállított hangszórók figyelmeztetik a tanulókat a tanulási idő kezdetére. A község felnőtt lakosságát 3