Család és Iskola, 1953 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1953-03-01 / 1. szám

A CSALÁDI ÉS ISKOLAI NEVE­LÉS KÉRDÉSEI Számadás az iskolai munka első félévéről ■ Tanulóifjúságunk és pedagógusaink életében egy­aránt fontos határkő egy-egy negyedév, félév lezárása, a számvetés elkészítése. Erre a tanévre nevelőink igen megtisztelő feladatot kaptak pártunktól. Emelni kell tanulóink politikai és erkölcsi színvonalát, harcolni a magasabb tanulmányi eredményekért, különös tekintettel a munkás-paraszt tanulók fejlődésére. Ezek a feladatok természetesen vonatkoznak a szü­lőkre is, hiszen tanulóifjúságunk idejének jelentős ré­szét a családi körben tölti. Az iskolának és a családnak közös munkával kell biztosítani a párt által megjelölt feladatok eredményes megvalósítását. Vizsgáljuk meg,­­hogy a pedagógusok a szülőkkel együttműködve milyen eredményeket értek el ez első negyedévben és félévben. Sajnos még mindig él nevelőink nagy részében az a helytelen gyakorlat, hogy az első osztályozáskor job­ban meg kell nyomni a ceruzát, így az a célkitűzésünk, mely szerint eredményeinket negyedévkor is mindin­kább az előző év végéhez viszonyítjuk, most sem lenne még reális. Az elmúlt év végével szemben jelentős visszaesés mutatkozik. Feltűnően csökkent a kitűnő, jeles tanulók száma és nőtt az elégtelenek tábora. Országosan ez így van, de igen sok iskolánkban már az év végével szemben is mutatkozik bizonyos mérvű javulás. A helyesebb összehasonlítás kétségtelenül az, ha az előző évek első negyedével, ill. első felével vetjük össze eredményeinket. Ez az összehasonlítás már biz­tatóbb és eredményesebb képet mutat. 1951-től lassú egyenletes fejlődést látunk. A közép­iskoláikban az 1951/52-es tanév első negyedéhez viszo­nyítva a kitűnő, jeles és jó rendű tanulók száma jelen­tősen emelkedett, a­­bukások száma csökkent ugyan, de még mindig túl magas. Általános iskoláinkban nem ilyen kedvező a fejlődés, de ott is egyharmadával nőtt a kitűnő tanulók száma és a bukások is lassú csökkenést mutatnak. Munkás- és paraszttanulóink bukási arányszáma jelentősen csökkent, átlaguk jobb, mint a többi kate­góriáé. Amint látjuk, a tanulmányi eredmények javulnak. Az első félév számszerű eredményei nem állanak még rendelkezésünkre, de előzetes értékeléseink alapján megállapítható, hogy a félévi eredmények az első ne­gyedévvel szemben határozott fejlődést mutatnak. De az is nyilvánvaló, hogy a megelégedésre ennek elle­nére nincs okunk. Az a tény, hogy bizonyos mérvű eredményeket ér­tünk el,­­Számtalan tényezőből adódott. Nem utolsó­sorban köszönhető annak, hogy tanulóifjúságunkban és a szülőkben is mindinkább erősödik a felelősség­tudat az iskola pontos látogatását illetően. Igen sok helyen­­becsületügyet csinálnak a hiányzásmentes na­pokból és hetekből. Általános iskoláinkban az egy főre eső mulasztási átlag az elmúlt időszakkal szem­ben jelentősen csökkent: 6,4 napról 5,4 napra. Igaz, hogy tervünk szerint még nagyobb mérvű csökkenést kellett volna elérnünk, de ez is igen számottevő ered­mény. A politikai-erkölcsi nevelés területén számokkal nem tudjuk munkánkat értékelni, de a tanulmányi színvonal csak úgy emelkedhet, ha tanulóifjúságunk öntudatában is fejlődés mutatkozik. Megállapításunk szerint javul tanulóink munkafegyelme, ezen a téren igen sokat segítenek a DISZ politikai körei, az út­törők rajgyűlései. Tanulóink órák alatti fegyelme és az iskolán belüli magatartása helyes úton fejlődik, igen komolyan elítélendő viszont az iskolán kívüli viselkedésük, különösen a bejáró tanulóké. Úttörőszervezeteink tantárgyi­­lajgyűlései előnyö­sen befolyásolják az oktató-nevelő munkát. Megnőtt tanulóifjúságunk előtt a szakkörök becsü­lete is. A szakköri munka hozzájárult a tanulmányi színvonal emeléséhez, elősegítette a tanulók elméleti ismereteinek gyakorlati alkalmazását. Szakköreink­ben erősödik a közösségi szellem, egymás munkájá­nak megbecsülése. Mindezek után azt kell megvizsgálnunk, hogy a szülők milyen módon segítettek az oktató-nevelő munka terén, illetőleg mit várunk a még mindig fenn­álló hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Ebben az esztendőben a Közoktatásügyi Miniszté­rium igen erősen semm­ba vette a szülők részéről vár­ható segítség formáit és igyekezett minden segítséget megadni a Szülői Munkaközösségeknek. A segítség egyik formája volt, hogy az ország valamennyi álta­lános és középiskolájában a Szülői Munkaközösségek választmányi tagjainak kétnapos tanfolyamot tartot­tunk. A tanfolyam célja volt, hogy a helyi Szülői Munkaközösségek ismerjék meg az iskola sajátos pro­blémáit, alakítsák ki a feladatok megvalósításának helyes módszerét. Örvendetes az a tény, hogy az érdekelt szülők 80— 90%-a örömmel fogadta a tanfolyamot és ezen lelki­­ismeretesen részt is vett. Ez a tanfolyam indította be lényegileg a szülők érdemi munkáját. A tanulmányi eredmények alakulásán előnyösen lehetett érezni a szülők nagyobb segítő­készségét. Általános jelenség, hogy az Sz. M. tagok ellenőrzik ti tanulópárokat, bekapcsolódnak az ifjúság tanulási ideje, házirendje betartásának ellenőrzésébe. Részt vesznek a tanulószobák felügyeletében is. Az Sz. M. választmányának tagjai lelkes családlátogatással igyekeznek az iskola és egyes szülők közti kapcsolatot megteremteni. A szülők kezdeményezésére egyes községeinkben a V. B. elrendelte a tanulók kötelező délutáni tanulását. A felállított hangszórók figyelmeztetik a tanulókat a tanulási idő kezdetére. A község felnőtt lakosságát 3

Next