Család és Iskola, 1957 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

Az elmúlt félév alatt történtek nem múltak el nyomtalanul családi ottho­naink felett sem. Családi neve­lésünk számtalan lappangó problémáját, mélyben izzó kér­dését vetették felszínre. Nem menthetjük fel magun­kat a feladat alól, hogy mér­legre tegyük családi nevelé­sünket. Legnagyobb hibánk az, hogy életünk, munkánk roha­nó sodrában nem őriztük féltő­l .«BMBBSK3SÖ# gonddal gyermekeink gyer­mekségét. Sokan közülük felügyelet, szülői ellenőrzés nélkül tengtek-lengtek, kallódtak, csavarogtak. Maguk tervezték meg napjaik rendjét, maguk válogatták bará­taikat, maguk gondoskodtak kétes értékű szórakozásaik­ról. Szüleik így nyugtatgatták magukat: „Nincs időnk, és főleg nincs erőnk többet törődni velük.” Mások megosztották gyermekeikkel gondjaikat. Sőt! Gyakran mértéktelenül bevonták őket saját feladataik ellátásába. Vásároltak és főztek, gyomláltak és kistest­vért dajkáltak kicsinyek és serdülők. „Oly érettek a mai gyerekek!” — csitítgatták a szülők meg-megrezdülő lel­kiismeretüket. A hiba mindkét esetben azonos volt: nem vettük kö­rül gyermekeinket kellő figyelemmel, nem védtü­k, óv­tuk, nem vezettük, irányítottuk őket, így lassan elveszett gyermekeink számára a gyümöl­csöt érlelő gyermekkor. Az elmúlt félév még csak elmélyítette a hibát. A szü­lői felügyeletet már régen nélkülöző gyermekek sorsuk teljes jogú intézőivé lettek. A gondjaikat gyermekeikkel megosztó szülők most már válogatás nélkül cserélték ki velük gondolataikat, gátlástalanul tárgyalták meg kora­érett gyermekeik előtt életük legbonyolultabb problé­máit, s önuralmuk teljes feladásával engedtek előttük szabad folyást érzelmeiknek. A gyermekek gyakran a családi tanács döntőjogú tagjaivá váltak. Itt az ideje, hogy megújítsuk családjaink belső életét! Adjuk vissza a gyermekeknek a gyermekkort! Adjuk vissza, hiszen természetadta joguk, hogy mielőtt felnőtté érnek, előké­szülhessenek arra. Teremtsünk új életet a családban, amelyben a kicsi­nyek és serdülők egyaránt visszanyerik a színes, vidám gyermekéveiket, telve játékkal és tanulással, érzelmek­kel és élményekkel. A gyermekkor igazi központja a kicsinyeket óvó, ve­zető édesanya és apa alakja, őket kell először visszaad­nunk a családnak. Kell, hogy jusson egy-egy fél óra arra is, hogy a kicsivel együtt építsük fel a tündér­palotát, sakkozzunk a nagyobbikkal, s kikérdezzük a kamasztól a kémialeckét. Jut reá idő. De csak akkor, ha magunk is akarjuk. Ha nem töltjük el az időnket még egy kávéval az eszpresszóban, még egy ultipartival a kávéházban, még egy dominóval a kultúrházban, vagy kis pletykázással a szomszédasszonnyal. Jut reá idő, ha a házi munkát helyesen osztjuk be, s ha az újságolvasás idejét nem a gyermekekre szánt félórákból csípjük el. Jut bizony, ha saját időnk megszervezésénél tekintettel vagyunk gyermekeink jogos igényére, akiknek anya kell, apa kell, szerető, vezető gondoskodás kell. Gyermekeink számára felbecsülhetetlen értéket jelent az együttlét a szülőkkel. Megújuló családi életünkben igazi gyermekkort csak akkor varázsolhatunk gyermekeinknek, ha kielégítjük vidámság-szükségletüket is. Ne terheljük meg tehát őket újra és újra gondjainkkal, nehézségeinkkel, ne tegyük őket megoldatlan kérdéseink részeseivé. Mutassuk meg nekik az élet napfényes oldalait. Találjuk meg mind a gyermekek, mind saját életünkben a jót, a vidámat , az előrelendítőt. Családjainkban a derűs kedély legyen az­­alaphang. A gyermekkor a hangulatok és élmények vágyának ide­je. Csináljunk ezért sok közös családi programot. Az esti társasjátékcsaták, az együttes vasárnapi séták, a mozi- és színházlátogatások, a csöndes esti versolvasga­tások a nagyobbakkal, mind olyan közös élményt jelen­tenek, amelyek a családot elszakíthatatlan szálak szöve­dékével fűzik egybe. Az igazi gyermekkor­i felkészülés. Felkészülés a szép, az eredményeket ígérő életre. A gyermekkorhoz hozzátartozik a perspek­tíva, a napról napra ügyesebbé, okosabbá, erősebbé vá­lás, az újabb lehetőségek, a felnőtt élet távlata. Gondos­kodjunk arról, hogy gyermekeink életének gazdag táv­val például arról az időről, amikor kosárlabda válogatott falai legyenek. Csillantsuk meg előttük a jó bizonyít­vány megszerzésének, a vidám szünidőnek a távlatait. Tervezgessünk gyermekeinkkel kis és nagy dolgokról! Közös kirándulásokról és az új könyvespolcról. A fiú­lesz belőle, a lánnyal esetleg a nyárra készülő új ruhá­ról. S ha a gyermekek fantáziája el is rugaszkodik a tervek szövögetésének idején, ne szegjük szárnyát, re­püljünk együtt velük. Anyák! Játsszatok, beszélgessetek, örüljetek együtt gyermekeitekkel, és semmivel össze nem mérhető bol­dogságot nyújt majd nektek a visszanyert anyaság! Édes­apák! Tanuljatok, sétáljatok, olvasgassatok gyermekei­tekkel, és életetek kiteljesedik az apai büszkeséggel! MAJZIK LÁSZLÓNÉ Czinkóczi Istvánné kiskunnajsai anya hazatért kisfiával Jugoszláviából !

Next