Család és Iskola, 1957 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Az elmúlt félév alatt történtek nem múltak el nyomtalanul családi otthonaink felett sem. Családi nevelésünk számtalan lappangó problémáját, mélyben izzó kérdését vetették felszínre. Nem menthetjük fel magunkat a feladat alól, hogy mérlegre tegyük családi nevelésünket. Legnagyobb hibánk az, hogy életünk, munkánk rohanó sodrában nem őriztük féltől .«BMBBSK3SÖ# gonddal gyermekeink gyermekségét. Sokan közülük felügyelet, szülői ellenőrzés nélkül tengtek-lengtek, kallódtak, csavarogtak. Maguk tervezték meg napjaik rendjét, maguk válogatták barátaikat, maguk gondoskodtak kétes értékű szórakozásaikról. Szüleik így nyugtatgatták magukat: „Nincs időnk, és főleg nincs erőnk többet törődni velük.” Mások megosztották gyermekeikkel gondjaikat. Sőt! Gyakran mértéktelenül bevonták őket saját feladataik ellátásába. Vásároltak és főztek, gyomláltak és kistestvért dajkáltak kicsinyek és serdülők. „Oly érettek a mai gyerekek!” — csitítgatták a szülők meg-megrezdülő lelkiismeretüket. A hiba mindkét esetben azonos volt: nem vettük körül gyermekeinket kellő figyelemmel, nem védtük, óvtuk, nem vezettük, irányítottuk őket, így lassan elveszett gyermekeink számára a gyümölcsöt érlelő gyermekkor. Az elmúlt félév még csak elmélyítette a hibát. A szülői felügyeletet már régen nélkülöző gyermekek sorsuk teljes jogú intézőivé lettek. A gondjaikat gyermekeikkel megosztó szülők most már válogatás nélkül cserélték ki velük gondolataikat, gátlástalanul tárgyalták meg koraérett gyermekeik előtt életük legbonyolultabb problémáit, s önuralmuk teljes feladásával engedtek előttük szabad folyást érzelmeiknek. A gyermekek gyakran a családi tanács döntőjogú tagjaivá váltak. Itt az ideje, hogy megújítsuk családjaink belső életét! Adjuk vissza a gyermekeknek a gyermekkort! Adjuk vissza, hiszen természetadta joguk, hogy mielőtt felnőtté érnek, előkészülhessenek arra. Teremtsünk új életet a családban, amelyben a kicsinyek és serdülők egyaránt visszanyerik a színes, vidám gyermekéveiket, telve játékkal és tanulással, érzelmekkel és élményekkel. A gyermekkor igazi központja a kicsinyeket óvó, vezető édesanya és apa alakja, őket kell először visszaadnunk a családnak. Kell, hogy jusson egy-egy fél óra arra is, hogy a kicsivel együtt építsük fel a tündérpalotát, sakkozzunk a nagyobbikkal, s kikérdezzük a kamasztól a kémialeckét. Jut reá idő. De csak akkor, ha magunk is akarjuk. Ha nem töltjük el az időnket még egy kávéval az eszpresszóban, még egy ultipartival a kávéházban, még egy dominóval a kultúrházban, vagy kis pletykázással a szomszédasszonnyal. Jut reá idő, ha a házi munkát helyesen osztjuk be, s ha az újságolvasás idejét nem a gyermekekre szánt félórákból csípjük el. Jut bizony, ha saját időnk megszervezésénél tekintettel vagyunk gyermekeink jogos igényére, akiknek anya kell, apa kell, szerető, vezető gondoskodás kell. Gyermekeink számára felbecsülhetetlen értéket jelent az együttlét a szülőkkel. Megújuló családi életünkben igazi gyermekkort csak akkor varázsolhatunk gyermekeinknek, ha kielégítjük vidámság-szükségletüket is. Ne terheljük meg tehát őket újra és újra gondjainkkal, nehézségeinkkel, ne tegyük őket megoldatlan kérdéseink részeseivé. Mutassuk meg nekik az élet napfényes oldalait. Találjuk meg mind a gyermekek, mind saját életünkben a jót, a vidámat , az előrelendítőt. Családjainkban a derűs kedély legyen azalaphang. A gyermekkor a hangulatok és élmények vágyának ideje. Csináljunk ezért sok közös családi programot. Az esti társasjátékcsaták, az együttes vasárnapi séták, a mozi- és színházlátogatások, a csöndes esti versolvasgatások a nagyobbakkal, mind olyan közös élményt jelentenek, amelyek a családot elszakíthatatlan szálak szövedékével fűzik egybe. Az igazi gyermekkori felkészülés. Felkészülés a szép, az eredményeket ígérő életre. A gyermekkorhoz hozzátartozik a perspektíva, a napról napra ügyesebbé, okosabbá, erősebbé válás, az újabb lehetőségek, a felnőtt élet távlata. Gondoskodjunk arról, hogy gyermekeink életének gazdag távval például arról az időről, amikor kosárlabda válogatott falai legyenek. Csillantsuk meg előttük a jó bizonyítvány megszerzésének, a vidám szünidőnek a távlatait. Tervezgessünk gyermekeinkkel kis és nagy dolgokról! Közös kirándulásokról és az új könyvespolcról. A fiúlesz belőle, a lánnyal esetleg a nyárra készülő új ruháról. S ha a gyermekek fantáziája el is rugaszkodik a tervek szövögetésének idején, ne szegjük szárnyát, repüljünk együtt velük. Anyák! Játsszatok, beszélgessetek, örüljetek együtt gyermekeitekkel, és semmivel össze nem mérhető boldogságot nyújt majd nektek a visszanyert anyaság! Édesapák! Tanuljatok, sétáljatok, olvasgassatok gyermekeitekkel, és életetek kiteljesedik az apai büszkeséggel! MAJZIK LÁSZLÓNÉ Czinkóczi Istvánné kiskunnajsai anya hazatért kisfiával Jugoszláviából !