Család és Iskola, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
néhány sorban felsorolni azt a rengeteg tényezőt, melynek következtében a gyermek rossz iskolai magatartása kialakul. Sok a változat az enyhe környezeti ártalmaktól a súlyos neurotizáló okokig. Talán leggyakoribb kiváltó ok az érzelmi elhagyatottság, mely a szétdúlt családi élet, elvált vagy torzsalkodó szülők hatásaként jelentkezik. Gyakran váltja ki a gyermeki idegbántalmakat (a neurózist) az erőszakos nevelés, a családi légkör durvasága, a szülői terror vagy az agyonfoglalkoztatottság. A lelki okok között gyakran szerepel a testvéri féltékenység, (háttérbeszorítottság a testvérsorban, „bezzeg az öcséd...”), vagy a felnőttekkel való állandó összezártság (korai ismerkedés zavaró élményekkel) stb. A testi okok között gyakran találunk korábban elszenvedett agyvelőgyulladást vagy akár egyszerűbb fertőzési ártalmat, esetleg pillanatnyilag is fennálló betegséget (bélféreg, stb.). Akár lelki, akár testi a magatartási zavar oka, semmiképpen sem szűnik meg az intő, a kipellengérezés, vagy a rossz magatartásjegy hatására. Ellenkezőleg, a gyermeki dac csak fokozódik. Mélyül az ellentét gyermek és felnőtt között. A már eddig is elnyomott vagy érzelmileg magára maradott gyermek még inkább egyedül érzi magát és tünetei csak fokozódnak. Ugyanakkor, ha a gyermek segítőt és nem ellenfelet sejt a nevelőben, rövid gyanakvás után boldogan ragadja meg a felé nyújtott kezet, mely esetleg képes őt teljesen kiragadni ideges (neurotikus) állapotából. Az iskolai munka elsősorban a beszéden (tanításfelelés) alapszik. A beszédjükben sérült gyermekek tehát nem kapcsolódhatnak be ép pajtásaik társaiként a munkába. Általában olvasásnál, felelésnél, de igen gyakran, írásnál is csődöt mondanak. A pösze gyermekek pösze hangjaikat többnyire „pöszén” is írják, a betűolvasást csak pöszeségük mértékének megfelelően hajthatják végre, feleletük nem tetszetős. A dadogó gyermekek pedig beszédhibájukat restellve, gyakran meg sem szólalnak. Beszédfélelmük a türelmetlen reagálásra csak fokozódik, pedig különben igen gyakran osztályuk legjobb tanulói is lehetnének. Ismeretes, hogy az értelmi fogyatékosoknál mindig észlelhető valamiféle beszédrendellenesség is. Pusztán beszédhiba révén azonban sohase tételezzünk fel rendellenes értelmi fejlődést, hiszen a beszédhibás gyermekeknek csak elenyésző töredéke küzd az értelmi tevékenység zavarával is. A beszédhibások beszédrendellenessége természetesen csak kismértékben — vagy egyáltalán nem csökken a megértő bánásmód hatására. A beszédzavar megoldása (ha az a beiskolázás koráig magától nem rendeződött) mindenkor logopédiai (beszédnevelési) szakfeladat, de megértő, türelmes bánásmóddal legalább nem fokozzuk a beszédhiba következtében általában jelentkező kisebbrendűségi érzést, vagy betegségtudatot. Ha a türelmetlen magatartás helyett a beszédhiba sajnálatos tényét tudomásul véve feleltetjük a gyermeket s eszerint is osztályozunk, ha írás-olvasás zavaránál figyelembe vesszük, hogy nem hanyagságról van szó, igen nagy szolgálatot teszünk a gyermeknek, s fejlődését ezzel jelentősen elősegítjük. Az érzékszerveikben károsultakról csak annyit, hogy ha idejében észrevesszük a zavar mibenlétét, gyakran egyszerű intézkedéssel (például előreültetéssel) megkímélhetjük őket a sorozatos kudarcélményektől. A modern pedagógia nem elégedhet meg pusztán a tüneti tényezők tudomásulvételével. Szükségesnek látszik esetenként a gyenge tanulmányi előmenetel, vagy a rossz magatartás oki tényezőit is felkutatni, így közbeléphetünk egyegy elkallódó gyermek sorsának jó irányba terelése érdekében. MONTÁGH IMRE gyógypedagógus tanár Elmúlt a karácsony, kezdődik az iskola, a játékok elvándorolnak a szekrénybe... Azám! Kipihenik a fáradalmaikat és megpróbálják kiheverni a sebesüléseket. Elvégre a legjobban megépített villanyvonat, a legszebben kistafírozott baba, a legjobb kalauz-felszerelés se örökéletű... Azt hiszem, ezt senki nem is kívánja a játékoktól. De a Család azért nem minden esetben elégedett. Panaszok hangzanak el. Az olcsó, tízforintos kalauz-felszereléshez tartozik egy indítótárcsa. A fanyélbe bele van szorítva egy kemény papírtárcsa. Már az első használatnál lehajlik, eltörik. A szerszámfelszerelésben a kalapács feje lejár, a szerszámok nyele kiesik. A harmincforintos papírharmonika igen silány, elég egy erőteljesebb húzás és vége van. A Fekete Péter kártya és társai mind rövidéletűek, az anyaguk nyilván nem megfelelő. Hogy az egészen olcsó játékok nincsenek ledörzsölve, lecsiszolva — ez sincs ugyan rendben, de valamennyire megmagyarázható. Ám a kilencven forintos autóbuszok közt igazán nem lenne szabad szálkásat találni. És a másfélszáz forintos mackónak a kidülledő, fityegő szeme se menthető az olcsó árral. A babák hajára is sok a panasz, hogy nem szép s hogy leválik. A bababútorok festése lecsurgott. A negyvenkét forintos babazongora igen elnagyolt, formája se arat mindenütt sikert. Mennyit költ a Család játékokra? A Sport és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatójával, Kovács Gábornéval beszélgetünk a minőségi kérdésekről. S közben derül ki, hogy a játékáruk évi forgalma kétszázmillió forint körül van. A minőségi problémák most már még inkább érdekelnek. KÉPES JUDITH rajzai 4