Család és Iskola, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

néhány sorban felsorolni azt a rengeteg tényezőt, melynek következtében a gyermek rossz iskolai ma­gatartása kialakul. Sok a változat az enyhe környe­zeti ártalmaktól a súlyos neurotizáló okokig. Talán leggyakoribb kiváltó ok az érzelmi elhagyatottság, mely a szétdúlt családi élet, el­vált vagy torzsal­kodó szü­lők hatásaként jelentkezik. Gyakran váltja ki a gyer­meki idegbántalmakat (a neurózist) az erőszakos ne­velés, a családi légkör dur­vasága, a szülői terror vagy az agyonfoglalkoztatottság. A lelki okok között gyak­ran szerepel a testvéri fél­tékenység, (háttér­beszorí­­tottság a testvérsorban, „bezzeg az öcséd...”), vagy a felnőttekkel való állandó összezártság (korai ismerke­dés zavaró élményekkel) stb. A testi okok között gyakran találunk korábban elszenvedett agyvelőgyul­­ladást vagy akár egysze­rűbb fertőzési ártalmat, esetleg­­ pillanatnyilag is fennálló betegséget (bél­­féreg, stb.). Akár lelki, akár testi a magatartási zavar oka, semmiképpen sem szűnik meg az intő, a kipellengérezés, vagy a rossz magatartás­jegy hatására. Ellenkezőleg, a gyermeki dac csak fokozódik. Mélyül az ellentét gyermek és fel­nőtt között. A már eddig is elnyomott vagy érzelmileg magára maradott gyermek még inkább egyedül érzi magát és tünetei csak foko­zódnak. Ugyanakkor, ha a gyermek segítőt és nem el­lenfelet sejt a nevelőben, rövid gyanakvás után bol­dogan ragadja meg a felé nyújtott kezet, mely eset­leg képes őt teljesen kira­gadni ideges (neurotikus) állapotából. Az iskolai munka első­sorban a beszéden (tanítás­­felelés) alapszik. A beszéd­jükben sérült gyermekek tehát nem kapcsolódhatnak be ép pajtásaik társaiként a munkába. Általában ol­vasásnál, felelésnél, de igen gyakran, írásnál is csődöt mondanak. A pösze gyer­mekek pösze hangjaikat többnyire „pöszén” is írják, a betűolvasást csak pösze­­ségük mértékének megfele­lően hajthatják végre, fele­letük nem tetszetős. A da­dogó gyermekek pedig be­szédhibájukat restellve, gyakran meg sem szólalnak. Beszédfélelmük a türelmet­len reagálásra csak foko­zódik, pedig különben igen gyakran osztályuk legjobb tanulói is lehetnének. Is­meretes, hogy az értelmi fogyatékosoknál mindig észlelhető vala­miféle be­szédrendellenesség is. Pusz­tán beszédhiba révén azon­ban sohase tételezzünk fel rendellenes értelmi fejlő­dést, hiszen a beszédhibás gyermekeknek csak elenyé­sző töredéke küzd az ér­telmi tevékenység zavará­val is. A beszédhibások be­szédrendellenessége termé­szetesen csak kismértékben — vagy egyáltalán nem­­ csökken a megértő bánás­mód hatására. A beszéd­zavar megoldása (ha az a beiskolázás koráig magától nem rendeződött) minden­kor logopédiai (beszédneve­lési) szakfeladat, de meg­értő, türelmes bánásmóddal legalább nem fokozzuk a beszédhiba következtében általában jelentkező kisebb­rendűségi érzést, vagy beteg­ségtudatot. Ha a türelmet­len magatartás helyett a beszédhiba sajnálatos té­nyét tudomásul véve felel­tetjük a gyermeket s esze­rint is osztályozunk, ha írás-olvasás zavaránál fi­gyelembe vesszük, hogy nem hanyagságról van szó, ig­en nagy szolgálatot te­szünk a gyermeknek, s fej­lődését ezzel jelentősen elő­segítjük. Az érzékszerveikben ká­rosultakról csak annyit, hogy ha idejében észre­vesszük a zavar mibenlétét, gyakran egyszerű intézke­­déssel (például előreültetés­­sel) megkímélhetjük őket a sorozatos kudarcélmények­től. A modern pedagógia nem elégedhet meg pusztán a tüneti tényezők tudomásul­vételével. Szükségesnek lát­szik esetenként a­ gyenge tanulmányi előmenetel, vagy a rossz magatartás oki tényezőit is felkutatni, így közbeléphetünk egy­­egy elkallódó gyermek sor­sának jó irányba terelése érdekében. MONTÁGH IMRE gyógypedagógus tanár Elmúlt a karácsony, kezdődik az iskola, a játékok elvándorolnak a szekrénybe... Azám! Kipihenik a fáradalmaikat és megpróbálják ki­heverni a sebesüléseket. Elvégre a legjobban megépített villanyvonat, a legszebben kistafírozott baba, a leg­jobb kalauz-felszerelés se örökéletű... Azt hiszem, ezt senki nem is kí­vánja a játékoktól. De a Család azért nem minden esetben elégedett. Pana­szok hangzanak el. Az olcsó, tízforin­tos kalauz-felszereléshez tartozik egy ind­ítótárcsa. A fanyélbe bele van szo­rítva egy kemény papírtárcsa. Már az első használatnál lehajlik, eltörik. A szerszámfelszerelésben a kalapács feje lejár, a szerszámok nyele kiesik. A harmincforintos papírharmonika igen silány, elég egy erőteljesebb hú­zás és vége van. A Fekete Péter kár­tya és társai mind rövidéletűek, az anyaguk nyilván nem megfelelő. Hogy az egészen olcsó játékok nin­csenek ledörzsölve, lecsiszolva — ez sincs ugyan rendben, de valamennyi­re megmagyarázható. Ám a kilenc­ven forintos autóbuszok közt igazán nem lenne szabad szálkásat találni. És a másfélszáz forintos mackónak a kidülledő, fityegő szeme se menthető az olcsó árral. A babák hajára is sok a panasz, hogy nem szép s hogy leválik. A bababútorok festése lecsurgott. A negyvenkét forintos babazongora igen elnagyolt, formája se arat mindenütt sikert. Mennyit költ a Család játékokra? A Sport és Játékáru Nagykereske­delmi Vállalat igazgatójával, Kovács Gábornéval beszélgetünk a minőségi­ kérdésekről. S közben derül ki, hogy a játékáruk évi forgalma kétszáz­­millió forint körül van. A minőségi problémák most már­­ még inkább érdekelnek. KÉPES JUDITH rajzai 4

Next