Család és Iskola, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Félreértésből adódott, hogy elküldték munkáikat, hogy gyerekrajzok százai érkeztek szerkesztőségünkbe, hiszen a pályázatot — a Család és Iskola a szülők lapja és nem a gyerekeké — nem az ő számukra, hanem felnőttek számára hirdettük meg. Mégis, a gyerekek valahogy úgy érezhették, hogy joguk van hozzászólni a témához, minthogy róluk van szó, s jelentkeztek. Nyolc-tíz-tizenkét évesek mesélnek ezeken a képeken a kor gyermekéről, s mert őszinteségükben többet árulnak el sokszor önmagukról mindenféle jószándékú felnőtti spekulációnál, helyet kaptak a jutalmazandó pályaművek között, s a bíráló bizottság rangsorolása alapján az első huszonöt rajz készítője könyvjutalomban részesült. Hogyan ábrázolják hát a pályamunkák a kor gyermekét? Célszerű formák, modern vonalú iskolaépületek, huzalok, szépen megmunkált műszaki szerkezetek között látjuk a kor gyermekét. Repülőgép, autóbusz, televízió, s ő bánni tud mindezzel. Otthonos biztonság köti e dolgokhoz, tárgyakhoz, amelyek körülveszik. Köztük áll, — így látja számos pályázó. Mások az érzéseket veszik célba. Elboruló sötét szemek. Talán csak a számtanfelezet nem sikerült, de a szorongással teli tekintet mély és időtlen félelemről beszél. Íme a félelem fojtogatása a kor gyermekét sem kíméli... Ritmus és játék vidám harmóniája sugárzik a másik képről. Fehéringes, úttörő nyakikendős gyerekek. Május elsejét ünnepelhették s most éppen véget ért a vidám felvonulás. Sokan vannak és mennyire együtt. Laza rendetlenségbe bomlik az előbb még lépést tartó menet, s a gyerekek kézenfogva egymást, vagy csak éppen egymáshoz fordulva, beszélgetve, nevetve szaladnak és betöltik a teret. Azután a portrék sora. — Parasztfiú. Erős és kemény, dacos, okos-kedves arc. Öltözetét és kucsmáját talán még dédapja is viselhette volna. De tekintete már csakis az övé. Merész, szabad és vállalkozókedvű, ha itt lesz az ideje, lehet, hogy fizikus lesz belőle vagy hegedűművész, az is lehet, hogy a falujában marad, de hogy jól csinálja majd amit csinál, az bizonyos... A fekete pulóveres, kócos kamaszlány is előrenéz, őt nagyvárosi neonfények veszik körül, azok tükröződnek szemében és a bátorság. Itt vagyok, ilyen vagyok — és vállalom. Ezt sugallja a kép. Nagyon modern és nem a külsőségek teszik azzá, hanem éppen ez a vállalás. A kisfilmek készítői ugyancsak LUGOSSY ISTVÁN képe hat darabból álló sorozatának egy tagja. A szép technikai megoldást és a művészi elgondolást első díjjal jutalmazta a bíráló bizottság