Gyermekünk, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
játékkal hívta föl magára a figyelmet, majd a beavatkozó nevelőt arcul ütötte, egy másikat hajánál fogva a földre rántott, később egy harmadikat egy kanna vízzel leöntött. Előzetes letartóztatása során öszszeverekedett egy rendőrhadnaggyal, karjába harapott. Az iratok jellemzőnek tartják, hogy közben ezt kiáltotta: „Piszkos zsaruk, ma verekedős kedvem van!” A SZEMÉLYEK Egy intézet igazgatóhelyettese. Vádlott már kiskorában intézetbe került. Az örökbefogadó szülőknek is igen sok panaszuk volt rá. Itt is sok gond volt vele, főleg erkölcsi vonatkozásban. Az intézetben a többi lányra rossz hatással volt, többször randalíroztak este. Egy másik intézet igazgatója: Viselkedni nem tud, a fegyelmet nem szereti. Édesanyját kértük, hogy írjon neki, de a levelezés abbamaradt I. egyik csúnya levele miatt. Erkölcsi normái, erkölcsi értékrendszere nem alakult ki. Többnyire cinikusan viselkedik. Véleményem szerint az öngyilkossági kísérleteket is azért követte el, hogy kikerülhessen az intézetből. A kanálnyelet nem nyelte le, csak megjátszotta. Később megtaláltuk a kanálnyelet. A testnevelő tanár: Hogy engem szeretett, ezt annak tudom be, hogy én is segíteni akartam neki. Egy nevelő: Idejét a műhelyben töltötte sokszor, ahol csak saját szórakozására kis figurákat csinált. Egy intézet igazgatóhelyettese: A kutyáját szerette. Volt egy kutyája, ahhoz ragaszkodott a legjobban, mindenhova magával vitte. Sokszor még a hálóba is fölcsempészte. Ha megszökött, és telefonáltunk a rendőrségnek, így jellemeztük őt: „Lány, a kutyával”. Kivonat egy jegyzőkönyvből: D. I. azt mondta nekem: „Jól elintéztem őket. Azt a kövérséget torkon ragadtam, majdnem megfojtottam és egy marék haját is kitéptem. A másikat pedig jól kiosztottam.” Kivonat egy másik jegyzőkönyvből: D. I. kiskora óta állami gondozásban volt. Ez idő alatt a gyermeket anyja egyáltalán nem látogatta. Az állami gondozás idején kiskorú több nevelőszülőhöz volt kihelyezve. Mikor az anya családi és szociális helyzete rendeződött, úgy hogy újabb házasságot kötött és megfelelő lakással rendelkezett, több esetben érdeklődött a gyerek után és kérte az állami gondozás megszüntetését. Múlt év szeptemberében ez megtörtént, de azután alig pár nappal az anya a kislányt fiútestvérei között találta az ágyban. Ezt jelentette a Gyámügyi hatóságnak. Az előadó figyelmeztette az anyát, hogy a gyerekre fokozottabban ügyeljen. Ez nem vezetett eredményre. Végül az anya kérte kiskorú állami gondozásba vételét, mivel az anyához nem vonzódik, és az eltelt hat hónap alatt a kiskorú és az anya között szeretet nem tudott kialakulni. A vádlott vallomása: Testvéreim közül csak én voltam intézetben, a többiek csak állami gondozásban. A K.-i intézetből senkit sem csábítottam el. H. Marit nem én hívtam, ő jött. Az igaz, hogy a rohadt tököt odavágtuk az igazgatónő ajtaja elé, de ezt azért tettem, mert volt egy kutyám, és azt nem engedte be az intézetbe. Az intézetben nem látogatott senki, de nem is kell, hogy látogassanak. Édesanyámat azért nem szeretem, mert ő sem szeret engem. A KÖRÜLMÉNYEK Az iratok és a tanúvallomások voltaképpen elégséges adatot tartalmaznak ahhoz, hogy D. I. körülményeinek térképét is megrajzoljuk és — a szakmában szokásos szóhasználattal — kedvezőtlennek ítéljük. És ezt D. I. megítélésében is számításba kell vennünk. Csakhogy föltétlenül arra van-e szükség, hogy a bírói ítélet mellé odasorakozzunk mi magunk is elmarasztaló megjegyzéseinkkel, hogy véleményünkkel — közvéleményünkkel! — tovább fagyaszszuk a D. I.-t körülvevő közeget? Hiszen elítélni őt: könnyű! Fölsorolni ingatag jellemvonásait, veszélyes vonzalmait, rámutatni arra, ami rossz: mindez jogos és alapos eljárás. Sőt: szükséges. De nem kereshetnénk — és kereshették volna! — legalább ugyanennyi erővel D. I.-ben a jót, és a körülményekben a rosszat? Nem az elnézés és a fölmentés, hanem a megértés és a változtatás szándékával. A további Szomorú, gyanakvó kisfiú G. István. A konyhában ül, az ablakhoz állított heverőn. Egyedül van, apja dolgozik, anyja kórházban, testvére munkát keres .