Gyermekünk, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

játékkal hívta föl magára a figyelmet, majd a beavatkozó nevelőt arcul ütötte, egy másikat hajánál fogva a földre rántott, később egy harmadikat egy kanna vízzel leöntött. Előzetes letartóztatása során ösz­­szeverekedett egy rendőrhadnaggyal, kar­jába harapott. Az iratok jellemzőnek tart­ják, hogy közben ezt kiáltotta: „Piszkos zsaruk, ma verekedős kedvem van!” A SZEMÉLYEK Egy intézet igazgatóhelyettese. Vádlott már kiskorában intézetbe került. Az örök­­befogadó szülőknek is igen sok panaszuk volt rá. Itt is sok gond volt vele, főleg er­kölcsi vonatkozásban. Az intézetben a töb­bi lányra rossz hatással volt, többször ran­dalíroztak este. Egy másik intézet igazgatója: Viselkedni nem tud, a fegyelmet nem szereti. Édes­anyját kértük, hogy írjon neki, de a le­velezés abbamaradt I. egyik csúnya levele miatt. Erkölcsi normái, erkölcsi értékrend­­szere nem alakult ki. Többnyire cinikusan viselkedik. Véleményem szerint az öngyil­kossági kísérleteket is azért követte el, hogy kikerülhessen az intézetből. A ka­nálnyelet nem nyelte le, csak megjátszot­ta. Később megtaláltuk a kanálnyelet. A testnevelő tanár: Hogy engem szeretett, ezt annak tudom be, hogy én is segíteni akartam neki. Egy nevelő: Idejét a műhelyben töltötte sokszor, ahol csak saját szórakozására kis figurákat csinált. Egy intézet igazgatóhelyettese: A kutyáját szerette. Volt egy kutyája, ahhoz ragasz­kodott a legjobban, mindenhova magával vitte. Sokszor még a hálóba is fölcsem­pészte. Ha megszökött, és telefonáltunk a rendőrségnek, így jellemeztük őt: „Lány, a kutyával”. Kivonat egy jegyzőkönyvből: D. I. azt mondta ne­kem: „Jól elintéztem őket. Azt a kövérséget torkon ragadtam, majdnem megfojtottam és egy marék ha­ját is kitéptem. A másikat pedig jól kiosztottam.” Kivonat egy másik jegyzőkönyvből: D. I. kiskora óta állami gondozásban volt. Ez idő alatt a gyermeket anyja egyáltalán nem látogatta. Az állami gondozás idején kiskorú több nevelőszülőhöz volt kihelyezve. Mikor az anya családi és szociális helyzete rendező­dött, úgy hogy újabb házasságot kötött és megfelelő lakással rendelkezett, több esetben érdeklődött a gye­rek után és kérte az állami gondozás megszüntetését. Múlt év szeptemberében ez megtörtént, de azután alig pár nappal az anya a kislányt fiútestvérei között találta az ágyban. Ezt jelentette a Gyámügyi ható­ságnak. Az előadó figyelmeztette az anyát, hogy a gyerekre fokozottabban ügyeljen. Ez nem vezetett eredményre. Végül az anya kérte kiskorú állami gon­dozásba vételét, mivel az anyához nem vonzódik, és az eltelt hat hónap alatt a kiskorú és az anya kö­zött szeretet nem tudott kialakulni. A vádlott vallomása: Testvéreim közül csak én vol­tam intézetben, a többiek csak állami gondozásban. A K.-i intézetből senkit sem csábítottam el. H. Ma­rit nem én hívtam, ő jött. Az igaz, hogy a rohadt tököt odavágtuk az igazgatónő ajtaja elé, de ezt azért tettem, mert volt egy kutyám, és azt nem en­gedte be az intézetbe. Az intézetben nem látoga­tott senki, de nem is kell, hogy látogassanak. Édes­anyámat azért nem szeretem, mert ő sem szeret en­gem. A KÖRÜLMÉNYEK Az iratok és a tanúvallomások voltaképpen elég­séges adatot tartalmaznak ahhoz, hogy D. I. körül­ményeinek térképét is megrajzoljuk és — a szak­mában szokásos szóhasználattal — kedvezőtlennek ítéljük. És ezt D. I. megítélésében is számításba kell vennünk. Csakhogy föltétlenül arra van-e szükség, hogy a bírói ítélet mellé odasorakozzunk mi magunk is elmarasztaló megjegyzéseinkkel, hogy vélemé­nyünkkel — közvéleményünkkel! — tovább fagyasz­­szuk a D. I.-t körülvevő közeget? Hiszen elítélni őt: könnyű! Fölsorolni ingatag jellemvonásait, veszélyes vonzalmait, rámutatni arra, ami rossz: mindez jo­gos és alapos eljárás. Sőt: szükséges. De nem keres­hetnénk — és kereshették volna! — legalább ugyan­ennyi erővel D. I.-ben a jót, és a körülményekben a rosszat? Nem az elnézés és a fölmentés, hanem a megértés és a változtatás szándékával. A további Szomorú, gyanakvó kisfiú G. István. A konyhában ül, az ablakhoz állított heverőn. Egyedül van, apja dolgo­zik, anyja kórházban, testvére munkát keres .

Next