Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2002-10-17 / 42. szám

Hintaszék jól dolgoznak A nyugdíjasok kanizsai egyesületében jártunk­ at mondják, hogy aki jól dolgozik valami­lyen poszton, azt újra szokták választani. Ha ez a megállapítás helytálló, akkor a ka­nizsai községben bizonyára jól dolgoznak a nyugdíjas szervezetek elnökei, mert a nyári tiszt­újításon valamennyit újraválasztották. Vagyis a né­hány százzal több mint háromezres tagság zöme, a jelek szerint, elégedett a munká­jukkal (a községben egyébként 5700 a nyugdíjasok száma). De nemcsak a tagság, hanem a tarto­mányi szervezet is, amit az idén el­ismeréssel fejezett ki. Ilyenben ré­szesült Király Béla, Vladimir Grubanov, Vágó Julianna és poszthumusz Vladimir Supic. És persze a kanizsai Keramika csem­pegyár mindazért a támogatásért, amit a nyugdíjasok egyesületének nyújt. Községi szinten, mint Kanizsán mondják, hála illeti meg a gyógy­fürdőt és igazgatóját, dr. Ágoston Ferencet, mert az egyesület kéré­seinek sok esetben eleget tett, továbbá a Potisje épületanyaggyárat és a Keramika csempegyárat. Különben, ami másfelé elég ritkán fordul elő, Ka­nizsán kifogástalan az együttműködés a községi önkormányzattal és a helyi közösséggel is. Dragomir Ivanovic, a községi nyugdíjas­egyesület mindenki által csak Dragannak ismert elnöke mondja (anyanyelvi szinten magyarul), egyesületük célja a tagság érdekvédelme meg egyebek között az életszínvonal javítása (már amennyire ezt az egyesület teheti), a humanitári­us munka, a társadalmi élet megszervezése. Mel­lesleg a községi és a helyi egyesü­leti irodákban egy tavalyi kimutatás szerint összesen több mint 11 000 ügyfelet fogadtak. Ennél többen már csak esetleg a futballmeccse­ken szoktak megfordulni. Az egyesület székháza min­den bizonnyal a legnagyobbak és legszebbek közé tartozik Vaj­daságban. Most éppen meste­rek munkálkodnak egyik részé­ben: készülnek az ellátó központ helyiségei, és ha minden jól megy, még ebben az évben meg is nyílik a központ. Annak híján ugyanis körülményes tárolni az árut, amit az egyesület a tagság ellátására szerez be. A községi nyugdíjasok zö­me ugyanis a kisnyugdíjasok sorába tartozik, s mindenkinek jól jönnek az olcsóbban beszerez­hető árucikkek, például 400-as liszt, csomago­lástól függően, kilónként 17, illetve 19 dinárért, cukor 36, illetve legutóbb 37 dinárért. Ez volt, most viszont még rendelhető 18 féle fagyasz­tott tészta, 3 kilós mosópor 155 dinárért, vala­mint többféle tisztítószer, sampon, mosogató­szer-komplett 300, illetve 400 dinárért. A krumpli beszerzését, noha volt rá igény, nem si­került a piacinál olcsóbb áron megoldani, tehát az egyesületben nem lesz kapható. Azonkívül most a piaci ára is jutányos. Vörös- és fokhagy­mát ugyan felkínáltak a termelők az egyesület­nek, de csakis piaci áron. Annyiért a tagság megveheti a piacon is. A szén leszállításával az idén némi baj volt, de végül is a 640 tonnás megrendelésből október 9- éig mindenki megkapta a részét. Az idei rendelést novemberben kezdik törleszteni, s 9 havi részlet lesz, de 18-szori törlesztésre, minthogy a nyugdíj is félhavonként érkezik. Áremelés csak akkor lesz, s az is a még be nem fizetett részre vonatkozna, ha esetleg időközben emelkedik az adó, megdrá­gul a szállítási üzemanyag vagy a szén ára. HAR­RAM Károly DRAGOMIR IVANOVIC 30 2002. október 17. Két nap CSERKESZŐLŐN Az egyesület érdekelt tagjai október 23- án két napra a magyarországi Cserkeszőlőre kirándulnak. Az út teljes ellátással, alvással együtt 40 euróba kerül. Még lehet jelentkez­ni a kanizsai egyesületben vagy a helyi szer­vezetekben. N­álunk többnyire még mindig rosszul cseng az idősek fülében az olyan elneve­zés, hogy aggok háza, mert valamiért az egykori, mi tagadás, elég szomorú emlé­kű szegényházra emlékezteti őket, pedig ezek a mostani otthonok már régen nem azonosak azzal az intézménnyel, amit annak idején szegényház­nak neveztek. Sőt manapság az aggok házába vagy más néven idősek otthonába feltételesen szólva szegény ember be sem kerülhet. Hiszen nem minden idős ember, de még a családja sem engedheti meg magának azt a „luxust", hogy igénybe vegye az ilyen otthonok vendéglátását. Vagyis drágább az otthon, mintsem hogy arra az idős családtag vagy az idős magányos ember nyugdíjából telne. Azért valamelyest csak változnak az idők, ami abból látszik, hogy bármekkora is az elhelyezési költség, mondjuk Újvidéken már régóta elég ne­héz bejutni az aggok házába, azaz mai nevén ge­rontológiai központba. Ami voltaképpen nem más, mint ahogy az ott élők mondják, egyfajta szálloda, amelyben tartós jelleggel és kizárólag idősebb emberek élnek. Éppen ezért a mostani bentlakásos módszer mellett a központban azon gondolkodnak, hogyan lehetne megszervezni a nyugdíjas napközit is, ami nem más, mint amit a neve is jelez. Vagyis olyan létesítmény, ahol az idősek napközben tartózkod­nának, míg családtagjaik munkahelyi elfoglaltsá­guk miatt otthon nem gondoskodhatnak róluk. Újvidéken a legutóbbi népszámlálás adatai szerint több mint 40 ezer 60 évesnél idősebb em­ber él, s közülük sokan igényelnék az effajta ellá­tást. A gond voltaképpen a pénzhiány, vagyis nincs elég pénz egy ilyen napközi berendezésé­re. Helyiség ugyanis még volna a mostani geron­tológiai központban, és az alkalmazottak problé­mája is megoldhatónak látszik, de a napközi berendezése és felszerelése az, amit a központ saját lehetőségeiből nem képes előteremteni. Nem horribilis összegről van szó, hiszen csak néhány hagyományos, továbbá különleges szé­ket, illetve tolószéket kellene beszerezni, meg éj­jeliszekrényeket, tévékészüléket, videót, rádiót és egy kombibuszt, amely a napközis időseket reggel otthonról beszállítaná a napközibe, illetve onnan később hazaszállítaná. A terv - mert az már van, csak pénz kellene a kivitelezéséhez - két 10-12 személyes csoport ellátását irányozza elő két-két gondozó alkalma­zásával. A központ felkínálja majd ezt a tervet a humanitárius szervezeteknek, és elválik, hogy azok segítségével sikerül-e megvalósítani. Ha idővel a város helyi önkormányzata anyagi­lag annyira megerősödik, hogy hozzásegíthet a működtetés költségeinek a fedezéséhez, termé­szetesen nem zárkózik el tőle. Egyelőre azonban, a jelek szerint, biztatóan csak a humanitárius szer­vezetekre lehet támaszkodni. K. K. Lesz nyugdíjas napközi A nemes újvidéki elképzelés kivitelezéséhez (ismét) a humanitárius szervezetek segítsége szükséges A kormány is tervez Nehezen, noha a jelek szerint eddig még többé-kevésbé sikeresen birkózik a szerbiai kormány a nyugdíjak kifizetésével. Dr. Gordana Markovic miniszter asszony szerint tárcája mostanában legfő­képpen arra törekszik, hogy tartani tudja a félhavonkénti nyugdíjkifizetés ütemét. A 320 milliárd dinár­­nyi évi költségvetésből egyébként 120 milliárd dinár szükséges a nyugdíjakra. A kifizetés rendszeré­nek biztonsága érdekében és a nyugdíjreform terve szerint szükségesnek látszik az eddigi nyugdíjbiztosítás mellett a kiegészítő és önkéntes biztosítás intézményének a megszervezése is. Minthogy az aggok házainak mostani (szerbiai) 8000 férőhelye korántsem elegendő az egyre nö­vekvő­ igények kielégítésére, a kormány azt is latolgatja, miként lehetne például a házi ápolás gyakor­latát sokkal szerteágazóbbá tenni.

Next