Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

A nőről. E ui­­ I­­­il­­­ó 1. (Folytatás.) Tehát a jó erkölcs tekintetéből ítélik halálra a nő sok hasznos tehetségét ? Lehetne erre azt is felelni, hogy ez állítás a legna­gyobb sértés a nőre nézve, még­pedig kétszeresen bántó sértés, mert hisz erkölcs dolgában a nő köztudomásilag felül­múlja a férfiút, és mégis azt merik állítani, hogy csak az által lehet biztosítani az ő erkölcsét, ha a nagy világgal való érintkezéstől elzárják! És lehetne erre még azt is felelni, hogy az olyan er­kölcs, melyet börtönben tenyésztenek, sem nem igaz, sem nem szilárd. Mert a szívnek is, mint a növénynek, leve­gőre és mozgásra van szüksége, hogy megerősödjék, ég felé törekedjék és illatos virággal és zamatos gyümölcscsel örvendeztesse meg a földet. Igaz, vannak bizonyos törvények, a­melyek az egyén szabad akaratát némileg korlátozzák; ilyen a tulajdon iránti tisztelet, az öregek iránti kegyelet, a rendes után hozott tör­vények iránti engedelmesség, az egymás iránti kímélet, a gyermeknevelés, stb., de ezek mind olyan korlátok, melyek a józan ész sugallatára, a polgárosodás érdekében, a féktelenség ellenében vannak vonva; olyan korlátok, melyek az egyén magasabb művelődését és üdvös működését előmoz­dítják; és végre olyan korlátok, melyek a társadalom min­den tagját egy iránt illetik; de olyan korlát, mely az egyéni művelődést g­á­t­o­l­j­a, a társadalom egyik felét a má­sik fél s­z­o­l­g­a­s­á­g­á­b­a dönti, olyan nem létezik és nem is létezhetik, még­pedig épen az erkölcsösség hatalmánál fogva nem; mert minden rabság , erkölcstelenség is egy­szersmind. Hogy lehet tehát állítani, hogy a nő erkölcsét a rabság, azaz az erkölcstelenség elősegíti ? De tekintsünk mélyebben a dologba. Három forrása van az erkölcstelenségnek: a neveléshiány, vagy a­mi még roszabb: a ferde nevelés,a nyomor és az unalom. Sokszor ugyan a szenvedély is erkölcstelen tettre ragad, de ez a ferde nevelés vagy a neveléshiány osztályába tartozik; a műveltség, azaz az igazi nevelés nemes szen­vedélyekké idomítja a szív hajlamait, épen úgy, mint a gon­dos kertész a vad csemetéből nemes fát nevel. Ellenben majd mindig azt találjuk, hogy az erkölcste­len tettek — mint mondók — vagy a hiányos nevelésből, vagy a nyomorból vagy végre az unalomból veszik eredeteket; kivált a két első: nagy számmal szolgáltatja át a lelkeket a gonoszságnak; ésannyira, hogy az emberiség legnagyobb el­méi a halálbüntetés eltöröltetését is ez okból sür­getik ; neveljék az embert, mondjuk, úgy, a­hogy kell, és ad­janak neki módot és alkalmat a hasznos munkálkodásra, és nem feledkezik, nem feledkezhetik meg annyira Isten és ön önmagáról, hogy embervért ontson. Nevelés tesz iga­­ 8t

Next