Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1857-02-26 / 9. szám

114 tatnak, mocsárok kiszárittatnak, csatornák ásatnak, a föld szine ugyan változik, de ezen változás olly csekély, minth­a valamelly két lábnyi átmérőjű tekét ujjal karczolnánk; noha más részről, tudnillik ránk nézve, kik élő szemtanúi vagyunk, többnyire igen fon­tos, minthogy tőle sokszor éltünk biztossága s jólléte függ. Emlékezzünk csak vissza a leg­újabb eseményekre, mellyek Brussa váro­sát Nataliában s Lyont Frankhonban olly­­annyira megkárosították! Az ember sok mindenféle változások­nak lévén a földszinén szemtanúja, és álta­luk nem ritkán nagyszerű károkat vallván, leh­et-e csodálni, hogy régóta irántok külö­nös figyelemmel viseltetik, és az amazokat okozó tényezőket nyomozván, míg az igazi okokat megismerte, mindenféle regényes s harnis állításhoz folyamodott? A régi görö­gök s rómaiak azt állították, hogy a Tar­­tarusba Zeus által hajtott és zárt Uranus és G­aea gyermekei, az úgynevezett titánok, a­mint mozognak vagy pedig sóhajtoznak, a földet rengetik. Keletindiában pedig az úgynevezett schivaiták tana szerint so­kan azt hiszik, hogy földünk Schiva leg­­kedvesb elefántja derekán nyugszik, a­mint pedig emez lábait emeli és leereszti, az egész föld megindittatik s reng. Azonban múlt évi tanulmányaink a közönséges levegőről, még inkább pedig a vízről, mutatják, hogy im ezen elemek a természet változékony te­rén a főszerepet viszik, és hogy különösen a víz jéggé válván az óriás sziklákat porho­­nositja, ezáltal a hegyek ormait a völgyek mélyébe dönti, és a föld alsó rétegeibe át­szivárogva l­emezeknek nagy melege által gőzzé változtatva, annak belsejét annyira iz­gatja és lázitj­a, hogy vele együtt nagy mo­raj , dörgés, irtóztató rángatás kíséretében a föld külső színére, a napfényre kénytelen megint megjelenni! — Ezen nagyszerű mű­ködéseken kívül a víz szünet nélküli tevé­kenysége még másféle jeleneteket s dolgo­zatokat is visz véghez, mellyekre tisztelt olvasóinkat figyelmeztetni azért is érdekes­nek tartottuk, minthogy édes hazánk e te­kintetben is némi természetnevezetesség s ritkasággal bir. Minekelőtte emezekre át­térnénk, legyen szabad könnyűbb megértés végett egyet-mást előre bocsátani. Múlt évi czikkeink a vizet hármas kül­ső állapotra s belső vegytani szerkezete sze­rint tárgyalták, és láttuk, hogy külsőké­pen mint gőz, mint csepegő folyadék, vég­re mint h­ó, jégeső és jégtömeg mutatkozik, belsőképen pedig légnemű testek­, oxygeni­­um és hydrogeniumból áll. Minthogy pedig nagyon csalatkoznék, a­ki azt hinné, hogy az említett légeken kívül egyéb a vízben nem találtatik, ezen olly fontos folyadék tökéletes megismerése végett még ama ré­szekről szólani szükséges, mellyek vagy egyszerű olvasztás, vagy pedig különös vegytani rokonságnál fogva a vízben talál­tatnak , és igy a különben csak egyszerű viznemet több fajra osztják. A tiszta viz, a mellyben tudnillik sem­mi más olvadék és keverék nem létezik, könnyű, lágy és szín, szag, iznélküli csep­­pegő folyadék, ivásra nem alkalmas, mo­sásra igen jól használtatok, és a nagy ter­mészetben a magas havasok forrásaiban úgy, mint tartós eső alkalmával is előfordul. Kü­lönben a víz vagy savakat vagy pedig föl­deket sőt még s­ódiumot is tartalmaz, s íme ezektől különféle ize, némellykor szaga, sok esetben pedig gyógyító ereje is származik. Hogyha illy kemény víz ezüstkanálban láng fölött tartva elpárolog, többnyire ma­ga után némi aljat hagy, és ime ezen cse­kély tünemény a közönséges életben, de sokkal inkább a természet titkos működései­ben, nagy szerepet játszik! A szénsavanyos jég (gas acidum carbonicum) t. i. nagy mér­tékben részint lélekzés, részint pedig égés

Next