Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2017 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2017-06-30 / 2. szám

Csicsó időszakosan megjelenő ingyenes lapja V. évfolyam 2. szám - 2017. június 30. Új kenyér Garai Gábor: Június Tudom, meghalnék idegenben, ott még áfák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj... Meghalok itt is­­ , a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, hogy a tomb­oly zöld szinte tombol, s a kőnek is illata van; hogy áll a búza nyers kalásza, mintha világot nemzene, s e tájon az lel csak magára, ki végleg egyesült vele. A mindennapok forgata­gában fel sem fogjuk, hogy mi mindenért kellene hálát ad­nunk. Olyan sok a tennivaló, olyan sokfelé kell rohannunk, olyan sok a gond és teher, hogy elveszünk a részletekben, és a fontos dolgokra oda sem figye­lünk. Az egyik legfontosabbról a mindennapi kenyérről is el­felejtkezünk, és annak ünnepé­ről, az új kenyérről. Történik ez azért, mert már minden egyformának tűnik, és a több­ségnek nem kell megdolgoznia kemény fizikai munkával a ke­nyérért, ezért azt hisszük, hogy a kenyér a „boltok polcain nő”. Az igazság viszont az, hogy egész évi kemény, megfeszített munkára van szükség annak érdekében, hogy augusztus havá­ban az első kalászok learattassanak, és hogy majd utána hálát adjunk azért, hogy van min­dennapi kenyerünk. Az ókorban és a középkorban: Ezelőtt hétezer évvel kezdték az összegyűj­tött vadbúza magvait elvetni. Spontán mutációk és kereszteződések vezettek a kenyérbúza kiala­kulásához, amely megjelenése óta központi sze­repet tölt be az étkezésben. A termény betakarítá­sához kapcsolódó vallásos ünnepségek a külön­böző kultúrájú népeknél más-más keretben, de többnyire ugyanazt tartal­mazta: hálaáldozat bemuta­tását. A búza, mint mag a termékenység szimbóluma is. Hisz magában a zsidó és keresztyén vallásban is, de főleg a pogány vallásokban nagy szerepet játszik, mint termékenységi motívum és eszköz, mint a férfiasság és a szexualitás jelképe. Az új kenyér vallásos ünnepe a népi aratóün­nephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apos­tolok oszlása középkori li­turgikus ünnep (július 15., annak a pünkösd utáni nap­nak az emlékezete, amikor az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliu­mot minden teremtménynek) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyo­mányt. Nem volt azonban általánosan kötelező érvényű az egyházban ez az ünnep, így a katoli­kusok ma sem tartják meg egységesen. Aratóbál a tarlón, aratókoszorú a temp­lomban. Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részes aratásnál rendszerint kalákatánc (taposóbál) fejezte be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg. A tánccal egybekö­tött aratószokás tehát főleg nagy­­birtokos vidékeken vált általános­sá. A gazda ilyenkor megvendégel­te a munkásokat. Az aratás befe­jezése után a búzakalászból, me­zei virágból aratókoszorút között Közlemény: Dr. Bulajcsik Ferenc nyári szabadsága: júliusban nem tudjuk, augusztusban 14 — 29.J

Next