Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2017 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2017-06-30 / 2. szám
Csicsó időszakosan megjelenő ingyenes lapja V. évfolyam 2. szám - 2017. június 30. Új kenyér Garai Gábor: Június Tudom, meghalnék idegenben, ott még áfák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj... Meghalok itt is , a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, hogy a tomboly zöld szinte tombol, s a kőnek is illata van; hogy áll a búza nyers kalásza, mintha világot nemzene, s e tájon az lel csak magára, ki végleg egyesült vele. A mindennapok forgatagában fel sem fogjuk, hogy mi mindenért kellene hálát adnunk. Olyan sok a tennivaló, olyan sokfelé kell rohannunk, olyan sok a gond és teher, hogy elveszünk a részletekben, és a fontos dolgokra oda sem figyelünk. Az egyik legfontosabbról a mindennapi kenyérről is elfelejtkezünk, és annak ünnepéről, az új kenyérről. Történik ez azért, mert már minden egyformának tűnik, és a többségnek nem kell megdolgoznia kemény fizikai munkával a kenyérért, ezért azt hisszük, hogy a kenyér a „boltok polcain nő”. Az igazság viszont az, hogy egész évi kemény, megfeszített munkára van szükség annak érdekében, hogy augusztus havában az első kalászok learattassanak, és hogy majd utána hálát adjunk azért, hogy van mindennapi kenyerünk. Az ókorban és a középkorban: Ezelőtt hétezer évvel kezdték az összegyűjtött vadbúza magvait elvetni. Spontán mutációk és kereszteződések vezettek a kenyérbúza kialakulásához, amely megjelenése óta központi szerepet tölt be az étkezésben. A termény betakarításához kapcsolódó vallásos ünnepségek a különböző kultúrájú népeknél más-más keretben, de többnyire ugyanazt tartalmazta: hálaáldozat bemutatását. A búza, mint mag a termékenység szimbóluma is. Hisz magában a zsidó és keresztyén vallásban is, de főleg a pogány vallásokban nagy szerepet játszik, mint termékenységi motívum és eszköz, mint a férfiasság és a szexualitás jelképe. Az új kenyér vallásos ünnepe a népi aratóünnephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apostolok oszlása középkori liturgikus ünnep (július 15., annak a pünkösd utáni napnak az emlékezete, amikor az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyományt. Nem volt azonban általánosan kötelező érvényű az egyházban ez az ünnep, így a katolikusok ma sem tartják meg egységesen. Aratóbál a tarlón, aratókoszorú a templomban. Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részes aratásnál rendszerint kalákatánc (taposóbál) fejezte be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg. A tánccal egybekötött aratószokás tehát főleg nagybirtokos vidékeken vált általánossá. A gazda ilyenkor megvendégelte a munkásokat. Az aratás befejezése után a búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút között Közlemény: Dr. Bulajcsik Ferenc nyári szabadsága: júliusban nem tudjuk, augusztusban 14 — 29.J