Csongrád Megyei Hirlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

Megyei pártaktíva ülés volt Hódmezővásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról.) bizalommal forduljanak a párt felé. Nem helyes egyes párttag­jaink elzárkózó magatartása az értelmiségi dolgozókkal és a munkástanácsokkal szem­ben. Helytelen az is, hogy el­utasító magatartást tanúsíta­nak azokkal a volt MDP-ta­­gokkal szemben, akik becsü­letes emberek, a pártban van a helyük, de eddig még nem jutottak elhatározásra Nem lehet egyetérteni azok­kal, akik azt vallják, hogy „elegen vagyunk, akik eddig nem léptek a pártba, azokra nincs szükségünk”. Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokkal, akik még az elmúlt időszak meg­rázó eseményeinek hatása alatt állanak és nem jutot­tak elhatározásra a pártba való belépésüket illetően. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot az MDP volt tagságának túlnyomó részé­vel a szocializmus győzelmé­ért vívott közös harc kötelé­kei fűzik össze. Éppen ezért az Ideiglenes Központi Ve­zetőség februári határozata alapján a volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkez­nek, s átigazolásuk nem esik kifogás alá, régi párt­tagsági idejük elismerése mellett fel kell venni a pártba. Ezután az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvé­telüket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kaput nyitunk a pártba nem való, a párt politikáját magáévá nem tevő, továbbá karrieris­ta, törtető elemek számára. A párt minden tagjának kö­telessége őrködni pártunk tisztasága felett. Minden mó­don biztosítani kell, hogy a párt a kommunisták pártja legyen, hogy sorainktól tá­vol tartsuk az ingatag, nem odavaló elemeket. Soraink felhígulásának veszélye már­is jelentkezik. Az elmúlt na­pokban a megye különböző területeiről olyan jelzések ér­keztek, hogy egyes helyeken nagy számban jelentkeznek a pártszervezeteknél átigazolás céljából, közöttük olyanok is, akiknek a párton belül sem­mi keresnivalójuk sincs. Pártszervezeteink, a taggyű­lések nem minden esetben tanúsítanak megfelelő éber­séget az átigazolás, illetve a tagfelvétel terén. Ilyen mó­do­n máris több, pártunkba nem való elemet vettek fel tagjaik sorába. Elburjánzó­­ban van az a kommunisták­ra nem jellemző magatartás, hogy az alapszervezet veze­tősége és a taggyűlés látja ugyan, hogy a jelentkezők közül kik nem alkalmasak felvételre, azonban vélemé­nyüket a taggyűlésen nem fejtik ki, elfogadják a felvé­telt, nem akarnak „rossz em­berek” lenni. A határozott állásfoglalás helyett jelzést küldenek a járási pártbizott­sághoz — mint azt a szegedi járásban és más járásokban tették —, hogy az illetőt ugyan a taggyűlés elfogadta, de a járási bizottság a tagsá­gi könyvét ne állítsa ki, mert nem való a pártba. Helyesen dolgozzunk A kommunistáknak hozzá teli szokniok ahhoz, hogy mindenkinek a szemébe mondják meg az igazat, mert ez nem csökkenti, hanem egyenesen növeli a párt te­kintélyét. Gondosabban kell tehát elő­készíteni és megtárgyalni az átigazolási és felvételi kérelmeket. El kell érni, hogy a jövőben csak azokat vegyék fel és azok marad­hassanak a pártba, akik kommunisták, akik a párt­tal az alapvető kérdések­ben egyetértenek. Nem lehetnek a párt tagjai azok, akik ellenzik a szocia­lizmus építését, akik nem ér­tenek egyet az október 23-i események értékelésével, akik nem ítélik el és nem harcolnak a Nagy Imre—Lo­­sonczy-féle osztályáruló po­litikával szemben, akik az internacionalizmus szelle­mével szembeszállnak, szov­­jletellenesek, nacionalista ál­l (1t) képviselnek. Ezzel kel­l segíteni, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt megyénkben lévő min­den pártszervezete az alap­vető kérdésekben egy néze­tet valló, egységesen cse­lekvő kommunisták harci szövetsége legyen. Meg kell valósítani, hogy úgy cselekedjünk a párton kívül is, mint ahogy azt a párton belül elhatároztuk. Ehhez arra van szükség, hogy minden párttag végezzen pártmunkát, minden kommu­nista kapjon pártmegbíza­tást, közös erővel neveljük ki az önzetlen pártmunkások kommunista típusát. Ne az új módszerek keresé­sében merüljön ki tevékeny­ségünk, amely csodaszerként majd megoldja a feladato­kat. A kommunista mozga­lomnak vannak sok évtize­des harcokban, kipróbált ta­pasztalatai, azokra kell tá­maszkodnunk. A tömegek között kell élnünk, velük őszintén beszélnünk és csak­is az igazságot kell monda­nunk. Úgy kell dolgoznunk, hogy tetteink alapján növe­kedjen a dolgozó tömegek párt iránti bizalma. Úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy ismét közszájon forogjon a A pártszervezetek egyik legjelentősebb feladatát ké­pezte és képezi jelenleg is, hogy meggyőző emberi szó­val segítsen eligazodni az el­lenforradalom által előidé­zett eszmei zűrzavarban és bonyolult politikai viszonyok között. A párt Központi Ve­zetőségének határozataira, a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseire tá­maszkodva a politikai tö­megmunka eredményekép­pen megyénkben is egyre többen szabadulnak ki az el­lenforradalom eszmei és po­litikai befolyása alól. Az el­ért eredményekkel azonban korántsem lehetünk megelé­gedve. Az agitáció, a politi­kai tömegmunka a megyé­ben még szűk körben mozog. Erre mutat az is, hogy még sok zavaros nézet ural­kodik. Még léteznek olyan nézetek, főleg értelmiségi körökben, hogy október 23-án Magyar­­országon nem ellenforrada­lom kezdődött, hogy a gaz­dasági és társadalmi szervek legyenek függetlenek a párt­tól és a kormánytól. Még gyakori a „teljes demokrá­cia”, a „tiszta demokrácia” burzsoá eszméjének hangoz­tatása, a nacionalista, irre­denta és antiszemita néze­tek. A sok tisztázatlan nézet, az ellenforradalmárok rém­hírterjesztő tevékenysége és különösen az a körülmény, hogy a dolgozó emberek vár­ják a párt véleményét, arra kötelezi a kommunistákat, különösen a megye kommu­nista aktíváit, hogy bátran menjenek­ a tömegek közé, pártnapokon, személyes be­szélgetések kapcsán ismer­tessék velük a párt politiká­ját, végezzenek propaganda­munkát, legyenek szüntele­nül szószólói a párt politiká­jának. Jobban kell ennek a célnak szolgálatába állítani az agitáció olyan fontos esz­közét, mint a sajtó, a szem­léltetés és a helyi rádió. . A legfontosabb ebben a szólás-mondás: „a kommu­nisták szavára lehet építeni, mint a kősziklára”. Úgy kell dolgoznunk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyénkben lévő minden párt­­szervezete tiszta, igazságos és puritán pártszervezet le­gyen. Ennek az is feltétele, hogy a párton belül érvényesüljön a demokratikus centraliz­mus, hogy a párt ügyeiről csakis a párton belül vitat­kozzunk, ha a párttagság többsége határozott, az elfo­gadott határozatot fegyelme­zett, kommunista munkával minden párttagnak köteles­sége végrehajtani. Minden kommunistának fel kell lépnie és élesen el kell ítélnie az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és min­denkiben hibát keres. Fel kell ismernünk, hogy ezt a párt növekvő ereje és egysége láttán az elkese­redett ellenforradalmi ele­mek szítják. Mint a szemünk fényére, úgy kell vigyáznunk mindannyiónknak a párt egységére, amely a további előrehaladás legfőbb záloga a munkában is, hogy agitáci­­ónk a valóság talaján mo­zogjon, legyen őszinte, de ugyanakkor harcos és bátor az ellenséges nézetekkel szemben. Meggyorsul a szocializmus építése, ha megyénk kom­munistái a maguk posztján mindent elkövetnek azért, hogy egyre jobban és egyre gyorsabban szabaduljanak ki a becsületes, de megza­vart emberek az ellenforra­dalom eszmei és politikai befolyása alól. Azzal a jelszóval induljunk a becsületes tömegek, minde­nekelőtt a munkásosztály kö­rében végzendő politikai munkára, hogy „a párt a tö­megekkel összeforrva, velük együtt élve és harcolva, be­csülettel töltse be nehéz, de megtisztelő történelmi fel­adatát”. Ezután rámutatott Németh elvtárs, hogy előrehaladá­sunk egyik feltétele, hogy a munkáshatalom bizalmi he­lyein odavaló emberek le­gyenek. E téren még távol­ról sincs minden rendben, de a fejlődés egészséges irányú, előre mutat. Október 23-a nagy tanulságul szolgált szá­munkra. Megismertünk em­bereket, akik napos időben mellüket döngetve hirdették kommunistaságukat, de a vi­har első fuvallatára az el­lenforradalom oldalára ál­lottak. Nem kétséges, hogy a kommunisták és a becsületes pártonkívüliek helyeslésével találkozik az a törekvésünk, hogy az ilyen és hasonló em­berek a párt és a kormány bizalmából soha többé ne dolgozhassanak vezető helye­ken. Ennek megvalósulásáért a párttagság és a becsületes dolgozók összefogott erejével fogunk harcolni. A megyei pártbizottság azt a nézetet vallja, amelyik vezető az ellenforradalom oldalára állt, eladta magát, nincs helye vezető beosz­tásban. A fiatal párttagok többsége a KISZ-ben végezte a pártmunká­ját. A KISZ szervezeteket min­denütt a pártszervezetek mel­lett kell létrehozni. A jelenlegi helyzetben a fő figyelmet a KISZ üzemi szervezeteinek lét­rehozására kell fordítani, azon­ban a falvakban, a mezőgazda­ság szocialista szektoraiban is, ahol a fiatalok jelentős része kívánja, ahol annak feltételeit biztosítottuk, létre kell hozni a Kommunista Ifjúsági Szövetsé­get. Azokon a helyeken, ahol a KISZ létrehozásának feltétele­it még nem biztosítottuk, létre kell hozni a pártszervezet mel­lett működő KISZ csoportokat, melyeknek tagjai az ifjúság ré­tegszervezeteiben végezzenek aktív munkát. Ott dolgozzanak úgy, hogy idővel megérleljék a rétegszervezetek széles tagságá­nak bevonásával a KISZ meg­alakításának feltételeit. Ezt a munkát nem kell elsietni, bizto­sítani kell, hogy a fiatalok je­lentős részét eszmeileg meg­győzzük a KISZ helyességéről. A pártszervezetek foglalkoz­zanak rendszeresen a KISZ-ben és más ifjúsági szervezetekben dolgozó pártaktivistákkal és ál­landóan erősítsék a párt mag­ját e szervezetekben. A közeljövőben a pártszerve­zetek hívják össze az idős mun­kásokat, szülőket, pedagóguso­kat, azokat, akik a felszabadu­lás előtt résztvettek a KIMSZ munkájában, valamint azokat, akik a felszabadulás után vet­tek részt az ifjúsági mozgalom­ban. Kérjék azok tanácsait és aktív részvételüket a KISZ szervezetek megalakításában és segítésében. Támaszkodjanak ebben a munkában a volt DISZ funkcionáriusokra és tagokra is. A párt ideiglenes Megyei In­téző Bizottsága arra kéri, — ha az szükséges, — kötelezi a k­ommunist.r­­­/P7.etítkpr A gazdasági kérdésekkel kap­csolatban Németh elvtárs hang­súlyozta, pártunk határozottan szakítani kíván azzal a régi, ká­­ros gyakorlattal, amely szerint utasítgatásokkal próbálták a párt vezető szerepét a különbö­ző szervekben és szervezetek­ben biztosítani. A párt termé­szetesen segíti, figyelemmel kí­séri és ellenőrzi a kommunista vezetők munkáját és reájuk kö­telező határozatokat is hoz, amit ők a munkaterületükön képviselni kötelesek. A párt megyénkben is azt várja most a gazdasági élet különböző terü­letein, az, állami szervekben, rendőrségen, bíróságon, ügyész­ségen, és a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáktól, hogy­ álljanak élére annak a harcnak, melyet az ellenforradalom okoz­ta súlyos politikai és gazdasági károk megszüntetéséért folyta­tunk. Azt várja a párt minden tagjától, de különösen a kommunista vezetőktől, hogy ne felejtsék el egy pil­lanatra sem: a nép közül jöttek, a nép között kell él­­niök. Emberségesnek és megértőknek kell lenniök a dolgozók iránt. Ugyanakkor legyenek szilárdak a nép vagyonának elherdálóival szemben, legyenek hűségesek a munkáshatalomhoz és tevé­kenységüket mindig az vezérel­je, hogy az egyéni és állami érdek összhangja megvalósul­jon. A párt, a kommunista ve­zetők, soha nem lehetnek kö­zömbösek a termelési, a gazda­sági kérdések iránt. Az ellenforradalom fegyveres támadása, az általa megszerve­zett 2 hónapos sztrájk súlyos gazdasági helyzetbe hozta az országot. A sok milliárdos ká­rosodás ellenére gazdasági hely­zetünk nem ingott meg, a forint értékállandósága nem csökkent, ezért mindenek előtt igaz bará­tainknak, a Szovjetuniónak, a testvéri népi demokráciáknak tartozunk köszönettel. De a testvéri támogatás nem lesz elegendő ahhoz, hogy gazdasági életünk szilárdan fejlődjön, ha a bajok leküzdésében minde­nek előtt nem saját erőnkre és emberségünkre támaszkodunk. A párt elvárja minden tagjától, de különösképpen a kommu­nista gazdasági vezetőktől, hogy a pártszervezetekkel, a szak­­szerezettel, a munkástaná­csok becsületes tagjaival, a mű­szaki értelmiséggel összefogva intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy­ az ipari és mezőgazdasági termelés fellen­düljön s gazdasági életünk no és hogy az állami, gazdasági, kulturális és sportszerveze­tekben, valamint a szak­­szervezetekben elsőrendű feladatuknak tekintsék an­nak biztosítását, hogy a KISZ minél előbb rendel­kezzen saját klubbal, kul­­túrházzal, víziteleppel, kul­turális- és sporteszközök­kel. A pártszervezetek pedig bizto­sí­tsák a KISZ részére a felvilá­gosító tömegmunkához és a KISZ tagjainak neveléséhez szüséges feltételeket. Az ellenforradalom, az elbur­jánzott revizionista nézetek nagy károkat okoztak a mun­kásosztály régi szervezeteiben, a szakszervezetekben. A szak­szervezetek megyei tanácsa a kezdeti­ bizonytalanság után a párt segítségével eredményes harcot folytatott a „párttól és kormánytól független szakszer­vezetek“, valamint a munkás­­állammal szembeni sztrájkjog, reakciós követelésének vissza­utasításáért. A területi bizottságokban, a szakszervezetek választott szer­veiben jórészt már megalakul­tak, illetve alakulóban vannak a pártcsoportok. A szakszerve­zetekben dolgozó kommunisták­nak oda kell hatniuk, hogy a szakszervezetek mint érdekvé­delmi szervek váljanak az álla­mi és az egyéni érdekek helyes összehangolóivá. Legyenek a munkások érdekeinek tényleges képviselői, ugyanakkor ne vál­janak irreális, túlhajtott dema­góg követelések szószólóivá. Legyenek az élenjáró módsze­rek terjesztői, a munkavédelmi és más szociális ügyek megvaló­sításának élharcosai. Küzdjenek a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, a termelékenység eme­léséért, a dolgozók jólétének növeléséért, máris mederbe terelődjön. A termelés és termelékenység csökkenését részben az októberi események, annak következmé­nyei, sztrájkok, villamos ener­gia korlátozások, anyagellátás nehézségei idézték elő. A mun­kástanácsok gazdasági kérdé­sekkel nem foglalkoztak, poli­tikai kérdéseket állítottak elő­térbe. A termelés megszervezé­se helyett egyes munkástaná­csok, vagy a munkástanács né­hány tagja a népi tulajdont her­dálta, jogtalanul magas béreket fizettek. Nagymértékben meglazult a munkafegyelem is, teljesen lik­vidálták a teljesítmény bérezést, illetve annak valamely formá­ját. Üzemeinkben lévő becsüle­tes dolgozók azonban január és február hónapban már kezdtek fellépni a teljesítmény bérezés bevezetéséért. Felismerték azt, hogy az igazságos bérezésnek csakis egyetlen formája van, a teljesítmény­bérezés, amely nemcsak társadalmi, hanem egyéni érdek is. Bátran ki kell mondani végre — éppen a legjobb üzemi munkások véleménye alapján —, hogy az előre­haladás fontos segítője lesz a jövőben is az alulról kez­deményezett szocialista munkaverseny, melyet az ellenforradalom a versenyszervezés hibás, bürok­ratikus, felülről szervezett mód­szerei miatt le tudott járatni, tapasztalataink szerint a mun­kások által kezdeményezett­ egymással való versengés egésze­séges és népszerű, a szocialista építő munkát elősegítő mozgal­­om, mely a versengőknek anyagi előnyöket is jelent. A kommunistáknak, a szak-­ szervezeteknek támogatniok kell a munkások tapasztalatai és véleménye alapján kibontakozó,­ban lévő nemes vetélkedést! Gondoskodni kell arról, hogy a munkaversenyben résztvevők­ annak kezdeményezői, m­egfe­­lelő erkölcsi és anyagi elisme­s­résben részesüljenek. A kommunistáknak foglal­kozniok kell a jogos bérkövete­­lések rendezésével is, valamint a helyes, az adott viszonyok kö­­zött legmegfelelőbb, a mennyi­­ségi és minőségi munkát mész­­szemenően figyelembe vevő bé­­rezési formák kialakításával. Az októberi ellenforradalmi események hatását a mezőgaz­­dasági termelésre még teljesen felmérni nem lehet, mivel a mezőgazdasági termelés egy-egy kedvezőtlen hatásra később reagál, mint az ipari termelés! Dolgozó parasztságunk hig­gadtsága, szorgalma követ­keztében azonban néhány tizedszázalék híján majd­nem annyi kenyérgabonát vetettünk el, mint az előző esztendőben. A forradalmi munkás-pa­­raszt kormány és a párt intéz­­kedései nyomán az elmúlt idő­­szakban nagymértékben meg­­növekedett a dolgozó parasztok termelési kedve, a föld becsü­­lete. Arra kell törekednünk, hogy ez a fellendülés gyorsabb ütemű és tartós legyen. Ezután ismertette az állatte­­nyésztés helyzetét, beszélt az állami gazdaságokban uralkodó állapotokról, amelyek a fegye­­lem és az egész gazdálkodás megszilárdítását sürgetik, szólt a gépállomásokról. Az állami gazdaságokban a munka és bér, fegyelem megszilárdítása mel­­lett fő feladat megjavítani az egész gazdálkodást. Pártunk és kormányunk az új termelői árrendszer bevezetésével a gaz­­daságok önállóságának biztosí­­tásával megteremtette a jó munka feltételeit. Tapasztala­­taink azonban azt mutatják, hogy a legtöbb gazdaságban nincs még elég határozott elképzelés, sem a vezetők, sem a pártszervezet, sem a munkástanács részéről ah­hoz, hogyan használják ki kedvező lehetőségeiket. Új jelenség mind az állami gazdaságok, mind a gépállomás­­ok életében a munkástanácsok tevékenysége. Sajnos, azonban azt tapasztaljuk, hogy e fontos szervek a legtöbb gépállomáson és állami gazdaságban nem kí­­rálásuknak megfelelően tevé­­kenykednek. Ugyanis a gazdál­­kodás irányítása munkájuknak csak egy kis részét teszi ki. Ehelyett igen gyakran foglal­­koznak különböző politikai és szociális kérdésekkel, pedig ép­­pen most, amikor a gépállomás­­ok és állami gazdaságok önál­­lóan gazdálkodó üzemekké vál­tak, igen nagy szükség van arra, hogy a munkástanácsok az összes dolgozók bevonásával kutassák a jobb, jövedelmezőbb gazdálkodás lehetőségeit. Eh­hez szükség van arra is, hogy a gépállomások, vala­­mint az állami gazdaságok megyei igazgatósága megfelelő szakmai tanácsokkal segítse ezen üzemek vezetőit és a mun­­kástanácsokat. Szélesítsük a politikai tömegmunkát A párt soha sem lehet közömbös a gazdasági kérdések iránt Segítsük olyanná a KISZ-t, hogy vonzza a fiatalokat! Szólni kell, elvtársak, az ifjú­ság helyzetéről. Az ellenforra­dalom kihasználva a régi párt­vezetés hibáit, álhazafias és ál­­szocialista jelszavakkal be­csapta ifjúságunkat, annak egyes csoportjait átmenetileg megtévesztette, befolyása alá vonta és ellenforradalmi csele­kedetekbe sodorta. Őszintén meg kell­ mondani, hogy a párt nem az ifjúságot okolja az ok­tóber 23-i események bekövet­kezése miatt. A kommunisták hűséges barátai és segítői vol­tak mindig az ifjúságnak és azok lesznek a jövőben is. Ör­vendetes, hogy megyénkben az elmúlt hónapokban az ifjúság öntudatos rétegei elutasították azt a törekvést, hogy a „párt­tól és kormánytól független“ if­júsági szervezetek jöjjenek lét­re. A kommunistáknak most az a feladatuk, hogy az úttö­­rőmozgalomtól kezdve min­den ifjúsági szevezetben aktív tevékenységet fejtse­nek ki. Mindenek előtt szívvel, lélek­kel támogassák a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, amely ha jól dolgozunk, szívós, kitartó politikai nevelő munkánk eredményeképpen magja és ge­rince lesz az ifjúsági egység megteremtésének. A közelmúlt­ban jelent meg az Ideiglenes Központi Vezetőség határozata a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség létrehozásáról. Pár nap alatt 11 Kommunista Ifjúsági Szövetség alakult a megyében és naponta érkeznek a beje­lentések arról, hogy létre akar­ják hozni a KISZ-t. A KISZ je­lentős szerepét csak akkor tölt­heti be, ha biztosítva van a párt vezető szerepe. Ehhez ar­ra van szükség, hogy a párt­szervezetek gondosan válogas­sák ki azokat a párttagokat, akik a KISZ-be és a többi ifjú­sági szervezetbe maguk köré tudják tömöríteni a fiatalokat. Október a szövetkezeti mozgalom sikeres tűzpróbája volt Megyénkben a tsz-mozga­­lom az ellenforradalom viha­rában kiállta a próbát — foly­tatta Németh elvtárs. —Ter­­melőszövetkezetein­k több mint 70 százaléka az erősza­kos feloszlatási kísérletekke szemben is együtt maradt. A tsz-tagok közösen védték meg szövetkezetüket az ellenforra­dalom támadásaival szemben s a megpróbáltatások sorát még jobban eggyé kovácsoló,­dott termelőszövetkezeti ta­gok most nagy szorgalommal végzik munkájukat. A fel­oszlott tsz-ek többsége nem­ volt életképes. Az erőszakkal feloszlatottak többsége pedig már újjáalakult. Emellett­ már teljesen új tsz-ek is alakultak, valamint új belépőik is van­nak. Ez azt mutatja, hogy megyénkben a tsz-mozgalom szilárd alapokon nyugszik. A tsz tagjai a szocialista gazdál­­kodás hívei. A gazdálkodás­ban elkövetett hibákat ki akarják küszöbölni, de nem feloszlással, hanem helyes, jó munkával. Egyre jobban kezd megmutatkozni az is, hogy a szövetkezet gazdái a tsz-ta­­gok. Az idén történt meg elő­ször az, hogy szinte valameny­­nyi termelőszövetkezetben a tagok összessége dolgozta ki és hagyta jóvá a termelési tervet és az alapszabályt. A termelőszövetkezetek több mint 90 százaléka úgy dön­tött, hogy a szocializmus el­vének megfelelően a végzett munka arányában osztják szét a jövedelmet. A különböző állami szer­vek is egyre jobban kezdik tiszteletben tartani a szövet­kezetek önállóságát. Fi­ba azonban az, hogy még mint (Folytatás a t. ol­ditkml

Next