Csongrád Megyei Hirlap, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

Micsoda a parasztember Magyarországon és mi lehetne ? Ezt a kérdést, amit most, a címben leírtam, Tessedik Sámuel írta annak idején könyvének elejére. Éppen 172 éve, hogy megjelent a szarvasi evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel könyve. Nem szándékozom itt írásos emléket állítani a magyar paraszt első nagy, hazai tanítójának, hiszen állított ő magának emléket egész élete munkásságával. Több volt a maga korában, mint egyszerű szarvasi lelkész, sőt több volt még a korabeli reformereknél is. Jó gyakorlati gazda, a mezőgazdasággal tudományosan foglalkozó szakember, a paraszti társadalom kiváló ismerője, és tanítója volt. Az ő szarvasi intézete volt a világon az első gazdasági iskola. De hát mire való most e rövidke méltatása a hajdani nagy parasztgondolkodónak? Hogy eljussak a tulajdonképpeni mondanivalóhoz, hadd idézzek fent említett könyvéből szó szerint egy részletet, ahol a mai számunkra kissé nehézkes nyelvezet ellenére oly közérthetően példálózik: »Vegyünk fel egy Paraszt gazdát, ki elhiszi, hogy az Isten őtet eltartja kenyérrel, nem is tisztogatja szántóföldét, melly néki konkolyt és vadótzot terem. Későn szánt, a vetéssel tisztátalan bánik, rossz s megromlott magot vet; látja, hogy melly sovány a vetése, de remély, s hisz erősen az Istenben, hogy ötét el nem hagyja, és néki kenyeret ád. Eljön az aratás, a gabona és kenyér helyett vad borsót, vad zabot, reptzét és vadótzot nyer. — Hol marad tehát az ő előbbeni erős reménysége? Hadján! Amint az Isten akarja, úgy legyen, áldott légyen az ő neve érette. — Mi volt itt az Isten akaratja? Hát betöltöd-e azzal az Isten akaratját, ha a földedet rosszul míveled, és a gabona helyett konkolyt aratsz? — Óh, ti község-tanítók! vizsgáljátok meg egyszer jól a dolgot és tanítsátok a Paraszt-embert is okosan gondolkodni.« Ha Tessedik könyvét manapság olvasgatja az ember, csak arra döbbenhet rá: mennyire igaz minden szava! És nemcsak a maga korában volt az, hanem napjainkban is. Ez Tessedik tanításának legnagyobb értéke, olyan vonása, mely örökéletűvé teszi minden megállapítását. Tanulhat belőle a mai és a jövőbeni generáció is. Mert ma is kérdezhetjük, hogy mi is a parasztember ma Magyarországon és micsoda lehetne? Bár sokat változott hazánkban a világ 1786 óta, de mégis jogos a kérdés, ha csupán önmagunkat nézve összehasonlítgatjuk egyik gazdát a másikkal, a nagyüzemeket a kis parcellákkal, hazánk egyik táját egy más vidékkel. És méginkább érdekes a vizsgálódás, ha összevetjük a mi dolgainkat a földkerekség mezőgazdálkodásával. Pár nappal ezelőtt egy földeáki gazda tanyáján időztem. Van neki tíz holdja, szép állatállománya, rádiót hallgat, s a téli estéken még olvasgat is. Kérdeztem tőle: »»Elégedett-e?« »Nem« — mondta ő. »Miért?» — »Gép kellene ide, hogy több legyen a jövedelem és még kényelmesebben élhessek« — válaszolta. Közösen számolgattuk a jövedelmét, s a termelésre fordított munka értékét — és igazat adtam neki. Azután a szomszédról beszélgettünk, akinek a »rétje nem zöldebb«, mint az övé, vagyis: lényegesen gyengébben gazdálkodik, összehasonlítottuk ezt a két csaknem azonos nagyságú gazdaságot, s mindketten ugyanazt kér- deztük egymástól és ömma- ■ gunktól: hát mire is viheti ma hazánkban egy tizholdas egyéni gazda? A választ valahogy így fogalmaztuk meg: a gazdálké,dásban bizony nem meszszire lehet jutni a tízholdas parcellán. Csak éppen a mezsgyéig, mert ott a határ. És mennyi minden befolyásolja a gazdálkodást a két mezsgye közötti parcellán! Mondjuk, az egyik évben jól sikerül a búza és a paradicsom, viszont rosszul a kukorica, meg a burgonya. A tudománynyelvén fogalmazva arról van itt szó, hogy ezek a kisparaszti gazdaságok — ha gazdájuk még oly lelkiismeretes és hozzáértő is — sem termelési, sem közgazdasági értelemben nem szilárd mezőgazdasági üzemek. A parasztember és családja dolgozik kora hajnaltól késő estig és nehéz munkájával nem minden évben éri el a kívánt eredményt. Földeák ismerősöm beszélgetésünk során olyasmit mondott, amire bizony csak a 172 év előtti Tessedik-könyv szellemében lehet válaszolni. Ugyanis a szerencsére hivatkozott, mondván: »Sok minden függ az ember szerencséjétől is«. Mennyi hasonlóság, sőt: teljes azonosság van e bizonyos »szerencse« és a Tessedik által emlegetett égi hatalom között! És amiként akkor sem az Isten akarata segített a parasztemberen, ugyanúgy most sem a szerencsében lehet bízni, hanem az okos gondolkodásban, a jó gazdálkodásban. Avagy még pontosabban fogalmazva: a parasztembernek is haladnia kell a korral, mert különben lemarad, s a lehetőségekhez és a viszonyokhoz képest bizony sanyarúvá lesz a sorsa. Mert hát sokra viheti az az egyéni gazda a maga tíz holdján, ha jól gazdálkodik. Házat építhet, ruházkodhat, megteremtheti a jó megélhetést. Dehát mindezzel földeáki ismerősöm sem elégedett. Azt mondja: gép kellene ide. Az ám, de hogyan, illetve hová a tízholdas parcellán? Bármilyen rohamosan is fejlődik a technika, a tudomány, a kis parcellákon dolgozó parasztemberek munkájuk zömét mégiscsak kézzel kénytelenek végezni, mert a mezsgyék közötti kis helyen »nem fér el« mindaz a gép, az a modern technia, amelynek pedig már ott lenne a helye a gazdálkodásban, s amely végül is forradalmi módon átalakítja, jobbá teszi a paraszti életformát. És még nehezebb a helyzet a 4—5 holdas gazdaságokban. Ott szinte egyáltalán nem törhet magnak utat a modern, okszerű gazdálkodás. Termelhetnek az egyéni gazdák többet és olcsóbban — s termeljenek is! —, de micsoda áron. Nagyon régi paraszti tapasztalatra hivatkozom: minél kisebb a parcella, annál nehezebb azon a gazdálkodás, a megélhetés. Nézzünk csak túl a mezsgyén. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek földjére. Az egy holdból származó tiszta jövedelem ezek jelentős részében már 1—2 év óta lényegesen több, mint az egyéni gazdaságokban. Hogy vannak rosszul gazdálkodó, az egyéni gazdaságok színvonala alatt termelő szövetkezetek is? Vannak. De néhány év múltán ezek is fölébe kerekednek a még oly jól menő egyéni gazdaságoknak is! És mennyivel gyorsabb lehet ez a folyamat, ha a szövetkezeteket nem rosszindulatú gúnnyal szemlélik a környék egyéni gazdái (mint ahogy néhány helyen még teszik), hanem éppen a paraszti jövendő érdekében ők is beleadják erejüket e nagy összefogásba. Hiszen enről példálózott már Tessedik is, akiinek korában pedig ilyen összefogásról — szövegezésről — szó sem lehetett. Mintha a ma egyéni gazdáihoz szólna, amikor ezt írja:»... mikor egyesül a száznak akaratja és ereje, ezen egy vagy kettőnek erejével, hogy azt véghezvihessék, ami tőlük kívántatik?!« És hasonlítsuk csak össze a mi mezőgazdálkodásunkat a külfölddel. Bármerre tekintünk — most függetlenül attól, hogy szocialista avagy kapitalista módon-e — már kész, vagy kialakulásban levő mezőgazdasági nagyüzemeket látunk. Keleten és Nyugaton egyaránt tért hódít a legmodernebb technikával berendezett mezőgazdasági nagyüzem, amely olcsóbban, jobb minőségű és több terméket képes előállítani, mint a kisparaszti gazdaság. Hogy ez mennyire így van, elegendő példálózni a világpiaci árakkal. A mi árainkat ismerjük. Nos, a világpiacon példáinak okáért a legutóbbi öt év alatt a mi pénzünkre átszámítva soha nem emelkedett 90 forint fölé a búza mázsájának ára, a hízott marha kilójáért sem fizettek többet 7 forintnál, s a sonkasüldő kilója még csak 6 forint körül mozgott. Hogy ez miként lehetséges? Úgy, hogy teljesen gépesített mezőgazdasági nagyüzemekben kevesebb emberi munkával állítják elő a terményeket, hizlalják az állatokat és így olcsóbban is tudják piacra vinni. Ámde még ennek ellenére is több a haszna ezen áruk megtermelőinek, mint a magyar kisparasztinak, s ezért jobban és kényelmesebben is élhetnek. Övendetes fejlődés zajlik mostanában a a magyar mezőgazdaságban. A nagyüzemekben és a kisparaszti parcellákon mind gondosabbá válik a földművelés, az állattenyésztés, belterjesebbé, észszerűbbé a gazdálkodás. De vajon, csak ennyire futja-e a magyar parasztcsalád erejéből? Jól kihasználunk-e minden lehetőséget, ami hazánk földjében, éghajlatában rejlik? Bizony, nem egészen. Mert ma is vannak olyanféle gondok, mint Tessedik korában: a maradiság, az újtól, vagyis végeredményben: a jobbtól való félelem. És ezt a maradiságot elsősorban a parasztembereknek kell leküzdeniük, hogy csakugyan azok legyenek, akik századunkban lehetnek e haza földjén! Horváth László is 3 Névadó ünnepség Szombatom este tartotta névadó ünnepségét a Hódmezővásárhelyi Harisnyagyár 2-es számú KISZ-szervezete és a Zója nevet vette fel. A gyárban ugyanis két KISZ-alapszervezet működik. Az 1-es számú alapszervezet szombaton, december 6-án tartja névadó ünnepségét. Az első KISZ-ünnepség este 7 órakor szavalattal kezdődött a gyár kultúrtermében. Ezután Farrai Mária, a KISZ-szervezet egyik vezetőségi tagja mondott ünnepi beszédet. A mintegy 150 főnyi közönséget a gyár tánccsoportja szórakoztatta, majd pedig a kultúrgárda »Állomás a viharban« című egyfelvonásos színdarabját mutatta be nagy sikerrel. A kultúrműsor után a vendégek közös vacsorán vettek részt, végül kezdetét vette a tánc, s a fiatalok hajnali 4 óráig szórakoztak. Az országban elsőnek a vásárhelyi megyei könyvtár kap ebben a hónapban mozgó könyvtárat, úgynevezett bikiobuszt. A gépkocsi keskenyfilmvetítő felszereléssel és zeneszekrénnyel is el van látva, és főleg a tanyavilágban teljesíti kulturális küldetését. A mozgó könyvtár helyi kölcsönzést is lebonyolít, de ezenkívül az egyes könyvtárak könyvállomány-cseréjében is közreműködik. Értesülésünk zerint az NDK-ban készült Bibliobusz már megérkezett Budapestre és jelenleg különböző szerelési munkákat végeznek rajta. Korszerűsítik az apátfalvi malmot Az apátfalvi malom vezetősége nemrégiben terven felüli nyereségből egy búzamosó-gépet vásárolt, hogy korszerűbbé tegye a malmot A magyar gyártmányú újtípusú gép »Boyer«-rendszerű, víz cirkulál benne és így tisztítja a búzát. A gép beszereléséhez már hozzá is kezdtek, a munkálatok előreláthatólag december 15-re fejeződnek be. A szerelési munka 38 ezer forintba kerül, a gépért pedig 25 ezer forintot fizettek. Elektronikus orgona Japán mérnökök nyolcévi munkával elkészítették a világ első elektronikus orgonáját. A hangszer 184 billentyűből és 32 pedálból áll, amelyek mindegyike elektronikus úton működik, 2000 tranzisztor segítségével. fotó MO la a UotnoUUttfyeetöl... Bokrosi séta Szürke ködpermeteg üli meg az őszi tájat. Utszéli fák állnak a ködben. Ám, ha az ember a kövesúton behalad a faluba, ott már vigasztalóbb kép fogadja: új lakások mosolyognak kétoldalt, s a nagy ikerablakokból muskátlik integetnek barátságosan, Bokros községben vagyunk. Csongrád megyének ez a kis faluja a legfiatalabb. Anyakönyv kivonata: 1954-ben született, anyja neve: Csongrád, lakosainak száma 3000 lélek, területe 8500 hold. Csongrád megye legészakibb határán épült, s itt áll, mint egy homokba vert cövek, éppen a mezsgyén, Bács megye határán. Ezelőtt száz évvel még e helyen csak futóhomok volt. A szél marka ide-oda rakta a homokbuckákat. Juhászok birkaállása volt jobbadán. De jött az alkotó ember és a homokot megponyvázta: szőlővesszőt, fát ültetett bele, mely kamatozik azóta is. Az ember úrrá lett a természeten. Kunyhók, tanyák, később házak épültek mindig sűrűbben, míg az utóbbi években a településből kialakult tanani falu. A főutca két oldalán csinos házak páváskodnak, ittott üvegverandával, s rádióantennával. A tanácsháza a község szívében épült, egyszerű, de szép stílusban. Makai Rókus v. b.-elnököt hivatalában találjuk már korán reggel. Hozzá bárki bemehet,mindenkit meghallgat, hiszen munkásember ő is, a nép fia. A bajokat mindig orvosolja, telkesen beszél az eddig elért eredményekről, és bizakodva mondja el a jövő terveit. — Mióta önálló község lettünk, sok új létesítményünk született. Legtöbb gondot községfejlesztésre, utak javítására fordítunk, mert a dűlőutak igen elhanyagoltak voltak a múltban. — Mi épült az elmúlt években? — Igen sok minden. Ha ezt nézzük, ez is lehet fokmérője községünk fejlődésének. Először is a tanácsháza környékét hoztuk rendbe. A múlt évben épült egy mozi 32 000 forintos költséggel. Itt szombaton és vasárnap van előadás. 1958-ban készült egy tűzoltó-szertár 132 000 forintból. A főutcán 460 méter betonjárdát húztunk. Ezt még tovább bővítjük a következő évben. Az artézi kútból két közkifolyót létesítettünk és 10 ház udvarába vezettük be a vizet. Igaz, hogy 20 személy kérte a kút bevezetését, de ezt az igényt egyelőre nem tudtuk kielégíteni, mert az anyakút nem bírja el ezt a követelményt. Ezért 1959-re tervbe vettük a fő kút mélyítését 30 000 forintos hozzájárulással. — Látjuk, fásítanák... — A futóhomok lekötésére az elmúlt évben is 15 hold akácost telepítettünk. A jövő évben szintén tervbe vettük 10 hold terület akácosítását. A csemeték már itt vannak, illetve 5 hold őszi telepítést már el is végeztünk. A dűlőutak további javítására a jövő évben 35 000 forintot fordítunk. 5 új táblakádt szándékozunk építeni. Ezt termelőszövetkezeti tagok kapják. A továbbiak során megtudjuk még, hogy a falunak van állandó orvosa és önálló szülésznője, védőnője is szolgálatot tart. Az iskolai nevelés nyolcosztályos osztott iskolában folyik, szakképzett nevelőkkel. Télen ezüstbalászos gazdatanfolyamot tartanak mindig. Ennek igen sok hallgatója van. A tanfolyamot Oláh Gábor csongrádi mezőgazdasági szakiskolai igazgató vezeti. Fő tantárgy az állategészségügy és a helyes takarmányozás kérdése. A falunak 1957 óta van önálló földművesszövetkezete és szabadfelvásárlási telepe. Egy tsz, a Hunyadi működik területén — de azért a falu 43 százaléka szerződéses termelést folytat. Sokan szerződnek szőlőre, borra, cukorrépára. — Milyen a kultúrálét és az ifjúság nevelése? — A KISZ keretén belül, leginkább télen folyik a kultúrélet. Előadásokat, tábnemulatságokat tartanak a kultúrházban. Különböző rendezvényekkel szórakoztatják a közönséget. Most azonban, meg kell mondanom őszintén, a KISZ-élet lanyhult a hanyag vezetés miatt, de most három párttag segíti a fiatalokat és reméljük, így majd újra fellendül a kultúrélet. Igen gyakran szóba kerül arany ügye. A szomszédos Tiszaújfaluból kellene átvezetni, de ez igen szükséges a távolság miatt. A villany ma még csak terv, vágyálom, de hisszük, hogy 1960-ra ezt is sikerül megvalósítanunk. Jó lenne a világosság, de a falu költségvetése ezt egyelőre nem bírja. Tovább pedig nem lehet nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér. A járási tanácstól bíztatást kaptunk, hogy ha a község 40 százalékát meg tudja fizetni a villamosításnak, akkor a járási tanács 60 százalékban hozzájárul. Ha ez megvalósul, akkor itt is »nyugdíjba mennek« a petróleumlámpák, s felváltja őket a villanyfény. Addig is bízunk a saját erőnkben, népünk támogatásában, mely — tisztelet legyen neki mondva — adóját pontosan fizeti és elmaradott adófizető úgyszólván egy sincs. íme, egy fiatal falu életének tükörképe 1958-ban. Várkonyi István KORSZERŰ GABONARAKTÁR Most épül Moszkva nyugati kikötőjében a szovjet főváros legnagyobb gabonaraktára. A gabonaraktárt a legkorszerűbb technikával szerelték fel, különböző gépek segítségével osztályozzák a gabonát, szállítják a különböző tárolóhelyiségekre, ellenőrzik a hőmérsékletet. A képen: Az elektromechanikus műszerrel ellenőrzik a tárolóhelyiségek hőmérsékletét Kedd, IKK. december . A szívbajos is dolgozhat Dr. Alvin Slipyan, ismert amerikai szívspecialista éveken keresztül több mint 400 szívbajos beteg beható ellenőrzése alapján megállapította, hogy egyes esetekben még súlyos szívbajos betegeknek is egészségesebb ha valamiféle hivatást fejtenek ki, még ha az könynyű fizikai erőfeszítéssel jár is. Tapasztalatai szerint az ilyen életmód előnyösebb, mintha a beteg tökéletes pihenéssel próbálna enyhíteni szívbaján.