Csongrád Megyei Hirlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
HOGYAN LETT Vlagymágocs TERHELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG? Megy a vonat. Parasztokat visz Szentesről Árpádhalomra és környékére. Piacon voltak. Az asszonyok megszokott szabadossággal vitatják az otthoni eseményeket. — Mink, beléptünk — mondja egy fiatalasszony és még roppant is hozzá. — Én nem sajnálom az egyénit. Ott egye a fene... Meghát a mágocsi határban már majdnem mindenki tag. De úgy is kell. Ha én beléptem a krisztusát neki, gyűljön más is. Aki nem lép be, kikergetjük a határból... Aki hallja a félig tréfás, félig komoly szavakat — nevet. Mert hát nem ilyen egyszerű a dolog. Minden esetre Nagymágocson az asszonyok valahogy hamarabb döntöttek. Kapásfaluban előfordult, hogy két menyecske valósággal csúfolt egy gyűlésre való férfiembert: — ...ugyan! Gyávák. Mért nem írják alá?... Bár* a jelenlévők ez esetben sem sokat adtak az aszszony beszédre. A nyilatkozatot csak napok múltán írták alá, de akkor valamennyien. Kapásfalu 75 házából egyetlen egyéni sem maradt. Pedig ... Hogy fogadkoztak. Nagymágocsot 11 ezer hold szántó öleli körül. Egységes az itt élő nép szinte sohasem volt. Régen a grófi birtok teremtett különbségeket az itteniek életmódjában, vagyoni helyzetében, nézeteiben. Ezek a különbségek a felszabadulás és a szocialista építés eredményeként nagy mértékben csökkentek, de születtek új különbségek is, a szocialista állami nagyüzem, meg a tsz-mozgalom kibontakozása, fejlődése következményeként. Régen egyes kevesek gazdagok voltak, a többség zsellérsorban élt. Ma ilyen nincs. Jellemző a megelőzöttség, a rendes életkörülmények kialakulását azonban — amikor a földműves élete valóban hasonlít a városi emberéhez — gátolta a szétszórtság, az egyéni gazdálkodás. Az új iránti igény, az emberségesebb élet utáni vágy a mágocsi parasztok százait, ezreit mozgatta meg, hogy összefogással megteremtsék a kívánt és megérdemelt jobb körülmények alapját, a többtermelés helyi feltételeit. Megelégedéssel látják, hogy pártunk és népi államunk a lehető legnagyobb mértékben támogatja akaratukat és a szocializmus további helyi építésére irányuló törekvésüket, mert ez a törekvés országunk fejlődésének része, azt segíti elő. Február 16-a után szinte minden eddiginél nagyobb lom bontakozott ki a nagymágocsi tanyavilágban. A párt helyi szervezetei, valamint a tanács 100 tagú szövetkezeti fejlesztési bizottság létrehozásával, ez a bizottság pedig széleskörű szervező és nevelő munkával segítette és segíti elő az átszervezést. Február 16-a óta 4 új tsz alakult és már nincs olyan határrésze a községnek, ahol ne a szövetkezés hívei lennének többségben. A nagymágocsi föld túlnyomó többsége a szocialista nagyüzemek kezelésébe került. Regényt lehetne írni a mágocsi eseményekről, mert most a forradalmi átalakulás az érzésre ható esetek rengetegét produkálja. Lássunk ilyen eseteket: Gyűlés van Mágocsoldalon. Tsz alakul. Már csak egy ember ellenzi a megalakulást. Mindig beszél, közbeszól s bár semmi rosszat nem mond, mégis fékezi a többieket. Váratlanul kiszólítja egyik ismerőse a teremből, hogy valami fontos dolgot még külön megtárgyaljanak. Pár perc az egész, de mire a jóember visszatér, a gyűlés határozata kész — megalakult a tsz. Emberünk néz, aztán elrohan. Haza. Félóra múlva ismét benyit s megy az asztalhoz egyenest. — Hol az a papír? — s kemény öklével az asztalra ül. — A betyár!... ötödmagammal megyek ... Őszülő parasztemeber kopog a tanács elnöki szobájának ajtaján. Az elnök nincs itthon, de a jelenlévő két vidéki azt tanácsolja a jövevénynek, adja elő amit akar. — Mit akarnék? — mosolyog a földműves. — Aláírni... Emiatt majd néhány agitátor alighanem megharagszik rám, amiért nem nekik írtam alá, dehát... Most már határoztam. Kitöltik a lapot — 12 hold szántó, 1 hold jó gyümölcsös — aláírás: Bálint István, Lajosszállás. Este, mikor az agitátorok megtudják a hírt, kitör a nevetés: — Ez a Pista bácsi!... Dehogy haragszunk, hiszen Pista bácsi a környék egyik legtekintélyesebb embere... Vannak persze nagyritkán kötekedők is. Rostás László földbérlő 26-án azzal fogadta a népnevelőket, hagyják őt, hiszen nem bolond rosszat választani a jó helyett. — Hogy-hogy? — néztek rá a látogatók. — Hát... itt van a Sallai, tavaly egy tag összesen 3 forintot kapott. — A Sallaiban? — Ott. — Ilyet ne mondjon, hiszen mi a Sallai tagjai vagyunk. — És mondták a nevüket: Fúvó György, a Sallai Tsz elnöke, Csontos Imréné tsz-tag. Csontosné búcsúzásul még hozzátette: — férjem meg 19 éves fiam dolgozik. Nekem tavaly 120 kála a 15 holdat, s méghozzá nagyon jól. A szomszédos termelőszövetkezetben viszont mindössze 10 hold föld jut egy tagra és ráadásul ott gépekkel művelik. A középparaszt néhány nappal beszélgetésünk után belépett a termelőszövetkezetbe. És amikor emlékeztettem szavaira, harsány nevetésre fakadt. S ez így van rendjén. A szövetkezeti ember kineveti a fortélyoskodó egyéni gazdát. Rengeteg a mossolyogtató eset. Íme még egy: Tekintélyes középkorú gazda beszélget a község egyik vezetőjével. Megegyeznek, hogy belép. A vezető előveszi a belépési nyilatkozatot: — Mennyi is a föld? — kérdezi —. Tizenkét hold? Mert mi ennyiről tudunk. — Hát... — s a paraszton látni, hogy erős gondban van. Izzad és pirul — No? — bíztatja a vezető és mosolyog. — A menynyi van, mondja be, nyugodtan, most már mindegy. Szóval 12 hold? Vagy van még valamennyi? Úgy mellékesen ... No... Az ember feláll az asztaltól. — Még van öt... öt... hold... — és akkorát sóhajt, mintha mázsányi tehertől szabadult volna meg. Színes, gazdag az élet Nagymágocson. De milyen lesz, ha mindenki összefog és teljesen szabad lesz az út a fejlődés előtt? Most az érzelmek, mint örvény kavarognak, az ember egyik percben átkozódik, a másikban sír, a harmadikban mosolyog, aztán gondolkodik és megint mérges, megint sír, megint nevet, nincs sem éjjele, sem nappala — nincs nyugta, még alá nem írja. Maguk mondják ezt, akik már aláírták. Azt mondják, azóta jobb még az étvágyuk is. Talán soroljunk fel néhány nevet: Nyilas János 8 hold, Király Sándor 6 hold, Vörös Mihály 15 hold (Lajos-tanyai Petőfi), Dajka János 11 hold, Jelinek Gyula 3 és fél hold gyümölcsös, Gy. Szabó József tanácstag 8 hold (atompai Béke), Nyíri Antal tanácstag, Bakos István tanácstag (19-es veterán lászlóteleki Hunyadi), Balogh István 16 hold (február 25- én estig egyéni volt, 26- án reggel már mint az új tsz elnöke agitált), Macelka József tanácstag 14 hold, Macelka János 12 hold, Hegyi Márton 23 hold (mágocsoldali Új Élet), és így tovább. (Jó, hogy minden új belépő neve nem férne tál az egész újságba sem.) Az eredmények alapja a meglévő nagyüzemek. Az állami birtok eredményeit az egyéniek meg sem közelítik, ez lehetetlenség. De a tsz-ek számára lehetséges, hiszen a tsz is nagyüzem. És a mágocsi tsz-ek már tavaly átlagosan 2 mázsa búzával, 5 mázsa kukoricával, 25—30 mázsa cukorrépával termeltek többet holdanként az egyéni gazdaságok községi átlagainál. Minden tsz-ben gyors a fejlődés, szép az állatállomány, egyre gépesítettebb a földművelés, nőnek a hozamok, nő a jövedelem. Tavaly az aszály ellenére 40— 45 forint volt egy-egy munkaegység értéke, ezt elérte még a Kossuth Tsz is, pedig 1958 tavaszán alakult. Nincs ami a nagyüzem ellen szólna, sőt, minden komolyabb tény a szövetkezés mellett beszél Nagymágocson is, mint másutt. Mit lehet itt mondani? Azt, hogy lépjenek be mielőbb a tsz-be őszi kezdéssel, vagy mostanival, ahogy akarják, de mielőbb lépjenek be azok a becsületes mágocsi földművesek is, akik — máris kisebbségben —, de még nem írták alá a papírt. Kövessék a község túlnyomó többségét, így lesz nyugodtabb és jobb az élet leghamarabb. Nem csak a saját érdekük, hanem emellett a község és egész hazánk érdeke ez. Az események gördülnek tovább, az élet halad. Nagymágocs ma vagy holnap szövetkezeti község lesz. Írta és fényképezte: Kaczúr István egységem volt. Összes jövedelmünk a háztájival 40 ezer forint. Akár papíron kimutatom ... Ezután még több lesz. S azzal istenáldja — otthagyták Rostást furcsa híveivel együtt. Hadd gondolkodjék ... Aztán meg a betegség. Alighogy megkezdődött a szövetkezeti agitáció Nagymágocson, mindjárt az első napokban az a furcsa gondolat jutott eszembe, hogy úgy tűnik, a statisztikai jelentésekkel ellentétben így falusi helyen rettenetesen megromlott az egészségügyi helyzet. Erre abból következtettem, hogy bármerre mentünk, kisebb tanyába, vagy nagyobb tanyába, azt tapasztaltuk, hogy az emberek mindenütt betegek. Lajos-tanyán egy 15 holdas középparaszt felsorolta két dűlő összes egyéni gazdáit és mindössze egy embert talált, aki alkalmas véleménye szerint a terbe. A többiek majdnem egytőlegyig betegek. Megmondta őszintén, nagyon pártolja a szövetkezetét, de sajnos, semmi esetre sem léphet be, mert mindig beteg. Az egésznek csupán az az érdekessége, hogy ismerősünk szinte egyedül munarányú szövetkezési mozgat A Petőfi Tsz vezetősége: balról Gabnai János, jobbról Remzső János, középen az elnök, Kupeczik János. Külön egyikük sem, együtt mindhárman beléptek, s velük az egész Lajostanya ... Döntés után a Petőfi Isiben. Indulás a tanyavilágba. A szövetkezetfejlesztési bizottság agitátorai minden nap beszélgetnek a parasztokkal. Mácsai László tanácstag. Nyíri Antal tanácstag. D. Kiss Ernő kisparaszt. Krajnek János középparaszt. Makai Sándor kisparaszt. Vida János kisparaszt. 3 Vasárnap, 1959. március . Lapzártakor érkezett: Nagymágocs — szövetkezeti község (Telefonjelentés.) Az elmúlt napokban gyors ütemben fejlődött a tsz-mozgalom a szentesi járásban. Ennek eredményeként Nagymágocs 13 322 katasztrális hold összterületének 84 százaléka a szocialista nagyüzemek kezelésébe került. Így Nagymágocs termelőszövetkezeti község lett és területén rövidesen megkezdődik a földrendezés.