Csongrád Megyei Hirlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
2 Read, 1959. szeptember . De Gaulle visszaérkezett Párizsba De Gaulle francia köztársasági elnök vasárnap befejezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogy »kipuhatolja az ott állomásozó francia hadsereg hangulatát«. Erre azért volt szükség, mert de Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszélései után majd »újszerűen igyekszik megközelíteni az algériai kérdést«. Ez a lépés időben egybeesik az ENSZ-közgyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy »kifogja a szelet az ázsiai, illetve az arab országok vitorláiból«. Ezek az országok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvitatását az ENSZ-közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán. De Gaulle algériai körútján, amelyet helikopterrel tett meg, egyetlen nagyobb várost sem érintett. Kevés részlet szivárgott ki Eisenhower és Macmillan megbeszéléseiről A londoni sajtó Eisenhower angliai tartózkodása óta nagy cikkekben ismerteti az elnök látogatásával kapcsolatos, aránylag kisebb jelentőségű részleteket is. Feltűnő azonban, hogy az angol főváros lapjai a szombati és vasárnapi Eisenhower—Macmillan megbeszélésekről alig közölnek valamit s inkább arról számolnak be tőmondatokban, hogy a két kormányfő tárgyalásain a legfontosabb nemzetközi kérdések játszották a vezető szerepet. Feltűnő volt, hogy az angol külügyminisztérium, de a Fehér Ház szóvivője, illetve sajtófőnöke sem mondott úgyszólván semmi lényegeset Eisenhower és Macmillan megbeszéléseiről. Emiatt a mintegy 400 angol és amerikai újságíró, aki részt vett a Londonban tartott vasárnapi sajtóértekezleten, éles szavakkal bírálta a rendkívül hiányos és gyér tájékoztatást. Hétfőn este egyébként Eisenhower és Macmillan beszédet mondott az angol televízióban, majd Macmillan ünnepi vacsorát adott az amerikai elnök tiszteletére. A Reuter angol hírszolgálat értesülései szerint Eisenhower és Macmillan között egyetértés alakult ki a Hruscsoiuval folytatandó megbeszéléseket illetően. A hír szerint megállapodtak abban, hogy a két szovjet—amerikai találkozó között nem tesznek kísérletet csúcsértekezletre. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar újságíróküldötség Hétfőn délelőtt hazaérkezett a magyar újságíróküldöttség, amely Gyáros Lászlónak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének vezetésével kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a magyar sajtó munkatársai, valamint V. A. Koroljov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséja fogadták. A hétfői Vecsernaja, Moszkva című szovjet lap első oldalán közli Gyáros Lászlónak, a Tájékoztatási Hivatal elnökének nyilatkozatát a magyar újságíróküldöttség szovjetunióbeli látogatásáról. A különböző nagyvárosokban rendezett szívélyes, baráti találkozókon szerzett élmények ismertetése után Gyáros László így fejezi be nyilatkozatát: »Küldöttségünk kitűnő hangulatban ér haza és ég a vágytól, hogy beszámoljon a magyar dolgozóknak a szovjet nép teremtő munkájáról. A szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása minden ország népének hasznára lenne (Folytatás az 1. oldalról.) szag népének, a nagy és ■kis népeknek egyaránt hasznára lenne, mert a népek nem akarnak háborút, hanem tartós békére vágynak. Ma a szó szoros értelmében minden embert érdekel és foglalkoztat a világ békéjének biztosítása. Joggal tekintik ezt a kérdést a nemzetközi élet fő problémájának. Hruscsov a továbbiakban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő kérdést, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer nyugatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő augusztus 18-i üzenetére adott válaszáról is. Első olvasásra — mondotta Hruscsov — ez a válasz kedvező benyomást kelt. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tartózkodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen különbözik a bonni kormány dokumentumainak eddigi stílusától. Adenauer üzenete igen fontos kérdéseket érint. Kifejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb megértésre e kérdésekről országaink együttműködésének fejlődése érdekében. Ha e szavakat tettek követik, akkor feltehető, hogy átléphetjük majd az elválasztó vonalat, azt, amely közöttünk a nemzetközi helyzet megoldást sürgető kérdéseinek megítélésében fennáll, s lépéseket tehetünk a nemzetközi feszültség enyhítésének, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony megjavításának útján. Szeretnők, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya részletesebben kifejtené javaslatait olyan fontos kérdések megoldását illetően, mint a leszerelés, a háború maradványainak felszámolása, országaink együttműködésének fejlesztése. Véleményünk szerint — ha a másik fél is úgy akarja — ezek a kérdések nem megoldhatatlanok. Megoldhatók, ha a nyugati hatalmak is őszintén óhajtják az égető nemzetközi problémák békés rendezését. Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a maga részéről valóban elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta Hruscsov és megígérte, hogy válaszolni fog Adenauer üzenetére. Beszédében Hruscsov a Szovjetunió gazdasági és kulturális kérdéseivel, a hétéves terv feladataival foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszítések történnek az SZKP XXI kongresszusán, valamint a párt Központi Bizottságának júniusi plénumán hozott határozatok végrehajtására, milyen széleskörű mozgalom fejlődött ki a szovjet városokban és falvakban a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. Sikeresen teljesítjük és túlszárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongresszuson (Az MTI pekingi tudósítójától.) Gyár az iskolában — a tanulás és a termelőmunka összekapcsolása. A politechnikai oktatásnak ezt az újszerű, modern változatát, amelyet a Szovjetunióban és másutt is alkalmaznak, Kínában is sikerrel valósítják meg. A kínai városokban a gyárak segítségével számos középiskolában létesítettek jól felszerelt műhelyeket, ahol a tanulók üzemi termelőmunkát végezhetnek. A pekingi »kísérleti« leányközépiskolában egy rádiógyár rendezett be műhelyeket, ahol egyszerre mintegy 150 diák bizonyos időközökben rendes tanulmányai mellett nem megerőltető termelőmunkát végez. A negyvenéves múltú középiskolában 1956-ban »honosították meg« kísérletképpen a »termelés és munka« tantárgyat. Ez az új tárgy heti két órában kapott helyet a tantervben. A »termelés és munka« heti egy óra elméletet és egy óra gyakorlatot jelentett az alsó és a felső tagozaton egyaránt. A tanulókat az alsó osztályoktól a felsőkig fokozatosan igyekeztek megismertetni az asztalos- és fémmunka, a megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. Országunk helyzete ma igen jó — mondotta —, ez annak eredménye, hogy a nép megbonthatatlan egységben sorakozott fel szeretett kommunista pártja mögé. Hruscsov ezután Mihail Alekszandrovics Solohov írói munkásságát méltatta. — Az utóbbi években ?— mondotta — Mihail Alekszandrovics nemegyszer tett utazást külföldön kiváló eredménnyel. Mindenütt, mint a legnagyobb szovjet írót, mint a szovjet kultúra képviselőjét fogadták. Önök tudják, hogy Eisenhower elnök meghívására hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba utazom — mondotta befejezésül Hruscsov. — Meghívom erre az útra Mihail Alekszandrovicsot. Azt hiszem, neki is hasznos lesz, ha közelebbről megismeri a mai Amerika életét. Menyílt a lipcsei vásár Vasárnap megnyílt a lipcsei őszi nemzetközi vásár. Heinrich Rau, az NDK kül- és belnémet kereskedelmi minisztere, megnyitó beszédében hangoztatta: Hruscsov és Eisenhower■ közelgő találkozása a nemzetközi feszültség enyhülésének, a kialakuló kedvező légkörnek a bizonyítéka. Az NDK feladatairól szólva azt mondotta: a legfontosabb gazdasági tennivaló, hogy 1961-ig a Német Demokratikus Köztársaság elérje vagy felülmúlja Nyugat-Németországot a fontosabb élelmicikkek és közszükségleti cikkek egy lakosra számított fogyasztásában. Az olasz rendőrség felháborító önkénye a torinói főiskolai játékokon A torinói főiskolai világbajnokság nemzetközi rendező bizottsága a Kínai Népköztársaság sportolóit ismerte el Kína képviselőinek azzal a teljesen helytálló indoklással, hogy Tajvan szigetén nincsenek főiskolák és így főiskolai sportolók sincsenek. A Kínai Népköztársaság sportolói kisebb huzavona után megkapták az olasz vízumot, s a kínai sportolókat Torinóban igen szívélyesen fogadták. Ennek láttára a csangkajsekisták római diplomáciai képviselői aknamunkába kezdtek. El is érték, hogy a torinói rendőrség a pályaudvar előtti téren a részvevő országok zászlói közül eltávolította a Kínai Népköztársaság lobogóját. A főiskolai világbajnokság nemzetközi felügyelő és döntőbizottsága azonnal öszszeült. A bizottság keleti és nyugati tagjai, az olaszokat is beleértve, egyhangúlag tiltakoztak a rendőrség illetéktelen és jogtalan beavatkozása ellen és úgy döntöttek, hogy ha a Kínai Népköztársaság zászlaja nem maradhat az árbocon, akkor bevonják valamennyi részvevő ország zászlaját. Vasárnap hajnalban Schleimer, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség svájci elnöke és Jaroszlav Silhavy, a Nemzetközi Diákszövetség Sporttanácsának titkára és a bizottság többi tagjai személyesen végrehajtotta a döntést és bevonta a zászlókat. A rendőrség ezt nem akadályozta meg, de elvette Schleimer és Tilhavy útlevelét és további eljárással fenyegette meg őket. A vasárnap reggeli torinói sajtó pártkülönbség nélkül elítéli a botrányt. Sötét folt az angol fővárosban Csütörtök este óta tartózkodik Londonban, illetve Angliában Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, s folytat megbeszéléseket a brit kormányfővel s annak legfontosabb munkatársaival. A londoni lapok az év legnagyobb angliai eseményének ítélik meg az amerikai elnök látogatását s egyöntetűen állapítják meg, hogy az Eisenhower—Macmillan-találkozó lényegesen kihat a nemzetközi élet elkövetkező eseményeire. Az angliai kép e napokban tehát — legalábbis a londoni sajtó cikkeiből ítélve — ünnepi. Van azonban egy sötét foltja is ennek a képnek, méghozzá egy hivatlan vendég látogatása. Ez a hivatlan vendég nem más, mint Castello spanyol külügyminiszter, aki Eisenhower londoni tartózkodását használja fel alkalomnak arra, hogy az elnökkel megbeszélést folytasson. Találóan jegyezték meg az angol lapok, hogy Castello nem más, mint betolakodó, ugyanis őt nem az angol kormány hívta meg a fővárosba. Nem is hívhatta, mert Macmillan tisztában van azzal, hogy Castello Londonba való invitálása az angol közvélemény felháborodását váltaná ki s hátrányosan érintené a konzervatívok választási esélyeit. Az angolok ugyanis még nem felejtették el, hogy Castello a hírhedt spanyol Kék Hadosztály tagja volt, s Hitler vaskereszttel tüntette ki. Castello a »Führer« jószívűségének viszonzásául könyvet írt, amelyben ujjongva üdvözölte az európai »új rendet«, a nácik uralma alatt. Castello emellett nem átallotta, hogy Gibraltárt, valamint több afrikai angol területet Spanyolország számára követelje. Hogy mennyire gyűlölt Castello az angol közvélemény előtt, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor Franco 1951-ben Spanyolország londoni nagykövetévé nevezte ki, az angol kormány nem járult hozzá e kinevezéshez. Nos, most Franco e sötétmúltú diplomatáját küldte Londonba, hogy tárgyaljon Eisenhowerral. Nincs hír arról, hogy Eisenhower és Castello között miről esett szó. Ennek ellenére Londonban már azt is tudni vélik, hogy a spanyol külügyminiszter Eisenhowert kéri meg pártfogóul Gibraltár, Spanyolországhoz való csatolása érdekében Bármiről folyjék is a szó találkozásukon, megbeszélésük bizonyára kiváltja majd a NATO-tagállamok neheztelését. Elvégre — vélik e tagállamok, s nem alaptalanul —, Eisenhower kevés idejét fontosabb személyiségekkel való tárgyalásokkal is eltölthette volna. Másrészt a világszerte gyűlölt Franco-rendszer támogatásának ekként kifejezett készsége semmiképpen sem növeli az Egyesült Államok tekintélyét még közvetlen szövetségesei körében sem. Új típusú kisipari szövetkezetek létrehozását tervezik Hétfőn az OKISZ központjában összehívták a kisipari szövetkezetek 85 tagú választmányát. Ferenci Tibor elnökhelyettes elmondotta, hogy 1645 kisipari szövetkezetben 174 000-en dolgoznak. A szövetkezeti ipar tavaly 103 százalékra teljesítette tervét, exporttervét pedig 40 százalékkal túlszárnyalta. A kisipari szövetkezetek mindinkább közvetlenül a lakosság ellátását akarják szolgálni. Ezért úgynevezett átállítás folyik. Növelni kívánják a lakosság részére végzendő javító és szolgáltató tevékenységet, több építési munkát akarnak elvállalni. Tervezik még az exportgyártmányok készítésének fokozását is. Az OKISZ foglalkozik újtípusú termelőtársulások, úgynevezett kézműves szövetkezetek alakításával is. Ezeknek tagjai csak kisiparosok lehetnek, kizárólag kézműipari és javító-szolgáltató tevékenységet űzhetnek, munkájukat a meglevő kisipari műhelyekben folytathatják. 1959 első félévében a kisipari szövetkezetek a tervezettnél 33 millió forint értékű áruval adtak többet a lakosságnak. Százával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek az amerikai szovjet nagykövetségre Az amerikai szovjet nagykövetségre, a külügyminisztériumba és a Fehér Házba tovább özönlenek a levelek, amelyek írói arra kérik a szovjet miniszterelnököt, amerikai utazása során látogasson el hozzájuk — jelenti a Reuter. Több üzletember és számos klub küldött a szovjet miniszterelnöknek meghívást. Kérik, mondjon beszédet és vegyen részt a tiszteletére rendezendő villásreggelin, illetőleg ebéden. Egy Oroszországból 50 évvel ezelőtt kivándorolt, jelenleg Milwaukkoban élő asszony levelében arra kéri Hruscsovot, vegyen részt egy baseball mérkőzésen. Rádiógyár az iskolában Hogyan oldották meg a politechnikai oktatást egy kínai leányközépiskolában? növénytermesztés és kertészet, az általános villamosság, a vas- és fémesztergálás, a gépkocsiszerelés és vezetés, a villanymotor- és rádiószerelés alapelemeivel. Ez a módszer azonban — az iskola véleménye szerint — nem adott kielégítő eredményeket. Nehézségeket okozott a megfelelő képzettségű tanerő, a felszerelés és az anyag hiánya. A heti két óra kevés volt ahhoz, hogy a tanulók kellő gyakorlatra tegyenek szert. Az elkészített tárgyak minősége sem ütötte meg a mértéket. Később változtattak ezen, s egészen új utakon keresték a helyes megoldást. 1957-ben a Kínai Kommunista Párt felhívta az iskolák figyelmét arra, hogy a munkára nevelés sikere érdekében teremtsenek szoros kapcsolatot a gyárakkal, a munkásosztállyal. A pekingi »kísérleti« leányközépiskola ettől kedve arra törekedett, hogy a diákokat együtt nevelje az iskola és a gyár. 1958 első felében már gyárakba küldték a tanulókat, hogy ott megismerkedjenek a munkásokkal, a termeléssel. Négy pekingi gyárral: a filmtechnikai, a fémfeldolgozó, a villanymotor- és a rádiógyárral vették fel ilymódon a kapcsolatot. A diákok hetenként egy fél napot töltöttek az üzemekben. Bármennyire is hasznosnak bizonyult az iskola és a gyár kapcsolata, ez a módszer még tökéletlen volt, javítani kellett rajta. A munkásoknak a gyárban ugyanis nem volt idejük arra, hogy a diákokkal kellően foglalkozzanak. A hetenkénti fél nap helyett később 6—7 hetes időközönként egy teljes hétre bővítették a gyárban töltött időt. Az üzemben az iskola tanárai választották ki a diákoknak az elméli ismeretekhez kapcsolódó munkákat. Az eredmények így jobbak voltak, de még korántsem kielégítőek. Az 1958—1959-es tanévben a politechnikai oktatást lényeges változtatással fejlesztették tovább. A pekingi »kísérleti« leányközépiskola ettől kezdve csak a rádiógyárral tartotta meg kapcsolatát. Most már azonban nem a diákok mentek a gyárba, hanem a gyár költöztette át egyik részlegét az iskolába. Négy műhelyt — a lakatos-, transzformátorkészítő-, a gép- és szerelőműhelyt — rendeztek be a szükséges berendezésekkel az iskola épületében. A termeléshez a gyár adja a nyersanyagot és a műszaki irányítást is. Minden műhelyben a gyár egy-egy szakembere az iskola ügyeletes tanárával karöltve szervezi, vezeti és ellenőrzi a tanulók munkáját. Az »iskolai gyár« százötven munkahelyén az osztályok meghatározott időközönként váltják egymást. Az alsó tagozatú tanulók hetenként két alkalommal fél-fél napot dolgoznak. A felső tagozat osztályai már bonyolultabb munkákat kapnak. Munkaidejük is több: minden hatodik hét. A 12—18 éves lányok »gyárukban« igen bonyolult szerkezetű berendezéseket készítenek: nagyteljesítményű erősítőket és katódsugárcsöves oszcillográf nevű elektrofonikus mérőműszereket. A nagy kézügyességet és precizitást követelő munka egyáltalán nem jelent nagy megerőltetést számukra. Ilyen »iskolai gyárban« dolgozni lényegesen többet jelent holmi »fúrás-faragásnál«, »barkácsolásnál«, vagy laboratóriumi kísérletezgetésnél. A tanulók itt nemcsak szerszámokat és gépeket látnak maguk előtt, hanem érzékelik a szorosan egymásba kapcsolódó munkafolyamatok láncolatát, a munkamegosztás szerepét, fontosságát, a termelési folyamat egész mechanizmusát. Anyagi haszon — bár ez nem különösebb célja az iskolának — szintén származik a tanulók munkájából. A rádiógyár megfizeti a végzett munkát. A kapott pénzösszeget kirándulások, nyári táborozások költségeinek fedezésére, könyvtárbővítésre, sportfelszerelések beszerzésére fordítják.