Csongrád Megyei Hírlap, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Ara: SO fillér CSONGRÁD MEGYEI ★ 1967. FEBRUÁR 13. CSÜTÖRTÖK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! B MEGYER SZOCIEL STB MUKBSPERT LBPIB | XXIV‘ Evf°46lts*?m Választási nagygyűlés Budapesten Legyen ez a választás népszavazás pártunk, a népfront politikája és rendszerünk mellett A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bi­zottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizott­sága szerdán délután vá­lasztási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az el­nökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szocialista épí­tést segítő nemzeti össze­fogás! A Sportcsarnok ez al­kalommal zsúfolásig meg­telt nézőterén helyet fog­laltak a budapesti gyárak, üzemek, intézmények dol­gozói. A megjelentek ha­talmas tapssal köszöntöt­ték a nagygyűlés elnöksé­gének tagjait. A nagygyűlés elnökségé­ben foglalt helyet Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, Gáspár Sándor elvtárs, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. Szirmai István elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Németh Ká­roly elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti párt­­bizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára nyitotta meg a nagy­gyűlést, amelyen Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, és Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára mondott beszédet. (Erdei Ferenc beszédét la­punk 3. oldalán közöljük.) Kádár János és Erdei Ferenc beszédét mind­végig nagy érdeklődéssel hallgatta a nagygyűlés több ezer résztvevője, s szavaikat gyakran szakí­totta félbe a hallgatóság lelkes tapsa. Kádár János bevezetőben rámutatott: " A hárommillió válasz­tó részvételével lezajlott nyolcvanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a válasz­tás olyan belpolitikai ese­mény, amely áthatja egész társadalmunk életét. A jelö­lő gyűlésekre a megnöveke­dett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjá­ban népünk életét, orszá­gunk fejlődését legközvetle­nebbül érintő és legfonto­sabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelen­tette: — Érdemes és kell be­szélni arról, milyen viszo­nyok között készül ma a magyar nép a választások­ra? Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, elsőként emlí­tem: választásra készülő ha­zánkban ma szilárd népha­talom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista épí­tőmunka folyik. Nemrégiben végezte el munkáját társadalmunk ve­zető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat se­gít politikánk helyes értel­mezésében és feladataink széles körű megvilágításá­ban. Komoly jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúan állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társada­lom teljes felépítésének programja mellett, és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az ország­ban jó feltételek vannak a választáshoz. Dolgozó né­pünk március 19-én szava­zatával nyilváníthatja egyet­értését politikánkkal, szo­cialista céljainkkal és jó ösz­­szetételben választhatja újjá legfőbb törvényhozó és nép­hatalmi szerveinket, az or­szággyűlést, a tanácsokat Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsósorban a jelölő gyű­lések tapasztalatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttagságunk és né­pünk jól fogadta és helyes­li annak határozatait. Osz­tatlan egyetértéssel talál­kozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges és meg­felelő döntések születtek fej­lődésünk megoldást kívánó kérdéseiben. A kongresszusról kiala­kult kedvező közvéleményt erősítették a gyermekgondo­zási segélyről, a termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjáról, a bányászok helyzetének méltányos rendezéséről idő­közben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongresszuson elhangzottak, a határozatok nem maradnak papíron, el­lenkezőleg, azok végrehajtá­sa nyomban megkezdődött Kádár János elvtárs a to­vábbiakban hangsúlyozta: A mai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar ha­zafiak rakták le, akik an­nak idején világnézeti és minden más ellentétet fél­retéve összefogtak a Hitler­­fasiszták háborúja és meg­szállócsapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisülés fe­nyegető veszélyének elhárí­tására, a szabadság kivívá­sára.­­ Ma más­ időke­z­élünk. Az egykori kizsákmányoló osz­tályok eltűntek, s a nép van hatalmon, szocialista társa­dalmat építünk. De viszo­nyaink még átmenetiek, a szocialista társadalom alap­jait leraktuk, azok szilár­dak, de még sok a tenniva­lónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett ország, a szocializmus teljes felépíté­séig. Társadalmunk összetételé­nek és fejlettségi fokának megfelelően ma a Hazafias Népfront-mozgalom kereté­ben, a képviselő- és tanács­tagjelöltek között, itt a gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munká­sok, parasztok, értelmiségiek és kispolgárok képviselői ta­lálhatók. Vannak közöttük kommunisták, párttagok, és párton kívüliek, marxisták és hivők, különböző egyhá­zak papjai is, különböző vi­lágnézetek képviselői. A Ha­zafias Népfront-mozgalom­ban tömörült különböző em­berek összefogása nem ideo­lógiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozgalomban résztvevők viszonyában éppen az a dön­tő, hogy még a világnézeti különbségek ellenére is ösz­­szeköt bennünket az a fel­ismerés, és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét jel­kedves elvtársak! Az országgyűlés a múlt esztendőben új választási törvényt fogadott el. Esze­rint most már a képviselő­ket is egy egyéni választó­­kerületben jelölik és vá­lasztják. A törvény lehető­vé teszi a képviselőválasz­tásnál is több jelölt állítá­sát. Az egyéni választóke­rület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csök­ken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek szá­ma. Most, az előzőkhöz ké­pest, kevesebb a képviselő­nek ajánlott miniszter és más állami és közfunkcioná­rius. Ez elősegíti — és ez a cél­ja is —, hogy növekedjék az országgyűlés ellenőrzése a kormány és az egyes mi­nisztériumok ügyviteli mun­kája felett. A képviselői je­löléseknél kevesebb, a ta­nácstagoknál több esetben került sor egyazon kerület­ben második jelölt ajánlá­sára és elfogadására. Itt meg szeretném jegyezni: úgy gondolom, a legközelebbi választáson több második és harmadik jelölt lesz, mint most volt. Ehhez még mindannyiunknak kicsit hozzá kell szoknunk. Azon­kívül figyelembe kell venni azt a rendkívül örvendetes adottságot, hogy nálunk a néptömegekben van a szó legszebb értelmében vett ön­tudat és messzemenő biza­lom a párt és a Hazafias Népfront iránt. Nem egy jelölő gyűlésen mások a párt, a népfront vezetői szí­vesen vették volna, ha mást is jelölnek. Előadódott, hogy több jelöltet hoztak szóba, mint amennyit a népfront ajánlott, de a jelölő gyű­lés csak az eredeti jelöltet fogadta el. A jelöltek, a második jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias Népfront programjával lép­­tek fel és indulnak a vá­lasztáson, jól meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi, kommunisták nagyra értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét és örülünk annak, hogy ez A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásol­ják, mondván, nem igazi demokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azo­nos programmal lépnek fel Ezzel a állásponttal köny­­nyen tudunk vitázni. A de­mokrácia szó eredeti értel­mezése és jelentése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrá­cia van. A Horthy-rendszer­ben többpártrendszer volt, de még a szocializmus, a kommunizmus esküdt ellen­ségei sem állítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tud­juk, hogy fasiszta diktatúra volt és nem a nép képvise­lői, hanem a kapitalisták és a földesurak képviselői ül­tek a parlamentben. Szerdán közzétették az el­fogadott képviselőjelöltek névsorát. Nem merem ezt a névsort dicsérni, mert törté­netesen az én nevem is szerepel benne (derültség), de azért ország-világ előtt demonstrálni tudjuk, hogy a dolgozó nép hivatott és ki­próbált fiait fogják az or­szággyűlésbe az egyéni ke­rületekben megválasztani. Nézzük meg, máshol ho­gyan értelmezik a demokrá­ciát. Az Egyesült Államok­ban úgynevezett polgári de­mokrácia és többpártrend­szer van, a hatalom szer­veiben mégis a kiváltságo­sak, a monopóltőke, a mil­liárdosok képviselői ülnek, és nem a dolgozók képvi­selői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választ­hatnak a szavazók, az ese­tek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy több­féle politika között választ­hatnak. Elnézést, de erre megintcsak az Egyesült Ál­lamok nyújtja a legszemlél­­­tetőbb példát. A legutóbbi elnökválasztás során az Egyesült Államok jelenlegi elnöke békeszólamokkal, az a választás, amely a Ha­zafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét de­monstrálja egységünket or­szág-világ előtt, állampolgári egyenlőség ér­vényesítésének programjá­val, a nyomor elleni h­arc programjával lépett fel a háborús uszító Goldwater ellenpárti jelölttel szemben. A választók a jelenlegi el­nökre szavaztak, ő azonban a bukott jelölt háborús programját valósította meg, és nincs szó, ma sem az Egyesült Államokban sem állampolgári egyenjogúság­ról, még kevésbé a nyomor­gók helyzetének megjavítá­sáról. Ilyen az ő demokrá­ciájuk. Ezt nem mi talál­tuk ki. Egy nyugati lap­ban láttam egy karikatú­rát, Amerikában egy ut­cán egy gépkocsit ábrázol, amelynek hátulján a kö­vetkező felirat olvasható: „én semmiért sem felelek, én Goldwaterre szavaztam”. A Hazafias Népfront kép­viselőjelöltjeinek, ha bejut­nak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd minde­nekelőtt törvényhozói tiszt­jüket. Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szor­galmazzák területük fejlesz­tését, és szükség esetén emeljenek szót egyes vá­lasztók közérdekű és indo­kolt panaszainak orvoslásá­ért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a leg­főbb kötelességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyé­nek hű szolgálata az ország házában. Népünk joggal el­várja, hogy a képviselők méltók legyenek a bizalom­ra. A képviselők pedig le­gyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokra­tikusabb rendszerben, szo­cialista ország parlamentjé­ben a nép ügyét szolgálhat­ják — jelentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: " A választás eddigi me­netében, a jelölő gyűlése­ken inkább az ajánlók és a választók beszéltek, most, a második részben a tömeg­gyűléseken már a jelöltek­nek kell a program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munkáról, a jövő fel­adatairól és saját munká­jukkal kapcsolatos elgondo­lásaikról. Ha szocialista építőmun­kánknak eredményeit, az or­szág fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kö­telezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűlése­ken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról, a II. öt­éves tervet végrehajtottuk, fejlődött az ipar, a kereske­delem, a mezőgazdaság, szá­mos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javul­tak a szociális életkörül­mények és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük néphadsere­günket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkás­őrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk vé­delme és az emberiség irán­ti kötelezettség szocialista országunktól megkövetelte. Kádár János ezután visz­­szapillantást nyújtott az el­múlt évtized gazdasági fej­lődésére, eredményeire. Majd hangsúlyozta: a szocialista társadalom építési program­jának, így választási prog­ramunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 száza­lékos, a mezőgazdasági ter­­ v.Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János elvtárs beszéde Választási rendszerünk demokratizmusáról A budapesti nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja Kádár János elvtárs a nagygyű­lés elnökségében jobbról a má­sodik). Mellette balról Szirmai István

Next