Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 230-258. szám)

1968-10-18 / 245. szám

Ered­ményesen dolgozunk­ ­A legnagyobb érdek­es­lődéssel megyénk lakosága a kormány tevé­kenységéről szóló parla­menti beszámolót kísérte: mit mutatnak a számok a népgazdaság eredményei­ről, milyen vonatkozásban szándékozik a gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtásában tovább­lépni a kormány, mit vár­hatunk hosszabb távon? A kormányelnök expozéjából kiderült, de ezt lemérheti minden állampolgárunk is az élet alakulásából: fej­lődésünk töretlen, sőt a re­form hatására gyorsuló tendenciát mutat. Az a po­litika tehát, amely immár több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza ép­pen annak következtében folytatódik tovább, mert ez bevált politika, megfelel magyar nemzeti érdekeink­nek, de teljes mértékben összhangban van a szocia­lista világrendszer érdekei­vel is. Egy mondattal talán azokkal a szavakkal lehet­ne összefoglalni a kormány egy éves tevékenységét, ahogyan Kádár János elv­társ a rádióriporternek mondotta a parlamenti ülésszak szünetében: ered­ményesen dolgoztunk! Az elismerés megilleti a helyese politikát, de min­denek előtt e helyes politi­ka szellemében tevékeny­kedő dolgozókat. „Megtisz­telő megbízatásomnak te­szek eleget, amikor kormá­nyunk nevében köszöne­­tünket fejezzük ki dolgozó népünk szocializmust építő tevékenységéért. Külön is köszönetet mondunk a tu­dásban gazdagodó, politikai magatartásban szilárd munkásosztályunknak. Mindig érezzük támogatá­sát, értékes erőfeszítéseit a gazdasági és társadalmi munka számos területén. Munkásosztályunk alkotó tevékenysége, helytállása a termelésb­­n, aktív részvé­tele a politikai életben to­vább szilárdítja a népi­nemzeti egységet, ami biz­tos alapja Népköztársasá­gunk belső rendjének, szo­cialista hazánk építésének” — hangoztatta Fock Jenő miniszterelnök. Aó­mai zavaros világ­­­­ban sok külföldi vendégünk csodálkozik azon a belső harmónián, nyugodtságon, ami a ma­gyar belpolitikát jellemzi. Számunkra ez természetes, hiszen a továbbhaladást il­letően olyan határozott, vi­lágos elképzeléseink, cél­jaink vannak, amelyeket a dolgozó tömegek tapaszta­lataira építve dolgozhat­tunk ki, s ennek következ­tében számíthatunk a leg­szélesebb dolgozó rétegek részvételére, támogatására. Hiszen a kormány beszá­molója nem szorítkozott a jelen helyzet elemzésének statikus lerögzítésére, hatá­rozottan megvilágította a problémákat is. Nyíltan be­szélt erről a kormány elnö­ke, s nyíltan szólt — az MSZMP Központi Bizottsá­gának megbízásából — Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. Valószínű, hogy a beszédekben el­hangzott direktívák hama­rosan kormánydöntések­ben, miniszteri utasítások­ban realizálódnak. Viszont az is nyilvánvaló, hogy nem csupán a kormánynak kell elvégeznie az elemzé­seket a gazdaságirányítási reform bevezetése óta el­telt időszakról, hanem min­den gazdasági egységnek, valamint a párt- és társa­dalmi szervezeteknek is, mégpedig abból a szem­pontból, mennyiben felel­nek meg a tapasztalatok az élet követelményeinek, s a munka mennyiben van összhangban a reform egész koncepciójával. S többek között eb­­ben is van a mos­tani országgyűlési ülésszak nagy jelentősége. RÁCZ LAJOS csongrÁd MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Folytatja munkáját az országgyűlés Napirenden közlekedési ügyünk fejlesztésének koncepciója Nagy Dániel felszólalása a csütörtöki vitában Csütörtökön délelőtt 10 órakor az országgyűlés foly­tatta tanácskozását. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Az ülést Kállai Gyula nyitotta meg, majd Fock Jenő a Minisztertanács elnöke válaszolt a kormány beszámo­lójával kapcsolatban szerdán elhangzott felszólalásokra. (Fock Jenő elvtárs felszólalását lapunk 1. oldalán ismer­tetjük.) Az országgyűlés ezután egyhangúan elfogadta a kor­mány beszámolóját, jóváhagyta a kormány intézkedéseit. Ezután Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter terjesztette elő a közlekedéspolitika fejlesztési koncepció­ját tartalmazó törvényjavaslatot. (A miniszter felszólalá­sáról lapunk 2. oldalán közlünk ismertetőt.) Felszólalt a vitában Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Nagy Dániel, megyénk képviselője is. (Felszólalásukat lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Az országgyűlés ma délelőtt folytatja munkáját. Csongrádi megyei képviselők az ülésteremben XXV. ÉVFOLYAM 245. SZÁM PÉNTEK, 1968. OKTÓBER 18. Ára: 70 fillér A miniszterelnök válasza a parlamenti vitában felmerült kérdésekre A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszö­netet mondott a vitában felszólalt képviselők­nek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egy­ben jónéhány új feladatot is adtak a kormány­nak. Köszönettel emlékezett meg arról a biza­lomról, amely a kormány tevékenységét illető­en kicsendült a képviselők szavaiból. Ezután arról beszélt, örömmel vette a szer­dán este érkezett hírt, hogy aláírták a cseh­szlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodá­sának feltételeiről. KATONÁINK HAMAROSAN HAZATÉRNEK — A Magyar Népköztársaság kormánya nevé­ben üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kor­mányunk egyetértését­­— mondta. Nagy öröm­mel olvastam Koszigin és Cemik elvtársak be­szédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk ma­gunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten po­zitívan értékelték az egyezményt Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a ki­bontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szo­cialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint — a béke őszinte hí­vei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelen­ti: Karlovy-Vary­ban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság meg­szilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatá­sát.­­ Expozémban említettem, de most, az egyez­mény aláírása után sokkal határozottabban be­szélhetek róla, hogy Csehszlovákiában levő ka­­tonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisz­tek és tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhang­ban a másik négy testvéri országgal — intézke­dik a csapatok hazatéréséről. A GAZDASÁGOT SZABÁLYOZÓ „FÉKEKRŐL” Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt A képviselők különö­sebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszámolóját egyetérettek, vele. Helyes az a vé­lemény, hogy az üzemeik vezetői általában jól megállják helyüket a gazdasági reform terem­tette új körülmények között Igaz, az első idő­szakban a csaknem minden üzemben meglevő több-kevesebb tartalékot hasznosították legin­kább, így viszonylag könnyen érhettek el a gaz­dálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vitából, hogy jónéhány üzemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerő­gazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészí­tése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik-tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is eddig országos átlagban a tervezett­­­­nél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékolóból adódó lehetőségek előbb­­utóbb kimerülnek, s a gazdasági szabályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosítani kívánja, hogy jobban ösztö­nözze az üzemeket az eredményesebb gazdálko­­dásra, az ésszerűbb termelési tevékenységre, a jobb piaci munkára. Annak idején sokan tekintettek bizonyos ag­godalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkozta­tottság alakulásával a kormány különös gond­dal foglalkozott. Már a szabályozók kialakítá­sánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túl­ságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jár­tunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag sem­miféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiak­ban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakul­jon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerő­­mozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni dol­gozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további termeléséhez. A VIDÉK TOVÁBBI IPAROSÍTÁSA Több képviselő foglalkozott a vidéki iparte­lepítéssel. Válaszában hangsúlyozta Fock Jenő: a kormány kötelességének tekinti, hogy az ed­diginél is erőteljesebb intézkedéseket hozzon, további gazdasági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen Budapestről üzemeket kitelepíte­ni és vidéken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatá­ról szólt ezután a kormány elnöke. Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csökkentett munkaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termelékeny­ség rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munka­időt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekeltek­nek ne legyen kevesebb a keresete, de ne csök­kenjen a termelékenység sem. A keresetek va­lóban nem csökkentek, sőt, a tervezettnél vala­mivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét­végi és hételeji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fennakadások voltak. A csökken­tett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltét­lenül biztosítani kell a pénteki, szombati, va­sárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagon­parkunk ugyanis éppen akkora, amennyi szük­séges, s ha az üzemek mulasztásai miatt kül­földi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidő-csökkentés további kiterjesztésénél. A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a reform be­vezetésekor: mi lesz szociális vívmányainkkal, eddig megszerzett jogainkkal, a gyermekvéde­lemmel, az óvodákkal, a napközi otthonokkal, az üzemi étkezéssel, a munkásszállásokkal. Ki­lenc hónap tényei bizonyítják, hogy e tekintet­ben nem történt kedvezőtlen irányú változás, legfeljebb az mondható, hogy nem következett be olyan további kedvező változás, amire szük­ség lenne, amit az emberek várnak és öröm­mel üdvözölnének. A kormánynak az a véle­ménye, hogy a szociális ellátást tovább kell fejleszteni Példaként megemlítette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybevevő és nem sok idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket. A REFORM JAVÍTJA AZ ÉLETSZÍNVONALAT Több képviselő arról beszélt, hogy a lakosság örül a reformnak, az emberek szívesen dolgoz­nak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a tapasztalatok bizonyítják —, hogy a reform az életszínvonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjunk elérni. A mezőgazdasággal kapcsolatos észrevételekre válaszolva a miniszterelnök kiemelte: a reform előkészítése és megvalósítása során mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább erősödjék rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szövet­ség. Ezt sikerült is elérni. . A továbbiakban az állattenyésztés érdekében hozott intézkedésekről szólt. Ezek kedvezően hatottak. Nagy erőfeszítéseket tettünk a szük­séges takarmánymennyiség előteremtésére, ta­karmányakciót hirdettünk meg, most ügyel­jünk, nehogy lemészárolják az állatállományt, különösen a szarvasmarhát. Igaz, így többet le­het exportálni és ez javítja a fizetési mérleget. Az utóbbinak örülünk, de a javulás nem tör­ténhet olyan áron, hogy több évre tönkretesz­­szük szarvasmarha-tenyésztésünket. Szólt a miniszterelnök a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységéről is. Rámutatott arra, hogy a közös gazdaságoknak erre még sok lehetőségük van, de vigyázniuk kell, nehogy el­hamarkodottan rendezkedjenek be olyan ter­mékek előállítására, amelyek fél évig talán jól jövedelmeznek, de azután ott marad a ka­pacitás és nem tudnak vele mit kezdeni. Kö­rültekintően, meggondoltan fejlesszék tovább a melléküzemági tevékenységet. A gazdasági kérdések sorában említést tett a miniszterelnök a nyereségről, illetve a nyereség­­részesedésről is. Mivel a vállalatok nyeresége körülbelül 20 százalékkal nagyobb lesz a ter­vezettnél, a tavalyihoz képest kereken 1 milli­­árddal több lesz a kifizetésre kerülő nyereség­­részesedés is. A népi nemzeti egységgel kapcsolatban el­hangzott felszólalásokra válaszolva a miniszter­­elnök hangsúlyozta: igazunk van, amikor a jo­gos nemzeti büszkeség hangján szólunk azokról az eredményekről, amelyeket a szocializmus ta­laján a népi nemzeti egység megteremtésében 12 év­ alatt elértünk.

Next