Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 230-258. szám)
1968-10-18 / 245. szám
Eredményesen dolgozunk A legnagyobb érdekeslődéssel megyénk lakosága a kormány tevékenységéről szóló parlamenti beszámolót kísérte: mit mutatnak a számok a népgazdaság eredményeiről, milyen vonatkozásban szándékozik a gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtásában továbblépni a kormány, mit várhatunk hosszabb távon? A kormányelnök expozéjából kiderült, de ezt lemérheti minden állampolgárunk is az élet alakulásából: fejlődésünk töretlen, sőt a reform hatására gyorsuló tendenciát mutat. Az a politika tehát, amely immár több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza éppen annak következtében folytatódik tovább, mert ez bevált politika, megfelel magyar nemzeti érdekeinknek, de teljes mértékben összhangban van a szocialista világrendszer érdekeivel is. Egy mondattal talán azokkal a szavakkal lehetne összefoglalni a kormány egy éves tevékenységét, ahogyan Kádár János elvtárs a rádióriporternek mondotta a parlamenti ülésszak szünetében: eredményesen dolgoztunk! Az elismerés megilleti a helyese politikát, de mindenek előtt e helyes politika szellemében tevékenykedő dolgozókat. „Megtisztelő megbízatásomnak teszek eleget, amikor kormányunk nevében köszönetünket fejezzük ki dolgozó népünk szocializmust építő tevékenységéért. Külön is köszönetet mondunk a tudásban gazdagodó, politikai magatartásban szilárd munkásosztályunknak. Mindig érezzük támogatását, értékes erőfeszítéseit a gazdasági és társadalmi munka számos területén. Munkásosztályunk alkotó tevékenysége, helytállása a termelésbn, aktív részvétele a politikai életben tovább szilárdítja a népinemzeti egységet, ami biztos alapja Népköztársaságunk belső rendjének, szocialista hazánk építésének” — hangoztatta Fock Jenő miniszterelnök. Aómai zavaros világban sok külföldi vendégünk csodálkozik azon a belső harmónián, nyugodtságon, ami a magyar belpolitikát jellemzi. Számunkra ez természetes, hiszen a továbbhaladást illetően olyan határozott, világos elképzeléseink, céljaink vannak, amelyeket a dolgozó tömegek tapasztalataira építve dolgozhattunk ki, s ennek következtében számíthatunk a legszélesebb dolgozó rétegek részvételére, támogatására. Hiszen a kormány beszámolója nem szorítkozott a jelen helyzet elemzésének statikus lerögzítésére, határozottan megvilágította a problémákat is. Nyíltan beszélt erről a kormány elnöke, s nyíltan szólt — az MSZMP Központi Bizottságának megbízásából — Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. Valószínű, hogy a beszédekben elhangzott direktívák hamarosan kormánydöntésekben, miniszteri utasításokban realizálódnak. Viszont az is nyilvánvaló, hogy nem csupán a kormánynak kell elvégeznie az elemzéseket a gazdaságirányítási reform bevezetése óta eltelt időszakról, hanem minden gazdasági egységnek, valamint a párt- és társadalmi szervezeteknek is, mégpedig abból a szempontból, mennyiben felelnek meg a tapasztalatok az élet követelményeinek, s a munka mennyiben van összhangban a reform egész koncepciójával. S többek között ebben is van a mostani országgyűlési ülésszak nagy jelentősége. RÁCZ LAJOS csongrÁd MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Folytatja munkáját az országgyűlés Napirenden közlekedési ügyünk fejlesztésének koncepciója Nagy Dániel felszólalása a csütörtöki vitában Csütörtökön délelőtt 10 órakor az országgyűlés folytatta tanácskozását. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Az ülést Kállai Gyula nyitotta meg, majd Fock Jenő a Minisztertanács elnöke válaszolt a kormány beszámolójával kapcsolatban szerdán elhangzott felszólalásokra. (Fock Jenő elvtárs felszólalását lapunk 1. oldalán ismertetjük.) Az országgyűlés ezután egyhangúan elfogadta a kormány beszámolóját, jóváhagyta a kormány intézkedéseit. Ezután Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter terjesztette elő a közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját tartalmazó törvényjavaslatot. (A miniszter felszólalásáról lapunk 2. oldalán közlünk ismertetőt.) Felszólalt a vitában Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Nagy Dániel, megyénk képviselője is. (Felszólalásukat lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Az országgyűlés ma délelőtt folytatja munkáját. Csongrádi megyei képviselők az ülésteremben XXV. ÉVFOLYAM 245. SZÁM PÉNTEK, 1968. OKTÓBER 18. Ára: 70 fillér A miniszterelnök válasza a parlamenti vitában felmerült kérdésekre A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszönetet mondott a vitában felszólalt képviselőknek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egyben jónéhány új feladatot is adtak a kormánynak. Köszönettel emlékezett meg arról a bizalomról, amely a kormány tevékenységét illetően kicsendült a képviselők szavaiból. Ezután arról beszélt, örömmel vette a szerdán este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről. KATONÁINK HAMAROSAN HAZATÉRNEK — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kormányunk egyetértését— mondta. Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cemik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékelték az egyezményt Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint — a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti: Karlovy-Varyban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását. Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határozottabban beszélhetek róla, hogy Csehszlovákiában levő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal — intézkedik a csapatok hazatéréséről. A GAZDASÁGOT SZABÁLYOZÓ „FÉKEKRŐL” Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt A képviselők különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszámolóját egyetérettek, vele. Helyes az a vélemény, hogy az üzemeik vezetői általában jól megállják helyüket a gazdasági reform teremtette új körülmények között Igaz, az első időszakban a csaknem minden üzemben meglevő több-kevesebb tartalékot hasznosították leginkább, így viszonylag könnyen érhettek el a gazdálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vitából, hogy jónéhány üzemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerőgazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik-tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is eddig országos átlagban a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékolóból adódó lehetőségek előbbutóbb kimerülnek, s a gazdasági szabályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosítani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodásra, az ésszerűbb termelési tevékenységre, a jobb piaci munkára. Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggodalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság alakulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jártunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni dolgozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további termeléséhez. A VIDÉK TOVÁBBI IPAROSÍTÁSA Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel. Válaszában hangsúlyozta Fock Jenő: a kormány kötelességének tekinti, hogy az eddiginél is erőteljesebb intézkedéseket hozzon, további gazdasági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen Budapestről üzemeket kitelepíteni és vidéken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatáról szólt ezután a kormány elnöke. Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csökkentett munkaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termelékenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a keresete, de ne csökkenjen a termelékenység sem. A keresetek valóban nem csökkentek, sőt, a tervezettnél valamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hétvégi és hételeji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fennakadások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítani kell a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagonparkunk ugyanis éppen akkora, amennyi szükséges, s ha az üzemek mulasztásai miatt külföldi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidő-csökkentés további kiterjesztésénél. A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a reform bevezetésekor: mi lesz szociális vívmányainkkal, eddig megszerzett jogainkkal, a gyermekvédelemmel, az óvodákkal, a napközi otthonokkal, az üzemi étkezéssel, a munkásszállásokkal. Kilenc hónap tényei bizonyítják, hogy e tekintetben nem történt kedvezőtlen irányú változás, legfeljebb az mondható, hogy nem következett be olyan további kedvező változás, amire szükség lenne, amit az emberek várnak és örömmel üdvözölnének. A kormánynak az a véleménye, hogy a szociális ellátást tovább kell fejleszteni Példaként megemlítette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybevevő és nem sok idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket. A REFORM JAVÍTJA AZ ÉLETSZÍNVONALAT Több képviselő arról beszélt, hogy a lakosság örül a reformnak, az emberek szívesen dolgoznak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a tapasztalatok bizonyítják —, hogy a reform az életszínvonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjunk elérni. A mezőgazdasággal kapcsolatos észrevételekre válaszolva a miniszterelnök kiemelte: a reform előkészítése és megvalósítása során mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább erősödjék rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Ezt sikerült is elérni. . A továbbiakban az állattenyésztés érdekében hozott intézkedésekről szólt. Ezek kedvezően hatottak. Nagy erőfeszítéseket tettünk a szükséges takarmánymennyiség előteremtésére, takarmányakciót hirdettünk meg, most ügyeljünk, nehogy lemészárolják az állatállományt, különösen a szarvasmarhát. Igaz, így többet lehet exportálni és ez javítja a fizetési mérleget. Az utóbbinak örülünk, de a javulás nem történhet olyan áron, hogy több évre tönkreteszszük szarvasmarha-tenyésztésünket. Szólt a miniszterelnök a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységéről is. Rámutatott arra, hogy a közös gazdaságoknak erre még sok lehetőségük van, de vigyázniuk kell, nehogy elhamarkodottan rendezkedjenek be olyan termékek előállítására, amelyek fél évig talán jól jövedelmeznek, de azután ott marad a kapacitás és nem tudnak vele mit kezdeni. Körültekintően, meggondoltan fejlesszék tovább a melléküzemági tevékenységet. A gazdasági kérdések sorában említést tett a miniszterelnök a nyereségről, illetve a nyereségrészesedésről is. Mivel a vállalatok nyeresége körülbelül 20 százalékkal nagyobb lesz a tervezettnél, a tavalyihoz képest kereken 1 milliárddal több lesz a kifizetésre kerülő nyereségrészesedés is. A népi nemzeti egységgel kapcsolatban elhangzott felszólalásokra válaszolva a miniszterelnök hangsúlyozta: igazunk van, amikor a jogos nemzeti büszkeség hangján szólunk azokról az eredményekről, amelyeket a szocializmus talaján a népi nemzeti egység megteremtésében 12 év alatt elértünk.