Csongrád Megyei Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

Rekord KISZ-védnökséggel A Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökségével re­kord idő alatt készült el az új, 400 kilovoltos szovjet­­magyar kooperációs távveze­ték, amely a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energia­­rendszerét köti össze Mun­kácstól a Gödön felépített új transzformátor állomásig. A szerelés befejezése után már üzembe helyezték a be­rendezéseket, s márciusban tartják az avató ünnepséget, a amely egyben a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. évfordulóját köszönti. A KISZ Központi Bizott­ságának megvonták a véd­nökség mérlegét, s megálla­pították: a különböző terüle­teken dolgozó ifjú szakem­berek becsülettel teljesítet­ték a KISZ Központi Bizott­sága, az Országos Villamos­távvezeték Vállalat és a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat 1966 máju­sában aláírt szocialista szer­ződésében foglalt kötelezett­ségeket. Sokat tettek az­ért, hogy késedelem nélkül valósuljon meg a több mint 800 millió forintos beruhá­zás. A védnökséggel kapcso­latos feladatok koordinálásá­ra­ életrehívott bizottság, ha kellett, az illetékes minisz­tériumok támogatását is megnyerte egy-egy határidő megrövidítéséhez. Ezenkívül ő néhány esetben a gyárak, üzemek ifjúkommunistáit is bevonta kezdeményezéseivel a nehézségek elhárításába, így került sor arra, hogy több üzem, így például a gyöngyösi MÁV kitérőgyár, a Ganz-MÁVAG, a Magyar Kábelművek, a December 4. Drótművek fiataljai KISZ- műszakokkal, illetve kom­munista vasárnapokkal te­remtették meg a zavartalan építkezés és szerelés feltéte­leit. A KISZ két önkéntes ifjú­sági építőtábort szervezett a munkálatok meggyorsítására: a lakók több mint 25 ezer órát áldoztak szabadidejük­ből az ifjúkommunisták kö­telezettségeinek hiánytalan teljesítésére. A 21. számú Állami Építőipari Vállalat­nál, a Vertesz­ nél és az Or­szágos Villamostávvezeték Vállalatnál pedig 1 800 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok. Emlékünnepség Vésztőn 1944. február 13-án — 25 évvel ezelőtt — ült össze a Békés megyei Vésztőn a Ma­gyar Parasztszövetség földmunkás szak­­i osztályának országos kongresszusa. Csütör­­t­­ökön az esemény negyedszázados jubileu­­­­ma alkalmából emlékülést rendeztek Vész­­t­­őn. A díszelnökségben helyet foglalt Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. A 25 évvel ezelőtti kongresszus résztvevői közül csaknem százan vettek részt az emlékülésen. Közülük az elnökség­be választották többek között Pardi Ist­vánt, aki az 1944. évi kongresszuson az el­nöki tisztet töltötte be. Dobi Istvánnak, az egykori kongresszus főszónokának emlé­két gyászkeretes fénykép idézte. Az emlékünnepségen Fehér Lajos mon­dott beszédet.­­ Ötven évvel ezelőtt, az 1918-as pol­gári demokratikus, majd azt követően az első szocialista forradalomért vívott harc megmutatta, hogy csak a két osztály — a munkásság és a dolgozó parasztság — egy­másra találása, szoros, tartós szövetsége­­ hozhat eredményt — hangoztatta a szó­nok. A Tanácsköztársaság megdöntése után a magyar urak is jól megjegyezték maguknak e fontos tanulságot, s mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a munkásság és a dolgozó parasztság össze­fogását. Fehér Lajos ezután történelmi visszapi.­ FEHÉR LAJOS BESZÉDE AZ ORSZÁGOS FÖLDMUNKÁS SZAKOSZTÁLY VÉSZTŐI KONGRESSZUSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN rontást tett a két világháború közötti tör­ténelmi eseményekre, majd így folytatta: — A Parasztszövetség keretében kifejlő­dött földmunkás-szakosztály mozgalom az egész magyar antifasiszta ellenállási moz­galom egyik legeredményesebb, jövőbe mutató fejezete volt. E nagy reményekre jogosító, sikeres mozgalomnak két kiemel­kedő állomása volt: az Országos Földmun­kás Szakosztály megalakítása és a vész­tői földmunkás-szakosztályi kongresz­­szus.­­ A sok szenvedés, küzdés és akarás nem volt hiábavaló. Az elhintett mag nemcsak gyökeret vert, hanem szárba is szökkent. A földmunkásmozgalom veterán­jainak nagy részük van abban, hogy ez a fa kiterebélyesedett, egészséges gyümöl­csöt terem. S ez a fa — a szocializmus fája! — fejezte be beszédét Fehér Lajos. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután átnyújtotta a 84 éves Pardi Istvánnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. A díszünnepség emléktábla leleplezésé­vel zárult (MTI) M­egrendelésdömping a vásárhelyi szegfűkre LEVENDULA- ÉS ORCHIEDA-LILA SZEGFŰÚJDON­­SÁGOK • HETENKÉNT TÍZEZER SZÁL VIRÁG • ÖT-HAT NAPON ÁT MEGŐRZIK ÜDESÉGÜKET A Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalatnál tízezer négyzetméter üvegfelület alatt 135 ezer tő szegfűt nevel­­­­nek, s télen sem szünetel a szedés. Hetenként több mint­­ tízezer szál virágot küldenek országszerte: Budapestre, Pécsre, Miskolcra, Debrecenbe, Nyíregyházára, Békés- I­csabára, Szolnokra, Veszprémbe, Kecskemétre és Szé-­j­kesfehér­várra. A legkülönbözőbb színváltozatú szegfűk sziromátmé­rője nyolc-kilenc centiméter. A már hagyományosnak számító borpiros, mandarinsárga, fehér szegélyű ciklá­menpiros, s egyéb szegfűk mellett újdonságaik is van­nak. Közülük is a legszebbek a levendulalila és az or­chidealila színűek. Ezeknek dugványait az egyik dániai cégtől importálták. A dán vállalatnak Afrikában és Szardínia­ szigetén vannak a szaporító telepei. A vásárhelyi szegfűknek olyan nagy a keletjük, hogy a téli hónapokban alig győzik kielégíteni a megrendelé­seket. Virágaik azért keresettek, mert kiváló minőségűek, drótmerev szárúak. A szirmok súlyát biztosan tartja a negyvenöt-ötven centiméter hosszúságú, erős szár. Ez a kedvező környezeti tényezők kialakításának köszönhető. Viszonylag alacsony, tíz-tizenkét fokos hőmérsékletet tar­tanak az üvegházakban és bőségesen szellőztetnek. A vá­gott szegfűk a lakásokban, vázákba helyezve öt-hat na­pig is megőrzik üdeségüket, kellemes enyhe illatukat. Nézőpontok Mostanában sokszor esik szó róluk, hiszen minden­kinek megvan a maga nézőpontja, és az egyiket a másik­kal össze kell egyeztetni, hogy életünknek mindig meg­legyen a maga stabil egyensúlya. Az első nézőpont az egyéné. Egy másik az üzemé, a vállalaté. A következő a városé, a megyéé. S van nézőpont, amely népgazdasági. Sőt, olyan is, amelyet már a nemzetközi összefüggések ismerete, figyelembe vétele formál. Az elmúlt időszakban — valljuk be őszintén —­ az egyén nézőpontjáról nem sok szó esett. Nem vettünk tu­domást róla, sokszor elhanyagoltuk az állampolgár vé­leményét, érdekeit. Minduntalan magasabb szempontok­ra, népgazdasági összefüggésekre hivatkoztunk, s végül úgy jártunk vele, mint az egyszeri ember az igazság egyik oldalával: addig emlegette, amíg végül nem sok köze lett eredeti jelentéséhez, hanem visszájára fordult. A gazdaságirányítás új rendszere bizonyos változást hozott e tekintetben is, s bár a reális normák kialakítá­sának még csak a kezdeténél tartunk, a korábbi egyol­dalú merevség feloldásához kétségkívül sikerült meg­teremteni a kívánatos előfeltételeket. A nézőpontokat a helyi érdek alakítja ki és a nagyobb volumenű érdekek rendszere szabályozza: fejlődni enge­di, maximálja vagy visszaszorítja. Mint említettük, nem volt helyes dolog minduntalan a népgazdasági érdekekre hivatkozni, mert a népgazdaságnak úgysem lehet olyan érdeke, amely eleve kizárná az egyéni érdekek érvénye­sülésének lehetőségét. A reális álláspont tehát az, hogy az egyéni, helyi érdekek általában nem ellentétesek a népgazdaság érdekeivel, egy részük realizálható anél­kül, hogy ez a folyamat a népgazdasági érdekek rová­sára valósulna meg, másik részük viszont olyan jellegű, hogy előtérbe helyezése eltorzítaná a tényleges viszonyo­kat, egyensúlyt borítana, egyik helyen a kívántnál és az erkölcsösnél jobb helyzetet teremtene, s ennek megfelelő­en a másik helyen ennél rosszabbat. A társadalom rendszerében elfoglalt helyzet, s az ebből a szituációból adódó érdekek határozzák meg tehát azt a bizonyos sokat emlegetett nézőpontot. De a tár­sadalom összmozgása szabályozza. A realitásokra kell törekednünk szüntelenül ahhoz, hogy odáig eljussunk: a csak a helyi érdekeket néző szemléletmód ne uralkod­hasson el, illetve a „magasabb” nézőpont ne szorítsa vissza a jogos helyi igényeket. Persze van, amikor azonos szintű érdekeket, néző­pontokat kell összeegyeztetni. Például mondjuk a TÜ­­ZÉP-ét és a tüzelőanyagot vásárló lakosságét. A TÜZÉP nézőpontja és érdekei szerint az lenne a helyes, ha a dolgzók egész évben folyamatosan vásárolnák meg a tü­zelőt, pontosan abból és annyit vennének, amiből és amekkora készlettel éppen rendelkezik a TÜZÉP a vá­sárlás időpontjában. A lakosság nézőpontja és érdekei szerint viszont az az optimális megoldás, amikor a dol­gozó a számára megfelelő időpontban juthat hozzá — sorbaállás, várakozás nélkül — annyi és olyan tüzelőhöz, amilyet és amennyit venni akar. S ha ebben az esetben a TÜZÉP például a maga vagy a népgazdaság szempontjaira hivatkozik, akkor né­zőpontja egy korábbi helyzet körülményeihez igazodik. Hiszen ma már vitathatatlan: a kereskedelem van a dolgozókért és nem megfordítva. Persze akadnak példák ellenkező előjellel is — olyanok, amikor az egyének, alacsonyabb szintű válla­latok, intézmények vezetői egyszerűen figyelembe se ve­szik a népgazdaság érdekeit, csak azzal törődnek, hogy önmaguk számára minél több gesztenyét kaparjanak ki a parázsból. Mégis úgy érezzük, ebben az időszakban, ami­kor a korábbi merev szemlélet és gyakorlat feloldására törekszünk, többször és sűrűbben kell szólni az egyéni, a helyi érdek és nézőpont létjogosultságáról, elismerésének szükségességéről, mert e tekintetben bizony még elég sok a jóvátenni valónk. Akár a főváros—vidék problémakörre gondolunk, akár a helyi tanácsok, és a választópolgárok kapcsolatára, el kell ismernünk, hogy e relációkban nem mindig az egyenjogúság mércéje az uralkodó, és sokszor a „gyen­gébb” fél húzza a r­övidebbet az „erősebb kutyával” szemben, amely köztudomásúlag, nem sokat teketóriázik Pedig a nézőpontok csak a kölcsönösség légkörében juthatnak el arra a fokra, hogy reális szabályozói lehes­senek a valós érdekeknek.. Mennyiségileg is, minőségileg is — a szocialista demokratizmus részeként. Mert annak szélesebb körű kibontakozása, finank­oása is alapvetően összefügg mindazzal, amiről besü­tünk. PAPI­ ZOLTÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. FEBRUÁR 14., PÉNTEK Mi történt a nagyvilágban ? Wilson—Kiesinger találkozó Bonnban ■ Nincs előrehaladás a párizsi tárgyalásokon ■ A Pravda a magyar gazdasági életről ■ Nixon —Tito megbeszélésre kerül sor? ■ Amerikai válasz az NDK jegyzékére Részletes hírszolgálatunk a 2. oldalon Optikai rendszerű asztali mérlegek Új típusú, optikai rendszerű asztali mérleg sorozatgyár­tására készülnek a hódmezővásárhelyi METRIPOND-mér­­leggyárban. A mérlegeket három változatban gyártják. Egyik fajtájuk csak a súlyt jelzi, a másik már a súly mel­lett a termék árát is. A harmadik változatot regisztráló­berendezéssel is ellátják. Képünkön Bajnóczi Ernő és Da­­nicska Ferenc látható, amint a kísérleti műhelyben az op­tikai asztali mérleget szerelik. (Fotó: Enyedi Zoltán.)

Next