Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Emberi kéz érintése nélkül... Naponta 60 ezer tégla Hétfőn délelőtt alapos, mindenre kiterjedő tűzren­­dészeti szemle után begyúj­tották a Csongrád—Bács me­gyei Téglaipari Vállalat Sze­ged I-es Téglagyárában az ország első földgáztüzelésű téglaégető alagútkemencéjét. A gondos felülvizsgálat szük­ségességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az alagút égetőterébe egyszerre 50 égő­fejen áramlik be a láng. Egyetlen apró műszaki hiba, egy hibás égőfej beláthatat­lan következményekkel jár­na. Ettől azonban gyakorlati­lag nem kell tartani. Nem­csak azért, mert a kemence kezelői még szerelés közben alaposan megismerkedtek a berendezéssel, de elsősorban azért, mert valamennyi égő­fejet külön-külön elektro­mos biztosító berendezéssel láttak el a konstruktőrök. Eredményeként akárcsak pillanatnyi gázkimaradás esetén is valamennyi égőfe­jet újra kell gyújtani, amire viszont csak az elektromos kapcsolók megfelelő beállí­tása után kerülhet sor. A biztonság tehát maximális­nak mondható. És ezt a jórészt automati­zált alagútkemencét mind­össze három munkás kezeli. A műszerszobában tartózko­dó diszpécser pillanatonként leolvashatja az alagút sza­kaszaiban uralkodó hőmér­sékletet, s ha erre szükség van, szabályozhatja is. Ugyancsak ő irányítja az előszárított téglával megra­kott kocsik alagútba vonta­tását. A bemeneti ajtó fel­nyitása automatikusan zárja az égőteret, tehát a hővesz­teség minimális. Szellemesen oldották meg a kész tégla kirakodását. Az úgynevezett hűtő zónába ér­kező izzó téglából felszaba­duló hőenergiát ventillátor­­rendszer tereli az előmelegí­tő részbe, illetve a nyers tég­la szárítására szolgáló mű­szárítóba, amely a hagyomá­nyos téglagyárak színjeit he­lyettesíti. S hogy a már kész téglát se kelljen kézzel szál­lítóeszközre rakni, arról a közeljövőben felszerelésre kerülő téglafogó berendezés gondoskodik majd. Elkészül­te után a szegedi az ország első téglagyára lesz, amely­ből emberi kéz érintése nél­kül kerül ki az építőipar legfontosabb alapanyaga. Az 50 millió forintos be­ruházás eredményeként a gyárban teljes rekonstruk­ció zajlott le. Az alagútke­­mence mögött felszerelték az NDK-ból érkezett, automati­zált gyártóberendezést. Prés­gépének szájnyílása változ­tatható, tehát a mindenkori igények szerinti méretben készíthetnek téglát. A dara­boló alól kikerülő nyerstég­la elszedését — ez a legne­hezebb fizikai munkák közé tartozik a hagyományos tég­lagyárban — fotocella irá­nyítja. Okos emelőberende­zés rakja állványra, onnan mozgó kocsi viszi a műszá­rítóba, majd egy végtelen láncpálya segítségével kerül az alagútkemence szállítóko­csijaira. Azok mozgatását ugyancsak automatizált hid­raulikus vontatórendszer biztosítja. A 2—3 hétig tartó felfű­tési idő alatt először kész­téglával rakott kocsikat tol­nak az alagútba, hogy a sa­­mottfalak egyenletes átmele­­gedését biztosítsák, majd kö­vetkeznek az első nyerstég­lák. A teljes üzem megin­dulása után évente 20 mil­lió hagyományos téglával növekszik a gyár kapacitá­sa, s ezzel termelése megkö­zelíti a 30 milliót. Ennek hozzávetőleg 15 százalékát középblokká feldolgozva szállítják el a gyárból, míg a többi a közvetlen lakossá­gi és kisüzemi igények kielé­gítésére szolgál. BEDŐ NÁNDOR Begyújtották az ország legmodernebb égetőkemencéjét Begyújtás előtt még egyszer ellenőrzik az alagútkemence oldalán elhelyezett gyújtófejeket. (Fotó: Enyedi) Gyári belépőt a reformnak! Valaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kap­va azt mondta: „Csak erről ne!” Miért?! „Ettől minden­ki ideges lesz” — felelte. Ideges? Amikor azután jó né­hány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vál­lalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyár­egységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „Kényes téma ez...” Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jel­lemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott túl a vál­lalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységek­ben többnyire kevés a változás, s ezek sem mindig egy­értelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok eset­ben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi ré­szét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központ­jában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyár­egységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mérték­ben megkötötték. (A túlzottan centralizált bér- és létszám­gazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlá­sokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységeknek az információ „központosítása” miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között diffe­renciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszá­molásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálá­sához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszáltsága közepette és viszony­lag hamar kiszűrhető két, tipikusnak tekinthető véleke­dés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban han­goztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönt­hessenek, különben is, a hatáskörök, feladatkörök cent­ralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szerve­zet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a vidéki gyáregységben, mint ők­­ Budapesten . . Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vé­lekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform elő­készítésének, majd első esztendejének időszaka a köz­­gazdasági szabályozók alkalmazása lehetőségének meg­ismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyama­tok vállalaton belüli korszerűsítésére. A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értel­mében, a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gaz­dasági környezethez igazodó döntési szintek világos meg­határozására van szükség, a nagyvállalati operatív irá­nyítás mértékének erőteljes csökkentésére, a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szük­ségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jog­kört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgazdálkodási kérdésekben, a fejlesztési koncep­ciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a teljes műszaki-gazda­sági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházás­ra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az ésszerű, a gyáregységek közötti dif­ferenciálás módszerét. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállala­ton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott,­ azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének­ joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cse­lekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris f­elkéstek. MÓCSI OSZKÁR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) CSEHGROD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LA­P­JA 26. Évfolyam, 214. szám áRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 16. KEDD Elutazott megyénkből az odesszai delegáció Odessza-terület párt- és tanácsi delegációja, amelyet A. A. Dudnyik, Odessza me­gye tanácsának elnöke ve­zetett, néhány napos Csong­rád megyei tartózkodás után tegnap Budapestre utazott. Megtekimették a Budapesti Őszi Vásárt, valamint a fő­­város más nevezetességeit. Mi történt a nagyvilágban ? Visszaérkezett Párizsból az MSZMP tanulmányi küldöttsége Angol miniszter Budapesten Ma kezdődik az ENSZ-köz­­gyűlés új ülésszaka Elutazott Moszkvából az indiai külügyminiszter Részletes beszámolónk a 2. oldalon. Szeptember 22-én, megyei béke­ aktíva­­llés Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Hétfőn délelőtt Szegeden, a városi népfrontbizottság székházában tartott ülést a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnök­sége- a megrendezésre kerü­lő VII. Magyar Békekong­resszus előkészítésének me­gyei feladatait beszélték meg. A békemozgalom Csong­rád megyei és Szeged város aktíváinak részvételével szeptember 22-én, hétfőn 9 órakor gyűlést rendeznek Szegeden. Beszámoló hang­zik el a békemozgalom ed­digi eredményeiről és a to­vábbi feladatokról. Előadó: Eitlerné Szilágyi Júlia, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának vezetője. Az aktívaülésen választják meg a békekongresszus megyei küldötteit is. A megyei népfrontelnök­ség tegnapi ülésén Eitlerné Szilágyi Júlia megyei alel­­nök terjesztette elő a béke­­aktívaülés beszámolóját. A vitában Sinkó Antal, Hofge­­sang Péter, Somogyi Aladár, Ökrös János, Mocsár Gábor, Katona Sándor, Oláh Miklós, Szabó József és Nagy István szólalt fel. Négyszintes társasházak épülnek A makói lakásproblémák megoldását már több ízben tárgyalták a város vezető testületei. A határozatok mindig figyelembe vették a lehetőségeket és a város te­herbírását. A városi tanács vb hétfői ülésén számoltak be a telekpolitikai helyzet­ről, melynek alapján már ki­bontakozik a következő öt­éves terv lakásépítési prog­ramja. A makói lakáshelyze­tet súlyosbítja az a körül­mény, hogy a lakások 48 százaléka a századforduló előtt épült, s többségük alap nélküli vertfal. A Honvéd városrész ezer házát, mely alapozás nélküli, feltétlenül fel kell újítani, vagy át kell telepíteni. Ezt az is indokol­ja, hogy e rész a főtérhez vi­szonyítva 3 méterrel alacso­nyabban fekszik. A lakások döntő többsége egyszobás, s így az új családot alapító fiatalok részére azok már nem oszthatók. A városban építkezni szán­dékozók száma évenként mintegy kétszáz. Az évi há­zasságkötések száma 248. A társasház építkezések az OTP-kölcsönök emelkedésé­vel szaporodtak. Különösen a kulcsátadásos lakásépítke­zések iránti kereslet növe­kedett Makón. A város ve­zetői ezért tárgyalásokat folytattak az OTP Csongrád megyei igazgatóságával négy­szintes kulcsátadásos társas­házak építésére. A tanács a Ráday, a Petőfi, a Rákóczi utca és a Nagytér által ha­tárolt tömböt felajánlotta az Országos Takarékpénztárnak minimális telekértékesítési díjért. Az OTP vállalta, hogy ha a tanács szeptember 30-ig elkészíti a beépítési tervet, akkor négyszintes társasház formájában hozzákezd 300 lakás építéséhez. A tegnapi vb-ülésen közölték, hogy a beépítési terv elkészült, s így megvan a lehetősége a lakásépítkezésnek. A telek­árat lakásonként 7 ezer fo­rintban határozták meg, s közműhozzájárulásként la­kásonként 3 ezer forintot számolnak fel. A városi ta­nács vb határozatában ki­mondta: az alapvető közmű­vesítést a városi tanács meg­oldja, de a lakótelep leendő lakóinak vízműtársulási dí­jat kell fizetni, ha nem tag­jai még a városi vízmű tár­sulatnak. Makón Gyors intézkedés A Hírlap vasárnapi szá­mában kérdésként tettük fel: mikor létesül napközi otthon Makón az öregek részére? A városi tanács vb megtárgyal­ta az öregek napközi ottho­nának létesítését. Határoza­tában kimondta, hogy a Le­nin Tsz új székházának fel­épülése után a jelenlegi tsz­­központot átadják az egész­ségügyi osztálynak, hogy ott létrehozza az öregek első napközi otthonát. A vb utado­sította az egészségügyi osz­tályt, hogy azonnal kezdjen hozzá a szervezéshez, a be­rendezések beszerzéséhez. A vb úgy határozott, hogy Ma­kón a közeljövőben 3—4 napközi otthont létesítsenek az öregek részére. A Mun­kástelepen a volt zöldke­reszt épületében a rendelő­­intézet megépítése után nap-­­közit rendeznek be.

Next