Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

Vallatóra fogják a szikáncsi határt Toronyóriás épül a rekordfúrás helyén Tudós geológusok és okos­­műszereik egyaránt kincset sejtenek Hódmezővásárhely szikáncsi határrészében. Még­hozzá nagyobbat, sokkal gazdagabbat annál, mint ami­lyet akár a legrangosabb haj­dani birtokos gyűjthetett volna. S ez érthető is, hi­szen ezt a kincset nem em­ber, de maga a természet rejtette el. Meg kell mon­dani, gondosan tette ezt. Olyannyira, hogy felszínre­­hozásáért az eddigi becslé­sek szerint legalább 6 ezer méteres mélységre kell le­hatolnia az embernek! Vagy­is kilométerekkel lejjebb, mint amennyire Magyaror­szágon valaha is jutott fú­rófej. Ezért is építenek 62 méter magasba nyúló fúró­tornyot ezekben a napok­ban a Gorzsai Állami Gaz­daság területén. S mert a munka rendkívüli szaktu­dást, igen nagy gyakorlatot igényel, elvégzésére román szakemberekkel kötöttek megállapodást olajiparunk vezetői. A toronykolosszus alapo­zásához sok száz köbméter sódert, és több száz zsák ce­mentet használtak fel. Va­lóságos betonpiramist süly­­lyesztettek a földbe, hogy stabil alapja legyen a közel 500 tonnányi óriásnak. A vasszerkezet összeillesztése bűvészmutatványnak tűnik az avatatlan szemében. Tes­tes vasoszlopkat, és még sokkal súlyosabb gépi be­rendezéseket emelnek ma­gasba — egyetlen traktor segítségével. Itt majd min­den eszközt a szakmai tu­dás, a gyakorlat helyettesít. Nikolai Petargsoju és Ghe­­orghe Terecas szerelőmeste­rek, meg a többiek, azonban olyan nyugodt kézzel kötik a hurkokat, illesztik egymás­hoz a nehéz elemeket, mint­ha nem is egy rendkívüli munka sikere, de csak egy jó szórakozás múlna rajta. Persze, segítőtársaik között olyan emberek vannak, mint Juan Negojice, aki az NPK- tól Kínáig vagy 20 ország tájait ismerte meg a fúró­torony tetejéről. Nem kell azonban szégyenkezniök a Szikáncson dolgozó magya­roknak sem. Igaz, mindösz­­sze néhányan vannak, de ők a legtapasztaltabb torony­szerelők közé tartoznak. Románul egyikük sem ért. A munka kényes pillanatai­ban azonban, amikor egy­szerűen nem lehet elvéteni mozdulatot, valahogyan kö­zössé válik anyanyelvük. Egy intés, egy kiáltás, s a csőr­­ét kezelő Bor László mil­­li­méternyi pontosságban ad­dig húzatja a levegőben hin­tázó szerelvényt, ameddig annak emelkednie kell S ez nem is lehet másként, hi­szen a traktor­ csörlő lefelé már nem „érzi” a távolsá­got. Egyszóval: magyarok és románok között hamar ki­alakult a munka, a lélegzet­elállítóan izgalmas munka nemzetközi nyelve. Értik egymást, és haladnak a mun­kával szemlátomást. Pedig a körülményeik nem valami kedvezőek. Éppen, mert rekordfúrásra hivatott torony építéséről van szó, nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök. Emiatt nem is a megszokott mód­szerrel emelkedik egyre feljebb a torony. Az emelő és közlőművek alépítményét például előre el kellett ké­szíteni, hogy mintegy csúz­áéul használva, rajta húzas­­sák fel a 45 tonnás emelő­művet. S mert a daru hiá­nya erre szorított, végre is hajtották! Szeptember 3. óta birto­kolják a toronyépítők a szikáncsi határ egy részét. Máig túljutottak a munka nehezén. Igaz, csak fizikai értelemben vett ne­hezén, hiszen felfelé ha­ladva mindig kényesebb, ve­szélyesebb a munka. Erről persze nem ők beszélnek. Csak mosolygva bizonygat­ják valamennyien: október 10-re nemcsak befejezik a torony építését, de elvégzik a magas nyomású próbát is, amely bizonyítványukat ál­lítja ki. Akkor vizsgázik al­kotásuk, hogy vajon elég stabil lesz-e a 6 ezer méter mélységben rejtőző erők fel­színre hozásához, és ugyan­akkor féken tartásához. Ad­dig még hátra van 18 mun­kanap. Magyar és román, to­­ronyszerelőknek egyszerű hétköznapok. A külső szem­lélőnek azonban — és azt hiszem, egész olajiparunk­nak — a várakozás idősza­kát jelenti ez. A várakozá­sét, amelynek letelte után rendelkezésre áll majd az eszköz a 6 ezer méteres fúrás megkezdéséhez. BEDŐ NÁNDOR Vezető népválasztás a KISZ-ben Könnyű dolga volt annak a fiatal csoportnak, amely a KISZ-alapszervezet választási jelölő bizottsága néven az iránt érdeklődött a székkutasi Új Élet Tsz-ben: kinek mi a véleménye az ifjúsági szervezet életéről, munkájáról és vezetőségéről. A megkérdezettek egységesen azt mondták: az utóbbi időben, mióta Szabó Mihály a KISZ-titkár és vele együtt egyre többen dolgoznak, az érdekes, válto­zatos program láthatóan jó összbenyomást adott. A KISZ-szervezet mindinkább tényező, mindinkább fórum a fiatalság, s az idősebb generációk szemében egyaránt. Tulajdonképpen erről van szó — ebben az irányban hat az ifjúsági szövetség életének mostani fő politikai és szervezeti eseménye is: a vezetőségek újjáválasztása. Amint a KISZ KB 1969. május 30-i határozata hang­súlyozta: alapvető, hogy „a KISZ-szervezetek és -bizott­ságok a választási felkészülést használják fel a munka színvonalának további emelésére, a szervezeti élet fel­lendítésére, az ifjúsági szövetség kommunista és tömeg­szervezeti jellegének erősítésére. Segítsék elő, hogy to­vább növekedjen a szervezetek és a tagok aktivitása a párt- és KISZ-határozatok végrehajtásában, fokozódjék a KISZ-szervezetek politikai és társadalmi tevékenysége" Ez a most folyó választási készülődések célja és az ed­digi tapasztalatok alapján hozzátehetjük: tartalma Csongrád megyében is. Nem akármilyen feladatról van szó. Megyénkben 1100 alapszervezetben 33 ezer ifjú kommunista, munkás, szö­vetkezeti paraszt, tanuló és más foglalkozású leány és fiú tevékenykedik a KISZ soraiban, mint a szervezet tag­ja. Hozzájuk látogattak, vagy látogatnak el a jelölő bi­zottságok tagjai, s velük együtt a tagösszeírással meg a tagsági könyv érvényesítésével megbízott fiatalok, hogy tolmácsolják a vezetőség üzenetét, az egyes címzettek ne­vére szóló személyes értékelését és meghallgassák min­denkinek a véleményét, javaslatát a szervezet munkáját, a vezetőség helyi politikáját illetően. És a tagság javas­latai alapján ötezer vezetőségi tisztségviselő jelölését ké­szítik el a bizottságok. Olyan politikai kérdésben érik tehát a döntés a KISZ alapszervezeteiben, amely alapvetően befolyásolja, meg­határozza a szövetség további sorsát, munkáját és ered­ményeit a programok elkészítésétől a dolgozó és tanuló, vagy a hadseregben szolgálatukat teljesítő fiatalok ezrei­vel, tízezreivel való kapcsolatokig. A kérdés az: kik legyenek a fiatalság kommunista szövetségének helyi, va­lamint városi és járási vezetői? Kikre adja szavazatát a tagság és — képletesen — a felnőtt generációk tábora, be­leértve a helyi pártszervezeteket is? Szabó Mihályék áll­­nak-e — mint a székkutasi Új Élet Tsz-ben — a KISZ- szervezet élére, olyan emberek-e, akik felkészültségük, politikai érettségük, rátermettségük, s nem utolsó sor­ban életkoruk, népszerűségük alapján valóban megfelel­nek, vagy másféle emberek? Egész társadalmunk figyelme ráirányul most erre a kérdésre, hiszen a kommunista jövő, a kommunista egyé­niség kiformálódásában felmérhetetlen jelentősége és szerepe van a KISZ-nek. A holnap a marxista szemléletű, közösségi emberé, aki józanul képes meghatározni a ma­ga helyét, tennivalóit, magatartását az életben, a közös­ségben, aki úgy akar holnap jobban élni, hogy közben nyugodtan kiállhasson a saját lelkiismeretével bárki elé: eleget tettem, nem mulasztottam el képességeim szerint, becsülettel dolgozni a társadalomért. E formálódó új em­ber ifjú­ közösségi kohója a KISZ. S a vezetőséggel szem­ben az a követelmény, hogy akarjon és képes legyen megfelelni a tagság, a társadalom várakozásának. Az eddigiek szerint többnyire ebben az irányban ha­lad a szekér. Ebben a KISZ-bizottságok, alapszervezeti vezetőségek gondos munkája mellett lényeges szerepe van a felnőtt társadalom, mindenekelőtt a helyi pártközvéle­mény közreműködésének. Hogy székkutasi példánál ma­radjunk, a községi pártvezetőség a KISZ jelölő bizott­sággal karöltve igyekszik megkeresni azokat, akik az ifjúsági szövetség vezetésére leginkább alkalmasak. A helyi gépjavító egyik kommunista munkása, Tóth Lajos, katonaviselt, s a fiatalság körében népszerű, a munkában is elismert ember megbízást kapott, vegyen részt a KISZ munkájában. A KISZ választási jelölő bizottság meg­állapítása szerint ez a megbízatás találkozott a KISZ- tagok többségének véleményével. Igen sokoldalú tevékenységet, körültekintést igényel a vezetőségválasztások előkészítése és lebonyolítása is minden szinten. A demokratizmuson, a célok és érdekek helyes egyeztetésén alapuló kádermunka mellett az is fontos, hogy a taggyűléseket, ahol tulajdonképpen majd dönteni kell a pártszervezetek és más helyi szervek, szer­vezetek támogatásával megfelelően készítsék elő. Minde­nekelőtt: a tagság olyan alapos értékelést kapjon az el­múlt két évről, és olyan reális, alapos programot a to­vábbiakra vonatkozóan, amely külön-külön és együtt is alkalmas a fiatalok érdeklődésének, munkakészségének, bizalmának növelésére. Rövid, nyílt, őszinte eszmecserék legyenek ezek a taggyűlések a fontos helyi és országos közügyekről, amelyek kapcsolódnak a fiatalok legszemé­lyesebb ügyeivel is. Természetesen az erre vonatkozó irányelveket, ten­nivalókat jól ismerhetik az érdekeltek és csak azért szólunk mégis, hogy valamennyien tisztán lássuk: a KISZ vezetőségválasztás egész társadalmunk ügye. Ennek megfelelően tegyünk meg annak sikeréért mindannyian mindent, ami tőlünk telik. Érezze a dolgozó és tanuló fiatalság, hogy a saját ügyéről van szó; arról, hogy közös erővel, a KISZ-ben tömörülve nagyobb eredménnyel munkálkodhat ifjúságunk a társadalom minden egyes fia­tal személyes céljai, érdekei, a szocializmus teljes felépí­tése érdekében. KACZOR ISTVÁN VILLAG PBG&XIAXJAI. LÉTESÜLJETTK) CSEHGRAD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK Pénzügyminiszterek tárgyalásai Budapesten A KGST-tagországok pénzügyminiszterei szeptem­ber 16-tól 18-ig hazánkban tartózkodtak. Tárgyalásaik során megbeszélték a KGST valuta- és hitel­rendszere továbbfejlesztésének kér­déseit, a KGST idevonatko­zó határozatainak végrehaj­tását. A minisztereket csütörtö­kön fogadta dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Nemes Dezső látogatása Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja csütörtökön a Villamosszige­telő és Műanyaggyárba lá­togatott. Társaságában volt Pataki János, a XI. kerületi pártbizottság első titkára és Mészáros Vilmos, a buda­pesti pártbizottság gazdaság­­politikai osztályának helyet­tes vezetője. A gyárlátoga­tás után aktívaértekezletet tartottak, ahol Nemes Dezső tájékoztatta a résztvevőket az időszerű bel- és külpoliti­kai kérdésekről. Mi történt a nagyvilágban­­ Nixon elnök nem mondott újat az ENSZ-közgyűlés előtt elhangzott beszédében • Csaknem másfél ezer amerikai hadifogoly van a VDK-ban • A szociáldemokraták helyzete kedvezőbb a nyugatnémet választási „kilátásokban" • Folyamatos sztrájkok Olaszországban Részletes beszámolónk a 2. oldalon. Nemzetközi jogásztanácskozás Szegeden Ma: látogatás Makóra Antalffy György egyetemi tanár, a József Attila Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi karának dé­kánja köszöntötte. A tanács­kozáson megjelent többek között dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizott­ság titkára. A nemzetközi munkaérte­kezleten dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogásszövetség fő­titkára .nonceit, a megnyitó­ beszédet, majd a hazai és külföldi jogászok referátu­maira került sor. A konfe­rencián három nap alatt el­hangzó 28 referátum a ró­mai jognak a Közép- és Kelet-Európa jogfejlődésére gyakorolt hatását, valamint a jogtörténet és a római jog művelésének és oktatásának problémáit elemzi. A tanács­kozáson hazai jogászokon kí­vül Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszlá­viából, Lengyelországból, az NDK-ból és az NSZK-ból érkezett vendégek is felszó­lalnak. A konferencia tagjai ma délután megtekintik Makót, a késő esti órákban pedig visszautaznak Szegedre. A Szegedi Akadémiai Bi­zottság székházában tegnap háromnapos jogtörténeti és római jogi nemzetközi mun­kaértekezlet kezdődött. A konferencia résztvevőit dr. Ipargazdasági bizottságok konferenciája Hagyományos immár, hogy az iparban dolgozó közgazdászok évente megrendezik tapasztalatcsere jellegű konferenciájukat. Eger, Sopron és Győr után az idén Szege­den került sor erre a kétnapos eseményre. Az MTESZ központi ipargazdasági bizott­sága, az MSZMP Csongrád megyei bizott­sága és az MTESZ Csongrád megyei elnök­ségének ipargazdasági bizottsága által ren­dezett területi ipargazdasági bizottságok tapasztalatcsere tanácskozása tegnap dél­előtt megkezdte munkáját a szegedi Tisza Szálló tükörtermében. Megnyitót dr. Rédei Ottó igazgató-fő­könyvelő mondott, majd Frank Tibor, az MTESZ központi ipargazdasági bizottságá­nak titkára tartott vitaindító előadást Ez­után került sor Horváth Jánosnak, az MSZMP­­Csongrád megyei bizottsága osz­tályvezető-helyettesének előadására, amely­ben a megyei pártbizottság, illetve az MTESZ területi ipargazdasági bizottságá­nak kapcsolatával, együttműködésével és azok tapasztalataival foglalkozott. Délután három korreferátumra került sor: Őri László főmérnök a vezetők klubjának munkájáról, dr. Takács László a területi jelleggel működő ipargazdasági bizottságok munkájáról, Pataki László pedig a fiatal közgazdászokkal való foglalkozás tapaszta­latairól beszélt A tapasztalatcsere jellegű konferencia mai napján kerül sor a hozzászólásokra és Frank Tibor zárszavára. A tanácskozás leg­főbb célja, hogy a területi ipargazdasági bizottságok kicseréljék munkamódszerei­ket, s azt hasznosítsák a mindennapok gya­korlatában. Arra kívánják ösztönözni az iparban dolgozó közgazdászokat, hogy ak­tívabban vegyenek részt területük gazda­ságfejlesztési munkájában.

Next