Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
Riportereink a nagyvilágban Itáliai útijegyzetek 2. Ha legjelentősebb élményeimet egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor így sűríteném azt: történelmileg Róma, művészileg Firenze, tájképileg Capri tette rám a legnagyobb hatást. Természetesen ez, mint minden kényszerű kiemelés egyben igazságtalan is, hiszen mint, később kiderül, olyan jelentős helyeket mellőz,, mint Pompei, Siena, Pisa és így tovább. Róma legnagyobb varázsa kétségkívül az, hogy több ezer év művészi emléke, értéke, korszakváltása követhető nyomon a városban. A gazdag római emlékek után a kereszténység első századai, majd a középkor román és kevés gót jelenléte után a reneszánsz már bővebben képviselteti magát, a barokk pedig a palota és a templomépítészetben szinte minden utcában szembetűnik. Ezzel vegyül a XIX. században gyors ütemben világvárossá fejlődő Róma eklektikája és a városszéleken a ma építészete, lakó- és irodaházai. Bent a közgyűjteményekben mindez még jelentős egyiptomi, görög és etruszk művészeti alkotásokkal is kiegészül. Művészetileg mégis Firenze ragadott meg leginkább. Oka egészen egyszerű, viszonylag kis területen rendkívüli töménységben, egymás mellett, alig föllélegezve és újabb élménnyel találkozva leljük itt az európai művészettörténet páratlan remekeit. Capriban eredeti tervem szerint nem akartam elmenni. Művészeti emlék alig van és zavarónak éreztem azt a nagy turista nyüzsgést, ami Capritól elválaszthatatlan. Bér Rudolf festőművész barátom, akivel majd egy hetet együtt róttuk Róma utcáit és múzeumok kiállító termeit, igyekezett meggyőzni arról, hogy ott a természet a művészet, az esztétikum. Részben ennek az érvelésnek a hatására, részben — és ez a döntőbb — egy váratlan eseménye, a múzeumi dolgozók sztrájkja miatt, mely kizárt a közgyűjteményekből néhány napra, mégis elmentem Capriba és nem bántam meg. Az esztétikum valóban jelen van Capriban a tájban, a természeti formációkban és a színekben egyaránt. Dicséretére legyen mondva az ember sem rontotta el a természet e rendkívüli adottságait. Nem épített ezen a szép szigeten 10—20 emeletes monstrum-szállodákat, hanem a természet és ember, épület és növényzet kapcsolata, aránya harmo-Rómában középiskolai olvasmányaim, az európai történelem több évszázados fejezete vált elevenné számomra, a Forum Romanum és a Palatínus, valamint a Colosseum lenyűgöző egységében. Paloták, templomok, diadalívek, lakóházak, közösségi épületek, bazilikák egymás mellett márványból kőből és kissé meglepő bar, hiszen kővel bőven rendelkeztek, mégis elég gyakran téglából. Ezek olykor a kiképzés finomságával, a márvány megmunkáltságával, a művességgel, máskor éppen ellenkezőleg a méretekkel, a monumentalitással, a rusztikus egyszerűséggel nyűgözik le a látogatót. Természetesen az ókori Róma egy egész világbirodalom központjának gazdagságával szépségével nemcsak az előbb említett, területileg összefüggő „komplexumban” találkozunk,hanem szerte a városban. Traianus és Marcus Aurelius oszlopa az ókori plasztika, fantázia bőségéről, az anyag fölötti uralomból és a mesterségbeli jártasságról vallanak. A több kilométer hosszú vízvezeték a rómaiak higiéniai menyességéről és technikai felkészültségéről ad bizonyságot. Caracalla és Diocletianus termáinak méretei ejtenek ámulatba még romjukban is. A városban sétálgatva mindenütt találkozunk az európai történelem jelentős fejezetét képező latin világ emlékeivel Caestius piramisától a Largo d’ Argentínán át a Pantheonig és az Angyalvárig. Az ókori Róma természetesen nemcsak a városképben, hanem a múzeumokban is jelen van. Ennek legszebb darabjai a Capitoliumi Múzeumban, a Vatikáni Múzeumban és a Dioclecianusi Termál Múzeumában, továbbá a Villa di Papai Giulióban levő etruszk múzeumban találhatók. Nincs értelme felsorolni az ezekben található alkotásokat, el kell menni és sétálni a termek során és örülni az iszkerős remekeknek és felfigyelni, ha ugyan erre még jut idő, a kevéssé ismertekre, örülni az új élményének. A gazdag vatikáni gyűjteménybe általában elmennek a látogatók a kéziratgyűjtemény mellett, pedig rendkívül érdekes kéziratokat találunk egymás mellett: Rafael és Boccaccio, Luther, Michelangelo és Petrarca. Azonban nem is a nevek ejtettek ámulatba tulajdonképpen, hanem az a nagyszerű rend, fegyelem, kalligráfia, ami ezeket a kéziratokat jellemzi. Kisün ki kell emelnem a UIJI mégis az etruszk múzeum anyagát. Itt nemcsak az anyag gazdag, de előadásmódja, a rendezés is korszerű, modern és elegáns. Nemcsak az időszámításunk előtti VII. század körüli etruszk művészet magas színvonalát, sajátos karakterisztikumát állapíthatja meg a látogató a termek során, hanem azt is, hogy milyen sokat merített századunk művészete ebből a hagyományból. Giacometti nyújtott figurái éppúgy megtalálhatók, mint Picasso életteljes, könnyed érzéki rajzainak ősei a fémtükrök hátlapjain. DÖMÖTÖR JÁNOS Részletei valikán kortjából 2 Ilimnpi •I Ma Moszkvába érkezik a francia külügyminiszter A Kiesinger-kormány megtartotta utolsó minisztertanácsát PÁRIZSBAN , és hadd tegyük hozzá: Moszkvában is fontosságot tulajdonítanak Schumann francia külügyminiszter ma, csütörtökön kezdődő Szovjetunióbeli látogatásának. A külügyminiszter elnökölni fog a szovjet francia tudományos, műszaki és gazdasági együttműködést elősegítő vegyesbizottság, az úgynevezett „nagybizottság” jövő héten kezdődő ülésszaka megnyitásán. Addig is — természetesen — megbeszéléseket folytat, elsősorban szovjet kollegájával, Gromikóval és feltehetően más szovjet vezetőkkel is, a két országot érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Látogatásának jelentőségét egyébként kihangsúlyozza az a körülmény is, hogy Moszkvában legutóbb négy évvel ezelőtt járt hivatalos küldetésben francia külügyminiszter (akkor Couve de Murville töltötte be ezt a tisztséget). A szovjet államférfiak és Schumann megbeszélései barátságos légkörűeknek ígérkeznek, mivel a két ország között például a legidőszerűbb két nemzetközi témában, a vietnami és a közel-keleti kérdésben szinte teljesen egyezőek az álláspontok. ITT EMLÍTJÜK MEG a francia minisztertanács szerdai ülésének néhány jellemzőjét is, például azt a megállapítást, amelyet Pompidou köztársasági elnök tett a minisztertanácsi ülés összefoglalójában, amikor is tagadta, hopy/ rossz hangulat uralkodna Franciaországban és problémák lennének a kormányon belül. Okos dolognak minősítette viszont, hogy Franciaország augusztus 8-án leértékelte a francia frankot és így elébe vágott a márka minapi burkolt felértékelése nyomán támadható problémasorozatnak. S HOGY NÉHÁNY SZÓT a Bonnban történő eseményekről is ejtsünk, hadd mondjuk el, hogy Willy Brandt, a szociáldemokraták elnöke — aki az október 21-ig még tevékenykedő „nagykoalíciós” kormányban kancellárhelyettes és külügyminiszter is — szerdán nem jelent meg a bonni minisztertanácson, ahol a Kiesinger-kormány felfüggesztette az exportot sújtó és az importot megkönnyítő néhány százalékos különadót, nevelőre november 30-ig. Vietnami vitára készül az amerikai szenátus Szerdán újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben a szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Szerdán Frank Church demokrata és Mark Hatfield republikánus szenátor terjesztette elő közös határozati javaslatát. Ez nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli, olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. Fulbright szenátor, az ellenzékben levő Demokrata Párt egyik vezetője az október harmadik harmadára tervezett bizottsági ülésen meg akarja hallgatni Laird hadügyminisztert és Rogers külügyminisztert is a Nixonkormány vietnami politikájáról. A hadügyminisztérium képviselői azonban közölték, hogy a hadügyminiszter a tervezett időpontban „előadásokat tart az ország más városaiban”. Erősíteni kell a jugoszláv tagköztársaságokat Marko Nikezics a JKSZ előtt álló feladatokról Belgrádban nyilvánosságra hozták Marko Nikezicsnek, a Szerb KSZ KB elnökének a központi bizottság legutóbbi ülésén elmondott zárszavát, amelyben a jugoszláv belpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozott. Nikezics egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a JKSZ-nek minden erejét latba kell vetnie a nagy ipari létesítmények erősítéséért, a gazdaság egyesítéséért. Leszögezte: Jugoszlávia túljutott azon az időszakon, amikor minden nehézséget a rendszerbeli fogyatékosságok és a hiányos szövetségi intézkedések számlájára lehetett írni. Megállapította: szigorú mércéket kell alkalmazni a beruházásoknál, s hogy általában a gazdasági kérdések vonatkozásában komoly munka vár a Jugoszláv Kommunisták Szövetségére. A Szerb KSZ KB elnöke foglalkozott a jugoszláv tagköztársaságok szerepének erősödésével, s hangoztatta, a Jugoszláviában rendelkezésre álló minden erőt össze kell fogni és okosan kell beosztani. Ily módon lehet rendezni a köztársaságok, a Jugoszláviát alkotó nemzetek közötti viszonyt, a köztársaságok és a föderáció kapcsolatát. Külpolitikai arcképcsarnok Emilio Garrastazu Medici tábornok Brazília új köztársasági elnöke Kedden reggel jelentették be Rio de Janeiróban: a brazil fegyveres erők főparancsnoksága úgy döntött, hogy Emilio Garrastazu Medici tábornokot nevezi ki köztársasági elnöknek az agyvérzése után immár két hónapja is bénán fekvő és teljesen cselekvésképtelen Arthur da Costa e Silva helyébe. Emilio Garrastaru Medici immár a harmadik magas rangú katonatiszt, aki 1964, tehát Goulart „civil" köztársasági elnök hatalomtól történt megfosztása óta Brazília, a legnagyobb délamerikai köztársaság elnöki tisztségébe kerül. Medici 64 éves, hivatásos katona. Vagyonos családból származik. 1964 előtt keveset tudtak róla — Brazíliában is. Az ötvenes évek eleje óta mint a harmadik hadseregcsoport parancsnoka, élte a vidéki hivatásos főtisztek mindennapi életét. Politikai karrierje akkor kezdődött, amikor Costa e Silva hadügyminiszter lett. Ekkor került Washingtonba, katonai attasénak. Valószínűleg mind az amerikai, mind a brazíliai katonai vezetés elégedett volt szolgálataival, mert visszatérte után rövidesen megbízták a brazíliai titkosszolgálat vezetésével. Ettől kezdve alkalma volt alaposan megismerni a hatalom kulisszatitkait. S amikor Costa e Silva köztársasági elnök lett, Medicit állandó tanácsadójává léptette elő. Mediciről — zárkózott természete miatt — általában keveset tudnak, s politikai nézeteit sem ismerik. Medici november 15-én foglalja el az elnöki széket. Addig —mint már két hónap óta — háromtagú katonai junta vezeti az ügyeket. Az események hátteréhez Biztató előrelépés Génfben Régen volt már annyira bizakodó a genfi leszerelési értekezlet ülése, mint két nappal ezelőtt, kedden. Mint már jelentettük, ekkor terjesztették elő azt a szovjet— amerikai együttes tervezetet, amely megtiltja nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvereknek a tengerfenéken történő elhelyezését. A tervezetet elfogadása esetén — amire a legjobbak a kilátások — méltán sorolhatják az atomcsend- és az atomsorompó-egyezmények mellett a legnagyobb fontosságú leszerelési megállapodásokhoz, hiszen megvalósítása alapvető biztonsági intézkedéseket jelent a világ számára. Genfben egyébként már az ENSZ-közgyűlés új ülésszakának megkezdése előtt arról beszéltek, hogy nagy fontosságú esemény van készülőben, amelyről október közepéig valószínűleg tudomást szerez a világ. Nos, így is történt: a március 18-án előterjesztett szovjet indítványból és a május 22-én benyújtott amerikai javaslatból hosszú, hónapok tárgyalásai után közös álláspontokat tartalmazó tervezet készült és került a genfi értekezlet elé. A tervezet legfőbb erőssége, hogy — mint Roscsin szovjet delegációvezető keddi, az előterjesztéskor elhangzott kijelentéseiben rámutatott — a tengerfeneket, egyszer, s mindenkorra kizárná a legveszélyesebb fegyverfajták elhelyezésének és felhasználásának színhelyei közül. Kezdetben természetesen jelentős véleménykülönbségek voltak a szovjet és az amerikai elgondolásokban. Alapvető fontosságú, hogy a tervezet előterjesztett szövege — amely nem végleges, és további kiegészítése még lehetséges, sőt kívánatos — a Szovjetunió által már korábban is indítványozott — 12 mérföldben határozza meg a felségvizek kiterjedését, szemben az amerikaiak által javasolt 3 mérfölddel. Jelentősek a tervezetnek az ellenőrzésre vonatkozó előírásai is. A szerződést aláíró tagállamoknak például joguk van meggyőződni arról, hogy ex egyezményhez csatlakozó országok betartják-e az előírásokat. Ez azt is jelenti, hogy az elenőrzés kérdésében minden eddiginél egyszerűbb és gyorsabb lesz a megállapodás lehetősége. Ez nagy szó, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a föld alatti nukleáris robbantások betiltásáról szóló egyezménytervezet megkötése éppen az ellenőrzés kérdésében elfoglalt ellentétes álláspontok miatt nem valósulhatottan eddig. Mindent egybevéve Génfben az egyezménytervezet kedvező fogadtatására és belátható időn belüli elfogadására számítanak. PERÉNYI ISTVÁN Képünkön: Leonard amerikai (balról) és Roscsin szovjet fődelegátus az együttesen előterjesztett tervezet benyújtása után, a leszerelési értekezlet keddi ülésének szünetében Tanzánia elnöke Moszkvában Dr. Julius Nyerere, a kelet-afrikai Tanzánia köztársasági elnöke, aki kedden érkezett Moszkvába, hogy eleget tegyen a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány meghívásának, szerdán részt vett azon az ebéden, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány adott tiszteletére a Kremlben. Az ebéden — amelyen részt vettek a tanzániai elnök kíséretének tagjai is — megjelent Koszigin miniszterelnök, Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más szovjet vezető személyiségek. HÍRLAP CSÜTÖRTÖK 19.». OKTÓBER 9.