Csongrád Megyei Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 2. Évfolyam. au szám Ara: so fillér id­o. január 1., csütörtök Megkezdődtek Berlinben a magyar-NDK tárgyalások • BERLIN — MTI Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán délelőtt különvonaton a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába érkezett. Kádár János és Fock Jenő a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és az NDK kormányának meghívására baráti lá­togatást tesz az NDK-ban. A magyar vezetők különvonata ponto­san 10 órakor gördült be a berlini Ost­­bahnhofra. A vonatról lelépő Kádár Já­nost és Fock Jenőt Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke. Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK Miniszter­tanácsának elnöke. Erich Honecker, a Politikai­ Bizottság ■ tagja, a Központi Bi­zottság titkára és dr. Nagy Lajos, hazánk­ berlini nagykövete üdvözölte. Kádár János és Fock Jenő fogadására megjelent meg a pályaudvaron Günter Mittag, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Her­mann Axen, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára; Wolfgang Rauchluss, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Harry Ott, a Központi Bizottság osz­tályvezetője és Oscar Fischer külügymi­niszter-helyettes. A kölcsönös üdvözlések után Kádár Já­nos és Fock Jenő a pályaudvar körül ösz­­szegyűlt ünneplő berliniek lelkes tapsa közepette szállására hajtatott. Szerdán délben, fél tizenkettő után né­hány perccel, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának székházá­ban, a Politikai Bizottság tanácstermében, megkezdődtek a megbeszélések a Magyar Népköztársaság és a Német Demokrati­kus Köztársaság párt- és kormányvezetői között. Magyar részről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke. Erdélyi Károly, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter-helyettes. Bálint József, az MSZMP Központi Bi­zottsága Gazdaságpolitikai Osztályának osztályvezetője. Katona István, az MSZMP Központi Bizottsága Agitprop. Osztályának helyettes vezetője és dr. Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság NDK-beli nagy­követe vesz­ részt a tárgyalásokon. Az NDK oldaláról részt vesz a megbe­széléseken. Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke. Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK Minisztertanácsának elnö­ke, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Hermann Axen, az NSZEP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Wolfgang Rauchfass, az NSZEP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Harry Ott, az NSZEP Központi Bizottsága Nem­zetközi Kapcsolatok Osztályának helyettes osztályvezetője és Oskar Fischer külügy­miniszter-helyettes. Tárgyal a magyar és az NDK-delegáció A Neues Deutschland a megbeszélésekről A Neues Deutschland szer­dai száma a magyar párt- és állami vezetők NDK-beli látogatása alkalmából dr. Herbert Plaschkenak, az NDK budapesti nagyköveté­nek tollából közöl cikket.­­ A két ország párt- és állami vezetői rendszeresen megvitatják a szocialista tár­sadalom fejlődésének prob­lémáit és a népeinket és ál­­lamunkat összekötő sokolda­lú baráti kapcsolatok továb­bi elmélyítését — írja Plaschke. Az NDK népe számára felejthetetlen az a szívélyes fogadtatás, amely­ben 1967-ben a Walter Ulb­richt elvtárs vezette NDK párt- és kormányküldöttsé­get a Magyar Népköztársa­ságban részesítették. Ekkor írták alá a barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést, amely az új magasabb fokú kap­csolatok fejlesztésének alap­ja. A cikkíró a továbbiakban megállapítja, hogy Budapest neve szorosan összefügg az európai biztonság kérdésében tett nagy kezdeményezéssel, amely Európában széles kö­rű pozitív visszhangra talált. A cikkíró méltatja a Magyar Népköztársaság érdemeit az európai békeprogram meg­valósításában. „A Magyar Népköztársaság szoros szö­vetségben a Szovjetunióval és a szocialista államok kö­zösségének többi tagjával, külpolitikájában az európai biztonság szavatolására tö­rekszik” — írja többek kö­zött az NDK budapesti nagy­követe. A hallgatás Tapasztalható olyan vélemény, hogy a munkapadok mellett dolgozó kommunisták, ha beválasztják őket vala­melyik vezetésbe, ott nem hallatják hangjukat, nem vi­tatkoznak, nem tesznek javaslatokat. — Évek telnek el — mondotta egy tisztségviselő — és a fizikai dolgozók a vezetésben folytonosan csak hall­gatnak. A felületen megmutatkozó szokványos jelenség nem igazolja az idézett állítást. A gyári, üzemi párt- és gazda­sági vezetésben se szeri, se száma azoknak, akik a poli­tikai gyűlésen, termelési tanácskozáson bátran, felelős­ségtől áthatva kezdeményeznek, javasolnak és különböző cselekedetekre vállalkoznak. Igaz, hogy az aktivitás nem mindenütt azonos szintű. De a kérges kezű, művelt, kor­szerűen termelő munkás — különösen, ha kommunista — tudatában van annak, hogy a proletárdiktatúra olyan ha­talom, amely minden szorgalmasan dolgozó, becsületes ember számár egyenlőséget, jólétet és kultúrát biztosít. És ha a gyári, üzemi kommunisták között olyan is akad, aki még nem teljesen tölti be szerepét, annak az az oka, hogy sorai közé olyanok is „beálltak” és „beállnak”, akik még nem sajátították el a marxizmus—leninizmus elmé­letét. A dolgok mélyére hatolva megismerhetjük az itt-ott tapasztalható „hallgatásnak", „passzivitásnak” az igazi okát. Miről is van szó? Néhány vezető — köztük olyan is, aki a munkapadoktól indult el — úgy vélekedik, hogy neki mindig igaza van. ..A vezetőnek mindig igaza van a légkörben, sajnos, elkerülhetetlenül kialakul a fejbóloga­­tók társasága is. Ezek sohasem kutatják, keresik, ami az igazságot, a társadalmi fejlődést szolgálja, hanem azt, hogy erről vagy arról a dologról mi az ő vezetőjüknek a véleménye. A gondolkodás nélküli helyeslők körében a kétkezi fizikai munkás — köztük a kommunista is — valóban nem tud „aktívvá” válni. De a kommunista e helyzetben is megőrzi forradalmi szerepét. Ezt nemcsak a marxi—lenini elmélet, hanem a történelmi események is tanúsítják. A burzsoá rendszer szétzúzása, a kizsák­mányolástól mentes hatalom megteremtése, az új szocia­lista rendszer létrehozása egybehangzóan bizonyítja a proletariátus — elsősorban az élcsapat tagjainak — aktív cselekvőképességét. A hatalom kivívása után a proletariá­tus — folytatva a forradalmi tevékenységet — az üzemi kommunistákkal az élen szocialista kultúra megvalósításá­nak is élharcosává válik. A tapasztalatban és tudásban gazdagodó kommunista nagyszerű tulajdonsága, hogy a munkáshatalom megszi­lárdulásával is megőrzi egyszerűségét. A munkapadok mel­lett dolgozó kommunista szerénysége és forradalmi akti­vitása csak szocialista vezetéssel virágzik és tud folyto­nosan fejlődni. A legtöbb ütemben a fejlődéshez szükséges feltételek ki is alakultak. Ám néhol a nyílt vita, a sza­bad kritika, az egyszerű emberek kezdeményezése és de­mokratizmusa gátakba ütközik. Az ilyen, a szocializmus­tól idegen helyzet lelohasztja az emberek társadalmi ér­deklődését, a termelési kedvet, és vele együtt a munka­­padok mellett dolgozó kommunisták aktivitását is. A kommunista ember — köztük a munkapadok mel­lett dolgozó is — csak átmenetileg kerül passzivitásba. A marxizmus eszmeiségétől felvértezve elhárítja a társada­lom szocialista fejlődésének akadályait, hogy fejlett, leni­ni vezetéssel mindenütt folyamatos aktivitással betölt­hesse a munkásosztály élcsapata szerepét. LÓNYAI SÁNDOR a Közm­ívelési törvény megalkotását javasolja azflT A tömegkultúra fejlődése nem tart lépést 0 L­A­I a társadalmi igényekkel­ ­ A Szakszervezetek Orszá- I gos Tanácsa 1968 szeptem­­­­berében foglalkozott a szak­­szervezetek nevelőmunkájá­val, a dolgozók kulturális helyzetével. Állásfoglalásá­ban akkor megállapította, hogy az eredmények ellené­re­­egyenetlenül fejlődött és több szempontból nem kielé­gítő a bérből és fizetésből élők kulturális ellátása. A tö­megkultúrára fordított anyagi eszközök nem megfelelőek, részben megoldatlan a mun­kástelepülések tömegkultúrá­jának fejlődése. Elmaradt a művelődési otthonok, könyv­tárak tervszerű fejlesztése, korszerűsítése. A SZOT szük­ségesnek tartotta, hogy a nemzeti jövedelem emelkedé­sének arányában rendszere­sen és tervszerűen kell nö­velni az ideológiai és kul­turális célokra, ezen belül a tömegkultúrára fordított összegeket, hatékonyabbá kell tenni a nevelőmunkát. A SZOT Kulturális, Agitá­­ciós, Propaganda- és Sport­­osztályat most megvizsgálta és összegezte az említett SZOT-ülés óta eltelt idő ta­pasztalatait. Megállapította, hogy a tömegkultúra fejlő­dése továbbra is lassú, nem tart lépést a társadalmi igé­nyekkel. A tömegkultúra fej­lesztésére fordított összegek alakulása változatlanul el­marad a nemzeti jövedelem növekedésének ütemétől. Megoldatlanok Budapest pe­remkerületeinek, az új lakó­telepeknek, az ipari települé­seknek, az új szocialista vá­rosoknak, az állandó mun­kásszállásoknak a kulturális problémái. Az üzemek több­sége a kultúra fejlesztésével járó költségeket nem szíve­sen vállalja, ezért intézmé­nyeik egy része tönkremegy, helyenként kénytelen csök­kenteni, beszüntetni műkö­dését, gyakori, hogy a válla­latok egyoldalúan a kulturá­lis intézmények nagyobb be­vételét szorgalmazzák, s nem ritkán feladják a szocialista kultúrpolitika elveit a köny­­nyű népszerűség kedvéért. . Mi történt a nagyvilágban? • bonni Államtitkár Moszkvában Részletes beszámolónk a 3. oldalon MEGNYÍLT a CIKI­­KB PLÉNUMA • BEFEJEZŐDÖTT A KHARTOUMI CSÚCSÉRTEKEZLET Virizlay Gyula nyilatkozata A felmérésről és a teen­dőkről Virizlay Gyula, a SZOT titkára a következőket mondotta az MTI munkatár­sának: — A kulturális életben el­ért eredményeink — ha azo­kat a felszabadulás előtti vagy a közvetlenül azt kö­vető évekéhez mérjük — igen nagyok. Közismert az oktatásügy, a könyvtárháló­zat, a múzeumi kultúra fej­lődése. A reális szükségle­tekhez képest azonban las­sú az előrehaladás. Ennek mindenekelőtt az a beideg­­zett szemlélet az oka, amely a tömegkultúrát másod-, vagy­ sokadrangú feladatként kezeli. Elsősorban a szak­­szervezeteknek kell szívós munkát végezniük e téves nézet eloszlatására. A nevelés szempontjából ugyanis óriási a jelentősége a mindenki számára hozzáférhető magas színvonalú kultúra megte­remtésének. Az új gazdasági mechanizmus valamennyi vállalat számára az anyagi alapot is megadja ahhoz, hogy művelődési intézmé­nyeit fejlessze, vagy ha ilye­nek még nincsenek, azokat legalábbis megteremtse. A helyzet gyors javítása egyben fontos állami feladat is. A Művelődésügyi Minisz­­t­­ériumnak és más állami kulturális szerveknek az ed­­­­digieknél szervezettebben­­ kellene foglalkozniuk a tö­megkulturális intézmények­­ munkájával, tevékenységük összehangolásával. A SZOT felkérte a Műve­­­­lődésügyi Minisztériumot és az illetékes felügyeleti szer­veket, hogy vizsgálják felül a népművelés területén ér­vényben levő rendelkezése­ket, s módosítsák mindazo­kat, amelyek nem felelnek meg a korszerű követelmé­nyeknek. A SZOTE javasolja közművelési törvény meg­alkotását, amely egységbe foglalja, s korszerűsíti a tömegkultúrát érintő szabá­lyokat. A fejlődésnek továb­bi anyagi feltételei is van­nak. A szakszervezetek szük­ségesnek tartják, hogy az Országos Tervhivatal a Mű­velődésügyi Minisztérium­nak és a SZOT-tal egyetér­tésben kulturális normatívá­kat dolgozzon ki, amelyek megszabják, hogy egy-egy új lakótelep, vállalat, mun­kásszállás létrehozásakor egyben milyen kulturális in­tézményekről kell gondos­kodni.­Arra is szükség van, hogy a szakszervezetek köz­ponti vezetőségei és a mi­nisztériumok rendszeresen vizsgálják a dolgozók kul­turális helyzetét, s hozzanak közös intézkedéseket a hely­zet fokozatos javítására. Valamennyi szakszervezeti szerv feladata, hogy hatéko­nyabban ellenőrizze a tömeg­­kultúra fejlesztésével kap­csolatos intézkedések végre­hajtását. A szakszervezetek álláspontja szerint a tömeg­­kultúra fejlesztésére szánt összegeket — központi és vállalati alapokból — a nem­zeti jövedelem növekedésé­nek arányában kell fokozni, ugyanakkor a szakszerveze­tek saját erőforrásaikból — elsősorban a tagdíjakból — ugyancsak jelentős összege­ket költenek kulturális cé­lokra. A szakszervezetek a tömegkultúra fejlődését is fi­gyelemmel kísérik, ha szük­séges, a hibákra újra és újra felhívják a figyelmet, s köz­reműködnek azok elhárításá­ban. SOMOGYI LAJOS Kállai Gyula látogatása Újpesten Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke szerdán — Venéczi Jánosnak, a Budapesti Pártbizottság titkárának társaságában — egész napos látogatást tett Újpesten. A vendégeket a IV. kerületi pártbizottság székházában a helyi vezetők tájékoztatták Újpest fejlődéséről, gondjairól, a kerület jövőjéről, egyben ismertették a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét. Ezután az Országgyűlés elnöke a Chinoin Gyógyszer­es Vegyészeti Termékeket Gyártó Vállalatot kereste fel.

Next