Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
A gátakon és a hátországban Ma már a 11. napja folyik a megfeszített küzdelem, amelyről joggal elmondhatjuk: ilyen még nem volt Csongrád megyében! Nem vagyunk szerénytelenek, ha most kicsit bővebben használjuk az elismerés szavait. Azért a kemény, fáradtságos — mondjuk ki: hősies — munkáért, amelyet megyénk árvízvédelmében helytálló derék emberek végeznek, csak a dicséret és a köszönet hangján illik szólnunk. A megye árvízvédelmét kísérő naplókba feljegyeztek sok nagyszerű esetet. Azt is, amikor az országhatárnál, szakadó esőben, világítás nélkül, sötét éjszaka birkóztak az árral, azt is, ahogyan lecsendesítették a Makót és környékét elárasztással fenyegető buzgárokat, de azt az éber figyelést is, amellyel immár csaknem négyszáz kilométeres gátszakaszon éber szemmel figyelik megyénkben a folyókat, nehogy áttörjék a gátat. Eddig a szervezettség, az odaadó, fáradtságos munka, a szakértelem és az emberi-technikai erő koncentrálása elejét tudta venni a gátszakadásnak. Bízunk abban, hogy az elkövetkező napokban is sikerül megvédeni — meg kell védeni! — gátjainkat. A kormány hathatós intézkedéssel segíti itt is az árvízvédelmet, amelyet a megyei párt- és állami vezetés, a vízügyi szakszolgálat olyan kitűnő szakértelemmel irányít! Azt mondják, hogy minden száz évben fordul elő ilyen rendkívüli helyzet. Sajnos, ez éppen a mi életünk időszakára esik. Miután kikerülni a bajt nem lehet, meg kell vele mérkőzni! Szakértők tapasztalatai alapján állíthatjuk: meg tudnak birkózni szokatlanul viselkedő folyóinkkal. Hiszen ez az időszak a rekordok döntögetésének időszaka. Szívesen lemondtunk volna erről. Lemondtunk volna arról, hogy úgy jegyezze fel majd a krónika: ezekben a napokban érte el a Maros és a Tisza száz év legmagasabb vízállását. De bizonyára azt is feljegyzi a krónika, hogyan sikerül megbirkózni ezzel a természeti csapással. Szerencsére ma már olyan technikai eszközök állnak rendelkezésre, amelyekkel az eredmény biztosabb lehet. Olyan buzgárburjánzást, mint ami Makó alatt május 2—21-én képződött, húsz évvel ezelőtt még nem sikerült volna leküzdeni — állítják a szakemberek. Gondolom azonban, nem csupán a technika az, ami az eredményes védelmet befolyásolja. Társadalmunk szocialista jellege lehetővé teszi, hogy gyorsan koncentráljuk az ország védelmi erőforrásait oda, ahol erre leginkább szükség van. Másrészt — s azt hiszem, a védekezésben ennek van legnagyobb szerepe — az ember az, amely a természet erőivel sikeresen harcba tud szállni. Az ember, aki a magáét védi , elődjeinek évszázados munkával épített városait, házait, a nép tulajdonában levő üzemeket-gyárakat, a szövetkezetek majorságait. Számítások szerint Makón napi négymillió forint az a veszteség, ami az üzemek leállása miatt keletkezik. Tíz- és tízmilliókba került már eddig is az árvízvédelem. De milliárdokat mentettünk meg ezzel az áldozattal, pótolhatatlan értékeket. És milliárdokat kell még megvédenünk a következő napokban is. Amint a Területi Árvízvédelmi Bizottság tájákoztatásából tudjuk — a veszély még korántsem múlt el. Sőt! Még fokozódhat! Ezért növelik a védekezésijén részt vevő emberek számát, a gépek, anyagok mennyiségét. Lehet, hogy szükség lesz bizonyos helységek részleges, vagy teljes kitelepítésére is, hogy az emberéletet megmentsük. Ez a legrosszabb lehetőség, de az árvízvédelem irányítói ezzel is számolnak, hiszen a „jobb félni, mint megijedni” közmondás helyett inkább ezt vallják: jobb felkészülni idejében, minthogy a készületlenség meglepetést okozzon. Ezért építjük a makói lokalizációs gátat is, nem pedig azért, mint ahogy egyes felelőtlen elemek mondogatják, hogy víztárolónak használjuk a Marostól északra terülő tájat. Csongrád megye lakossága eddig éretten, higgadtan, fegyelmezetten követte az árvízvédelem vezérkarának útmutatásait. Ez a higgadtság és fegyelem az elkövetkező napokban is a védekezés sikerének egyik fontos feltétele lesz. Mindig akadnak — különösen nehéz helyzetben — „jól értesültek”, akik megzavarhatják a lakosság tisztánlátását, bizalmatlanságot ébreszthetnek a védelem iránt A háború alatt azt mondták: „a rémhírterjesztés, hazaárulás”. Nos, ez a helyzet sok vonatkozásban hasonlít a háborús helyzethez, rendkívüliségében és abban, hogy tényleg harc folyik az elemek, az árvíz ellen, ahol tömegesen születnek a hősök, de lehetnek áldozatok is. A rémhír, a kitalálmány zavarkeltésével áldozatokat követelhet. Eddig az árvíznek megyénkben nem volt áldozata, s reméljük, nem is lesz. A védelem irányítói nagyon fontosnak tartják, hogy a lakosság előtt napról napra — az újságok hasábjain és a szóbeli információban — őszintén feltárják a helyzetet, az igazságot. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy ahol a védelem kért, ott a lakosság szívvel-lélekkel segítséget nyújtott. A gátak most frontvonalak. De a „front” csak úgy állhat helyt, ha a „hátország” is megfeszíti erejét. Sok üzem nem tudja tervét teljesíteni, mert embereket adott a gátakra. A lemaradást pótolni kell. Miniszterelnökünk a napokban egy nyilatkozatban úgy jelölte meg a tennivalót, hogy a nemzeti jövedelmet 1 százalékkal kellene emelni, hogy a károkat pótoljuk. Ez milliárdokat jelent! Ennek érdekében minden termelőegység növekvő erőfeszítése szükséges. Ezt kell, hogy érezzék azok, akik a gátakon állnak, ez is kell a folyókkal való mérkőzés győzelméhez. Mint ahogy kell a védőkről való sokoldalú gondoskodás, a kitelepítettek ügyeivel való törődés, maguknak a kitelepítetteknek a tevékenysége, hogy higgadtan és fegyelemmel — s türelemmel — várják meg a nehéz napok elmúltát, amikor ismét visszatérhetnek otthonukba, akit a víz pusztításától eddig sikeresen megvédtek. Kell az árvíz által nem érintett helységek és lakosság növekvő erőfeszítése az építés soron levő feladatai jobb megoldása érdekében. S kell a segítség megszervezése azok számára, akik károsultjai az idei árvíznek. Ez a mozgalom országosan is, megyénkben is egyre imponálóbban kibontakozik, jelezve azt, hogy az ország egy az örömökben, de egy akkor is, amikor baj, kár, fenyegetettség jelentkezik. RÁCZ LAJOS VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSONÍRÍR MEGYEI ★ 21. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Dégen Imre megtekintette a védelmi munkát — Szegednél a folyó már tegnap meghaladta az 1932-es maximumot — Nagyobb létszámú honvédségi erők állnak készenlétben — Mi okozta a ferencszállási gátroggyanást? - Ifjabb homokbányákat nyitnak A tegnapi jó idő nagymértékben elősegítette a védelmi munkálatokat. Május 27-én, szerdán délelőtt a munkát megtekintette Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos is. A vízszint-emelkedéshez mérten a Tisza szegedi szakaszán, a jobb és bal parton a szükségnek megfelelően kellő ütemben halad a védekezési munka, figyelembe véve, hogy a Szolnoknál tartó, de még ott sem tetőző árhullám az előrejelzések szerint május 31 és június 1 között ér Szegedre. A szolnoki vízállás tegnap 890 centiméter volt, négy centiméterrel kisebb az eddig mért maximumnál. Az áradás még ott is intenzív, vagyis a víz magassága jóval fölötte lesz az 1932-es maximumnak. Szegednél tegnap a Tisza emelkedése nem volt jelentős mértékű. Reggel 6 órakor 922 centimétert mértek és csak délben jelezte a vízmérce az 1932-es maximum magasságának egy centivel való meghaladását, a 924 centimétert. A vízszint lassú emelkedése annak tulajdonítható, hogy figyelemre méltó a Maros apadása. A Maros romániai szakaszán újabb árhullám van levonulóban. Ez várhatóan június elsején ér Makó közelébe. A korábbi híradástól eltérően ez az árhullám 510—520 centiméter között tetőzik, amely körülbelül két napig tartja magát, „megáll”, de azt követően is lassú lesz az apadás. Tovább árad a Körös is, noha átmenetileg ott kedvezőbb a helyzet, mert a szarvasi jelentés szerint a tegnapi vízállás 792 centiméter volt és ez a magasság lényegesen alatta van az eddig mért 849 centiméteres maximumnak. Ezeket a hidrológiai értékeket véve alapul rendezkednek be az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó Tisza-szakaszon Csongrádtól a jugoszláv—magyar határig, különös tekintettel az algyői szénhidrogén-medence és Szeged védelmére. Az óráról órára érkező jelentések arról szólnak, hogy a Tisza védvonalai épek, erősek, aktív beavatkozásra nem került sor, s szivárgást nem észleltek. Az újszegedi fővédvonal műszaki állapota is jó, szemben azokkal a rémhírekkel, amelyek az újszegediek körében aggodalmat váltottak ki. A Tisza—Maros-torkolatnál horgonyzó, földdel és homokkal megrakott uszályok láttán kerekítettek egyesek valótlan híreket. Ezek a teherrel rakott vízi járművek arra szolgálnak, hogy a Tisza és a Maros e szakaszán szükség esetén bárhol időben felhasználhatók legyenek. A Tisza bal parti fővédvonalán belül jelentkező fakadó vizek láttán sem kell aggodalmaskodni, ezek kisebb árhullámnál is jelentkezni szoktak. Terjedésüket homokzsákos terheléssel akadályozzák meg. Ma, csütörtök reggel jelentős létszámú honvédségi erők állnak készenlétben Szegednél, a Tisza mindkét védvonala mentén. Egyes egységeket figyelő-, járőrszolgálatra állítanak be. Nagyobb erőket viszont más munkára fognak. Jelenleg a marosi védőgátakon, valamint a Szeged fölötti és alatti szakaszokon már több mint 12 ezren dolgoznak az árvízvédelemben. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság teljes apparátusa mellett az országból 8 vízügyi igazgatóság megerősített árvízvédelmi készenléti osztagai is aktív védekezőerők ezeken a szakaszokon, a szükséges gépi, technikai felszerelésükkel. A Maroson, az úgynevezett 7-es védővonal mentén is nagyobb létszámú honvédségi erők dolgoznak még mindig. A nagy buzgárcsoporttól lefelé egy kilométernyire a jobb parton, mintegy 50 méteres szelvényben ék alakú átázás következett be, vagyis kisebb buzgárt fogtak el az árvízvédelmi osztagok. A kritikus szakaszon pátrialemezzel és homokzsákos leterheléssel akadályozták meg a talaj további elvizesedését, illetve fojtották el a buzgár jelentkezését. Most már nyilvánvalóvá vált, és a talajminta vizsgálata is bizonyítja, hogy Ferencszállásnál mi okozta a töltésláb megroskadását. A talaj heterogén összetételű, szikes, szódás, amely a nagy nyomás hatására ,,kipúposodott”, „felhólyagosodott”, vagyis a vízügyiek nyelvén szólva, a talaj nyírószilárdsága gyenge volt. Ezen a részen a ritka szerkesztő talaj szikes, szódás tó volt, amely a víz hatására síkossá vált, s ezen tulajdonsága miatt nem bírta el a ránehezedő nyomást. A gyors beavatkozással ezt a kritikus pontot a szükséges mértékben megterhelték homokzsákokkal, a víz felöli részen fólialepedőket húztak a búvárok, a védett oldalon pedig homokzsákokból képeztek ki valóságos bordafalat, amelynek közeit kővel rakták tele. Ez a védekezési módszer mindeddig kitűnően bevált, azóta ez a szakasz bírja a ránehezedő terhelést. A védekezéshez újabb és újabb homokbányákat nyitnak, mind a Tiszán túlon, mind a Tiszán innen és a Maros menti területeken is. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az eddig már munkára fogott 33 nagy teljesítményű kotrógéphez még újabb nyolc, nagy teljesítményű gépet kért az Országos Vízügyi Hivataltól. Ilyen nagy teljesítményű kotrók és földgyaluk dolgoznak. Dégen Imrét (jobbról) a szakemberek tájékoztatják a védelmi munkálatok állásáról. (Fotó: Kaczúr István) Mi történt a nagyvilágban? • KÜLPOLITIKAI VITA A NYUGATNÉMET KÉPVISELŐHÁZBAN Részletes jelentéseink a 5. oldalon A KISZ KB ELSŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A KOMSZOMOL-KONGRESSZUSON • BEFEJEZŐDÖTT RÓMÁBAN A NATO KÜLÜGYMINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE Tovatokra is árad a Tisza A szovjet kormány segítsége a magyar árvízkárosultaknak Alekszej Koszigin levele Fock Jenőhöz Rock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt korrpány elítöke fogadta i J. Tyitovot, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, aki átadta A. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Fock Jenőhöz küldött levelét, amely így szól: „A Magyar Népköztársaságot ért elemi csapással, az ország népgazdaságát és az északkelet-magyarországi lakosságot ért jelentős csapással kapcsolatban a Szovjetunió kormánya és a magam nevében őszinte együttérzésemről biztosítom a Magyar Népköztársaság kormányát és az egész baráti magyar népet. Értesítem önt, hogy a szovjet kormány határozatot hozott, melegnek értelmében térítés nélküli segélyként építőanyagokat, élelmiszert és egyéb elsődleges szükségleti cikket bocsát az Önök rendelkezésére. Egyidejűleg a Szovjet Vöröskereszt és a Vörös Fél- I hold Társaságok Szövetségének végrehajtó bizottsága élelmiszert és egyéb cikkeket küld Magyarországra. Eredményes küzdelmet kívánok a testvéri magyar népnek az elemi csapással vívott harcukban, kívonom az árvíz által okozott károk mielőbbi felszámolását."