Csongrád Megyei Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Bulgáriai körúton a román küldöttség Tegnap, pénteken országjáró körútra indult a Bulgáriában hivatalos látogatáson tartózkodó román pártos kormányküldöttség. Több üzemet és mezőgazdasági szövetkezeti birtokot tekint meg. Csütörtökön este aláírták Szófiában a megújított bolgár-román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. Román részről Nicolae Ceausescu, bolgár részről pedig Todor Zsivkov írta alá a szerződést. A szerződés aláírása után a Bolgár KP Központi Bizottsága és a Minisztertanács fogadást adott a román delegácó tiszteletére. A fogadáson Ceausescu és Todor Zsivkov pohárköszöntőt mondott. Képünk a bolgár—román szerződés csütörtök esti aláírásakor készült. Balról Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára jobbról Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára Folytatja „holdsétáját" a Lunohod—1 (Folytatás az 1. oldalról.) A moszkvai rádió péntek reggeli jelentésében közölte, hogy a Lunohod—1 tovább folytatja sokoldalú tudományos tevékenységét a Hold felszínén. A holdjármű „közérzete” iránt érdeklődő földi irányítóközpont ezúttal is azt a választ kapta, hogy a Lunohod—1 paraméterei „a megadott határok között mozognak”. Csütörtökön, magyar idő szerint 22 órakor újra felvették a kapcsolatot a holdjárművel. Ekkor a Lunohod—1 a kapcsolatot fenntartó központ rádiósugarainak hatókörében volt. Négy órán és 25 percen át a holdjáró tudományos-műszaki kísérleteket hajtott végre és előrehaladt a Hold felszínén. A kapcsolatfelvétel ideje alatt a Lunohod—1 82 méter hosszúságú utat tett meg. Holdjáró manővereinek befejeztével a Lunohod—1 125 méter távolságra volt a Luna—17 leszállófokozatától. Röntgen-spektrométer segítségével folytatták a holdfelszín vegyi összetételének meghatározását is. Kísérleteket hajtottak végre a holdfelszín mechanikai sajátosságainak kutatására és a Lunohod—1 haladóképességének meghatározására. Eközben egy olyan műszert használtak fel, amely képes behatolni a holdkőzetbe és megmérték azokat az erőhatásokat, amelyek a holdjáró futóművét érik. A holdjáró útvonalának szemmel tartását és értékelését szolgáló televíziós kamerák biztosították a szükséges információkat az egyenetlen felszínen való haladás megvalósítására. Egyes helyeken a felszín lejtésének mértéke elérte a 14 fokot. A Lunohodo 1 útjába esett egy elég mély kráter, amelyet a földi irányítók segítségével sikeresen megkerült. * A szovjet lapok változatlanul vezető helyen foglalkoznak a holdkutatásban új korszakot nyitó Lunahod—1 tevékenységével. Boriszov, a Trud című lap tudományos munkatársa a holdjáró „őstörténetét” egészíti ki újabb érdekes részletekkel. Mint megjegyzi, a ,,holdautó” kidolgozásában döntő szerepet játszott a Luna—9 Holdra szállása. Mindaddig nem lehetett bizonyossággal állítani, vajon a Hold talaja kibírja-e az ember, illetve az önműködő űrállomás súlyát. A Luna—9 azonban „tiszta vizet öntött a pohárba”. Bebizonyosodott, hogy a holdtalaj jelentős megterhelés elviselésére képes. Kína és a nyugati hatalmak Szovjet külpolitikai hetilap cikke Peking magatartásáról A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb száma két teljes oldalon elemzi a Kínai Népköztársaság külpolitikáját. A cikk rámutat: a kínai nép igazi barátai hőn óhajtják, hogy Kína visszatérjen a nemzetközi porondra és hozzájáruljon a népek bekéjéhez és biztonságához. A Szovjetunió erőfeszítéseket tesz az államközi kapcsolatok normalizálására és a nagy kínai néppel való barátsága fejlesztésére. A Szovjetunió és a KNK közötti kapcsolatok normalizálása — idézi a hetilap Leonyid Brezsnyev kazahsztáni beszédét — megfelel a két ország, a szocialista világrendszer, a forradalmi, felszabadító mozgalom és az egyetemes béke érdekeinek. A Szovjetunió síkraszállt és síkraszáll Kína ENSZ- jogainak érvényesítéséért — állapítja meg a szovjet hetilap cikke, majd azt a kérdést boncolgatja, hogy a Nyugat vezetői miért erőltetik jelenleg a kínai vezetőséghez való közeledést. A cikk ebben a vonatkozásban fontos szempontnak ítéli meg, hogy még bizonyos amerikai társaságok is be akarnak törni a kínai piacra. Mindenesetre Washington számára a pekingi irányú hídépítés nem valami könynyű. A szovjet hetilap ennek kapcsán két körülményre hívja fel a figyelmet: Az amerikai imperializmus elleni jelszóval fellépő kínai kormány jobb szereti nem fitogtatni az Egyesült Államokhoz való kapcsolatait. A Nixon-kormány a konzervatív amerikaiak ellenállásától tartva, a Kínával való kapcsolatok fejlesztése terén az elsőséget egyelőre átengedi szövetségeseinek. A szovjet lap cikke felhívja a figyelmet arra, hogy míg Kína és a szocialista országok kapcsolatainak javulása a béke szolgálatában áll, addig az imperialista körök Peking nyugati világbeli térhódításával összefüggésben olyan terveket szőnek, amelyeknek semmi közük a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez. A szovjet lap emlékeztet a Fehér Ház hivatalos képviselőjének az amerikai újságírók New Orleans-i tanácskozásán elhangzott kijelentésére, mely szerint a „Szovjetunió és a kommunista Kína közötti feszültség”, a szocialista közösséget ,,Keletről fenyegető veszély” bizonyos „lehetőségeket nyújt” az amerikai politika számára. Ezt követően a Novoje Vremja cikke rámutat: kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a KNK vezetői és a kínai sajtóorgánumok jobban szeretnének hallgatással elsiklani a Nyugaton terjesztett gyanúsítgatások felett, sőt mi több, a Zsenmin Zsibao, a Kanadával való kapcsolatok helyreállításának szentelt cikkében szükségesnek vélte megismételni azt a pekingi propagandaverziót, mely szerint ,,a két szuperhatalom egyike más országok bel- és külpolitikájának ellenőrzésére törekszik”, amivel a lap értésre adja a jelenlegi kiírni külpolitikai vonalvezetés irányát. A nemzetközi közvéleménynek — hangsúlyozza befejezésül a Novoje Vremja — mindezt figyelembe kell vennie, amikor értékeli a KNK és a nyugati országok között mutatkozó közeledést. Szamarkatin 2500 éves város Földünk egyik legrégibb lakótelepülése, Szamarkand városa októberben ünnepelte fennállásának 2500-ik évfordulóját. A szovjet éra hajnalán, bár a szovjet hatalom nagy nehézségekkel küzdött, pénzt biztosított a szamarkandi műemlékek restaurálására. Az elmúlt három év alatt az állam több mint másfél millió rubelt fordított erre a célra. Szamarkand a szovjet hatalom évei alatt hatalmas közigazgatási, ipari és kulturális centrummá fejlődött. Ma 55 nagyvállalat működik a városban, a többi között a Krasznij Dvigatelj (Vörös Motor) gyár, amely autó- és traktoralkatrészeket gyárt, a gyapot betakarító gépek gyára, a Kinan szuperfoszfátgyár, továbbá felvonóművek, hűtőgépgyár, teaosztályozó és csomagoló vállalat. A városnak hét főiskolája, tucatnyi technikuma van, amelyekben 50 ezer diák tanul. Az elmúlt három év alatt korszerű repülőtér, három szálloda, széles vásznú mozi épült, szobrot emeltek Dzsáminak és Naveinek, a két nagy költőnek és bölcselőnek, és Ulugbeknek, a középkor híres csillagászának. Várostörténeti múzeum és népgazdasági kiállítás nyílt a városban. A jubileumi ünnepségekre a világ 25 országából érkeztek vendégek.* Valószínűleg a szamarkandi jubileummal áll összefüggésben, hogy Georges Pompidou francia köztársasági elnök október 6. és 13-a közötti szovjetunióbeli tartózkodása során országjáró körútja alkalmával Szamarkandot is felkereste. Figyelemre méltó, hogy a francia sajtó még hetekkel a látogatás után is a cikkek és kommentárok egész sorában méltatta a város szépségét, történelmi levegőjét és kultúrtörténeti fontosságát. Szamarkand, amely Üzbekisztán hasonló nevű tartományának a fővárosa, csaknem háromszázezer lakosú és második az az üzbekisztáni városok között, természetesen közvetlenül Taskent, a főváros után. El kell még mondanunk magáról Üzbekisztánról, hogy a csaknem félmillió négyzetkilométer kiterjedésű országegész pontosan 449 ezer 600 négyzetkilométer) fejlődése a szovjet hatalom esztendeiben vált szinte szédületes üteművé. A ma 12 milliónyi lakosság „elődei”, tehát az 1917 előtt születettek, csaknem kivétel nélkül analfabéták voltak. Ma már gyakorlatilag felszámolták ezt az állapotot. Azelőtt a lakosság szinte kizárólag mezőgazdasággal foglalkozott. Igaz, ma is minden második ember mezőgazdaságból él Üzbekisztánban, de minden negyedik viszont (vagyis a lakosság 25 százaléka) ma már az iparban dolgozik. Az ország „nagy kincse” a fehér arany”, vagyis a gyapot, amely itt ad legnagyobb termést a Szovjetunióban és csaknem teljes egészében fedezi a Szovjetunió szükségletét. Üzbekisztán fejlődésének erőteljes üteme azért is figyelemre méltó, mert hiszen köztudott, hogy leginkább a mohamedánok azok (Üzbekisztán lakói szinte kizárólag mohamedánok), akik megrekednek egy bizonyos eredmény szintjén. Itt viszont hagyomány már, hogy a családok — amelyek elég népesek, a legtöbben 3—4 gyermek van — legnagyobb részében már esetleg csak egy gyermek marad a mezőgazdaságban, de az is „kamulja a szakmát”, a lehetőség szerint technikumban vagy főiskolán. A többiek az iparban vagy a kulturális élet különböző területein helyezkednek el. Abban, amit Pompidou francia köztársasági elnök kíséretéhez tartozó egyik személyiség mondott Szamarkandról, benne volt a történelem és a mai modern élet. „Sehol a világon olyan régi mohamedán vallási emlékekkel nem találkoztam, mint Szamarkandban. Ugyanakkor annyira természetesnek és mindennapinak sem tűnt egyetlen mohamedán vallású népközösség fiataljai részéről, hogy tevékenységükkel kivegyék részüket a technika, a tudomány és kultúra mai követelményeiből és eredményeiből, mint Szamarkandban.” Ez a megállapítás az első pillanatban ellentmondásosnak hat. Valójában azonban a tegnap és a ma „ellentmondása” ez. Szamarkand egyik legszebb mohamedán műemléke, a Ser-dor medresze. A sok száz éves építészeti ritkaságot Pompidou francia köztársasági elnök is megtekintette októberi látogatásakor 2 -------------- Szavazás az ENSZ-ben a kínai „kérdésben” Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésében először kapott többséget az a határozati javaslat, amely a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítását és a tajvani rezsim küldötteinek kizárását irányozta elő. A határozat azonban mégsem lép életbe, mert a szavazást megelőzően az Egyesült Államok vezette tömbnek ismét sikerült úgynevezett fontos napirendi pontnak nyilvánítania a kérdést, így az elfogadásához kétharmados többség lett volna szükséges. A 18 ország által benyújtott határozati javaslat mellett szavazott 51 ország, ellene 49, míg 25 ország tartózkodott a szavazástól. HÍRLAP Közzétették a lengyel-HSZK szerződés szövegét Tegnap, pénteken délután Varsóban és Bonnban egyidejűleg közzétették az e hét szerdáján parafált lengyel— nyugatnémet szerződés szövegét. A szerződés szövege az alábbi: Szerződés a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetség Köztársaság kapcsolatai rendezésének alapjairól. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, — figyelembe véve, hogy a második világháború befejezése óta, amelynek első áldozata Lengyelország volt, és amely súlyos szenvedést hozott, Európa népeire, több mint 25 év telt el. — emlékezve arra, hogy ez idő alatt mindkét országban új nemzedék nőtt fel, amelynek biztosítani kell békés jövőjét, — attól az óhajtól vezérelve, hogy egymás között megteremtsék a békés egymás mellett élés, valamint a normális fejlődés és a jó viszony tartós alapjait. — az európai béke és biztonság megszilárdítására törekedve. — felismerve, hogy a határok sérthetetlensége valamint az összes európai ország jelenlegi határok közötti területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása a béke döntő feltétele, a következőkben állapodtak meg: I. CIKKELY: 4 A Lengyel Népköztár■saság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet határozatának IX. fejezetében közvetlenül Swinoujscie (Swinemünde)-től nyugatra a Balti-tengertől kiindulva s innen az Odera folyó mentén a Nysa—Luzycka (Lausitzer—Neisse) folyótorkolatig majd a Nysa—Luzycka (Lausitzer—Neisse) mentén Csehszlovákia határáig állapították meg. a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét, I most és a jövőben, és kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi integritásának feltétlen tiszteletben tartására. Kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük, és a jövőben sem fognak semmilyen területi követelést támasztani. II. CIKKELY: •4 A Lengyel Népköztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot mind egymáshoz való viszonyukban, mind Európa és a világ biztonsága biztosításának kérdéseiben az ENSZ alapokmányában lefektetett célok és elvek fogják vezérelni. Ennek megfelelően az Egyesült Nemzetek Szervezete alapszabályának 1. és 2. cikkelyével összhangban, minden vitás kérdésüket kizárólag békés eszközökkel fogják megoldani. Az európai és nemzetközi biztonságot érintő kérdésekben pedig ugyanúgy, mint egymásközti kapcsolatukban, tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától. III. CIKKELY: 4 A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság további lépéseket tesznek kapcsolataik teljes normalizálása és sokoldalú fejlesztése érdekében, aminek szilárd alapját képezi a jelen szerződés. Egyetértenek abban, hogy gazdasági, tudományos tudományos-műszaki, kulturális stb. együttműködésük kibővítése megfelel kölcsönös érdekeiknek. IV. CIKKELY: E szerződés nem érinti a két fél által korábban megkötött, vagy rájuk vonatkozó két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseket. V. CIKKELY: E szerződést ratifikálni kell és a ratifikációs okmányok Bonnban történő kicserélésének napján lép érvénybe. Ennek hiteléül a szerződő felek meghatalmazottai a jelen szerződést aláírták. Ez a szerződés Varsóban ........................................ napján készült, két eredeti példányban, mindkettő lengyel és német nyelven, s mindkettő egyformán hiteles. A Lengyel Népköztársaság nevében: A Német Szövetségi Köztársaság nevében. * A szerződéshez mellékelik az NSZK kormányának a négy nagyhatalom kormányaihoz az egyezményről küldött jegyzéke szövegét. E jegyzék hangsúlyozza, hogy a lengyel—nyugatnémet szerződés nem érinti a győztes szövetségesekNémetországgal kapcsolatos jogait, és kötelezettségeit. Az egyezményt a két kormányfő és a két külügyminiszter későbbi időpontban — valószínűleg decemberben — írja alá. Elfogták a nyugat-berlini merénylőt Nyugat-Berlinben pénteken délután elfogták Ekkehard Weilt, a szovjet hősi emlékmű egyik őrének merénylőjét, aki csütörtökön — miközben kihallgatásra vezették — megszökött SZOMBAT, 1970. NOVEMBER 7.