Csongrád Megyei Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

Bulgáriai körúton a román küldöttség Tegnap, pénteken ország­járó körútra indult a Bul­gáriában hivatalos látogatá­son tartózkodó román párt­os kormányküldöttség. Több üzemet és mezőgazdasági szövetkezeti birtokot tekint meg. Csütörtökön este aláírták Szófiában a megújított bol­gár-román barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezményt. Ro­mán részről Nic­olae Ceau­sescu, bolgár részről pedig Todor Zsivkov írta alá a szerződést. A szerződés aláírása után a Bolgár KP Központi Bi­zottsága és a Miniszterta­nács fogadást adott a román delegácó tiszteletére. A fo­gadáson Ceausescu és Todor Zsivkov pohárköszöntőt mon­dott. Képünk a bolgár—román szerződés csütörtök esti aláírásakor készült. Balról Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára­ jobb­ról Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára Folytatja „holdsétáját" a Lunohod—1 (Folytatás az 1. oldalról.) A moszkvai rádió péntek reggeli jelentésében közölte, hogy a Lunohod—1 tovább folytatja sokoldalú tudomá­nyos tevékenységét a Hold felszínén. A holdjármű „közérzete” iránt érdeklődő földi irányí­tóközpont ezúttal is azt a választ kapta, hogy a Lu­nohod—1 paraméterei „a megadott határok között mozognak”. Csütörtökön, magyar idő szerint 22 órakor újra fel­vették a kapcsolatot a hold­járművel. Ekkor a Luno­hod—1 a kapcsolatot fenn­tartó központ rádiósugarai­nak hatókörében volt. Négy órán és 25 percen át a hold­járó tudományos-műszaki kísérleteket hajtott végre és előrehaladt a Hold felszínén. A kapcsolatfelvétel ideje alatt a Lunohod—1 82 mé­ter hosszúságú utat tett meg. Holdjáró manővereinek be­fejeztével a Lunohod—1 125 méter távolságra volt a Lu­na—17 leszállófokozatától. Röntgen-spektrométer se­gítségével folytatták a hold­felszín vegyi összetételének meghatározását is. Kísérle­teket hajtottak végre a holdfelszín mechanikai sa­játosságainak kutatására és a Lunohod—1 haladóképes­ségének meghatározására. Eközben egy olyan műszert használtak fel, amely képes behatolni a holdkőzetbe és megmérték azokat az erőha­tásokat, amelyek a holdjáró futóművét érik. A holdjáró útvonalának szemmel tartását és értéke­lését szolgáló televíziós ka­merák biztosí­tották a szük­séges információkat az egyenetlen felszínen való haladás megvalósítására. Egyes helyeken a felszín lej­­tésének mértéke elérte a 14 fokot. A Lunohodo 1 útjába esett egy elég mély kráter, amelyet a földi irányítók segítségével sikeresen meg­került. * A szovjet lapok változat­lanul vezető helyen foglal­koznak a holdkutatásban új korszakot nyitó Lunahod—1 tevékenységével. Boriszov, a Trud című lap tudományos munkatársa a holdjáró „ős­történetét” egészíti ki újabb érdekes részletekkel. Mint megjegyzi, a ,,holdautó” ki­dolgozásában döntő szerepet játszott a Luna—9 Holdra szállása. Mindaddig nem le­hetett bizonyossággal állíta­ni, vajon a Hold talaja ki­bírja-e az ember, illetve az önműködő űrállomás súlyát. A Luna—9 azonban „tiszta vizet öntött a pohárba”. Be­bizonyosodott, hogy a hold­talaj jelentős megterhelés el­viselésére képes. Kína és a nyugati hatalmak Szovjet külpolitikai hetilap cikke Peking magatartásáról A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legújabb száma két teljes oldalon elemzi a Kínai Nép­­köztársaság külpolitikáját. A cikk rámutat: a kínai nép igazi barátai hőn óhajt­ják, hogy Kína visszatérjen a nemzetközi porondra és hozzájáruljon a népek be­­­­kéjéhez és biztonságához. A­­ Szovjetunió erőfeszítéseket tesz az államközi kapcsola­tok normalizálására és a nagy kínai néppel való ba­rátsága fejlesztésére. A Szov­jetunió és a KNK közötti kapcsolatok normalizálása — idézi a hetilap Leonyid­­ Brezsnyev kazahsztáni be­szédét — megfelel a két or­szág, a szocialista világrend­­szer, a­ forradalmi, felsza­badító mozgalom és az egyetemes béke érdekeinek. A Szovjetunió síkraszállt és síkraszáll Kína ENSZ- jogainak érvényesítéséért — állapítja meg a szovjet he­tilap cikke, majd azt a kérdést boncolgatja, hogy a Nyugat vezetői miért eről­tetik jelenleg a kínai veze­tőséghez való közeledést. A cikk ebben a vonatkozás­ban fontos szempontnak íté­li meg, hogy még bizonyos amerikai társaságok is be akarnak törni a kínai piac­ra. Mindenesetre Washington számára a pekingi irányú hídépítés nem valami köny­­nyű. A szovjet hetilap en­nek kapcsán két körülmény­re hívja fel a figyelmet:­­ Az amerikai imperia­­­­lizmus elleni jelszóval fellépő kínai kormány jobb szereti nem fitogtatni az Egyesült Államokhoz való kapcsolatait.­­ A Nixon-kormány a­­ konzervatív amerikai­ak ellenállásától tartva, a Kínával való kapcsolatok fejlesztése terén az elsősé­get egyelőre átengedi szövet­ségeseinek. A szovjet lap cikke fel­hívja a figyelmet arra, hogy míg Kína és a szocialista országok kapcsolatainak ja­vulása a béke szolgálatában áll, addig az imperialista körök Peking nyugati világ­beli térhódításával összefüg­gésben olyan terveket sző­nek, amelyeknek semmi kö­zük a békéhez és a nemzet­közi együttműködéshez. A szovjet lap emlékeztet a Fe­hér Ház hivatalos képvise­lőjének az amerikai újság­írók New Orleans-i tanács­kozásán elhangzott kijelen­tésére, mely szerint a „Szov­jetunió és a kommunista Kína közötti feszültség”, a szocialista közösséget ,,Kelet­ről fenyegető veszély” bizo­nyos „lehetőségeket nyújt” az amerikai politika számá­ra. Ezt követően a Novoje Vremja cikke­ rámutat: kénytelenek vagyunk meg­állapítani, hogy a KNK ve­zetői és a kínai sajtóorgá­numok jobban szeretnének hallgatással elsiklani a Nyu­gaton terjesztett gyanúsít­­gatások felett, sőt mi­ több, a Zsenmin Zsibao, a Ka­nadával való kapcsolatok helyreállításának szentelt cikkében szükségesnek vélte megismételni azt a pekingi propagandaverziót, mely szerint ,,a két szuperhatalom egyike más országok bel- és külpolitikájának ellenőrzésé­­re törekszik”, amivel a lap értésre adja a jelenlegi ki­írni külpolitikai vonalveze­tés irányát. A nemzetközi közvéle­ménynek — hangsúlyozza befejezésül a Novoje Vrem­ja — mindezt figyelembe kell vennie, amikor értéke­li a KNK és a nyugati or­szágok között mutatkozó kö­zeledést. Szamarkatin­ 2500 éves város Földünk egyik legrégibb la­kótelepülése, Szamarkand vá­rosa októberben ünnepelte fennállásának 2500-ik évfor­dulóját. A szovjet éra hajnalán, bár a szovjet hatalom nagy nehézségekkel küzdött, pénzt biztosított a szamarkandi műemlékek restaurálására. Az elmúlt három év alatt az állam több mint másfél mil­lió rubelt fordított erre a célra. Szamarkand a szovjet ha­talom évei alatt hatalmas közigazgatási, ipari és kultu­rális centrummá fejlődött. Ma 55 nagyvállalat működik a városban, a többi között a Krasznij Dvigatelj (Vörös Motor) gyár, amely autó- és traktoralkatrészeket gyárt, a gyapot be­takarító gépek gyá­ra, a Kinan szuperfoszfát­­gyár, továbbá felvonóművek, hűtőgépgyár, teaosztályozó és csomagoló vállalat. A városnak hét főiskolá­ja, tucatnyi technikuma van, amelyekben 50 ezer diák ta­nul. Az elmúlt három év alatt korszerű repülőtér, há­rom szálloda, széles vásznú mozi épült, szobrot emeltek Dzsáminak és Naveinek, a két nagy költőnek és bölcse­lőnek, és Ulugbeknek, a kö­zépkor híres csillagászának. Várostörténeti múzeum és népgazdasági kiállítás nyílt a városban. A jubileumi ünnepségekre a világ 25 országából érkez­tek vendégek.* Valószínűleg a szamarkan­di jubileummal áll összefüg­gésben, hogy Georges Pom­pidou francia köztársasági el­­nök ok­tó­ber 6. és 13-a kö­zötti szovjetunióbeli tartóz­kodása során országjáró kör­útja alkalmával Szamarkan­­dot is felkereste. Figyelemre méltó, hogy a francia sajtó még hetekkel a látogatás után is a cikkek és kom­mentárok egész sorában mél­tatta a város szépségét, tör­ténelmi levegőjét és kultúr­történeti fontosságát. Szamarkand, amely Üzbe­­kisztán hasonló nevű tarto­mányának a fővárosa, csak­nem háromszázezer lakosú és második az az üzbekisztáni városok között, természete­sen közvetlenül Taskent, a főváros után. El kell még mondanunk magáról Üzbekisztánról, hogy a csaknem félmillió négy­zetkilométer kiterjedésű or­szág­­egész pontosan 449 ezer 600 négyzetkilométer) fejlő­dése a szovjet hatalom esz­tendeiben vált szinte szédü­letes üteművé. A ma 12 mil­liónyi lakosság „elődei”, te­hát az 1917 előtt születettek, csaknem kivétel nélkül anal­fabéták voltak. Ma már gya­korlatilag felszámolták ezt az állapotot. Azelőtt a la­kosság szinte kizárólag me­zőgazdasággal foglalkozott. Igaz, ma is minden második ember mezőgazdaságból él Ü­zbekisztánban, de minden negyedik viszont (vagyis a lakosság 25 százaléka) ma már az iparban dolgozik. Az ország „nagy kincse” a fe­hér arany”, vagyis a gyapot, amely itt ad legnagyobb ter­mést a Szovjetunióban és csaknem teljes egészében fe­dezi a Szovjetunió szükség­letét. Üzbekisztán fejlődésének erőteljes üteme azért is fi­gyelemre méltó, mert hiszen köztudott, hogy leginkább a mohamedánok azok (Üz­­bekisztán lakói szinte kizá­rólag mohamedánok), akik megrekednek egy bizonyos eredmény szintjén. Itt vi­szont hagyomány már, hogy a családok — amelyek elég népesek, a legtöbben 3—4 gyermek van — legnagyobb részében már esetleg csak egy gyermek marad a mező­gazdaságban, de az is „k­a­mul­ja a szakmát”, a lehetőség szerint technikumban vagy főiskolán. A többiek az ipar­ban vagy a kulturális élet különböző területein helyez­kednek el. Abban, amit Pompidou francia köztársasági elnök kí­séretéhez tartozó egyik sze­mélyiség mondott Szamar­­kandról, benne volt a törté­nelem és a mai modern élet.­­ „Sehol a világon olyan régi mohamedán vallási em­lékekkel nem találkoztam, mint Szamarkandban. Ugyan­akkor annyira természetes­nek és mindennapinak sem tűnt egyetlen mohamedán vallású népközösség fiataljai részéről, hogy tevékenysé­gükkel kivegyék részüket a technika, a tudomány és kul­túra mai követelményeiből és eredményeiből, mint Sza­markandban.” Ez a megállapítás az első pillanatban ellentmondásos­nak hat. Valójában azonban a tegnap és a ma „ellent­mondása” ez. Szamarkand egyik legszebb mohamedán műemléke, a Ser-dor medresze. A sok száz éves építészeti ritkaságot Pompidou francia köztársasági elnök is me­gtekintette októberi látogatásakor 2 --------------­ Szavazás az ENSZ-ben a kínai „kérdésben” Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésében először kapott többséget az a határozati javaslat, amely a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállí­tását és a tajvani rezsim küldötteinek kizárását irányozta elő. A határozat azonban mégsem lép életbe, mert a sza­vazást megelőzően az Egyesült Államok vezette tömbnek ismét sikerült úgynevezett fontos napirendi pontnak nyil­vánítania a kérdést, így az elfogadásához kétharmados többség lett volna szükséges. A 18 ország által benyújtott határozati javaslat mellett szavazott 51 ország, ellene 49, míg 25 ország tartózkodott a szavazástól. HÍRLAP Közzétették a lengyel-HSZK szerződés szövegét Tegnap, pénteken délután Varsóban és Bonnban egy­idejűleg közzétették az e hét szerdáján parafált lengyel— nyugatnémet szerződés szövegét. A szerződés szövege az alábbi: Szerződés a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetség­­ Köztár­saság kapcsolatai rende­zésének alapjairól. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság, — figyelembe véve, hogy a második világháború befe­jezése óta, amelynek első ál­dozata Lengyelország volt, és amely súlyos szenvedést ho­zott, Európa népeire, több mint 25 év telt el. — emlékezve arra, hogy ez idő alatt mindkét országban új nemzedék nőtt fel, amely­nek biztosítani kell békés jö­vőjét, — attól az óhajtól vezérel­ve, hogy egymás között meg­teremtsék a békés egymás mellett élés, valamint a nor­mális fejlődés és a jó vi­szony tartós alapjait. — az európai béke és biz­tonság megszilárdítására tö­rekedve. — felismerve, hogy a ha­tárok sérthetetlensége vala­mint az összes európai or­szág jelenlegi határok kö­zötti területi integritásának és szuverenitásának tisztelet­ben tartása a béke döntő fel­tétele, a következőkben álla­podtak meg: I. CIKKELY: 4 A Lengyel Népköztár­­■­saság és a Német Szö­vetségi Köztársaság egybe­hangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet ha­tározatának IX. fejezetében közvetlenül Swinoujscie (Swi­­nemünde)-től nyugatra a Balti-tengertől kiindulva s innen az Odera folyó men­tén a Nysa—Luzycka (Lau­sitzer—Neisse) folyótorkola­tig majd a Nysa—Luzycka (Lausitzer—Neisse) mentén Csehszlovákia határáig álla­pították meg. a Lengyel Nép­­köztársaság nyugati államha­tárát képezi.­­ Megerősítik fennálló határaik sérthetetlen­ségét, I most és a jövőben, és kölcsönös kötelezettséget vál­lalnak egymás területi integ­ritásának feltétlen tisztelet­ben tartására.­­ Kijelentik, hogy egy­­mással szemben nincs semmiféle területi követelé­sük, és a jövőben sem fognak semmilyen területi követelést támasztani. II. CIKKELY: •4 A Lengyel Népköztár­­­­saságot és a Német Szövetségi Köztársaságot mind egymáshoz való viszo­nyukban, mind Európa és a világ biztonsága biztosításá­nak kérdéseiben az ENSZ­ alapokmányában lefektetett célok és elvek fogják vezé­relni.­­ Ennek megfelelően az Egyesült Nemzetek Szervezete alapszabályának 1. és 2.­­ cikkelyével össz­hangban, minden vitás kér­désüket kizárólag békés esz­közökkel fogják megoldani. Az európai és nemzetközi biztonságot érintő kérdések­ben pedig ugyanúgy, mint egymásközti kapcsolatukban, tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától. III. CIKKELY: 4 A Lengyel Népköztár­­­­saság és a Német Szö­vetségi Köztársaság további lépéseket tesznek kapcsola­taik teljes normalizálása és sokoldalú fejlesztése érdeké­ben, aminek szilárd alapját képezi a jelen szerződés.­­ Egyetértenek abban,­­­ hogy gazdasági, tudo­mányos tudományos-műsza­ki, kulturális stb. együttmű­ködésük kibővítése megfelel kölcsönös érdekeiknek. IV. CIKKELY: E szerződés nem érinti a két fél által korábban meg­kötött, vagy rájuk vonatko­zó két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseket. V. CIKKELY: E szerződést ratifikálni kell és a ratifikációs okmányok Bonnban történő kicserélésé­nek napján lép érvénybe. Ennek hiteléül a szerződő felek meghatalmazottai a je­len szerződést aláírták. Ez a szerződés Varsóban ........................................ napján készült, két eredeti példány­ban, mindkettő lengyel és német nyelven, s mindkettő egyformán hiteles. A Lengyel Népköztársaság nevében: A Német Szövetségi Köztársaság nevében. * A szerződéshez mellékelik az NSZK kormányának a négy nagyhatalom kormá­nyaihoz az egyezményről küldött jegyzéke szövegét. E jegyzék hangsúlyozza, hogy a lengyel—nyugatnémet szer­ződés nem érinti a győztes szövetségesek­­Németország­gal kapcsolatos jogait, és kö­telezettségeit.­­ Az egyezményt a két kor­mányfő és a két külügymi­niszter későbbi időpontban — valószínűleg decemberben — írja alá. Elfogták a nyugat-berlini merénylőt Nyugat-Berlinben pénte­ken délután elfogták Ekke­hard Weilt, a szovjet hősi emlékmű egyik őrének me­rénylőjét, aki csütörtökön — miközben kihallgatásra ve­zették — megszökött SZOMBAT, 1970. NOVEMBER 7.

Next