Csongrád Megyei Hírlap, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Szovjet vezetők­­ üdvözlő távirata Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke távira­tot intézett Losonczi Pálhoz abból az alkalomból, hogy újraválasztották az Elnöki Tanács elnökévé. Alekszej Koszigin, a­ Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke szintén táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökévé történt újbóli megválasztása alkalmából. Részvétátogatás V. V. Giri, scz. Indiai Köz­társaság volt elnöke elhuny­ta alkalmából részvétlátoga­­tást tett a budapesti indiai nagyköveségen Trautmann Rezső, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke és Házi Vencel külügyminiszter­­helyettes. Építésügyi országos tanácskozás Számolhatunk azzal, hogy az ötödik ötéves tervben előirányzott 430—440 ezer lakásnál több, 450—455 ezer új otthon épül fel az év végéig — állapította meg Szabó János építésügyi­ és városfejlesztési minisztériumi államtitkár az ágazat válla­lati és szövetkezeti gazda­sági, párt- és tömegszerve­zeti vezetőinek hétfőn tar­tott országos tanácskozásán. A tervidőszakban a terve­zetthez közeli szinten telje­sülnek a lakóépületek fel­újítására, korszerűsítésére és karbantartására előirányzott feladatok is. Mintegy 75 ezer állami tulajdonban levő lakást újítanak fel, s több mint 20 ezret korszerű­sítenek az év végéig. Ezzel a felújított lakások aránya a tervidőszak végéig eléri a 72 százalékot. A tanács­kozásom megjelent Ábraképi Kálmán építésügyi­ és vá­rosfejlesztési miniszter és Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető-helyette­se is. Külkereskedelmi aktívaülés A Külkereskedelmi Minisz­térium és a Magyar Kereske­delmi Kamara rendezésében hétfőn külkereskedelmi ak­tívaülést tartottak Budapes­ten a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában. A ta­nácskozáson, amely az elkö­vetkező időszak külkereske­delmi feladataival foglalko­zott, Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter tartott tá­jékoztatót. Elutazott az iráni delegáció Hétfőn elutazott hazánk­ból az iráni delegáció, amely Shoja­ Eddin Fattahi keres­kedelmi miniszterhelyett­es vezetésével Budapesten tár­gyalt. A Külkereskedelmi Minisztériumban áttekintet­ték a két ország közötti gaz­dasági együttműködés hely­zetét, és megállapodtak, hogy növelik a kölcsönös szállítá­sokat, fejlesztik a műszaki­tudományos együttműködést és szélesítik a magyar vállala­tok közreműködését az iráni beruházások megvalósításá­­ban. A tárgyalásokról Udvar­­di Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes és S. Fat­tahi emlékeztetőt írtak alá. Az iráni delegáció vezetőjét fogadta Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhivatal elnöke és Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter. 2 Schmidt kancellár a Szovjetunióban Százi Judit, az MTI tudó­sítója jelenti: Zászlódíszt öltött hétfőn délelőtt a vnukovói repülő­térről Moszkva központjába vezető Lenin sugárút: a sar­ló-kalapácsos vörös zászlók mellett az NSZK lobogói a déli órákban kétnapos láto­gatásra érkezett Helmut Schmidt kancellárt és Hans- Dietrich Genscher alkancel­­lárt, külügyminisztert kö­szöntve. A Pravda hétfői száma címoldalán a két nyugatné­met politikus fényképével jelent meg. Az életrajzok is­mertetését követően az SZKP KB központi lapja megjegy­zi: a szovjet emberek ab­ban a reményben üdvözlik fővárosukban Schmidt kan­cellárt és Genscher külügy­­minisztert, hogy látogatásuk hozzájárul majd­ a két ország közötti kapcsolatok további fejlődéséhez, és ily módon ja­vára válik mindkét népnek, valamint az európai béke és enyhülés ügyének. A látogatást megelőzően Moszkvában hangsúlyozzák, hogy Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter személyében olyan állam ve­zetői tárgyalnak két napon át a szovjet fővárosban, amely vitathatatlanul veze­tő szerepet játszik Nyugat- Európában — mind politi­kai, mind gazdasági, mind pedig katonai téren. E tény pozitív példái közül kétség­kívül kiemelkedik a tíz év­vel ezelőtt, s éppen a Szov­jetunióval kötött szerződés révén kiteljesedett keleti po­litika, és ennek ösztönző ha­tása az egész kontinensre. Emellett azonban Moszkvá­ban egy pillanatig sem tit­kolták, hogy rosszallják a NATO fegyverkezési prog­ramjának nyújtott nyugatné­met támogatást. Schmidt kancellár személyes szerepét a rakétatelepítési terv elfo­gadásában. Az európai enyhülés fenn­maradásának esélyei, a nem­zetközi kérdésekről várha­tó eszmecsere latolgatása mellett a szovjet sajtó az el­múlt napokban több ízben tért ki a két ország keres­kedelmi-gazdasági kapcsola­tainak elemzésére, megje­gyezvén, hogy a politikai és gazdasági viszony összefügg, kihat egymásra, ellentétes irányuk huzamosan nem tart­ható fenn. Az NSZK a Szovjetunió legnagyobb tőkés partnere: az évi növekedési ráta át­lagosan 25 százalék, a ke­reskedelem volumene tavaly meghaladta a 4 milliárd ru­belt. Az 1980-as részadatok en­nél is nagyobb fejlődésről tanúskodnak: az első ne­gyedévben az 1979. évi 887,4 millió rubelről 1234,5 mil­lió rubelre emelkedett az árucsere értéke, és javult az export és az import aránya. Egyre nagyobb szerephez jut az ipari kooperáció, amely­nek példái hosszan sorolha­tók, kezdve a leglátványo­sabbal, a nyugatnémet köz­reműködéssel épült , új moszkvai repülőtérrel. A fejlődés alapja az a 25 év­re szóló gazdasági együtt­működési megállapodás, amelyet Leonyid Brezsnyev 1978. májusi bonni látoga­tása alkalmával írtak alá, és amelynek keretében újabb és újabb szerződéses prog­ramok születnek. A mostani látogatás idején írják alá a hosszú távú ipari-gazdasági együttműködési programot. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó mindig jelen­tős esemény, most azonban különösen az — írja hétfő esti kommentárjában Harmat Endre. — Moszkvában nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy Schmidt kancellár sze­mélyében olyan ország veze­tő politikusa érkezett a szov­jet fővárosba, amely rend­kívül lényeges szerepet ját­szik Nyugat-Európában, po­litikai, katonai és gazdasági téren egyaránt. A nyugatnémet kancellár kettős nyomás alatt áll. Egy­részt Washingtonból Carter amerikai elnök kívánja min­den elképzelhető eszközzel ráerőltetni élesen szovjetel­­lenes politikáját másrészt odahaza a kormánykoalíció jobboldali ellenzéke. A kan­cellárnak tehát meglehető­sen sok szíriv között kell ha­józnia, de aligha feledheti, hogy­ nemcsak kül-, hanem nyomós belpolitikai okai is vannak arra: igyekezzék leg­alább valamelyest elhatárol­ni magát, és kormányát az egyértelmű tengerentúli hi­degháborús áramlattól. A legutóbbi felmérések tanúsá­ga szerint, a Német Szövet­ségi Köztársaság lakosságá­nak mintegy hetvenöt száza­léka (!) támogatja Schmidt ezzel kapcsolatos kísérleteit és ez az október 5-én ese­dékes választások előtt ön­magában is rendkívül ko­moly tényező. A­­szovjet fővárosban ér­tékelik a kancellárnak azt a­­próbálkozását, hogy a je­lenlegi bonyolult helyzetben valamelyest megőrizze moz­gásszabadságát. Ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy számos alapvető kérdésben — mindenekelőtt az euróraké­­ták ügyében — a kancellár támogatta az amerikai kon­cepciót. A jelenlegi helyzet­ben különösen örvendetes­nek tartják­­ Moszkvában, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok dina­mikusan fejlődnek. Évek óta az NSZK a Szovjetunió leg­nagyobb nyugati kereskedel­mi partnere, az elmúlt tíz évben a két ország közötti árucsere-forgalom nyolcszo­rosára növekedett, s Tyiho­­nov miniszterelnök-helyettes minapi bonni látogatása so­rán újabb nagyszabású gaz­dasági tervek születtek. A jelenlegi bonyolult hely­zetben egyetlen megfigyelő sem tartja vitásnak, hogy rendkívül­­ fontos megbeszé­lések színhelye most a szov­jet főváros — hangsúlyozza a kommentátor. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Kanada nem­zeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Edward Richard Schreyer főkor­mányzót. Hazánkba érkezett a Finn Központi Szociáldemokrata Ifjúság Szövetsége (SNK) de­legációja, amelyet Jorma Bergholm, a Finn Szociál­demokrata Párt Politikai Bi­zottsága póttagja, az SNK el­nöke vezet. A delegáció tár­gyalást fog folytatni a két ifjúsági szervezet közötti együttműködés formáiról, le­hetőségeiről. •­­ Jakab Sándor főtitkárhe­lyettes vezetésével hétfőn SZOT-küldöttség utazott az észak-írországi Belfastba, az ír szakszervezetek kongresz­­szusára.­­ A Wafa palesztin hírügy­nökség hétfőn ismertette a vasárnap éjszakai Libanon elleni izraeli támadás körül­ményeit. E szerint: a kom­p (Folytatás az 1. oldalról.)­rint is milliárdokkal lenne növelhető a nemzeti jöve­delem a minőség javításával. Egy-egy ismétlődő hiba ala­posabb elemzésre, s nem utolsósorban a minőségre ösztönző bérezés gyorsabb elterjesztése nagy mérték­ben gyorsíthatná a javulás folyamatát. A vállalatok azonban gyakran a minőség alakulásának csak egy-egy részkérdésére figyelnek, s nem fordítanak figyelmet a minőséget befolyásoló ténye­zők egészére. A minőségel­lenőrzés is többnyire a ha­gyományos módszereket al­kalmazza, sokhelyütt nem hozták létre a minőségbizto­sítás korszerű szervezeteit, vagyis nem gondoskodtak kellőképpen a kifogástalan munka személyi és tárgyi feltételeiről, a termékek­­gyártás közbeni ellenőrzésé­ről. A minőséget rontja­­ a munkafegyelem hiánya, a dolgozók dekoncentráltsága is, az esetek többségében azonban a feltételek hiánya idézi elő a hibákat. Ez az oka annak, hogy a dolgozók az üzemi demokrácia fóru­main igen gyakran sürgetik a minőségjavítást szolgáló műszaki-szervezési feltételek megteremtését, a céltudato­sabb anyagi ösztönzést. Jo­gos kívánságaiknak olyan ösztönző bérformák beveze­tése felel meg, amelyek job­ban elismerik a kifogástalan munka nagy értékét. Több vállalatnál már jó eredmé­nyeket hozott a minőségre ösztönző bérezés, például a Taurusnál, a Baromfiipari Tröszthöz tartozó vállalatok­nál, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál és több más helyen. Sok azon­ban még a teendő. Ma még exporttermékeink közül sem mind olyan jó minőségű, mint például a könnyűfém- és épületszerkezeti elemek, he­gesztett szerkezetek, a Haj­dúsági Iparművek radiátorai, ugyanennek a vállalatnak a mosógépei, a Taurus teher- és személygépkocsi-, vala­mint a kerékpárköpenyei és tömlői. A tejipar exportter­mékei közül a vajra évek óta nem érkezett reklamáció. A szakszervezetek az ille­tékes irányítószerveknél ezt szorgalmazzák, hogy tegyék még érdekeltebbé a vállala­tokat a minőség javításában, a kooperáció fejlesztésében. A jó fi­n­őség legyen érdeke a vállalatnak, a kisebb kol­lektíváknak és az egyének­nek is. Az elnökség felhívta az ágazati-ipari szakszerve­zeteket,­ hogy értékeljék a kooperáció és a minőség te­rületén kialakult helyzetet, s a partner állami szerveze­tekkel közösen szabják meg a konkrét teendőket. Szor­galmazzák, hogy a Vállala­tok munkájának értékelése­kor mint döntő tényezőt ve­gyék figyelembe a minőség alakulását, és a kooperációs kötelezettségek teljesítését. A SZOT elnöksége további napirendi pontként a szak­­szervezeti számvizsgáló bi­zottságok tevékenységének továbbfejlesztéséről, majd a szakszervezetek megyei ta­nácsai, illetve a szakszerve­zetek budapesti tanácsa fel­adata és hatáskörére vonat­kozó korábbi határozat vég­rehajtásáról tárgyalt. Javas­lat hangzott el az SZMT-k szervezetének módosítására és a létszám csökkentésére is. Eszerint a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa, to­vábbá Borsod és Veszprém megyei SZMT létszámát 2— 2-vel, a többi megyében — Békés, Nógrád és Vas megye kivételével — egy személlyel kell csökkenteni. A létszám­­csökkentést az SZMT-k — illetve az SZBT — saját ha­táskörükben oldják meg. (MTI) a SZOT elnökségének üléséről SOROKBAN mondóosztagok Túr és Szi­­don között — 25 kilométerrel északra az izraeli—libanoni határtól — támadtak rá a PFSZ-hez tartozó Arab Fel­szabadítási Front (AFF) tá­borára. A rohamot ágyúna­szádok készítették elő, a tá­madásban részt vett oszta­gok zömét helikopterekről dobták le. Palesztin források szerint az izraeli akciónak tizenegy halálos áldozata volt. Az izraeli parlament hét­főn délután 60 szavazattal 54 ellenében elutasította azt az ellenzéki indítványt, hogy a törvényhozás oszlassa fel ön­magát és írjanak ki új vá­lasztásokat. Nem vett részt a szavazáson a kórházba szál­lított Begin miniszterelnök és a Washingtonban tartóz­kodó Burg belügyminiszter. A kormány ellen szavazott többek között Mose Dajan volt külügy- és hadügymi­niszter. Hétfőn Kabulban, az or­szág történetében először or­szágos konferenciát tartottak az afgán ulemák, a moha­medán törvénylátók. A kon­ferencia elfogadta az afgán forradalmi tanács felhívását, hogy hozzanak létre a mi­nisztertanács mellett az isz­­lám ügyekkel foglalkozó fő­hivatalt. Döntést hoztak ar­ról is, hogy megalakítják az afgán mohamedán papok és ulemák legfelsőbb tanácsát.­­ Iránban a belügyminiszté­rium minden tüntetést és tömeggyűlést megtiltott. Az illetékes tisztviselő közlése szerint a tilalom a parlament munkájának kezdetéig érvé­nyes. • Michel Debré­ de Gaulle elnök egykori miniszterelnö­ke hétfőn bejelentette: je­löltként indulni szándékozik a következő francia elnökvá­lasztáson. Amerikai elnökválasztási kampány Kilátások a kérdőjelekkel Még több, S­iTha­­ra november 4-ig. Ezen a keddi napon választják meg az Egyesült Államok új el­nökét. Pillanatnyilag még csak sejteni sem lehet, ki nyeri el ezt a tisztséget, jól­lehet az elnökségért folyó küzdelem első szakasza, az úgynevezett előválasztások időszaka — amely február végén kezdődött — június első napjaiban már lezárult Az összesen 37 államban sorra került előválasztásokon — amelyeken megválasztot­ták a Demokrata Párt il­letve a Köztársasági Párt konvencióján (kongresszu­sán) részt vevő küldötteket és szavaztak a nekik tetsző, elnökjelöltségért versengő politikusokra — a Demokra­ta Párt részéről Carter el­nök, míg a Köztársasági Párt részéről Ronald Reagan volt. kaliforniai kormányzó szerezte meg a szükségesnél is nagyobb számú támoga­tót. Carter a demokraták augusztus 11-én, New York­ban összeülő elnökjelölt­választó konvencióján részt vevő 3331 küldött közül 1916 támogatóra számít — eny­­nyien ígérkeztek el mellette az előválasztások során —, míg Edward Kennedy mögött csak 1211-en sorakoztak fel. Miután az elnökjelöltség megszerzéséhez a demokraták soraiból 1666 küldött szava­zata is elegendő. Carter jelö­lése — legalábbis papíron — biztosnak látszik. A Köztár­sasági Pártnál lényegesen egyértelműbb a helyzet: itt Ronald Reagan egyedül pá­lyázik pártja elnökjelöltségé­re. A Detroitban július kö­zep­én sorra kerülő konvención megjelenő 1991 küldöttből elegendő, ha 998-an támo­gatják őt. Miután már az előválasztásokon 1448 kül­dött támogatását nyerte el elnökjelöltté választása biz­tosra vehető. Visszaérve elnökjelölő konvenciójának kilátásaira, úgy tűnik, hogy Carter minden bizony­n­nyal elnyeri az elnökje­löltséget. Presztízsét azon­ban az utóbbi hetek né­hány fejleménye alaposan megtépázta. Az egyik: Car­ter szánalmasan alulmaradt az előválasztások befejező napján, június 3-án, ami­­koris a nyolc államban ren­dezett előválasztásokon csak háromban sikerült győznie: öt államban Kennedy szer­zett meglehetősen nagy többséget. A másik tekin­télycsökkentő vereséget jú­nius közepén szenvedte el az elnök, amikoris a szená­tus és a képviselőház két­szer is leszavazta „olajter­vét”, méghozzá mindkét al­kalommal kétharmados többséggel. Carter javasla­ta az volt, hogy az import­olajra (az Egyesült Államok olajszükségletének egyhar­­madát külföldről hozza be) hordónként, azaz minden 159 liter után 4 dollár 62 cent különadót vessenek ki. Ez gallononként — 1 gallon az USA-ban 3,78 liter — centtel drágította volna a benzint. Végül: még válto­zatlanul „felszínen van” az április végén kudarcba ful­ladt, a Teherán közelében meghökkentően primitív módon megkísérelt túszki­szabadító akció miatt érzett döbbenet és felháborodás. Kennedy tehát úgy véleke­dik, hogy az előválasztások befejező fordulójában ara­tott nagyarányú győzelmei és Carter említett balsike­rei révén elérheti: a kon­venció módosítja az eljárá­si szabályokat. Ez azt ered­ményezhetné, hogy a kül­dötteket nem köti az elővá­lasztásokon adott ígéret és a nekik legjobban megfele­lő jelöltre adhatnák szava­zataikat, így Kennedy eset­leg megszerezhetné a je­löltséghez szükséges további szavazatokat, vagy ha az egyik jelöltnek sem sike­rülne, úgy a konvenció köz­felkiáltással választana je­löltet — talán éppen őt. Bár a június megtar­tott két széles körű közvé­leménykutatás is bizonyí­totta, igen mély a bizal­matlanság, a hitetlenség és a fásultság a Carter-i veze­téssel szemben, kevés a valószínűsége annak, hogy Kennedy megszerezze párt­ja elnökjelöltségét. Bonyolítja a helyzetet, hogy az egyébként köztár­sasági párti John Anderson — aki kitűnő szónok és nagy népszerűséget szerzett az új stílusú vezetés szük­ségességének középpontba állításával — független je­löltként indul. Győzelemre ugyan nincs esélye, de el­viheti a szavazatok egyne­gyedét. Ez azt eredményez­né, hogy sem a demokrata párti jelölt, sem Ronald Reagan nem tudja megsze­rezni a szükséges számú, legalább 270 elektort. Az Egyesült Államokban ugyan­is nem elnököt választanak közvetlenül, hanem elekto­rokat, szám szerint 538-at. Ezek az elektorok választ­ják meg azután az elnököt. Azt, hogy melyik jelölt győ­zött, az elektorok pártállá­sából lehet megtudni. Ha azonban egyik jelölt sem szerez legalább 270 elektort, akkor az ugyancsak novem­ber 4-én újjáválasztott kép­viselőház jelöli ki az elnö­köt — a három legjobban szerepelt jelölt közül. Ez esetben a képviselők nem személyesen szavaznak, ha­nem államonként testület­ben. Az a jelölt nyer ekkor, aki az 50 állam közül leg­alább 26-r­ak szavazatával rendelkezik. Hosszú évek óta is ennyire kérdőjeles az ame­rikai elnökválasztás kimene­tele, mint az idén, még ak­kor is, ha pillanatnyilag Ro­nald Reagan győzelmi esé­lyeit tippelik USA-szerte. PERÉNYI ISTVÁN Eszmecsere a párt­­ellenőrzésrőől Csehszlovákia Kommu­­nista Pártja Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságá­nak meghívására június 28— 30. között Pozsonyban tar­tózkodott Brutyó János az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Megbeszéléseket folytatott Miloslav Capkával, a CSKP KERB elnökével és Miloslav Bodával, a Szlovák Kommu­nista Párt KERB-elnökével. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cserél­tek a pártellenőrzés idősze­rű elvi és gyakorlati kérdéseiről, az MSZMP XII. és a CSKP XV. kongresszusi határozatai végrehajtásának tapasztalatairól. Brutyó Jánost szlovákiai tartózkodása során fogadta Miloslav Bruskovic, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a­ Szlovák KP KB titkára. KEDD. 1980. JULIUS L

Next