Csongrád Megyei Hírlap, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-01 / 205. szám

Lengyelország: Megkezdődött a munka VAR­SO Varsóban hétfőn bejelentet­ték, hogy számos társadalmi­­gazdasági kérdésről létrejött megállapodás alapján fel­újították a munkát a gdan­ski tengermellék üzemeiben. Szczecinben, Elblagban,­­va­lamint több más körzetben. Gdanskban vasárnap este óta működik a kikötő. Gdy­­niában az éjszaka folyamán megindult a munka a kikö­tői teherpályaudvaron. Is­mét megindult­ a tömegköz­lekedés Gdanskban, Gdy­­niában, Szczecinben és Elb­lagban, és ilyen hírek ér­keztek Wroclaw­ból, vala­mint Poznanból is. A munkabeszüntetések okozta veszteségekről még nincs pontos adat, annyi azonban már ismeretes, hogy, a károk óriásiak. Pierre Nze, a Kongói Népi Köztársaság külügy- és együttműködési minisztere, a Kongói Munkapárt Politi­kai Bizottságának tagja, aki Pója Frigyes külügyminisz­ter meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózko­­kodik hazánkban, hétfőn megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét . Délelőtt a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar— kongói külügyminiszteri tárgyalások. Pója Frigyes és Pierre Nze kicserélte vé­leményét az időszerű nem­zetközi kérdésekről, majd áttekintette a kétoldalú kap­csolatokat­. * Az MSZMP KB meghívására hétfőn Budapestre érkezett Ha­nni Sorsa, a finn Szociáldemok­rata Párt elnöke. A finn párt­vezetést a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP KB tag­ja, a külügyi osztály vezetője fogadta. * Romes Csandra, a Béke-világ­­tanács Magyarországon tartóz­kodó elnöke hétfőn Budapesten sajtótájékoztatón számolt be a szeptember 23—27. között Szófiá­ba összehívott ,,Népek világ­­parlamentje a békéért” nemzet­közi demonstráció előkészületei­ről. A tanácskozássorozaton, amelyre a világ minden tájáról 2 ezer delegátus érkezik, hazán­kat 20 tagú küldöttség képviseli. Hétfőn délután Hajdúszobosz­lón, a SZOT Béke gyógyüdülő színháztermében nagygyűléssel megkezdődött a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, valamint a népfront, a KISZ és a Szak­­szervezetek Hajdú-Bihar megyei bizottsága által rendezett orszá­gos antiimperialista és szolidari­tási akció. Az eseményen Molnár Béla, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára mon­dot beszédet. Vasárnap 51 ország és Nyugat-Berlin mintegy 6000 kiállítójának részvételével, az NDK számos párt- és állami vezetőjének jelenlé­tében megunlt a Lipcsei Őszi ■Vásár. A mostani nemzet­közi áruparádéra 300 ezren jelentették be részvételi szándékukat, mintegy 100 országból zömükben szak­emberek, köztük nagy szám­ban Magyarországról is. Az Országgyűlés meghívására hétfőn hivatalos látogatásra in­diai parlamenti küldöttség érke­zet hazánkba. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Apró An­tal, az országgyűlés elnöke fo­gadta. AKI HAJNALTÓL esti csillagnyílásig jó 700 kilomé­tert zötykölődik a buszon, még a kellemes nyaralás re­ményében sem látja valami rózsaszínben a világot. Mire letenyei vámosaink furcsa tárgyilagosságát megemészt­ve­­velünk másfél órát sze­reztek, miközben három jár­gány népét átengedték vizs­gálat nélkül) a szomjúságtól elkámpicsorodva, sajgó-ropo­­gó derékkal megérkezik Ra­­bacba (Fiumétól 53 kilomé­terre az Isztriai félszigeten), már csak az ágyika érdekli. Szerencsénkre a jugoszláv ügyintézők negyedórán belül kézbe adták a szobakulcsot. A Hotel Mediteránban min­den klappolt, a soványzse­­bű üdülőknek sem lehet rá panaszuk. Talán csak annyi, hogy nagy a lárma körülötte. Erről azonban nem a ven­déglátók tehetnek, hanem azok, akik még éjfél után is úgy nyerítettek­ a főbejárat előtt, hogy hangjukat csak a nők visítozása, s egy-egy au­tó bőgetése múlta fölül. Alig­hanem nyugatnémetek vol­tak, mert becsületemre, én hat nap alatt egyetlen DDR- jelzésű kocsit sem láttam a környéken, ellenben a D-s Mercédeszek, BMW-k, For­­dok, Opelek és egyéb világ­márkák elleptek minden lé­tező sétányt, útszegélyt, fa­­árnyékot. Szóval elég nyo­morult érzések közt mentett meg hajnal felé az álom. Nem fogadhatjuk el a dol­gokat úgy, ahogy elsődlege­sen megmutatkoznak. A magvasabb igazság mélyeb­ben rejtőzik, s zárkózottsá­gában nehéz hozzá­férni. De vajon lehetséges-e néhány nap alatt belátni a rejtettebb zugokba, s főleg itt, ahol ko­rántsem a valószínű élet zaj­lik, hanem a pénzzel föltan­kolt külföldiek grasszálnak? Az útra készülődés közben olyan könyvet néztem át, amely fél évi nézelődés után íródott Jugoszláviáról, még­is alig mondott többet róla, mint egy átlag bédekkel. Aligha van tehát számomra más lehetőség, mint elmon­dani azt, ami nem hullott ki belőlem, s amit szívesen he­lyezek el emlékeim tárházá­ban. Igazi nagy élményem volt, hogy Rabacban nincsenek szúnyogok. A tudósok bizo­nyára ismerik ennek okát, tény azonban, hogy ezek a ronda férgek elkerülik a Kvarner-öböl tájékát. Annál több a kabóca. Ezek a szár­nyas rovarok esténti éne­ke igen szórakoztató, csilla­pítja a idegeket, s altatónak is kitűnő. Reggeli sugárzásban a ten­gerpart teljes nyugalmat áraszt. Itt szélesebben moso­lyog a nap, derűje elöl szin­te menekülnek a morózus felhők. Száz lépésnyire a szállodától már megmártóz­hat, aki akar. Ebben a kis beszögellésben nem verik fá­radhatatlan hullámok a szik­lás partszegélyt — a víz tisz­ta tükre szelíden gyűrűzik folyton, a szél is alig fodroz­za, s nem tűr meg a hátán semmilyen mocskot. A parti flóra fölül sirály cikázik a valószínűtlenül kék tenger fölé, mozdulatlan szárnnyal köröz, majd fordul és csőrrel belevág prédája után a víz­be. A távolban vitorlák im­­bolyognak, egy-egy széllovas siklik akadálytalanul, s­zin­­tebb, a nyílt víz tarajai közt apró halászbárkák ringatóz­nak. A parton zsúfoltan süt­­kérezők olyan hangulatot keltenek, mint egy impresz­­szionista festmény. Ha a bolyok alatt nem túráztatná­nak az autósok és a vízisízők motorjai sem üvöltöznének, Rabac alighanem a legesz­ményibb üdülőhelyek egyike lehetne. A kis város most alakul nevezetes helységgé. Egy domb tetejére települt, s tet­szelgőn nézegeti magát a szélesedő, kitárulkozó vízben, mint Nárcisz. Házai, mint megannyi fecskefészek ta­padnak a kapaszkodókra, a tetők piros cserepei, a ve­randák félkörívei, a tarka­barka zsalugáterek ékszer­ként tündökölnek a tűző nap alatt. A szállodák elegánsak, az utak simák és tiszták és hajnalonta frissen locsoltak. Este villanyfényes korzó, a nők gyerekkel vagy kutyá­val, a férfiak nőkkel, vagy nyalkán feszítve egyedül. Vendéglő lépten-nyomon, de vendég csak módjával, mert az árak borsósak. A lángos cukrozva tíz dinár, egy limo­nádé ugyanennyi. Egy üveg sörért 20, nagy korsóért 12 és fél dinárt kérnek. A fekete­kávé tíz-tizenötbe kerül, at­­­­tól függően, hogy hol szür­­csölik. Harminc dinárért haj­csatot, négyszáznegyvenért Adidas-inget lehet kapni, s a képes levelezőlap hol kettő, hol három­ dinár, plusz a bé­lyeg. Az újságárus bódéd­ban csak nyugatnémet ma­gazinok kaphatók. Újvidéki Magyar Szót egyetlen helyen egyetlenegyszer láttam ,négy­­dináros áron. Híréhségünket enyhítette, hogy este hétkor már a zsebrádión is tisztán bejött a Kossuth adó. KIRÁNDULÁS Pulába és Rovinjba. Szőlőskertek és csacsifogatok mellett húzunk el, szemet gyönyörködtető a vidék. Kúp alakú hegyecské­ken itt is, ott is várfalakkal övezett házcsoport magaso­dik ki a gyümölcsfás hajla­tokból, középütt román stílu­sú harangtorony nyurgal az égre. Ilyen a Rábáétól öt ki­lométerre ékeskedő Labin is. A 300 méter magas dombról kecses kampanile szemlélő­dik, s a környező hegyek vál­lai közt kilát a kéklő Adriá­ra éppúgy, mint észak felé a ragyogó mezőkre. Labin óvárosából érzékelhetünk va­lamit belső Isztria várroman­­tikus tájaiból, sajátságos han­gulatából. Idegenvezetőnk adatokat sorol Jugoszláviáról, hogy négy és félezer dinár az át­lagkereset, de ez alig mond valamit, mert sokan kényte­lenek beérni kétezerötszáz­zal; hogy a második világhá­ború alatt minden tizedik ember életét áldozta a ha­záért; hogy az idegenforga­lom évi bevétele egymilliárd dollár, ám a szkopjei föld­rengés hetvenmilliárdos kárt okozott; hogy a nyugati tő­kéből épült szállodák bevéte­lének 51 százaléka illeti Ju­goszláviát ... Pula, római kori arénájá­val emlékezetes marad, de Rovinj talán még maradan­dóbbat nyújtott. Egymásra zsúfolt házait hízelegve nyal­dossa a tenger, szűk utcács­káinak varázsánál csak a Szent Eufémia-templom fog­ja meg jobban a turistákat. A bazilikális stílusú istenház masszív pillérei, a három templomhajót félköríves bol­tozattal összekötő oszlop­sorok közt érdemes elidőzni és tűnődni a középkor párat­lan építőművészetén. A vá­ros piacán már lehangolóbb a kép. Ha csupán a zöldség­árakat nézzük, meglepő­dünk: az almának 60, a gö­rögdinnyének 20, a szilvának 40, az uborkának 30, a zöld­paprikának 40, a szőlőnek 70 dinár kilója. Egy üveg kola huszonkét dinár, egy fagylalt tizenöt. Nem mondhatom, hogy nagy lett volna a tüle­kedés. A MI ELLÁTÁSUNKAT Rabacban kifogástalannak könyveltük el, szívesen ma­radtunk volna még. Hazafelé Zágrábig a már ismert úton kanyarogtunk, onnan azon­ban Belgrádnak vágott a so­főr. Mellettünk, ellenkező irányba szakadatlanul özön­löttek, gyakran föltorlódtak a nyugatnémet kocsik, jól esett balra fordulni Eszéken át , Mohács felé. A határ­­m­indkét oldalán tisztelegtek szerény társaságunknak az egyenruhás férfiak. Nem így a honi szúnyogok: amint ki­nyílt a buszajtó, annyian tá­madtak ránk, hogy Szegedig, félretéve a szép élmények rendezgetését, már csak a vé­dekezésre gondolhattunk. F. NAGY ISTVÁN Rabac­ sugárzás 2 - Látogatás az OMEX-en (Folytatás az 1. oldalról.) Ipariak, hanem az állami gazdaságok, a termelőszövet­kezetek is több díjat nyer­tek bemutatott termékeikkel. A megyei párt­ és tanácsi vezetők felkeresték vállala­taink, gazdaságaink bemuta­tó helyeit, s örömmel állapí­tották meg, hogy van mivel büszkélkedni Csongrád me­gyének. Erről tanúskodnak a díjak is. A 69. Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Ki­állítás és Vásárral kapcso­latban már több alkalommal hangsúlyozták: a kiállítás ragyogó tükörképe mezőgaz­daságunk és élelmiszeripa­runk fejlettségének. A Csongrád megyei vállalatok, gazdaságok termékbemutatói is méltó módon szemléltetik szőkébb hazánk mezőgazda­ságának, élelmiszeriparának fejlettségét, bár a teljesség igénye nélkül mutatják be eredményeit, teljesítményeit, újdonságait Az OMÉK egyébként az ötszázezredik látogatót fo­gadta hétfőn. A félmilliomo­dik látogatónak a Kaposvári Hibrid- és Sertéstenyésztő Közös Vállalat kiállító rész­legén ajándékként választási malacot adtak át. * Magyar vezetők távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának; NGUYEN HUU THO elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság ügyvezető elnökének; TRUONG CHÍNH elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének; PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének. Hanoi, Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nem­zeti ünnepe, a független, demokratikus Vietnam létrejöttének, 35. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi­­Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa és országgyűlése, egész népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Vi­etnami Kommunista Párt Központi Bizott­ságának, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság nemzetgyűlésének, kormányának és a vietnami népnek. A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép tisztelettel tekint azok­ra a történelmi jelentőségű vívmányokra, amelyeket a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a vietnami nép a külföldi gyarmatosítók és agresszorok ellen vívott hősies harcával az ország függetlenségé­nek és hazája egységének megteremtésé­ben elért. Napjainkban Vietnam népe eredménye­sen munkálkodik a szocializmus felépíté­sén, a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sán. Széles körű nemzetközi elismerést vált ki a Vietnami Szocialista Köztársaság aktív külpolitikája, a forradalmi és anti­imperialista erőkkel folytatott együttmű­ködése. Szolidárisak vagyunk a vietnami népnek az ország függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége megvédéséért folytatott harcával. Támogatjuk az indo­kínai országok összefogását a társadalmi haladás, a nemzeti felvirágzás, a béke és a biztonság érdekében. Elítéljük az impe­rialista és más reakciós erők aknamunká­ját,­­fenyegetéseit és provokációit a Viet­nami Szocialista Köztársaság és a térség többi államai ellen. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is sikeresen teljesíti a szocialista építés feladatait, megvédi hazáját és szo­cialista vívmányait, örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és országaink sokoldalú kapcsolatai gyü­mölcsözően fejlődnek a marxizmus-leni­­nizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján a két nép és a szocializmus egyetemes ügye javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további si­kereket kívánunk Önöknek, a vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság felvirágoztatása, a társadalmi haladás és a béke érdekében kifejtett tevékenysé­gükhöz. Budapest, 1990. szeptember 2. KADÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke ★ A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szoli­daritási Bizottság, a KISZ KB, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmá­ból táviratban köszöntötte vietnami test­vérszervezetét. Európában már majd­­­nem négy hónapja béke volt, mikor a szövet­ségesek a Távol-Keleten is diadalmaskodtak a fa­sizmus felett. Három és fél évtizede 1945 szep­tember 2-án a Tokiói­öbölben a Missouri cirká­ló fedélzetén Japán képvi­selői aláírták a­­ feltétel nélküli kapituláció okmá­­mányát. A japán milita­­rizmus, amely a „virágzó nagy kelet-ázsiai övezet” megteremtését, valójában egy óriási gyarmatbiroda­lom létrehozását tűzte ki célul, összeomlott. A fasizmus fölött ara­tott győzelem jelentősége az emberiség sorsa szem­pontjából mindenki szá­mára nyilvánvaló, ötven­­millió halott emléke fi­gyelmeztet nap mint nap azokra a veszélyekre, ame­lyekkel az újabb világégés járna. Egyedül Japán há­­rommillió, ...emberéletet vesztett. Mindannyian a tanulságok megőrzésére késztetnek, Európában ,és Ázsiában, s a többi föld­részen is. Mégis, mind gyakrabban kísérlik meg eltorzítani a második vi­lágháború eseményeit, fő­leg a Szovjetunió áldozat­­vállalását. Bizonyos erők elhallgatni vagy éppenség­gel letagadni próbálják a Vörös Hadsereg szerepét a militarista Japán szétzú­zásában. Pedig történelmi tény: a Szovjetunió mérte a legnagyobb, a megsem­misítő csapást a japán hadseregre Mandzsúriá­ban. Nélküle Japán szét­zúzása legalább másfél évet vett volna igénybe. Igaz, az amerikaiak le­dobták atombombájukat Hirosimára és Nagaszaki­­ra, a két városban bekö­vetkezett tragédiának azonban kisebb ,,érdeme” volt a győzelemben Ma már mindenki tudja, hogy ezek az atombombák nem Japánnak szóltak... A kínai vezetők tagadják azt a szerepet is, amelyet a szovjet hadsereg távol-ke­leti győzelme játszott az ázsiai­ antiimperialista nemzeti felszabadító küz­delmek kibontakozásában. A kvantung-hadsereg szét­zúzása teremtette meg a kedvező feltételeket a kí­nai nép, valamint Korea, s a délkelet-ázsiai orszá­gok népei számára a fel-­­ szabaduláshoz, magában Japánban pedig az új, de­mokratikus élet , megte­remtéséhez. Ez is törté­nelmi tény, a kínai vezetők hegemo­­n*­nista törekvéseivel azonban nem férnek ösz­­sze az ilyen történelmi tények. Peking Tokióval és Washingtonnal egyér­telműen olyan szövetség létrehozásán dolgozik, amely a Szovjetunió, va­lamint Ázsia békére és biztonságára vágyó népei ellen irányul. Japán tanulságok A VSZK küldöttsége hazánkban Baráti találkozó A vietnami népi állam megalakulásának, a függet­lenség kikiáltásának 35. év­fordulója alkalmából a ma­gyar testvérszervezetek meg­hívására vasárnap hazánkba érkezett a Vietnami Haza­fias Front,­a világbékéért küzdő Vietnami Bizottság, és a Vietnami Barátsági és Szolidaritási Bizottság közös küldöttsége. A delegációt — amely részt vesz a vietnami népi állam megalakulásának 35. évfordulója alkalmából hazánkban rendezett ünnepi megemlékezéseken — hét­főn szívélyes, baráti lég­körben lefolyt találkozón fogadta Péter János, az Or­szággyűlés alelnöke. A kül­döttség a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházá­ban találkozott a magyar testvérszervezetek képvise­lőivel. Tran Dang Khoa, a viet­nami nemzetgyűlés alelnöke, a vietnami hazafias front elnökségének tagja tájékoz­tatást adott a vietnami nép szocialista építőmunkájáról, harcrakészségéről a kínai agresszorok esetleges táma­dásának visszaverésére. Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béke­tanács elnöke és Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke tájékoztatást adott a Vietnammal vállalt szolida­ritási tevékenységről ha­zánkban. * „Képek a Vietnami Szo­cialista Köztársaság történe­téről és életéből” címmel fo­tódokumentációs kiállítás nyílt hétfőn a Pataky Ist­ván Művelődési Központ­ban, Kőbányán. KEDD, 1980. SZEPTEMBER 2.

Next