Csongrád Megyei Hírlap, 1981. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRAD * MEGYEI QBEEEDEDIBEEBBEDDEDEHEB9EB3EGDD9QHBEIH13 ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT Vásárhelyi kiadás 1981. FEBRUÁR 1, VASÁRNAP Emberi óhajok - közös érdekek S­zokatlan lakása­vatót tartottak a minap az új városi lakónegyed egyik otthonában. Mint ilyenkor szokás, pezsgőt bontott a Szűk körű rokonság, de mégsem ez került a csalá­di ünnepség középpontjá­ba. Hanem egy váratlan kérés a szülők részéről: engedjék már meg a fia­talok, hogy megmártózza­nak az új csempézett für­dőkádban, ha már úgyis ott a vezetékben a forró víz. Nem ütközött meg senki az óhaj hallatán, mert a szülők világéletükben ta­nyán laktak. Ott élnek most is. Villany, artézi víz, hűtőgép, porszívó, mo­sógép nélkül. Ha fürödni akarnak, ha főzéshez ké­szülődnek, az ásott kút­hoz mennek vízért De mégsem panaszkodtak so­hasem. A tsz-ben, a ház­tájiban végzett kemény munkájuk gyümölcsét mindig odatették a társa­dalom asztalára. Először nem is értették, miért köl­tözik be lányuk a városi albérletbe, amikor meg­van mindene. Majd ami­kor férjhez ment invitál­ták a vej­üket, hogy köl­tözzenek vissza a tanyára. A fiatalok nem engedtek elképzelésükből. Még ak­kor sem, amikor megszü­letett a kis emberpalánta. S v­égül révbe jutottak. Kém tudni, hogy a ta­valy felépült 4 ezer 174 megyebeli lakás falain be­lül hol, milyen avatóün­nepség zajlott le, de any­­nyi bizonyos, 4 ezer­­174 család óhaja vált, valósággá. T­alán elhalványult bennük a kulcsátadás boldog pillanata. Lehet, hogy őket már a közszol­gáltatások kisebb-nagyobb zökkenői foglalkoztatják, de a tavalyi beköltözőket a legközvetlenebbül érin­tették a fejlődés számai. Hát még azokat, akik a kulcsátadásra várnak. Iz­galommal számítgatják, hogy vajon az új tervidő­szak melyik esztendejében kerülhetnek ők sorra? Személy szerint. S ezzel együtt tesznek személyes erőfeszítéseket is arra, hogy az a pillanat mi­előbb bekövetkezzék. Társadalmi összefogás­sal, állami támogatással jó néhány helyen került sor tavaly óvodabővítések­re is, összesen 1025 kis­­magyarral indulhatott több reggelente az oviba, mint egy évvel ezelőtt, és tölt­hetne ott gondtalanul a napot. Hogy ez mit jelentett az egyes, az érintett csalá­doknak? Szegeden, az Északi városrészben lakó egyik textilgyári édesanya fogalmazta ezt meg na­gyon érthetően, nagyon emberi módon ...Eddig hol a gyesen levő szomszéd­­asszonyra, hol a nagyma­mára bíztak a kicsit, eset­leg fogadni kellett mellé valakit. Akkor nem volt baj, amikor kü­lön-külön műszakban dolgoztunk a férjemmel. Ám amikor mindketten g­­­őttesek voltunk... , arra gondoltunk, hogy jött-e a nagymami időben, tör­tént-e valami baj a kicsi­vel? Most, hogy felvették egészen más lett­ az éle­tünk. Tudjuk, hogy a gye­rek biztos helyen van.” Az elmúlt év fejlődési statisztikájához tar­tozik, hogy 340-nel több beteget tudnak fogadni a megye kórházaiban, hogy 15 kilométer ivóvízhálózat, 10 kilométer földgázelosz­tó vezeték létesült Az is­kolákban 64 tanteremmel áll több rendelkezésre az oktató-nevelő munkához. Könnyebbség ez a pedagó­gusnak, a diáknak. Amikor a megye fejlő­déséről szóló adatok nyil­vánosságra kerültek a me­gyei pártbizottság gazda­ságpolitikai állásfoglalá­sában — amely összegezte az 1980. évi eredménye­ket, s az 1981. évi felada­tokat —, bizony sokan visszaemlékeztek a nagyon is közeli múltra, az elmúlt év tavaszára, nyarára, őszére. Kinek az jutott eszébe, hogy összefogva ásták az árkot, a víz-, vagy a gázvezetéknek; hogy az előjegyzett időpontnál ko­rábban kerülhetett be ba­jával a kórházba, hogy végre sikerült elhelyezni a kislányt a bölcsődében. Milyen öröm volt a vá­sárhelyi Észak utcabeliek számára is, hogy meg­gyújthatták­ a vezetékes földgáz lángját,­ vagy a mindszentieknek, a csong­rádiaknak, hogy megol­dották a komplex lakossá­gi szolgáltatásokat. Valamilyen módon — a közlekedés, a fogyasztói, a kommunális ellátás, vagy éppen a kulturális, szociá­lis szolgáltatás vonatkozá­sában — minden megye­beli család érintve volt az elmúlt esztendő fejlődésé­ben. Több ezren ültek az új gépkocsi volánja mö­gé, s tették meg az első családi kirándulást a Mát­rába vagy a Dunántúl lan­­kás tájaira. A külföldi turistautak drágulása el­lenére éppen úgy feltűntek az ismerős arcok a dal­­mát-, a fekete-tengeri arany-, s naposparton, mint a leningrádi Ermi­­tázsban. Nagyon természe­tes, hogy az egyéni óhajok beteljesülését, a társadal­mi előrehaladást és boldo­gulást a korábbinál haté­konyabb munka alapozta meg. Nem kétséges — s ezt a megyei vezetés sem rejti véka alá —, hogy akadtak pótlandó rések is a fejlő­dés épületén. Hogy válto­zatlanul sok még a minő­ségi kifogás az új laká­soknál, a tervezettnél las­sabban lépett előre a köz­lekedés, romlott a nagyke­­reskedele­i árukínálat. De ez nem jellemzője, hanem csak kísérő jelensége volt a tavalyi esztendőnek. Ezek a zökkenők helyen­ként az emberi gondatlan­ságból, vagy a kezdemé­nyezés, a cselekvési koc­kázatvállalás hiányából eredtek. M­ert azért vannak kö­zöttünk néhányan, kik a személyes óhaj tel­jesülését mindenekfölötti­­nek tartják, ugyanakkor a társadalom velük szembe­ni óhaját mintha mellé­kesen kezelnék. Pedig az új tervidőszakban is a v­­álik valósággá a sok-sok személyes kívánság, ha ahhoz az egyes ember a saját munkájával teremti meg a kellő fedezetet. TÓTH JÓZSF­F A HÓD-HÓDELL Ruházati Szövetkezetben: ír termékszerkezet korszerűsítése, ésszerűbb pipekaszervezés Jó néhány éve Vásárhe­lyen még csak kék, ritkán piros overallban totyoghat­tak a legapróbbak, és ugyan­csak e két szín közül vá­laszthattak kabátkát, meleg nadrágot a nagyobbak is. Sportos dzsekiket pedig a kamaszoknak többnyire kül­földről hozhattak szüleik. Az utóbbi esztendők azon­­ban változást hoztak a bébi, gyermek-, bakfis- és sport­­ruházati ellátásban, egyenes következményeként annak, hogy a HÓD-MODELL Ru­házati Szövetkezet életében is nagyarányú fordulat kö­vetkezett be. Korszerűsítették termékszerkezetüket, módo­sították munkaszervezésüket, bevezették az ösztönző, dif­ferenciált bérezést. Annak ellenére, hogy az alapanyag-ellátás hiányossá­ga miatt az elmúlt év sem volt zökkenőmentes, most summázáskor mégis­ pozitív irányba billen a mérleg ser­penyője; a­­tervezett 28 mil­lió forintos árbevételüket várhatóan félmillióval telje­sítik túl, s nyereségük is jó­val több a várnál — közölte Kandó Imre, a szövetkezet elnöke. Elmondotta azt is, hogy igyekeztek javítani la­kossági és közületi szolgál­­tatásaikat, tovább csökken­­­tették — mintegy felére, a korábbihoz viszonyítva — a vállalási időket. Ennek elle­nére is megcsappant azon­ban az igény méretes szol­gáltatásaik iránt. Más ol­dalról viszont bővítették bé­bi­ gyermek-, bakfis- és sportruházati cikkeik skálá­ját, tavaly is közel 16—20 új termékkel jelentkeztek a hazai piacon. A választék gazdagságát az idén is leg­alább ilyen mértékben akar­ják biztosítani. Erről az öt­letgazdag tervezőgárdájuk gondoskodik — Vzsipov Ká­­rolyné műszaki vezető irá­nyításával. A vásárhelyi szövetkezet elnökéből azt is megtudtuk: egyedül mezőhegyesi telepü­kön kezdtek és végeznek még most is kisebb rekonst­rukciót, amely hozzásegíti őket ahhoz, hogy jelenlegi létszámuk dupláját foglal­koztathassák ottani üzemük­ben. Ezen a minimális beruhá­záson kívül dolgozóik anyagi ösztönzésével igyekeznek to­vábbi minőségi és mennyisé­gi eredményjavulást elérni. .Differenciált bérezést vezet­tek be már tavaly is, és úgy tapasztalták, ez célravezető módszer. A megkülönböztető bérezés a jó minőséghez és a plusz darabszámhoz kötött. Ennek gyakorlati kivitelezését úgy oldották meg, hogy az iro­dai dolgozókon kívül sehol sem emelték az alapbért, kizárólag mozgóbérrel jutal­mazzák az arra érdemese­ket. S milyen terveik vannak 1981-re? Amellett, hogy igyekeznek maximálisan ki­elégíteni a szolgáltatásaik iránti igényeket, méretes termékeikben, vállalási ára­iknál változtatást nem ter­veznek. Továbbra is hazai és NDK-alapanyagokból dol­goznak, és kizárólag hazai piacra termelnek. Utóbbira azért van szükség, mert a konfekciótermékeikkel szem­beni honi igény is mintegy négy-ötszöröse kapacitásuk­nak. A nagy keresettségre való tekintettel a jövőt illetően, egy kicsit bátrabb „álmo­kat” szőnek: árbevételüket 30 millió forintra tervezték, s bíznak abban, hogy sike­rül ezt teljesíteniük. J. E. Szorgos kezek készítik a szép ruhadarabokat. (Fotó: Pintér József) E­asz­szi közreműködése a lakossági szolgáltatásokban Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés ké­pezi a megye közös gazda­ságainak alapvető feladatát, helyenként — a szükség, az igények­ szerint — számot­tevő szerepet játszanak a lakossági szolgáltatások el­látásában. Főleg azokban a községek­ben, falvakban bővítették a tsz melléküzemágak, a vas-, fém-­, gépipari javító szolgá­latot, ahol kevés a kisipa­ros vagy a távoli városban van csak ipari szövetkezet. Hatással volt a gépjavítás iránti igények fellendülésére a háztáji korszerűsítése, a kerti traktorok állattenyész­tési berendezések számának szaporodása. A legutóbbi ne­gyes statisztika szerint csu­pán egy esztendő alatt meg­háromszorozódott a vas­gép­ipari javító szolgáltatás és értékben megközelítette a másfél millió forintot. Magántulajdonban lévő személygépkocsikat 400 ezer forintért javítottak, s ugyanis­ennyi az értéke a faipari jellegű szolgáltatásoknak is. A termelőszövetkezeti épí­tő brigádok már jóval na­gyobb arányban, mintegy négy és fél millió forint ösz­­szegben vállaltak a lakosság részére munkát. Ebben a vo­natkozásban az elmúlt terv­időszak elején még a két­millió forintot sem érte el az árbevétel. A másodlagos,g a háztáji gazdálkodás egyik alapfelté­telét képezi megyénkben, a­ogy a tsz járműpark bese­gít a lakossági, a kisüzemi szállítások lebonyolításába. Viszik a vontatók, a teher­autók a szemes terményt, a tápokat, az építőanyagokat, a jószágokat és éves vonat­kozásban meghaladja a 30 millió forintot a nagyüzemi bevétel. Érthető, hogy közvetlenül a háztáji ágazatban a legna­gyobb a nagyüzemi közre­működés. Jól jelzi ezt a vá­sárhelyi Rákóczi Tsz példá­ja is, ahol tavaly megköze­lítette a 19 millió forintot a tagi gazdaságok termelésé­hez nyújtott segítség értéke. De még számos szövetkezet­ben, többek között a forrás­kúti Haladásban, a székku­­tasi Új Életben vagy az apát­falvi Aranykalászban tízmil­liókkal mérhető a háztáji szolgáltatásokból eredő ár­bevétel. i Ksn árubemutatója Moszkvában A KSZV termékei szám­á­­ra — immár hosszú eszten­dők óta — a Szovjetunió a legjobb piac. A vállalat ért­hetően törekszik arra, hogy szovjet exportját fenntartsa, sőt, lehetőleg még növelje is. Ezt szolgálják többek kö­zött az időről időre meg­rendezett kiállítások, ame­lyeken szovjet kereskedel­­mi szakembereknek bemu­tatják a KSZV áruválaszté­kát. Az idén január 20. és 23. között került sor az árube­mutatóra Moszkvában, a Magyar Kereskedelmi Kép­viselet székházában. A kiállítás anyaga fel­ölelte a vállalat teljes áru­skáláját. Megtalálhatók voltak a stan­dokon a Szovjetunióban már jól ismert méteráru és korr­­o­fekcionált ponyvák mellett­­ az ipari célokra használ­­­ ható szövetek; a különleges­­ kezelésű, acryláttal kent­­­rusztikus szövetek; posta- és­­érmészsákok; továbbá rész­­i­ben szintetikus alapanyagú­­ termékek, például kötelek, pépétex zsinegek, tömlők, seregélyhálók és makramék is. A kiállítás sikert ara­tott, a szovjet lapok is meg­emlékeztek róla, a Vecser­­naja Moszkva, a szovjet fő­város esti lapja pedig ri­portban számolt be a látni­valókról. A kiállítással párhuza­mosan kereskedelmi tár­gyalásokat is folytattak a KSZV vezetői és az expor­tot, illetve importot lebo­nyolító HUNGAROTEX és MEGÉV képviselői a szovjet külkereskedelmi szervek szakembereivel. A tárgyalá­sok a KSZV számára ered­ményesen zárultak: a Szov­jetunió — akárcsak tavaly — az idén is 3 millió 200 ezer négyzetméter ponyvát vásárol tőlük méteráruként, emellett további 1 millió 21­0 eser négyzetméter ponyvát kon­fekcionált formában szál­lítanak majd a Szovjetunióba. Bár ezt a szerződést évről évre meg kell újítani, a vállalat ve­zetői bíznak abban, hogy — kifogástalan minőségű és pontos szállítás esetén — a hatodik ötéves terv másik négy esztendejében is ha­sonló nagyságú és összetéte­lű szovjet megrendeléssel számolhatnak. Tárgyalásokat folytattak a Zapcsasztyexport külkeres­kedelmi vállalat képviselői­vel is alkatrészszállítás ügyében. A vállalat irányí­tása alatt álló Szegedi Ken­dertermelési Rendszer part-­­nergazdaságaiban ugyanis nagyrészt szovjet berende­zésekkel végzik a kender­­betakarítást. Miután az idei aratásra nem kapnak új gépeket a Szovjetuniótól, fokozott szerep jut a már meglevő berendezések za­vartalan működését bizto­sító alkatrészeknek. A tárgyalások ebben a té­makörben is sikerrel zárul­tak: az ígéretek szerint még az aratás kezdete előtt a korábbi években megszo­kottnál nagyobb mennyisé­gű alkatrész érkezik majd hazánkba a ZSSZK—1, 2 típusú kenderarató gépek számára, így azok remél­hetőleg zavartalanul dolgoz­hatnak a földeken. B. E.

Next