Csongrád Megyei Hírlap, 1981. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Lengyelország: I kormány és a szervezetek tárgyalásainak eredménye VARSÓ Kelemen István,, az MTI tudósítója jelenti: “Hosszas tárgyalások folytak Varsóban a lengyel kormány és a három szakszervezeti tömörülés képviselői között. Ezek az egyik fő, témája a munkaidő csökkentése volt. Szombaton reggel a tárgyalások eredményeként, mínt távlaticélt, ■, elfogadták a heti 40, napi 8 órás munkaidő bevezetését, amelynek részleteiről az idei év folyamán tárgyalásokon döntenek. •1981-ben a munkahét 42 órás ■ .lesz, mégpedig úgy, hogy ...három- egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig 8 órás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jassrzebiai megállapodásinak megfelelően már ez év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a „Szolidaritás” országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombaton nem jelentek meg munkahelyükön, ezeket a napokat februári szabad szombatokon ledolgozhatják. A „Szolidaritás”-sal folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való véleménynyilvánítási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a „Szolidaritás” a jövőben országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Egy harmadik témakörben megállapodtak arról, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszowba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely úgynevezett „Falusi Szolidaritás” bejegyzéséről kíván tárgyalni. 2 * OBT—MSZB-nyilatkozat Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mely felháborodással értesült az afrikai nemzeti kongresszus (ANC) maputói képviselete ellen a dél-afrikai rohamosztag által elkövetett bestiális agresszióról. Az ANC megalakulásától napjainkig rendkívül nehéz körülmények között, súlyos áldozatokat hozott harcosainak ezrei áldozták életüket szabadságukért. A haladó emberiség mindig kegyesét,tel adózott a haladásért elesett hősöknek, köztük a mostani agresszió során legyilkolt 9 AlSIC harcosnak. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a szocializmust építő magyar társadalom együttérzését kifejezve, teljes szolidaritásáról biztosítja a dél afrikai nép igazságos küzdelmét, a nemzetközi imperializmus által támogatott kegyetlen, fehértelepes , uralom ellen. Követeljük a brutális támadások megszüntetését, a bűnösök felelősségre vonását. Román—jugoszláv megbeszélések BPRaWHtsT.• —Dr- -- Nicolae Ceausescunak, az RJszP főtitkárának,államelnöknek meghívására, február 1-én és 2-án, baráti látogatást tesz Romániában Cvijetin Mijatovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államelnökségének elnöke. áld:aile',ibrá’ce,'' á Jugoszláv ,ifanji*turisták ’Szövetsége ,Központi Bizottsága Elnökségének tagja és Joszip Vrhovec külügyminisz- ter —, jelentették beszombaton reggel, a román fővárosban. Czentesen született 1881. január 31-én. * A falusi szegénység mélyéről jött: szülei nincstelen földmunkások voltak. Hat elemit végzett, majd — ahogyan ő maga írta — „napszámosként, pásztorként, majd cselédi sorban” kereste kenyerét. Tizenhárom-tizennégy évesen téglagyári munkás, majd kubikos. Mint ilyen ismerkedett meg az Állaidon ekkortájt terjedő szocialista eszmékkel. Tizenhat éves, korábban már „a világot megváltó szociáldemokráciát” éltetve üdvözli a ceglédi földmunkáskongresszust. A századfordulóra szinte egész Magyarországot bejárta, majd Ausztriában és Németországban is kubikolt. Vándorújáról hazatérve végérvényesen a szociáldemokrata párthoz csatlakozott, mert — mint mondotta — „nincs külön agrárszocializmus, csak szoci- talizmus”. A fiatal Szeder I pályáját Csizmadia Sándor, a költő és szociáldemokrata politikus, aszocialista földmunkásmozgalomegyik első szervezője egyengette. Az ő közreműködésével ő lett, 1910-ben az egyik jelentős vidéki pártszervezetnek, a miskolcinak a, titkárra. Részben az ő tevékenysége eredményeként erős szociáldemokrata központ épült ki a városban és környékén. Szeder Ferenc egyike volt azoknak, akik a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének kifejlesztésén fáradoztak. Az 1918 októberipolgári demokratikus forradalom győzelme lehetőséget adott a ■’ nagyarányú szervező munka kibontakoztatására. Ezt folytatta Szeder a Tanácsköztársaság idején, is. Amikor 1919 május elején az intervenciós cseh-szlovák csapatok elfoglalták Miskolcot, az itt-tartózkodó Szeder Ferencet letartóztatták, majd bebörtönözték. A húszas évekelején a Földmunkásszövetség titkárának választották meg, majd ő lett a szövetség elnöke, és 1922- ben — egy időre — a pártvezetőségbe és a képviselőházba is bekerült. A parlamentben éles hangontámadta az ellenforradalmi' ) korAó Hvkátőtt-’o-ésy-h egy,*ke i VOK azoknak, akik feltár-; ták ' az ' agrárproletáriátus kétségbeejtő helyzetét, 1922 júliusában a --parlamentben .— a nacionalista - demagó-* E cikket a Népszabadság 1981. január 31-i számából vettük át. (A szerk.) giával szembeszállva — a következőket mondotta: „Tessék itt a magyarságot erősíteni, tessék lehetővé tenni ennek a magyarságnak, hogy földhöz jusson, tessék lehetővé tenni az ezer holdak feldarabolását.” Arra törekedett, hogy továbbra is — bár a forradalmi irányzatoktól elhatárolódva — segítse az agrárproletariátus körében végzett szociáldemokrata agitációt. Igyekezett megnyerni a szociáldemokrata párt számára a kisbirtokos pa- rasztságot is, a gazdasági válság idősza,z okában jelentősen meg- nőtt Szeder Ferenc politikai szerepe és befolyása. Az agrárprogram-bizottság elnökeként fontos szerepe volt a korszak egyik legfigyelemremméltóbb demokratikus dokumentumának, az MSZPP 1930-as agrárprogramjának kidolgozásában. A program mindenekelőtt a 200 holdon felüli nagybirtokok felosztását követelte. Szeder az 1930-as kongresszuson ismét tagja lett a pártvezetőségnek, s e funkciójában meg is maradt 1948 tavaszáig. Az iránta megnövekedett bizalmat tükrözte, hogy 1931-ben Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőjének választotta. Szedernek része volt abban, hogy, a válság éveiben — 1931—1932-ben — a falun megnőtt a,. párt befolyása. A kétvilágháború között az MSZDP-nek ez időben volt a legtöbb vidéki szervezete. Szeder, Ferenc jól ismerte a ’ falu gondjait s mivel jó szónok volt, tudott a szegényparasztok nyelvén beszélni. Mindehhez járult, olvasottsága, egyszerűsége, szerénysége, puritánsága. Amikor 1932-ben általános támadás indult a falusi szervezetek ellen, parlamenti interpellációiban, a belügyminiszterhez vezetett küldöttségek* élén, az Országos Mezőgazdasági Kamarában. ’ —amelynek tagja volt gyűléseken, és a sajtóban Skót emelt a Szervezetek és a ’ paraszti ,érdekek védelmében, ’tiltakozott az' ismét erősödő terror és az 'üldözések ellen. A harmincas' évek közepén és végén azok közé a' szociáldemokrata , vezetők közé tartozott, akik látták a nivientasizmus novetvo befolyását, a nyilasmozgalom erősödésének veszélyeit, és igyekeztek erre a szervezett dolgozók figyelmét is felhívni. 1936-tól, mint a párt vidéki titkára, igyekezett a fasiszta csoportok nacionalista-szociális demagógiáját leleplezni, és befolyásukat visszaszorítani. Ugyanakkor — a párt legalitását féltve — elutasította az együttműködést a kommunistákkal, s ezáltal a népfrontpolitikát is. * 1939—1940-ben, több tényező hatására, tovább erősödik antikommunista beállítottsága. A függetlenségi mozgalomtól elhatárolja magát. Ez a magatartása teszi alkalmassá arra, hogy 1942 nyarán, amikor a Kállay-kormány a kommunisták tömeges letartóztatásával szétzúzza a függetlenségi mozgalmat, a párt jobboldali vezetése — a baloldali Szakasits Árpád leváltása után — őt bízza meg a szociáldemokrata párt főtitkári teendőinek ellátásával. F tisztséget 1945 nyaráig töltötte be. Az 1942 decemberében megtartott pártkongresszuson a vezetés legfőbb feladatának a „kivárást”, a párt átmentését tekinti ,,jobb időkre”. Ennek megfelelően 1943-ban a háborúból való kiútkeresést és a demokratikuskibontakozást csak a nyugati pol’ gári demokráciák irányaiba tudja elképzelni. Az ország német megszállása után visszavonul a politikától. Nem hajlandó részt venni a Magyar Front munkájában, a kommunista-szociáldemokrata egységmegállapodást is elutasítja. Tolna megye? részetes»' * Iyéről 1945 január végén jelentkezik a pártjában munkára. Tudomásul veszi a kommunistákkal való együttműködés tényét, a földreform kérdésében pedig fellép pártjában azok ellen, akik ellenzik a végrehajtás radikális megoldását. 1946-ban, mint az agrárpolitikai bizottság vezetőjének ismét jelentős szerepe van a párt távlati agrárprogramjának elkészítésében, amely a kisparaszti magántulajdon védelmét és a szövetkezeti mozgalom kifejlesztését tekinti központi feladatnak. Amíg közvetlen szakterületén ténykedése “hasznos, az országos pártharcokban ismét előtérbe , kerülnek negatív vonásai. Igaz, nem vállalta a kommunistákkal való nyílt öszszeütközést, igyekezett háttérben maradni. Az „önálló szociáldemokrata politika” hívének vallotta magát, amely, szerinte, alkalmat ad arra, hogy a párt maga döntsön arról, kivel akar együttműködni: a kommunistákkal avagy a kisgazdapárttal. 1946 végén nem foglal állást ugyan a Peyermemorandum kérdésében, amely lényegében a polgári demokráciát jelöli meg végcélként, 1947-ben azonban már ő is élesen szembekerül pártja baloldalával, és „új politika” kidolgozásét követeli. Szembefordul a két munkáspárt 1948-as egyesülésével. 1948 márciuában a szociáldemokratái párt kongresszusa Szedett Ferencet kizárja tagjai sorsából. A törvénysértések idején, 1950-ben letartóztatták, a 1952. június 12-én a börtönben halt meg. ERÉNYI TIBOR— PINTÉR ISTVÁN MSZ VIP KB Párttörténeti Intézete Szeder Ferencről — születésének századik évfordulóján* Társadalom, közköeygs, művészet Tájegységünkön a dolgozó tömegeknek, a társadalom legjobb erőinek művelődési, népművelő törekvései szép értéket mutatnak fel. A mutkásmozgalom történelmi dokumentumai között gyakran találkozunk a munkához és a műveltséghez való jog közös követelésével az elnyomó' ,'osztályokkal folytatott harcban. A nehéz körülmények között dolgozó paraszti tömegek soraiban is sokan voltak, akik a fáradságos nap után olvasókörökben, tanyai' iskolákban vagy éppen odahaza petróleumlámba mellett ismegtalálták ’a 'betűkben visszaadott gondolatok értékét és szépségét. Tudják azt is, hogy a Horthy-korszakban a tájegység szellemi munkásainak legjobbjai között sokan voltak, akik nemcsak „szívükre vették a nép elmaradott műveltségének„terhét"és gondját”, de tudásuk továbbadásával azt csökkenteni is igyekeztek. Közülük sokan éppen a néptömegek kulturális elmaradottságát vizsgálva, az felen küzdve jutottak el alapvető társadalmi igazságok felismeréséig, nevezetesen addig, hogy a politikában, a gazdaságban elnyomott tömegeket a kultúra önmagában képtelen felemelni. Népünk felszabadulásakor a műveltség „ezernyi fajta népbetegségével” együtt örököltük tehát azokat a pozitív erőfeszítéseket is, amelyeket a Horthy-rendszer nem értékelt, sőt akadályozott, az új körülmények azonban megnövelték e törekvések társadalmi, erkölcsi értékét. A felszabadulást'követő "évtizedben' 'nagy gazdasági, társadalmi átalakulás indult meg. A műveltség, a népnek a népről 'szóló értékes művészet társadalmi rangja hatalmas mértékben növekedett. Ennek elismerése mellett,, azt sem felejthetjük el, hogy közben a nagy politika torzulásai a kultúrát ,és szűkebbtájegységünket is érintették. Méltatlanul bűnhődtünk a „szegedi , gondolat”, miatt is, halott , ehhez a váróknak a földrajzi kapcsolódáson kívül herd’Volt tartalmi köze. ■•„Ilyenelőzményekután tájegységünkön a szocialista közművelődés- és művészetpolitika immár dinamikusan és kiegyensúlyozottan az ötvenes évek végétől indult fejlődésnek. Ez a fejlődés, amely azóta is jellemző, szerves kapcsolatban és kölcsönhatásban gazdagodott azokkal a nagy társadalmi és gazdasági átalakulásokkal, amelyek itt végbementek. A kultúra együtt fejlődött a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a szövetkezetimozgalom megerősödésével, a vidéki ipartelepítés eredményeként létszámban és szocialista arculatában egyaránt fejlődő munkássággal, „a tudományi, az oktatás, az egészségügy bővülésével, a szocialista demokrácia fejlődésével. ■ A történelmi visszatekintés nagymértékben hozzájárul mind fejlődésünk eredményeinekméltó értékeléséhez, mind problémáink okainak, a megoldási utak keresésének reális feltárásához. Ez mindanynyiunk számára fontos, de különös tekintettel indokolt az ifjúság nevelésében, hiszen egy reális múlttudat nélkül a felnövekvő nemzedék nehezen tud a jelen és a jövő törekvéseihez eredményesen kapcsolódni. A múlt feltérképezése természetesen nem mentesít bennünket, sőt ösztönöz arra, hogy mind sokoldalúbban foglalkozzunkjelenünk eredményeivel, megoldandó gondjainkkal, feladatainkkal. Fejlett szocialista társadalmunk építése során közgondolkodásunk mindinkább elfogadja, hogy növekszik az ember tényező szerepe és jelentősége. A napi élet feladatai bizonyítják a „jót s jól, ebben áll a nagy titok” reformkori gondolatának időtállóságát. A politika,, a társadalom számára azonban az a fontos, hogy közösen kutassuk a „jót, s jót” titkának feltárását, és ismereteinket alkotóan alkalmazzuk. Ennek során megkülönböztetett szerepet kap a munka, a közélet, a magánélet, és a kultúra kapcsolata. Ez megköveteli, hogy a munka vagy kultúra, a közélet vagy kultúra, a magánélet vagy kultúra helyett: a munka és kultúra, a közélet és kultúra, a magánélet és kultúraegységét és kölcsönhatását képviseljük. Gazdasági előrehaladásunkban gyors ütemben növekszik a szellemi tőkeberuházások hasznosításának aránya. A századfordulón a gazdasági fejlődés néhány százaléka teremtődött szellemi beruházásból, döntő többsége az anyagi beruházás eredménye volt. Mostanára nemzeti vagyonunk harmadát, felét a szellemi értékek és fejlődésünk ilyen arányát a szellemi értékekkel való gazdálkodás hatékonysága adják. A munkaerő-gazdálkodás mennyiségi tényezői mellett megnövekszik a minőségi oldal szerepe. Százezer és millió forintokat jelenthet pozitív vagy negatív értelemben az a tény, hogy a munkaerő menynyire felkészült az új technika és technológia követelményeinek alkalmazására. Ma már a műveltség nemcsak következménye a termelés elvárásainak, hanem előfeltétele is e fejlődésnek. Mindez parancsolóan írja elő a szocialista munkakultúra sokoldalú feltárását, közgondolkodássá formálását. De sokoldalú az összefüggés a szocialista demokrácia gyakorlata és az állampolgári műveltség között is. A mit, miért, hogyan? kérdésére csak a műveltség és a társadalmi tapasztalat egysége alapján tudunk reálisan válaszolni. De az emberi magánéletnek is sok kulturális tényezője van. Sok múlik rajtunk, műveltségünkön, hogy az egészséges életmód mennyire, válik általánossá, • mennyire tudjuk elhárítani azt a veszélyt, hogy leküzdve a nyomor betegségét, ránk törhetnek a jólét nyomorúságai. Közművelődési munkánkban: évtizedek óta növekszik a szabadidő-problematika jelenléte. A szabadidő növekedése szerves eleme társadalmi előrehaladásunknak. Mégis, figyelnünk kell arra, nehogy :közgondolkodásunkban, életmód-szemléletünkben a szabad idő ..önálló’’ életet éljen. A polgári szabadidő-szemléletnek, e törekvés fontos sajátja. Bizonyos problémákra nálunk is fel kell figyelni. Fia megnéznénk, hogy az elmúlt két évtizedben hány könyv, tanulmány, cikk foglalkozott a szabad idővel és mennyi a munkaidővel, akkor valószínű, az arány erősen eltolódna az előző javára. A jelenben pedig úgy tapasztaljuk, hogy a munkaidő kulturált hasznosítása sem kisebb gond, mint a szabad idő kulturált eltöltése. Vagyis: a jövőben sokoldalúbban kell foglalkoznunk a munkaidő és a szabad idő kulturált hasznosításának összefüggéseivel, természetesen a sajátosságokat is figyelembe véve. A máig érvényes marxi megfogalmazás szerint a szabad idő pihenőidő és a magasabb tevékenységre való idő. Ennek szellemében kell megtalálnunk a szabad időben a művelődésre, a testedzésre, a szórakozásra, a pihenésre fordított idő helyes arányát, az emberi erőmegvalósulást szolgáló tartalmát. Mindez társadalmi törekvés, de megkülönböztetetten fontos ifjúságunk nevelésében. Az oktatás és a közművelődés mainál szervesebb tartalmi egymásra épülésében arra kell törekedni, hogy a műveltség ne a jóllakottság, hanem az éhség érzetét teremtse. Ezzel szolgálhatjuk a permanens művelődést, az önművelést társadalmi méretekben. • A cikk a szerzőnek a megyei pártbizottság 1980. október 14-i ülésén elhangzó" referátuma alapján "készült! Megkoszorúzták Szántó Béla sírját Szombaton, Baját, születésének . Sándor, a MKB Idapesten a Mező 100. évfordulója tagjai koszorúztak; Imre úti temető alkalmából, a tiszteletadáson a munkásmozgalmi A magyar és a sírt megkoszorúzpanteonjában nemzetközi kométák a családtagmegkoszorúzták munista mozgalom fái, harcostársak, Szántó Bélának, 1951-ben elhunyt tisztelők is. a Kommunisták kimagasló alakja- ‘Ugyancsak szám. Magyarországinak életútja előtt Katon idegemléke- Pártja alapító tag, tisztelegve a Mózest tartottak Zugjának, egyik első gyár Szocialista lábán, ahol megtitkárának, a Ma- Munkáspárt Köz reszorúzták Szongvai Tanácsközponti Bizottsága a letritkább társaság hadügyi hevében Nemes- elhelyezett emlék- s népbiztosának sír- Dezső és Lakos tábláját. VASÁRNAP, 1981. FEBRUÁR 1.