Csongrád Megyei Hírlap, 1983. március (40. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

Várkonyi Péter Szófiában A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szó­fiába utazott Várkonyi Pé­ter, az MSZMP­­Központi Bi­zottságának titkára. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Boncso Mitev, a Bolgár Népköztár­saság magyarországi nagy­követe. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülőtéren Dimitr Sztanisev, a BKP KB titká­ra fogadta. Jelen volt Se­bestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe. Várkonyi Péter megérkezé­se után virágot helyezett el Georg­i Dimitrov szófiai mauzóleumánál, és lerótta ke­gyeletét a bolgár és a nem­zetközi kommunista és­ mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál. Felbomlott koalíció MADRID, LISSZABON Kilépett a Demokratikus Szö­vetség (AD) nevű, eddig kor­mányzó jobboldali koalícióból a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), és egyedül indul az áp­rilis­i SHL parl­amenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszu­sa. A kongresszus ugyanakkor leváltotta Francisco Pimto Da­­­­semao eddigi pártelnököt, ügy­vezető miniszterelnököt, s a párt vezetését­­ a négytagú kollektív testületre bízta. A győzelemre esélyes Portu­gál Szocialista Párt elutasít bár­milyen együttműködést a kom­munista párttal — mondotta Mario Soanes, a szocialisták fő­titkára egy madridi lapnak adott nyilatkozatában. Alvaro Cumbal, a koroszmíniteta párt fő­titkára vasárnap este egy rádió­­nyilatkozatban kijelentette, hogy semmi remény sincs egy tom­­munieta-szocialista választási szövetség létrejöttére. Hazánk vendége: Stefan Andrei A román külügyminiszter hazánkban tartózkodik. Stefan Andrei 1931. már­cius 29-én született a Délj megyei Podari-Liveziben. Egyetemi tanulmányait a Bukaresti Építészeti Inté­zetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói ka­rának, egyidejűleg a Kom­munista Ifjúsági Szövetség­ben is tevékenykedett. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. 1958-ban a Román Kommunista Egyetemisták Uniója végrehajtó bizottsá­gának tagjává váasztották, s a nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozott Négy esztendővel később a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága irodá­jának tagja, a külügyi osz­tály vezetője lett. 1965-től a Román KP Központi Bizott­sága külügyi osztályán töl­tött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP KB póttagjának. 1972 áprilisában, mint a Központi Bizottság­ tagját és a KB titkárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. Az RKP XI. kongresszu­sán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kongresszuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai végre­hajtó bizottságának póttag­jává választották, Stefan Andrei 1975 óta képviselő a nagy nemzet­­gyűlésben. 1978-ban nevez­ték ki a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszte­révé; ebben a funkciójában 1980 márciusában megerősí­tették. A külügyminiszter számos magas rangú román érdem­rendnek és kitüntetésnek a birtokosa. (MTI) El nem kötelezett mozgalom Színek és árnyalatok Hetek óta nagy a diplo­máciai sürgés-forgás Új-Del­hiben. És ez nem csoda: március 7—11. között az in­diai főváros ad otthont az el nem kötelezett országok csúcskonferenciájának. Majd­nem száz ország állam- és kormányfője, valamint két felszabadítási mozgalom, a PFSZ és a SWAPO magas rangú képviselői foglalnak majd helyet az impozáns ta­nácskozási teremben. Hosszas vita előzte meg a csúcsértekezlet helyének és idejének megválasztását. 1979-ben Kuba adott otthont a rangos tanácskozásnak, a­­ szigetország látta el három éven keresztül a mozgalom elnöki tisztét is. Az eredeti tervek szerint a soron kö­vetkező találkozót az iraki fővárosban, Bagdadban kel­lett volna megrendezni ta­valy ősszel, az iraki-iráni háború miatt azonban nem került sor arra. A helyszín­változtatás egyben némikép­pen jelzi azokat, az ellenté­teket is, amelyek keresztül­­kasul szelik az el nem kö­telezett országok egymáshoz fűződő, viszonyát. A dekolonizáció gyermeke Az el nem kötelezettek mozgalma több mint hu­szonegy évvel ezelőtt Belg­­rádban bontott zászlót. Lé­nyegét tekintve a dekoloni­záció gyermeke volt, hiszen akkor­­ gyorsult fel az a fo­lyamat, amelynek során tör­ténelmileg rövid idő alatt felbomlott a klasszikus gyar­mati rendszer. Belgrádban még csak huszonöt ország államférfiai gyűltek össze. A kezdeményezők Nasszer, Nehru, Tito, Szukamo, a második világháború utáni korszak jelentős egyéniségei ma már nem élnek. A moz­galom tovább fejlődött, még­ha a megváltozott világpoli­tikai körülmények közepette az egykor szorosabbnak lát­szó szálak ma lazulni lát­szanak. A volt gyarmatok hamar fölismerték, hogy az alkot­mányjogi függetlenség nem sokat ér, ha gazdaságilag nem tudnak megállni saját lábukon. Ezért a mozgalom, akárcsak a múltban, a je­lenben is az igazságosabb gazdasági világrendért száll síkra. Az elmúlt időszakban egyre több ország kérte föl­vételét az el nem kötelezett országok közé. Ezzel kétség­telenül sokszínűbb lett a mozgalom, de egyúttal gaz­daságilag és politikailag el­mélyültek a törésvonalak. A gazdasági fellendüléshez fűzött remények nem váltak valóra­ Az olajárrobbanás nagymértékben sújtotta azo­kat az országokat, amelyek nem rendelkeztek „fekete arannyal”, ugyanakkor mér­hetetlenül gazdaggá tette a szerencséseket, az értékes nyersanyaglelőhelyek birto­kosait. Az éles gazdasági különbségek politikai ellen­tétekkel párosultak. Nem csodálkozhatunk ezen, hi­­sz­en a mozgalom egyik lé­nyeges alapszabálya csak azt mondja ki, hogy a tagálla­mok nem vehetnek részt semmilyen katonai tömb te­vékenységében. A társadal­mi berendezkedésre vonat­kozóan azonban nincsenek megkötések és így az el nem kötelezettek soraiban épp úgy megtalálhatjuk a szocia­lista Kubát, mint a tőkés berendezkedésű Thaiföldet, amelynek szoros kapcsolatai vannak az Egyesült Álla­mokkal. Ez a sokféleség szükségszerűen magával hoz­za az érdekek ütközését és ezzel együtt az eltérő véle­ményeket is. Ennek következtében az el nem­ kötelezett országok kü­lönböző szintű összejövete­lei nem mentesek a vitáktól. Az ASEAN-országok — a F­ülöp-szigetek, Indonézia, Thaiföld, Malaysia és Szin­gapúr — élesen támadják Vietnamot azért a katonai segítségért, amit a kambod­zsai hazafias erőknek nyúj­tott. Kambodzsa képviselete még ma sem tisztázott Úgy tűnik, hogy a délkelet-ázsi­­ai ország helye üresen fog maradni Új-Delhiben. Ez kétségtelenül a haladó or­szágok sikerének számít, hi­szen sok Amerika-barát or­szág azt javasolta, hogy Kam­bodzsa képviseletében a Szi­­hanuk herceg vezette emig­ráns ellenforradalmi kor­mányt hívják meg. Hasonlóan komoly nézet­­eltérések mutatkoznak az Afganisztán körüli helyzet megítélésében is. A Nyugat­­barát kormányok szeretnék az el nem kötelezettek fó­rumát arra felhasználni, hogy valamilyen formában beavatkozzanak Afganisztán belügyeibe. Ez történt egy évvel ezelőtt is, amikor a külügyminiszteri értekezle­ten a hangadóknak — így például Pakisztánnak — si­került elérniük, hogy a ki­adott dokumentum­ nemtet­szését fejezze ki az afga­nisztáni állapotok miatt. Va­lószínűnek látszik azonban, hogy a csúcstalálkozón ilyen megfogalmazás már aligha kerülhet be a megszerkesz­tendő záróközleménybe. A jelentősebb problémák között említhetjük még a la­tin-amerikai kérdést." A csúcstalálkozót megelőzően a térség problémáját az el nem kötelezettek koordiná­ciós irodája 1983 januári ma­­naguai értekezletén tekintet­te át, »mehren a résztvevők A csúcskonferencia problé­­mája. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) elítélték az Egyesült Álla­mok politikáját, rámutatva arra a felelősségre, amely Washingtont terheli a Latin- Amerikában kialakult fe­szültséggócért És még nem is beszéltünk az Afrika déli részének helyzetéről és a kö­rülötte dúló vitákról, vagy akár Egyiptom szerepéről, a Közel-Keletről, az Indiai­óceán kérdéséről stb. 2 - B5H33HE1 Budapest: Németi Irén, a Nők Kapja főszerkesztője, a Magyar Nők Országos Taná­csa képviseletében hétfőn az Angolai Népi Köztársa­ságba utazott. A MNOT el­nökségének tagja részt vesz az angolai nőszervezet első kongresszusán, amelyet már­cius 2—8. között tartanak Luandában. Budapest: A tudománypo­litikai bizottság meghívásá­ra hétfőn — delegáció élén — Budapestre érkezett Geor­­giosz Liánisz görög kutatá­si és technológiai minisz­ter. Washington: Reagan el­ nök hétfőn újabb hatvan­millió dollárt kért az ame­rikai kongresszustól a Sal­vador- hadsereg számára, fegyver, lőszer és helikopter­pótalkatrészek beszerzésére. Washington: Angela Davis amerikai polgárjogi harcos, az Egyesült Államok Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának tagja egy bos­toni rendezvényen a milita­rizmus, a faj­üldözés és a reakció elleni harcra szólí­totta föl honfitársait. Párizs: Szombaton, Párizs­ban felhívás elfogadásával befejeződött a Korea békés egyesítésének előmozdításán munkálkodó nemzetközi ösz­­szekötő bizottság által szer­vezett konferencia. A két­napos találkozón 30 ország, és sok nemzetközi szervezet képviselői voltak jelen. A résztvevők felhívást intéz­­tek a világ kormányaihoz, a nemzeti és nemzetközi szer­vezetekhez, a békeszerető emberekhez. Ebben a többi között sürgetik az amerikai —japán—dél-ko­reai agres­szív katonai csoportosulás ki­alakítására irányuló kísér­letek meghiúsítását, a Dél- Koreában állomásozó ame­rikai csapatok teljes kivo­nását. Levelet intéztek az el nem kötelezett országok március 7-én megnyíló ér­tekezletének részvevőihez. Sok még a tennivaló Wo/ciech Jaruzelski beszéde VARSÓ A párt ereje mindenek­előtt a munkásosztállyal, a dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik, ezen a téren azonban sok még a tennivaló — ezt hangsúlyoz­ta Wojciech Jaruzelski had­seregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának el­ső titkára a LEMP varsói vajdasági szervezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tartó beszá­molási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt Mint mondotta, a vajdasá­gi pártkonferenciák a párt­tagság tevékenységének élén­küléséről tettek tanúságot, felszínre hozva egyben a még meglevő gyenge ponto­kat. Ez utóbbiak között em­lítette, hogy jó néhány párt­­szervezet még mindig nem kellően aktív. Az első titkár egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a pártnak politi­kai offenzívába kell átmen­nie, még akkor is, ha sorai a válságos időszakban lét­számban megfogyatkoztak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfe­lének azokat, akik eszmei­leg, vagy lélektanilag­ össze­roppanva elhagyták a párt sorait. Ugyanakkor a­ pártba visszatérni kívánóknak tet­tekkel kell bizonyítaniuk, hogy méltóak a tagságra. Örvendetes fejleménynek nevezte, hogy az utóbbi hó­napokban sokan jelezték a pártba való belépési szán­dékukat, s közülük csaknem 60 százalék 30 évnél fiata­labb. Felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmiségiek egy része az elmúlt időszakban államellenes, a szocializmus­tól idegen tevékenységet folytatott. Mint mondotta, a párt, az állam messzemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad visz­­sza attól, hogy adminisztra­tív eszközöket is igénybe ve­gyen olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan ellensé­ges magatartást tanúsítanak, szabotálják a szocializmust. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva ismételten em­lékeztetett arra, hogy a kor­mány átfogó inflációellenes programot dolgozott ki. Fel­hívta a figyelmet a takaré­kosság, a termelékenység, a munkafegyelem fontosságá­ra. A továbbiakban kijelen­tette: nem lesznek elsietett és nagy mértékű ármozgá­sok. Közölte, hogy a veze­tésnek nincs szándékában lényeges mértékben emelni az alapvető fogyasztási cik­kek, köztük az él­el­miszerek árát még akkor sem, ha ezek szinten tartásához je­lentős állami dotácóra van szükség. Ugyanakkor csak a végzett munka arányában lehet — még a reform vi­szonyai között is — bért emelni, jutalmat fizetni. A társadalmi igazságosság je­gyében határozottan fellép­nek a válságot kihasználó egyes csoportok mértéktelen gazdagodásával szemben. A notórius munkakerülőket, ha belátható időn belül nem helyezkednek el, közmunká­ra, például árvízvédelmi munkára kötelezik. Beszédének befejező, kül­politikai részében Jaruzels­ki arra emlékeztetett, hogy Lengyelország továbbra is a szélsőséges imperialista erők támadásának első vonalá­ban van. Tevékenységük napjainkban a gazdasági te­rületre összpontosul: mivel nem sikerült polgárháborút kirobbantaniuk Lengyelor­szágban, most a gazdaságon keresztül akarnak minél több, s minél érzékenyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP vala­mennyi tagja a gazdaság helyreállításáért, óvott küz­delem aktív résztvevője le­­gyen — hangsúlyozta Jaru­zelski. Eszmei-politikai kérdések a JKSZ KB előtt Hétfőn délelőtt Belgrád­ban megkezdődött a JKSZ Központi Bizott­ságának ülése, amelynek napirendjén időszerű esz­mei-politikai kérdések meg­vitatása szerepelt A vitain­dító beszámolót Kira Hadzsivaszilov, a JKSZ KB elnökségének tagja terjesz­tette elő. — Jelenlegi nehézségeink­ből arra következtethetünk, hogy társadalmunk és szo­cialista önigazgatási rendsze­rünk válságos fejlődési sza­kaszba jutott. A puszta megállapítások azonban semmit sem érnek, meg kell találnunk a problémák lé­nyegét és okait — hangoz­tatta. Az anyagi gondokról, a dolgozók életszínvonalának csökkenéséről, a hiánycik­kekről szólva a beszámoló kifejtette: az új megoldások keresése közben sokszor a legjobb akarat ellenére is előfordulnak tévedések és hibák, s ezek zavart kelte-­­ nek a kommunisták, a dol­gozók soraiban. A továbbiakban az ellen­ség fokozódó tevékenységére tért át, hangoztatva, hogy a forradalom és a szocialista önigazgatás ellenségei a mostani helyzetben alkalmat látnak aknamunkájuk növe­lésére. — Ha ezekkel az erőkkel nem számolunk le — han­goztatja a beszámoló —, azok hatással lehetnek a közvéleményre, különösen a tudományos és a művelő­­dési életben dolgozókra, meg a tanuló ifjúságra. A belső ellenség tevékenysége komoly veszélyt jelent. Nem szabad megengedni, hogy a tájékoztatási eszközökben, a kulturális intézményekben, vagy a szépirodalomban te­ret kapjon az ellenzék. A beszámolót követő útjár­­ban húszan kértek szót. A plénum előkészítéseként egyébként az egyes köztár­saságokban és tartományok­ban megtartott párttanács­­kozásokon rendkívül idősze­rűnek minősítették a téma napirendre tűzését Az álta­lános értékelés szerint­ a gazdasági gondok túlságo­san lekötötték a párt figyel­mét, háttérbe szorult az eszmei-politikai helyzet rendszer­es, bíráló elemzése, holott az utóbbi időben a súlyos gazdasági helyzettel összefüggésben éppen ezen a területen jelentkezett a szo­cialista- és öni­ga­zgatáselle­­nes erők támadása. A központi bizottsági ülésnek ezekben a kérdések­ben kellett állást foglalnia.” Hozzájárulás a béke megőrzéséhez A viták, ellentétek dacára az a­ tény, hogy sor kerül a mozgalom legmagasabb szin­tű tanácskozására, feltétlenül eredménynek számít. A meg­levő nehézségek, a mozga­lom megosztására irányuló imperialista erőfeszítések a politikai repedéseket nem tudták szakadékká szélesíte­ni, és így remény van ar­ra, hogy a csúcstalálkozó újabb lendületet ad majd a mozgalomnak, amely eddigi pozitív állásfoglalásaival már jelentős tekintényt vívott ki a nemzetközi politikában, a béke megőrzéséért, a lesze­relésért, az emberiség jobb jövője biztosításáért vívott harcban. g. fehér péter Moszkvai forduló A szovjet fővárosban ma,­­ kedden kezdődik a szovjet-kínai külügymi­niszter-helyettesi , konzultá­ció második fordulója. Az elmúlt év ősze óta tartó megbeszélésektől aligha vár­ható látványos és még ke­vésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény mégis nagy figyelemmel kí­séri ezeket a tárgyalásokat. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az ismert, és nemegyszer vi­haros történelmi előzmények után hogyan alakul a Szov­jetunió és Kína viszonya, amely befolyásolhatja a vi­lágpolitika egészének ala­kulását is. Ez a megállapí­tás akkor is igaz, ha a je­lenlegi tárgyalások megle­hetősen korlátozott célokat tűztek maguk elé: a Szov­jetunió és a Kínai Népköz­­társaság államközi kapcso­latainak normalizálását Tudjuk, ez sem lenne kis feladat. Hiszen, a gyakorla­tilag 1969 óta folyó, s a kí­nai fél hibájából mindmá­ig eredménytelen tárgyaláso­kat Peking 1980 elején egy­oldalúan megszakította „az afganisztáni fejleményekre” hivatkozva. Azóta azonban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (taj­vani fegyverszállítások,) és Tokió (tankönyvvita, újra­fegyverkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, rész­ben — egyéb körülmények mellett — a belpolitikai és személyi változások nyomán a kínai alapállás némi vál­tozáson ment át. Ezt mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a KKP legutóbbi kong­resszusának anyagaiból már kimaradtak a szokásos éles szovjetellenes vádaskodások, és helyébe bizonyos tárgya­lási készség lépett. A Szovjetunió mindvégig­­ türelmes, elvileg szi­lárd, maradéktalanul konst­ruktív álláspontja — gon­doljunk csak Brezsnyev tas­­kenti és bakui, valamint Ju­­rij Andropov november 22-i beszédére — elvezetett odá­ig, hogy a két ország kö­zött legalábbis elkezdődhe­tett a közeledést, az állam­közi kapcsolatok normalizá­lását szolgáló párbeszéd. A jövőben sem Moszkván mú­lik majd, hogy ez a párbe­széd sikeres legyen. HARMAT ENDRE KEDD,­­ MÁRCIUS 1.

Next