Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD­­­ MEGYEI MAG Y A R S Z O Cl ALIST. ÁRA: 1.80 FORINT . . mw Ünnepi köszöntő Virizlay Gyula beszéde a rádióban és a televízióban Május elseje előestéjén, tegnap Virizlay Gyula, a SZOT titkára a rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetkö­zi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntöm Önöket pártunk, az Elnöki Ta­nács, a kormány és a szakszervezetek ne­vében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esz­tendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tar­talma változatlan : ma is a békéért, a tisz­tességes emberi életért, és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ün­nepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején bo­­rultabb a világ égboltja, a dolgozó töme­gek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági vál­ság fenyegetettségében ünnepelnek. Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és neme­síti az emberiséget. E meggyőződéssel kö­szöntjük mindazokat, akik töretlenül küz­denek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nem­zedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alko­tásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a teg­napokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgo­zói és a magyar dolgozók nem először ün­nepüik nehéz körülmények között a mun­ka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyezben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban min­dig, és most is, a dolgozó emberek cselek­vő magatartása volt. Semmivel sem he­lyettesíthető az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedhetünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetés­sel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntu­datos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mind­azokat az eredményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni ne­künk, magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vál­lalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a ne­hézségek, az eredmények összefonódásá­ban haladt előre, most minden vonatko­zásban újítanunk kell! S mi képesek va­gyunk a megújulásra. Éppen, mert fölis­mertük, hogy csak az eddiginél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozot­tabb erőfeszítésekkel­­ juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gya­korlatban érezzék azt, hogy ami orszá­gunkban történik, az ő értük, az érdekük­ben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lel­kiismeretes dolozó em­ber sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén mindenki maradékta­lanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenysé­gük, odaadásuk legyen a példaadó. A fe­gyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a minden­napos összhangja biztosítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érez­ze politikánkat. Az­ ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválasztha­tatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor ar­ról szólunk, hogy a cél: a már megszer­zett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként­ dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk­­bízott feladatok mit jelentenek a gazda­ságnak, tudjuk-e valamennyien tenniva­lóinkat? A cél nem változott. Van mit megvé­denünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Ered­ményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzer­válni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a tár­sadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, s nekünk kell lépést tartani gyorsuló hala-­­­dásával. A felmért erők azt mutatják:­­ erre is vannak még tartalékaink! Mind­ezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbb­séget kell biztosítani az újat hozó törek­véseknek. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka ered­ménye és az életszínvonal, úgy az alkotó­munka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak bé­kében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legne­mesebb célok, ha nincs béke. Az embe­riségnek sok közös ügye van, de a leg­lényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavu­kat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenye­gette meg az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris há­ború! Minden értelmes, az értelmet és az ed­dig létrehozott közös értékeket féltő em­ber döbbenten hallgatja a „korlátozott” és az „elhúzódó”, valamint a más hábo­rús „elméletekről” érkező híreket. Mind­ezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hó­dító törekvések megfékezésére. Nagyvo­nalú és felelősségteljes készség formájá­ban is. A Szovjetunió egyoldalúan köte­lezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa,­­céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pilla­natai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. Vásárhelyi kiadás 1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP A jó munka elismerése Megemlékezések, kitüntetések, jutalmak átadása megyénkben Folytatódtak megyénkben a május elseje ünnepéhez kapcsolódó megemlékezések, rendezvények. Az esemé­nyeken megvonták a vég­zett munka mérlegét, a munkaverseny eredményeit értékelték, és megjutalmaz­ták a legjobbakat. Alábbi­akban a Gorzsai Állami­­Gazdaságban, a Szegedi Cyufo­gyárban és a Szegedi Fontász Vállalatnál tartott ünnepségekről számolunk be tudósítóink jelentései alapján. KIVÁLÓ VÁLLALAT A GORZSAI Állami gazdaság A szorgos, olykor küzdel­mes munkával elért szép eredményekhez és a Kiváló Vállalat megtisztelő cím elnyeréséhez méltó ünnep­séget tartott tegnap szom­baton Vásárhelyen a Gor­­zsai Állami Gazdaság kol­lektívája. A Tisza étteremben meg­rendezett eseményen Szél Elemér, a gazdaság szak­szervezeti bizottságának tit­kára köszöntötte a megje­lenteket, köztük dr. Dobi Ferencet, a MEDOSZ főtit­kárát, országgyűlési képvi­selőt, Szögi Bélát, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, Vajnai Ernőt, a vásár­helyi városi párt-végrehajtó­bizottság tagját, Borbély Sándornét, a makói pártbi­zottság osztályvezetőjét, dr. Dittrich Gábort, a Csongrád megyei Tanács csoportveze­tőjét, Holler Lászlóné­t, a városi tanács elnökhelyette­sét, Forontai Istvánt, az Ál­lami Gazdaságok Országos Központjának osztályvezető­jét és Kovács Sándort, az SZMT titkárát. Megnyitója után dr. Horváth Sándor, a gorzsa­ gazdaság igazgatója tartott rövid értékelést az elmúlt évek munkájáról, majd átadta a 29 legered­­ményesebben tevékenykedő szocialista brigádnak a ki­tüntetést, hat dolgozónak a 30 éves törzsgardatagságért járó jutalmat. A gazdaság­ban 15-en részesültek Vál­lalat Kiváló Dolgozója elis­merésben, és hárman mi­niszteri kitüntetésben. A magas fokú elismerést do­kumentáló oklevelet és ér­met dr. Dobi Ferenc nyúj­­tota át Berta Gyula nö­vénytermesztési főágazat­­vezetőnek, Gárdián István gépkocsivezetőnek és Dolga Flórián tejházvezetőnek. A Kiváló Vállalat elisme­résért következetes, szívós munkával dolgozott a Gor­zsai Állami Gazdaság kol­lektívája. A lendületes fej­lődés 1972-ben kezdődött el, amikor a gazdaság a CPS- rendszeren belül megfelelő gépállományhoz, termelési es­kö­yökhöz jutott. Gazdál­kodása zártabb, koordinál­­tabb lett, javult, majd meg­valósult a technológiai fe­gyelem 1979-ben az előál­lított termetési érték meg­(Folytatás a 3. oldalon.) Élj­en május elseje! (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL)

Next