Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD * HEGYES Vásárhelyi kiadás MA­G­Y­A­R S­Z­O­C­I­A­L­I­S­T­A M­U­N­K­Á­S­PÁR­T LAP­JA 1983. JÚNIUS 1., SZERDA ÁRA: 1,40 FORINT UO. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM Lázár György látogatása a főváros VII. kerületében A főváros egyik legki­sebb, de legsűrűbben lakott városrésze a VII. kerület, közismert nevén az Erzsé­betváros — ide látogatott kedden Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnöke. Elkísérte Ki­rály Andrásné, a budapes­ti pártbizottság titkára. A kora délutáni órákban kezdődött a program a ke­rületi pártbizottság székhá­zában, ahol a kerület éle­téről, a lakosság közérzeté­ről, a munkában elért ered­ményekről és tennivalókról tájékoztatták a kormány el­nökét Nádasdi József, a pártbizottság első titkára el­mondta, hogy itt is fokozott várakozással tekintettek a Központi Bizottság áprilisi ülése elé, amelynek hatá­rozata kedvező fogadtatásra talált. Németh Péter, a VII. ke­rületi tanács elnöke a 47 vállalat és 36 szövetkezet munkájával is fémjelezett kerület gyarapodásáról tájé­koztatta a Minisztertanács elnökét. Lázár György átadta Er­zsébetváros vezetőinek és lakosságának az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács üdvözletét, további sikereket kívánva a munkában, a közösségi és az egyéni boldogulásban. Ehhez ösztönzést, további lehetőségeket ad a Közpon­ti Bizottság állásfoglalása, amely — a kormányfő sza­vaival — „harci felhívás” a nehézségek leküzdéséhez, újabb eredmények elérésé­hez. Politikai, ideológiai ér­telemben és a munkában is fejeződjék ki az egyetértés a párt útmutatásával, s így biztosan előbbre juthatunk — tette hozzá. — Rövid sé­ta következett: a Dohány utcából a megszépült kör­nyezetű Almássy térre, a — teljes nevén — úttörő- és ifjúsági ház, szabadidő­központba.­­ Ezután a VII. kerületi In­gatlankezelő Vállalatnál tett látogatást a Minisztertanács elnöke. Az 1982. évi ered­ményeiért Kiváló Vállalat címmel kitüntetett dolgozói kollektíva feladatairól Pus László igazgató és Sólyom István, a pártvezetőség tit­kára adott tájékoztatást. Az Állatorvostudományi Egye­tem volt a kerületlátogatás utolsó állomása, ahol Lázár Györgyöt Kardeván Andor rektor és Rafai Pál párttit­kár ismertette meg az ok­tató-, nevelő- és kutatómun­kával, az egyetem politikai, mozgalmi életével. Bemutat­ták a vendégnek több tan­szék tevékenységét, majd a kormány elnöke az egyetem vezetőivel és hallgatóinak képviselőivel találkozott, s folytatott kötetlen beszélge­tést. A kerületi program a ké­ső délutáni órákban zárult. Magyar tudósok csehszlovák elismerése Pál Lénárd akadémikust, az MTA főtitkárát és Straub F. Brúnó akadémikust, az MTA Szegedi Biológiai Köz­pontja enzimológiai intézetének igazgatóját — tudományos munkásságuk és a két akadémia közötti tudományos kap­csolatok fejlesztésében kifejtett tevékenységük elismerése­ként — a Csehszlovák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az erről szóló oklevelet Stefan Oross, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője kedden a nagykövetségen nyújtotta át. Gépszemlére készülve Lassan-lassan befejeződnek a soron következő nagy kampánymunkának, az ara­tásnak előkészületei, az eb­ben részt vevő összes gép javítása. Néhány mezőgazda­­sági nagyüzemben, mint pél­dául Hódmezővásárhelyen, az Egyetemi Tangazdaságban már rendben, egymás mel­lett felsorakozva várják a kombájnok a közelgő gép­szemlét. A gazdaságban is lesz bő­ven tennivaló, 20 kombájn és több tucat szállítójármű szorgoskodik majd, hiszen több ezer hektáron kell a ka­lászosokat, és több száz hek­táron a pillangósokat az idén betakarítani. (Fotó: Pintér József.) . ­­ 4 megye építőipari szövetkezeteinek helyzetér­ől Kiegyenlítőitett a kereslet és a kínálat A korábbi években nagy különbség jellemezte az épí­tőipari kapacitás és a meg­rendelések közötti arányo­kat. Az utóbbiak voltak je­­­lentős túlsúlyban. Jelenleg-­­mint ahogyan azt nemrégi­ben a KISZÖV elnökségi ülé­sén is megállapították — a megye építőipari szövetkeze­teinek kapacitása és a „pi­ac” kiegyenlítődött. Közre­játszott ebben többek kö­zött a beruházások jelentő mérséklődése, csökkenése 1982-ben a szövetkezetek tel­jes termelési értéke mint­egy 550 millió forint volt 18 millió forinttal több, min 1978-ban. Az elmúlt három év alatt azaz a vizsgált időszakban az építőipari szövetkezetek 2­­­millió forint értékű beru­házást valósítottak meg amelyből 16 millió forintor gépeket vásároltak. A fej­lesztések döntően az elavul gépek és berendezések pót­lását szolgálták, így az ész­­i közállomány érthetően még­­ mindig szerény. Kevés a kőműves jelentősen csökkent a dol­gozói létszám, több mint 10 százalékkal, azaz 420 főre volt kevesebb tavaly, mint három évvel korábban Mindezek együttes hatása okozta, hogy a saját építé­si, szerelési tevékenység nem­ javult a kívánt mértékben Emelkedett viszont a fenn­tartási, karbantartási mun­kák részaránya, amely 1982- ben 66 százalékát tette ki az összmunkának. További növelésének lehetőségét nagymértékben befolyásolja a valamennyi építőipari szö­vetkezetre jellemző korlá­tozott építőmesteri kapaci­tás. A teljes munkaidőben foglalkoztatott fizikai dol­gozók ma alig 10—15 száza­léka a kőműves. Hiány van a villanyszerelő szakmában is. Az építőipari szövetkezetek árutermelési tevékenysége az elmúlt években alig válto­zott, a bázisnál csak 4 szá­zalékkal volt több, nem meg­határozó, mert a teljes ter­melési értéknek még a 10 százalékát sem éri el. Ha­sonló tendencia tapasztalható a lakásokban végzett felújí­tási tevékenységben is, amely a Szegedi Ingatlanke­zelő Vállalattal, valamint az­­ egyes városgazdálkodási vál ■­lalatokkal kötött szerződései­­ alapján kerül kivitelezésre . Viszont a lakossági megren­­­delések szerinti lakáskarban­­­­tartási munkák értéke 2­ ■ százalékkal emelkedett. Az építőipar fejlesztéséve­l összefüggő megyei párthatá­rozat figyelembe vételével a szövetkezetek a lakásépítési tevékenységük növelését nem­­ tervezték. Az elmúlt évek­­­­ben átlagosan 70—75 lakás­t adtak át a megrendelők ré­szére, döntően többszinte­ ' épületeket. Nagyobb mennyi­­­­ségű lakásépítési igény­­ ' szövetkezetekkel szemben nem merült fel. Az úgy­­­­nevezett foghíjbeépítéseket é­s a magánerős lakásépítéseké vállalják, természetesen az építőmesteri kapacitás figye­­­­lembevételével. A lakásépí­­­­tés ilyen jellegű szinten tar­tását két tényező indokolja : nem áll rendelkezésre meg­felelő technikai háttér, va­lamint ez a tevékenység nem­­ gazdaságos. Az építőipar szövetkezetek döntően olyan munkálatokat végeznek, ame- lyek nem igénylik ipari hát­terük fejlesztését. A vég­zett munkák jellegéből adó­dóan új és korszerű eljá­rások alkalmazására csal; néhány helyen van lehető­ség. Ezek is elsősorban a már kimunkált és alkalma­zott technológiák átvételé­re vagy továbbfejlesztésére vonatkoznak. A Szegedi Tervező Szö­vetkezet, mint rendszergaz­da, néhány évvel ezelőtt kezdte meg a VELOX-tech­­nológiával építhető házak tervezését. A technológia al­kalmazása révén a szerkezet­­építés jelentősen gyorsítható, és egy irányító közremű­ködésével, segédmunkával el­végezhető. Napirenden van egy szövetkezeti KISZ-tár­­sasház építése, valamint 194 lakás kivitelezése Mihályte­­lek és Röszke közötti terü­leten ilyen technológia al­kalmazásával. A kooperációs tevékenység az építőipari szövetkezetekre nem jellemző. Szinte vala­mennyi szövetkezet csak olyan munkákat vállal, ame­lyek kivitelezésére maga is képes. Időszakonként ennek ellenére előfordulnak olyan helyzetek, amikor a kapaci­táslekötések együttműködés keretében történnek. Ezek fő­leg szakipari jellegűek, és minden esetben a DÉLÉP a partnerük, a példa jellemző Egyetlen szövetkezet, a Szegedi Építőipari Szövet­kezet eredményei és gond­jai is reprezentálják a me­gye hasonló szövetkezeteinek helyzetét. Kapacitásuk az ötödik ötéves tervidőszaktól fokozatosan csökken. Ugyan­is, 6-7 évvel ezelőtt még négy generál­­ építésvezető­ségük volt, több mint 400 fizikai munkással. Ma két építésvezetőség funkcionál, megközelítőleg 150 dolgozó­val. Termelési értékük az ez évi terv szerint 42 millió 200 forint. Az idei megrendelé­sek azt igazolják, hogy a megrendelők komplex fel­adatok megoldását várják az építő-, szak- és szerelőipar­ban egyaránt. Ezért komoly hiányát érzik az elvándorolt építőmunkásoknak. A szö­vetkezetet az elmúlt évek­ben, egyre nagyobb munka­erő-veszteség érte. A csök­kenés okait körültekintően vizsgálták. Okokként a kö­vetkezőket állapították meg: egyre fokozottabbá vált a lakóhelyhez közeli munka­végzés igénye, a város és a falu életkörülményeinek ki­egyenlítődése, a termelőszö­vetkezetek és a mezőgazda­­sági üzemek munkaerő-el­szívó hatása. A dolgozók ré­széről gyakoribbá vált a könnyebb munkalehetőség keresése,­ főleg a karbantar­tás területén, valamint az ipari üzemekben és intéz­ményeknél. Sokan iparen­gedélyt váltottak, és kis­­iparosként tevékenykednek. Megvizsgálták azt is, hogy a távozásukat bejelentő dol­gozók hová mentek el a szövetkezettől. A kilépettek­nek csak 20 százaléka he­lyezkedett el építőipari szer­vezetnél. Ebből azt a követ­keztetést vonták le, hogy egyre kevesebben vállalják az építőipari munkát, amely jellemzően nehéz, és ame­lyet jelentősen befolyásol az időjárás, az idénymunka­rend, és a folytonosan vál­tozó munkahellyel együtt­járó szociális juttatások hát­ránya. Megóvásra váró fe­ldatok A Szegedi Építőipari Szö­­vetkezet a munka minőségé­nek javítására 1979-ben be­vezette a minőségi színvona­lat ösztönző bérformákat. De ebben nem értek el olyan eredményeket, mint amelye­ket a szabályozók megkö­veteltek. A mennyiségi tel­jesítmények még az utóbbi két évben is elsőbbséget él­veztek a minőséggel szem­ben. Tudják, hogy túl kell lépni az egyenlősdi bérezé­sen, ami az építőiparban több évtizeden át szokásossá vált, mert a brigádokon be­lül is különböző szakkép­zettségű és eltérő teljesít­ménnyel dolgozó em­berek vannak, és az egyenlő elosz­tás előbb-utóbb a feszültsé­gek és az ellentétek forrá­sává válik. Sokat javult a szövetkezetnél — és ez más építőipari szövetkezetekre is elmondható — a munkafe­gyelem. Az elnökségi ülésen is­mertetett és meghatározott feladatok útmutatásul szol­gálnak az építőipari szövet­kezetek további munkájának fejlesztéséhez, javításához, és elősegítik a kitűzött célok el­érését Pártbizottsági ülések A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának ez év április 12—13-i ülésen hozott határozatot — amely ér­tékeli a XII. kongresszus óta végzett munkát és megjelöli a további tennivaló­kat — június végén valamennyi pártszer­vezetben megtárgyalják. A megyei, a járási és a városi pártbizottságok e tárgy­ban tartott üléseit követően jelenleg már a különböző üzemi, intézményi és ágazati testületek ülésén szerepel a fontos doku­mentum. Mindenütt alkalmat teremtve arra is, hogy a kommunisták számvetést készítsenek saját munkahelyük eredmé­nyeiről és további feladataikról. E sorozatban tegnap, kedden kora dél­után a megyében, illetve Szegeden hét helyen került sor pártbizottsági ülésre. Hódmezővásárhelyen az Alföldi Porcelán­­gyárban, valamint a Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalatnál tartottak üzemi párt­bizottsági ülést. Szegeden a Középfokú Oktatási Intézmények Pártbizottsága, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Pártbi­zottsága, a városi és a járási rendőrkapi­tányság pártbizottsága, a Dél-magyaror­­szági Magas- és Mélyépítő Vállalat Párt­­bizottsága, valamint a MÁV Szegedi Igaz­gatóság Pártbizottsága tárgyalta meg a Központi Bizottság határozata alapján a helyi eredményeket, a további tenniva­lókat.

Next