Csongrád Megyei Hírlap, 1983. október (40. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 40. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Ezeknap zárultak a tpr-piacci tárgyalások Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi Kormány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lázár György miniszterelnök vendégeként, hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban — pénteken a Chinoin Gyórgyszer és Vegyészeti Termékek Gyárának tevékenységével ismerkedett. A nap folyamán Nagy János külügyminisztériumi államtitkár Unison Whiterman külügyminiszterrel folytatott megbeszélést időszerű nemzetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival- Bevezetőül tett nyilatkozatában rámutatott, hogy budapesti tárgyalásait szívélyes, meleg légkör jellemezte. ..■ s különösen nagyra értékelte a Kádár Jánossal és Lázár Györggyel folytatott eszmecserét. Elismeréssel szólt arról az építőmmunkáról, amelyet a magyar nép a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében végez. A megbeszélések tartalmi kérdéseit elemezve a grenadai kormányfő elmondta, hogy azok célja elsősorban a két párt és kormány közötti kapcsolatok, az együttműködés bővítése volt. Maurice Bishop látogatásának hivatalos programját befejezve néhány napot hazánkban pihen. Rakodni a szél végeken is Bár a mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlennek minősíthető időjárás következtében sajnos nem elég sok szállítanivaló akad megyénkben, ezért a fuvarozás szervezettebbé, gyorsabbá tételéért bőven van tennivalója minden érdekelt vállalatnak. Ezért is szervezte meg a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa tegnap délután Szegeden azt a munkaértekezletet, amelyen e tennivalókról cseréltek véleményt a termelő és a fuvarozó vállalatok szakemberei. A résztvevőket Kovács Sándor, az SZMT titkára üdvözölte, majd Tóth Imre, a MÁV Szegedi Igazgatóságának helyettes vezetője és dr. Benedek Tibor, a Volán 10. sz. Vállalat igazgatóhelyettese hívta föl a szállíttatók figyelmét a rakodási, és árufogadási készség javításának fontosságára. Elsősorban a hét végén, valamint a munkaszüneti napokon ugyanis még mindig nagyon gyakran vesztegelnek a vasúti kocsik, nem különben a tehergépjárművek. Ez pedig egyértelműen káros, hiszen a MÁV-nál és a Volánnál is romlik a meglevő eszközállomány kihasználtsága, miközben a termelő vállalatok kielégítetlen fuvarigényre panaszkodnak. Mit tehet e helyzet javításáért a szakszervezet, és a megyei pártbizottság — amely támogatója volt a tegnapi értekezletnek — a fuvaroztatási helyzet javításáért? A válasz egyértelmű: a mozgalmi munka eszközeivel is szorgalmazzák a rakodási és árufogadási készség javítását. Természetesen ennek csak azoknál a vállalatoknál lehet kedvező hatása, amelyek elég fontosnak tartották, hogy a péntek délutáni munkamegbeszélésen ott legyenek . . . Az év hátralevő részében megoldandó fuvarozási feladatok áttekintését szolgáló megbeszélésen részt vett, és fölszólalt dr. Györffy László, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is. TI Megkezdődött az árpavetés A csanádpalotai Szabadság Tsz-ben hozzákezdtek a gabonafélék vetéséhez. Az elmúlt néhány nap kedvező időjárása optimális feltételeket biztosított a munkához. Az idén közel 2 ezer hektáron szórják ki a gabonafélék magjait a jól előkészített talajba. Az őszi árpa vetésével indult a szezon, amely tervek szerint 200 hektárnyi, majd ezt követően a búza magágyba juttatását végzik el. Képünkön: Szeles Mihály és Csókás Kálmán erőgépe által vezetett „stáb” látható. (Fotó: Pintér József.) ÁRA: 1,80 FORINT Vásárhelyi kiadás Ma a lessiritti felalat: a fakteáris leszerelés Elnök úr! Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború”. De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet, sajnos, a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világbéke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. A, veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat,hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vaijon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható ■ közelségbe került az olyan globális problémák megoldá- Isi lehetősége, mint az új I energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meg- s hódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elkép- szelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számainkra akoegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a törp elpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mélyén. Európában, a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érezhetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép. Elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés ■fenntartását, és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra — miként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely további tehertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a külöböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembe vétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredményesebb tárgyalásokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. Elnök úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban, javaslataink az észak-atlanti szerződés szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemelek közülük néhányat, azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzetben különösen meghatározónak érzem. Ilyen a hagyományos fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönynyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifejlesztésének, a meglevők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyolultabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások hatáskörén, s egyre nehezebbé válik a korlátozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelési tennivalókkal szorosan öszszefüggő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erősítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek birtokában nem levő államok biztonságának szavatolását-A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes (Folytatás a 2. oldalon.) Losonczi Pál beszéde az ENSZ 38. ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakának csütörtök délutáni plenáris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos magyar állás- foglalást az ülésszak résztvevői nagy érdeklődéssel fogadták. Elhangzása után annak mértéktartó, felelősségteljes hangnemét, ugyanakkor határozott állásfogl talását emelték ki. A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador , elnöke, valamint Zambia, Irak, Kuvait és Spanyol-ország külügyminisztere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ-palotában fogadást tartottak, amelyet Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott az ülésszakon és az Indira Gandhi által azzal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők tiszteletére. A fogadáson az Elnöki Tanács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ideiglenes ügyvivője. Az alábbiakban közreadjuk Losonczi Pál beszédét. 1983. OKTÓBER 1. SZOMBAT