Csongrád Megyei Hírlap, 1984. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

XTLAG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD K­ MEGYEI ■nHIESE^DBEDSED^ISEO^BEIZN­^EBXIXDK^miMiHi Vásárhelyi kiadás ,1. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. FEBRUÁR 1. SZERDA Megkezdődtek a zárszámadások Aszály után - szerény nyereség Küldöttgyűlés Sándorfalván Elérkezett az elmúlt évet összegező zárszámadási küldött-, illetve közgyűlé­sek időszaka. Csongrád me­gye hatvanöt termelő- és kilenc szakszövetkezetében az elkövetkezendő napok­ban, hetekben kerül sor a nagy eseményre; számadás egy gazdasági év sikereiről, kudarcairól. Bizony, kudarcairól is, hiszen már tudjuk, hogy negyven­ gazdaságban — sajnos — eredményromlást hozott a múlt esztendő,, fő­ként az aszály miatt. Me­gyei szinten a szövetkezeti jövedelem 800 millió forint­tal csökkent, s huszonkilenc tsz-ben a pénzügyi hiány közel 300 millió forintnyi. Ezek a tények rontják az elmúlt évi gazdálkodási összképet, de levonva a ta­nulságokat, a most induló évet bizakodással, no és szorgos munkával kezdte a tagság, amely egyszersmind megalapozhatja az 1984-es esztendő gazdasági sikereit. A hét elején, január 30- án, a makói Lenin Termelő­szövetkezetben három­­rész­közgyűlést tartottak, teg­nap, kedden pedig a szege­di térség egyik gazdaságá­ban, a sándorfalvi Magyar —Lengyel Barátság Tsz-ben adott számot a vezetőség az egybegyűlt 39 küldöttnek az elmúlt gazdasági évről. Az előzményekhez tarto­­zik, hogy a sándorfalvi ter­melőszövetkezetet öt évvel ezelőtt a veszteséges gazdas­­­ágok között tartották szá­mon, azután 1979-től csatla­kozhattak a „nyereségesek táborához”. Az 1982-es gaz­dasági évet például 21 mil­lió forint tiszta nyereség­gel zárták. A tavalyi aszály azonban a sándorfalvi dű­lőket, pusztákat sem kerül­te el, s ez igencsak megne­hezítette a növénytermesz­tők dolgát. A búza, az árpa, a kukorica, a lucerna, a hagyma, a szőlő, és a bur­gonya hektáronkénti átlag­hozama a tervezett alatt maradt, amely az 5 ezer 321 hektáron gazdálkodó közösségnek érzékeny vvesz­­teséget jelent. A növényter-­­­mesztési ágazat kieséseit az állattenyésztés bevétele jó­részt kiegyenlíti. Keresztúri István, a ter­melőszövetkezet elnöke hangsúlyozta: az állatte­nyésztés kimagasló, eddig nem tapasztalt eredménye-1­ket ért el. A juhászatban­­ például a tervezett 56 fo-­­rint 90 fillér helyett 64 fo-­­rint 86 fillérre alakult az értékesítési átlag, így aztán ■nnek az ágazatnak az össz­­orgalma 12 millió forinttal­­ nőtt. A háztáji termékek árbevétele meghaladja az 57 millió 840 ezer forintot, összességében a közös az 1993. évet 13 millió 530 ezer forint tiszta nyereséggel zárta. Az elnök a vezetőség ne­vében elmondta azt is, hogy akad még tennivaló a ter­melésszervezési feladatok, valamint a zöldségkertészet fejlesztése terén. A nagy értékű gépek állagmegóvá­sára is több figyelmet kell fordítani, s az egyre növek­vő termelési költségeket a hatékonyság és a hozamok növelésével kell ellensúlyoz­ni­ .A gazdaság az elmúlt évben 30 millió forintot költött beruházásokra, meg­épült az új tároló, befeje­ződött a gázprogram, és jó ütemben haladt a meliorá­ció is. A közös immár vonzza a munkaerőt. Ezt bizonyítja az a tény, miszerint a tag­létszám egy év alatt 47-tel nőtt. Figyelemre méltó, hogy csak lakásépítésre 200 ezer forintot fordítottak. Az egy főre jutó kifizetett bér évi összege meghaladja az 50 ezer forintot, a bruttó jöve­delem pedig a 83 ezer fo­rintot. A küldöttgyűlésen Somo­­di János főmezőgazdász is­mertette az 1984. évi tervet. Kiss Zoltán, az ellenőrző bizottság elnöke, Kálmány Péter növénytermesztési fő­­­­ágazatvezető, Gősi János ál­lattenyésztési főágazatvezet­­­tő és Kovács Ferenc beru­házási előadó szólalt fel a küldöttgyűlésen. Oláh Miklós, a szegedi városi pártbizottság titkára — a meghívottak nevében — arról szólt, hogy mennyi munka rejlik az eredmé­nyek mögött, s kitért­ arra: az elkövetkezendő időszak­ban annak nőjön a jövedel­me, aki a legtöbbet dolgo­zik a közösség boldogulásá-­­ért, sikereiért. Végül a küldöttek elfo­gadták az 1983. évi zárszám­adási beszámolót és jóvá­hagyták az idei tervet. ­ A falusi bolthálózat felújításáért SZÖVOSZ-akció A SZÖ­VOSZ elnöksége keddi ülésén a községek, kistelepülések kereskedelmi hálózatáról tanácskozott. Amint elmondták, az apró­falvak népességének meg­tartásában döntő szerepe van a boltoktnak, a vendég­lőknek, az építő- és tüzelő­anyag-telepeknek, amelyek­ ■ nek nagy többsége fogyasz­tási szövetkezetek kezelésé­ben áll. Csakhogy ezeknek az üzleteknek egy része — megközelítően 50 százaléka — elavult, már nem képes maradéktalanul a kulturált, színvonalas ellátás biztosí­tására. Mintegy 1500 keres­kedelmi egység felújítása vált szükségessé. A­ SZÖ­­VOSZ elnöksége a hálózat korszerűsítésének elősegíté­sére — a kormányzati szer­vek egyetértésével —­ három évre szóló akciót kezdemé­nyezett. Az áfészeknek azonban általában kevés ehhez a pénzük. A SZÖ­­VOSZ javaslatára a Pénz­ügyminisztérium hozzájá­rult, hogy az áfészek által befizetett tartalékalap egy részét az akció keretében a kistelepülések kereskedelmi hálózatá­rá­l­­ékeilstrink'talp­­jára fordíthassák a szövet­kezetek. Ez az összeg az idén mintegy 120 millió fo­rint. Az áfészek pályázat útján részesülhetnek ebből a — vissza nem térítendő — támogatásból. A támogatás odaítélésénél előnyben ré­szesítik azokat a rekonst­rukciókat, amelyekhez az áfészek nagyobb arányban használják fel saját forrá­saikat, és amely felújítások 500 lakosúnál kisebb tele­pülésen kezdődnek. Szélkabátok - exportra­­ Szentesen, a Szabóipari Szövetkezetben, az idén — NDK-megrendelésre — úgynevezett szélblúzokat,­­kabátos­kát is gyártanak. A hazai műszálas alapanyag felhasználá­sával négyféle fazont állítanak, össze, amelyek küllemre is­­ nagyon tetszetősek. Varrodájuk egyik, részlegében e félkész darabok sorakoznak a munkaasztalokon. A csak „pár de­kányi”, fehér színű felsőrész elkészítése azonban odaad a figyelmet, és kifogástalan minőségű munkát követel a dol­gozóktól. Az NDK-partner részére — ütemterv szerint — a 25 ezer kabátot az első negyedév végéig kell leszállítania a szövetkezetnek. Képeink a varrodáról és az új termékükről készültek. (Fotó: Pintér József.) •­­ Cél: a folyamatos ellátás Tanácskozás a könnyűipar idei feladatairól A könnyűipari vállalatok vezetői ked­den, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban az ágazat idei feladatairól tanácskoztak. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes elöl­járóban­­ elmondotta, hogy a könnyűipar 1983-ban az előzőnél eredményesebb évet zárt. A külpiaci munka javításával ki­használták a konvertibilis piacokon mutat­kozó enyhe fellendülést, fokozták az ide irányuló exportjukat. Rubel Elszámolású kivitelük összességében az előirányzatnak megfelelően alakult. Könnyűipari termé­kekből a hazai ellátás a múlt évben meg­felelő volt, noha egyes időszakokban né­hány áruból hiányos volt a kínálat, illet­ve a választék. Az idei feladatok közül ezért kiemelke­dik a hazai vásárlók igényeinek a koráb­biaknál jobb kielégítése — mutatott rá a miniszterhelyettes. A vállalatoknak arra kell törekedniük, hogy az eddig hiányzó fogyasztási cikkek — még ha viszonylag szűkebb választékban is, de — mindig kaphatók legyenek. Az idén tovább bővül a szabadidő-ruházati cikkek kínálata. A cipőipar termékválasztékának jobban fi­gyelembe kell venni a különböző korosz­tályok eltérő igényeit. A bútoripar iránti egyik fő követelmény, hogy tovább széle­sedjen azoknak a bútoroknak a választé­­ka, melyek a házgyári lakások méreteihez igazodnak, az e célra leginkább alkalmas eleapes bútorok készítéséhez pedig a ko­rábbinál kevesebb importalapanyagot használjanak fel. A tapasztalat ugyanis az, hogy éppen a legpr­aktikusabb, s így a leg­keresettebb bútorokhoz használnak fel legnagyobb arányban külföldi anyagokat. Jelentős feladatok pártiak a papír- és a nyomdaiparra. A csomagolóanyagok hiá­nya a múlt évben sok esetben késleltette a szállításokat Ez is indokolja, hogy a papír- és a nyomdaipar termelésének nö­vekedése meghaladja a könnyűipar átla­gát. A miniszterhelyettes­­a legfontosabb fel­adatok közé sorolta a vállalatok belső szervezettségének javítását. Ennek egyik elemeként említette a gyáregységek elkü­lönült gyártmánytervezésének vállalati szintű összevonását, így biztosítható, hogy színben, formában, anyagában harmonizá­ló gyártmánycsaládokat alakíthassanak ki. a vállalat egész termékpolitikája egységes elképzelések alapján fejlődjön. Ezeknek a gyártmánytervezési stúdióknak a kialakí­tása már több vállalatnál jelentős hasznot hozott. A kezdeményezők között található textilipari vállalat is, melynek teljes kol­lekciója megfelel a legújabb divatirányza­toknak, s ily módon lehetőségük nyílt a vásárlók által oly régen hiányolt textil­­garnitúrák — például abrosz, szalvéta, hozzá illő konyhai függöny, a háziasszo­nyi öltözet — gyártására. Ötszázmillió forint a vasúti biztonságra A MÁV az idén — a csoki­í’AP anyagi­ lehetősége­, ellenére is — mintegy 500 millió forintot költ a biz­tonsági berendezések fej­lesztésére, korszerű sorom­pók, jelzőrendszerek létesí­tésére. A fejlesztések célja, hogy eesősorban a nagy for­galmú törzshálózaton össze­függő, maximális biztonsá­got nyújtó vonalakat hoz­zanak létre, s a lehetősé­gekhez mérten — egysze­rűbb és olcsóbb berendezé­sekkel — a gyérebb forgal­mú vasúti szakaszokon is fokozzák a biztonságot. Az elmúlt évben összesen csaknem 140 kilométeren alakítottak ki önműködő térközöket, vagyis olyan berendezéseket helyeztek üzembe, melyek automati­kusan szabályozzák a vo­natok követési távolságát, s alkalmasak arra is, hogy veszély (például a mozdony­­vezető rosszulléte) esetén megállítsák a vonatot. Ugyancsak tavaly 10 állo­máson úgynevezett jelfogó­­függéses biztosító berende­zést állítottak munkába,a melyek nagy biztonsággal, önműködően állítják az ál­lomásokon a jelzőket, a vál­tókat és a sorompókat, mi­nimálisra csökkentve a bal­eseti veszélyt. Az idén további 79 kilo­méteren, s hat állomáson építik meg a korszerű biz­tosító berendezéseket. A több mint harminc helyen önműködő sorompókat he­lyeznek üzembe. A biztonság szempontjá­ból a vasút egyik legna­gyobb gondja továbbra is a közút-vasút kereszteződés marad, hiszen itt történik a legtöbb baleset. Az el­múlt évben 117 esetben üt­köztek egymásnak közúti és vasúti járművek. Ez 20 szá­zalékkal kevesebb ugyan, mint­ a megelőző évben, mégis jelentős, ezért a vas­út újabb intézkedéseket tesz, illetve már tett, hogy javuljon ezeken a helye­ken a biztonság. Mindenek­előtt igyekeznek (már ahol saját hatáskörükbe tartozik) jól láthatóvá tenni a ke­reszteződéseket. Felújítják az átjárók burkolatát, kor­szerűsítik azok átvezetését. Gépkocsival ellátott javító­brigádokat szerveztek, me­lyek azonnal a helyszínre sietnek, ha elromlik a so­rompó. A MÁV kezdemé­nyezésére a Kresz-ben mó­dosították a fénysorompó fehér­­ fényének jelzését: július 1 -től a villogó fe­hér fény szabad áthaladást engedélyez a síneken. (En­nek feltételeként a MÁV korlátozza a 6 ezer kilo­grammnál kisebb tengely­nyomású vasúti járművek sebességét — ezek csak öt kilométer­ óránkénti se­bességgel érkezhetnek az átjárókhoz.) Ugyancsak a baleseti ve­szély elkerülésére az új Kresz szerint külön tábla jelzi, egy- vagy többvágá­­nyú vasutat keresztez az út, hogy tisztában legyen az autós, milyen hosszú veszé­lyes szakasz áll előtte. A felmérések azt mutat­ják, hogy az átjárókban tör­ténő balesetek 91 százaléka a közúti járművezetők fi­gyelmetlensége, fegyelme­zetlensége miatt következik be. Ezért több vasúti szak­embernek az a véleménye: honosítani kellene azt a több helyen már bevált módszert, miszerint a vas­úti kereszteződések előtt hullámosítják az úttestet, s ezzel a sebesség csökkenté­sére késztetik a jármű ve­zetőjét. (MTI).

Next