Csongrád Megyei Hírlap, 1984. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Ödv­ziő távirat Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, táviratban üdvözölte Kang Szong Szant, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökévé történt kinevezése alkalmából. Szlovák nemzetiségek kongresszusuk után Közművelődés, kulturális körutak Hat kulturális körutat szervez ebben az évben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Országos választmányuk kedden Budapesten, a nép­hadsereg művelődési házá­ban tartott ülésén, az idei munkaterv megvitatásakor elmondták: a szlovák nem­zetiségi amatőr művészeti együttesek — köztük a pi­­lisszentkereszti, a­­ nagytar­­csai ének- és tánc-, a tar­­dosbányai tánc, a tótkomlósi népi együttes — február és október között több mint húsz településen szerepel majd. Felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére a szövetség megrendezi a szlo­vák tánc- és hagyományőr­ző együttesek országos szem­léjét. Gondoskodnak a tánc­­csoportok oktatóinak to­vábbképzéséről szlovákiai szakemberek közreműködé­sével. Kesztölcön és Tót­komlóson szorgalmazzák a szlovák nyelvű színjátszás felelevenítését; egyfelvoná­­sos színdarabok megírására, táncok koreografálására és betanítására, szlovák nép­táncok és népzenei alkotá­sok gyűjtésére, válogatására adnak megbízatást. Az idén a VIII. néprajzi tábor részt­vevői Szápár, Jásd­­öskü és Bakonycsernye községek­ben gyűjtik a szlovák nép­rajzi hagyományokat. A szövetség közművelő­dési tevékenységével is se­gítik a nemzetiségi tudat fejlesztését, a szlovák la­kosság anyanyelvének, nem­zetiségi kultúrájának ápo­lását — hangsúlyozták az ülésen­ A tavaly november­ben tartott VII. kongresszus irányelveihez híven támo­gatják anyanyelvük­­oktatá­sát mind az óvodákban, mind az iskolákban, ugyan­akkor segítik a szlovák nemzetiségi pedagógusok képzését, szakmai és nyelvi továbbképzését. Az európai béke és biz­tonság kérdéseiről, a ra­kétatelepítés utáni hely­zetről, hazája békemoz­galmának és­­ a kommunis­ta párt új feladatairól nyilatkozott Louis van Geyt, a Belga Kommunis­ta Párt elnöke Magyar Péternek, az MTI munka­társának. Az interjú szö­vegét az alábbiakban kö­zöljük. KÉRDÉS: Hogyan látja ön a NATO rak­étatelepítésének megkezdése után kialakult új helyzetet? Milyen tenni­valót lát ebben az új hely­zetben a belgiumi békemoz­galom, azon belül a Belga Kommunista Párt számára? Van Geyt: Kétségtelenül új és veszélyes szakaszba jutottunk azzal, hogy Nyu­­gat-Európában megkezdő­dött a rakéták hadrendbe állítása és a tárgyalások megszakadtak. A helyzet jó­val nyugtalanítóbb, mint korábban­ volt: új atom­fegyverek jelentek meg Nyu­gaton, a Varsói Szerződés katonai válaszintézkedése­ket foganatosít, a tárgyalá­sok megszakadtak vagy szü­l.. . .1 c?c m­i —— pártunk, a haladó erők Bel­giumban, a békemozgalom általában — úgy látjuk, azért nem jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul. Egy­részt változatlanul hat és cselekvésre kész az a ha­talmas tömegmozgalom, amely Nyugat-Európában el­lenzi az atomfegyverkezést, a rakéták értelmetlen halmo­zását, és igyekszik gátat vetni ennek a folyamatnak. Másrészt sok ország kor­mányköreiben — NATO-or­szágok, semlegesek, szocia­lista országok egyaránt — keresik a módot a nemzet­közi légkör enyhítésére, a fegyverkezési és hideghábo­rús irányzat megfordítására. Ez nem könnyű, hiszen a Reagan-kormányzat és az őt támogató erők­­ itt Európá­ban jelenleg nem ezen­ az úton járnak. Hadd utaljak azért rá: több NATO-tagország (Gö­rögország, Dánia) elutasí­totta a rakétatelepítést, má­sok (például Spanyolország) cseppet sem rokonszenvez­nek vele, ismét mások (Hol­landia, Belgium) még min­dig halogatják, az esemé­nyek kedvezőbb fordulatá­ban bízva, befogadó dönté­süket. Nálunk Belgiumban ez egyértelműen a béke­­mozgalom hatása és ered­ménye. Végül jelentős po­l­ai erőit, mint a nyugat­német SPD egyértelműen a rakéták ellen foglalnak ma állást, holott korábban tá­mogatták a NATO-határoza­­tot. . A másik oldalon, a Varsói Szerződés tagországai részé­ről egyértelmű és világos az állásfoglalás, hogy a telepí­tési folyamat megállítását és visszafordítását akarják, s keresik a diplomáciai lépé­sek lehetőségét ehhez. Gon­dolok itt az Önök országá­ra, Magyarországra is, amely számos magas szintű meg­beszélést folytat nyugat-eu­rópai vezetőkkel. Szerintünk jó alkalom le­het jelentős békekezdemé­nyezésekre a stockholmi ér­tekezlet, amely jelenleg az egyetlen tárgyalási fórum Kelet és Nyugat között. Nem helyettesítheti persze, hivatalosan elfogadott napi­rendjénél fogva, a megsza­kadt egyéb tárgyalásokat, de lehetővé teszi az érintkezést és­ a légkör javítását, ami segíthet abban,­ hogy a szovjet—amerikai párbeszéd folytatódhasson. Végül is a kis országok és a semleges országok­­ kezdeményezése se­gített kimozdítani a holt­pontról ugyancsak nehéz helyzetben a madridi ta­nácskozást is. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a kis országok tehetnek valamit a párbeszéd folytathatósága ér­dekében,­­ a kölcsönös biza­lom növ­elésére. A stockholmi tanácskozás napirendjén hivatalosan sze­replő bizalomerősítő intéz­kedéseket lehet továbbá szé­lesen is értelmezni, és kö­zéjük iktatni olyan kezde­ményezéseket is, mint újabb kötelezettségvállalások (a meglevők mellett) az erő­szakról, vagy az atomfegyve­rek elsőként használatáról való lemondásra, vagy atom­fegyvermentes övezetek lé­tesítése. Ez mind hozzájárul­hat ahhoz, hogy idővel le­szerelési intézkedésekre is sor kerüljön. Összegezve: ki kell tör­nünk a jelenlegi zsákutcából, el kell érnünk az atomfegy­verek szintjének csökkenté­sét mindkét oldalon. Mi — a BKP — más pártokkal és szervezetekkel, így például a flamand katolikus mun­kásszervezettel karöltve azon igyekszünk, hogy kor­mányunk és más NATO-or­­szágok halasszák el a to­vábbi telepítéseket. Tehát, mintegy fagyasszuk be a je­lenlegi helyzetet, a Varsói Szerződés válaszintézkedéseit is beleértve. Iktassunk be egyfajta „gondolkodási szü­netet”, amely végén eset­leg új alapokon — mond­juk a hadászati és euró­had­ásza­ti tárgyalások össze­vonásával, netán Trudeau javaslatának megfelelően a brit és francia atomerő be­kapcsolásával is — folytat­hatók a tárgyalások. Megnyerhetőnek tartom e gondolatnak a belga és hol­land kormányt, de több sem­leges és el nem kötelezett ország kormányát, sőt, a Varsói Szerződés egyes or­szágai is szerepet játszhat­­nak ebben diplomáciai ta­pogatózásokkal és előkészítő munkával. Az enyhülésben érdekelt országoknak és po­litikai erőknek segíteniük kell tehát, és ilyen érte­lemben lépünk fel mi is, a magunk lehetőségei keretei között. Belgiumban azon kell igyekeznünk, hogy a kor­mány formailag ne döntsön ezután sem a rakéták be­fogadásáról, nemzetközi sí­kon pedig lépjen fel a fent említett javaslatok értelmé­ben, próbáljon egyengetni a párbeszédet. Azt hiszem, az előttünk álló fél év alatt kell­­ eredményt elérnünk összehangolt erőfeszítések­kel, mert utána a telepíté­sek már túlságosan előre­haladhatnak. Hozzátenném, hogy a kor­mányok kezdeményezései mellett nagy szerepet játsz­hatnak véleményem szerint a parlamentek közötti kap­csolatok, találkozók is, hi­szen a parlamenteken min­denütt jelen vannak jelen­tős fegyverkezésellenes erők így akár a belga és magyar parlament közötti érintke­zésre, kapcsolatokra is gon­dolok. Nemkülönben az egyes társadalmi szerveze­tek, békemozgalmi szerve­zetek közötti kapcsolatokra, érintkezésekre. (MTI — PANORAMA) Az atomfegyvereii szintjének csökkentéséért Louis van Geyt, a Belga KP elnökének nyilatkozata 2 A stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferencián Szovjet felszólalás Az amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésével be­következett növekvő atom­fenyegetés láttán a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagállama a fontos kezdeményezéseket állítja a konferencia figyelmének középpontjába; az értekez­let atomfegyverrel rendel­kező minden részt vevő ál­lama vállaljon kötelezettsé­get, hogy elsőnek nem vet be atomfegyvert, egyez­ményben rögzítse, hogy nem alkalmaz katonai erőt, s fenntartja a békés kapcso­latokat. E javaslatok meg­valósítása meghatározó je­lentőségű lenne a bizalom európai méretű megszilárdí­tásában — hangoztatta Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet delegáció vezetője a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi értekezleten. Keddi felszólalásában rá­mutatott : a NATO-tagálla­­mok e fontos fórumot nem azoknak a sürgető problé­máknak a megoldására használják fel, amelyeknek a rendezése hozzájárulna az európai bizalom és biz­tonság megszilárdításához, hanem végeláthatatlan vitá­ikat erőltetnék lényegtelen technikai kérdésekről. ­­si számok tükrében... Magyar-lengyel­­ gazdasági tárgyalások A magyar—lengyel gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizott­ság elnökeinek­­ találkozó­jára kedden Budapestre ér­kezett Janusz Obodowski, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a bizottság lengyel tagozatá­nak elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Mar­jai József miniszterelnök­helyettes, a bizottság társ­elnöke üdvözölte. A nap folyamán a Parla­mentben megkezdődtek a tárgyalások. A megbeszéléseken véle­ménycserére kerül sor az elmúlt évi legfelső szintű találkozón elhatározott hosz­­szú távú együttműködési fő irányok kidolgozásáról. Át­tekintik a bizottság XX. ülésszakán hozott határoza­tok végrehajtását, az 1983. évi árucsereforgalmi jegy­zőkönyvben foglaltak meg­valósulását, az 1984. évi fel­adatokat. Tájékoztatják egymást az 1986—1990. évi tervkoordinációs munkála­tokról. SOROKBAN Moszkva: A nemzetközi hely­zetről, a v. UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelében, amelyet Ama­­dou­ Mahtar m’Bow-hoz, az UNESCO főigazgatójához inté­zett. A főigazgató megküldte Andropovnak „A jövő forrásai­nál’' című könyvét, amely az emberiség sorsáról alkotott el­képzeléseit tartalmazza, és leve­let intézett az SZKP KB főtit­kárához. Moszkva: Nyikolaj Bászov aka­démikus, a Szovjetunió ismeret­terjesztő társulata, a Znonyije elnöke kedden Moszkvában át­adta Ádám György akadémikus­nak, a TIT elnökének a szov­jet társulat legmagasabb kitün­tetését, a Vavilov érdemérmet. Belgrád: Mika Spiljak, a ju­goszláv­ állam­elnökség elnöke kedden négynapos hivatalos lá­togatásra az Egyesült Államokba utazott. Berlin: A nemzetközi feszült­ség csökkentése, a fegyverkezé­si hajsza megállítása, a nukleá­ris háború veszélyének elhárí­tása volt a központi témája Erich Honecker és Pierre Elliott Trudeau keddi hivatalos tárgya­lásainak. Trudeau több gyakor­­lati kezdeményezést javasol a kelet—nyugati dialógus felújítá­sára. Washington: Reagan elnök kedden Chicagóban folytatta a vasárnap éjszaka hivatalosan is megkezdett választási kampá­nyát. Chicagói utazását azon­ban nem a választási bizottság fizeti: máris támadások érik a Fehér Házat az adófizetők pén­zének jogtalan fel­használása miatt. Lehetséges a nemzetközi problémák komoly megvitatása és megoldása Gromiko beszéde Bukarestben A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet Miniszter­­tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalá­sait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, ál­lamfő vezette román dele­gációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsola­tok továbbfejlesztésére irá­nyuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. gyárban. A nagygyűlésen Andrej Gromiko beszéde nemzetközi politikával fog­lalkozó részében egyebek mellett rámutatott: manap­ság Washingtonban azt a látszatot keltik, mintha elő­ször vették volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, a tárgyalások­ra. Pedig mi mindig a tár­gyalások, és amellett vol­tunk, hogy békés megoldást találjunk a vitás problé­mákra, elsősorba a nukleá­ris fegyverzetre vonatkozó legélesebb problémákra. A szovjet vezetésnek a koráb­biakhoz hasonlóan meggyő­ződése, hogy lehetséges a legélesebb és a legbonyolul­tabb nemzetközi probléma komoly megvitatása és meg­oldása. Csupán az szüksé­­­ges, hogy a másik fél kellő felelősséggel közeledjen e kérdésekhez. Amennyiben a nyugati nukleáris hatal­mak — amint ezt javasol­juk — vállalnák, hogy nem alkalmaznak elsőnek nuk­leáris fegyvert, ha a NATO- hatalmak reagálnának a VSZ-országok kezdeménye­zésére, hogy iktassák ki a katonai erő egymás elleni bevetését, akkor lényegesen magasabbra emelkedne az európai és az egyetemleges bizalom és biztonság foka — mondotta Gromiko. Halottak a szigeteken Cidel Ramos tábornok, a­­ Fülöp-szigetek rendőr­ségének parancsnoka kije­lentette, hogy „a minapi, népszavazással kapcsolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés le­vonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akk­reditált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott el. A világsajtó tudósítói egybe­hangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek leg­alább kilenc halálos és szá­mos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok azok kö­zül kerültek ki, akik nem­csak bojkottálták a Marcos­­féle népszavazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló or­szágban mindig is voltak kü­lönböző előjelű zavargások, és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kéz­zel a rendbontókkal. A mos­tani halottak azonban hol­tukban nagyobb veszélyt je­lentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatlakozott ahhoz az egy­hez, akit a manilai repülő­téren mindmáig tisztázatlan körülmények között öltek meg: Benigno Aquino sze­nátor, ellenzéki vezér poli­tikai erővé vált szellem­­alakjához. Arról van szó, hogy Attuino meggyilkolása óta jól láthatóan fellazultak az immár tizennyolc eszten­deje megszakítás nélkül kormányzó Ferdinand Mar­cos rendszerének eresztékei, és ez hosszabb távon belát­hatatlan következmények­kel fenyegethet nemcsak magában az országban, ha­nem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze, lehet, hogy csak ideiglenesen, a köz­véleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egy­ségesen követeli a politikai változásokat. A felizzó pa­rázsra olal a drámaian meg­romlott gazdasági helyzet. Az amúgy is rendkívül el­adósodott országtól a meg­ingott stabilitás miatt meg­tagadta az újabb hitelt a Világbank, és az idegen, sőt, a hazai tőke is töme­gesen menekül az országból. Ez tovább növeli a munka­nélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenséget. A bizonytalanságot fokoz­zák a Marcos elnök megren­dült egészségi állapotáról, a hadsereg növekvő politikai szerepéről, és az augusztu­si gyilkosság új fejleményei­ről elterjedt hírek. Miután a Marcos által felállított első vizsgálóbi­zottság túlságosan nyilván­valóan az elnöki palota esz­közének bizonyult, létrejött egy másik — Agrava-bíró­nő által vezetett — testület, amelyben már helyet kap­tak az ellenzék képviselői is. Nos, az előzővel szemben ennek a bizottságnak már két szemtanúja is van (mindkettő a gyilkosság napján szolgálatban volt repülőtéri szerelő), akik es­kü alatt vallják, hogy nem a kormány által megneve­zett Rolando Galman­i volt a szenátor „magányos gyilko­sa”. Aligha véletlen, hogy az elnök e vallomások után engedélyezte a népszavazást, amelyne­­ egyik feladata az utódlás rendjének legalább minimális szabályozása volt. W­ashington éberen figyel­ti­­i a fejleményeket. A Fülöp-szigeteken van a tér­ség két legnagyobb ameri­kai katonai támaszpontja. Reagan, aki szalonképessé­­gi okokból az Aquino-gyil­­kosság miatt lemondta ma­nilai útját, most úgy látja, hogy mentőövet kell dobnia Marcosnak, és rendkívül'­ segély megszavazására akar­ja rábírni a törvényhozást. A kongresszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt, le­vélben hívta fel az elnök figyelmét annak veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelen­legi manilai vezetés mel­lett”. HARMAT ENDRE SZERDA, 1884. FEBRUÁR 1.

Next