Csongrád Megyei Hírlap, 1984. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
Ödvziő távirat Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táviratban üdvözölte Kang Szong Szant, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökévé történt kinevezése alkalmából. Szlovák nemzetiségek kongresszusuk után Közművelődés, kulturális körutak Hat kulturális körutat szervez ebben az évben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Országos választmányuk kedden Budapesten, a néphadsereg művelődési házában tartott ülésén, az idei munkaterv megvitatásakor elmondták: a szlovák nemzetiségi amatőr művészeti együttesek — köztük a pilisszentkereszti, a nagytarcsai ének- és tánc-, a tardosbányai tánc, a tótkomlósi népi együttes — február és október között több mint húsz településen szerepel majd. Felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére a szövetség megrendezi a szlovák tánc- és hagyományőrző együttesek országos szemléjét. Gondoskodnak a tánccsoportok oktatóinak továbbképzéséről szlovákiai szakemberek közreműködésével. Kesztölcön és Tótkomlóson szorgalmazzák a szlovák nyelvű színjátszás felelevenítését; egyfelvonásos színdarabok megírására, táncok koreografálására és betanítására, szlovák néptáncok és népzenei alkotások gyűjtésére, válogatására adnak megbízatást. Az idén a VIII. néprajzi tábor résztvevői Szápár, Jásdöskü és Bakonycsernye községekben gyűjtik a szlovák néprajzi hagyományokat. A szövetség közművelődési tevékenységével is segítik a nemzetiségi tudat fejlesztését, a szlovák lakosság anyanyelvének, nemzetiségi kultúrájának ápolását — hangsúlyozták az ülésen A tavaly novemberben tartott VII. kongresszus irányelveihez híven támogatják anyanyelvükoktatását mind az óvodákban, mind az iskolákban, ugyanakkor segítik a szlovák nemzetiségi pedagógusok képzését, szakmai és nyelvi továbbképzését. Az európai béke és biztonság kérdéseiről, a rakétatelepítés utáni helyzetről, hazája békemozgalmának és a kommunista párt új feladatairól nyilatkozott Louis van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke Magyar Péternek, az MTI munkatársának. Az interjú szövegét az alábbiakban közöljük. KÉRDÉS: Hogyan látja ön a NATO rakétatelepítésének megkezdése után kialakult új helyzetet? Milyen tennivalót lát ebben az új helyzetben a belgiumi békemozgalom, azon belül a Belga Kommunista Párt számára? Van Geyt: Kétségtelenül új és veszélyes szakaszba jutottunk azzal, hogy Nyugat-Európában megkezdődött a rakéták hadrendbe állítása és a tárgyalások megszakadtak. A helyzet jóval nyugtalanítóbb, mint korábban volt: új atomfegyverek jelentek meg Nyugaton, a Varsói Szerződés katonai válaszintézkedéseket foganatosít, a tárgyalások megszakadtak vagy szül.. . .1 c?c mi —— pártunk, a haladó erők Belgiumban, a békemozgalom általában — úgy látjuk, azért nem jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul. Egyrészt változatlanul hat és cselekvésre kész az a hatalmas tömegmozgalom, amely Nyugat-Európában ellenzi az atomfegyverkezést, a rakéták értelmetlen halmozását, és igyekszik gátat vetni ennek a folyamatnak. Másrészt sok ország kormányköreiben — NATO-országok, semlegesek, szocialista országok egyaránt — keresik a módot a nemzetközi légkör enyhítésére, a fegyverkezési és hidegháborús irányzat megfordítására. Ez nem könnyű, hiszen a Reagan-kormányzat és az őt támogató erők itt Európában jelenleg nem ezen az úton járnak. Hadd utaljak azért rá: több NATO-tagország (Görögország, Dánia) elutasította a rakétatelepítést, mások (például Spanyolország) cseppet sem rokonszenveznek vele, ismét mások (Hollandia, Belgium) még mindig halogatják, az események kedvezőbb fordulatában bízva, befogadó döntésüket. Nálunk Belgiumban ez egyértelműen a békemozgalom hatása és eredménye. Végül jelentős polai erőit, mint a nyugatnémet SPD egyértelműen a rakéták ellen foglalnak ma állást, holott korábban támogatták a NATO-határozatot. . A másik oldalon, a Varsói Szerződés tagországai részéről egyértelmű és világos az állásfoglalás, hogy a telepítési folyamat megállítását és visszafordítását akarják, s keresik a diplomáciai lépések lehetőségét ehhez. Gondolok itt az Önök országára, Magyarországra is, amely számos magas szintű megbeszélést folytat nyugat-európai vezetőkkel. Szerintünk jó alkalom lehet jelentős békekezdeményezésekre a stockholmi értekezlet, amely jelenleg az egyetlen tárgyalási fórum Kelet és Nyugat között. Nem helyettesítheti persze, hivatalosan elfogadott napirendjénél fogva, a megszakadt egyéb tárgyalásokat, de lehetővé teszi az érintkezést és a légkör javítását, ami segíthet abban, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd folytatódhasson. Végül is a kis országok és a semleges országok kezdeményezése segített kimozdítani a holtpontról ugyancsak nehéz helyzetben a madridi tanácskozást is. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a kis országok tehetnek valamit a párbeszéd folytathatósága érdekében, a kölcsönös bizalom növelésére. A stockholmi tanácskozás napirendjén hivatalosan szereplő bizalomerősítő intézkedéseket lehet továbbá szélesen is értelmezni, és közéjük iktatni olyan kezdeményezéseket is, mint újabb kötelezettségvállalások (a meglevők mellett) az erőszakról, vagy az atomfegyverek elsőként használatáról való lemondásra, vagy atomfegyvermentes övezetek létesítése. Ez mind hozzájárulhat ahhoz, hogy idővel leszerelési intézkedésekre is sor kerüljön. Összegezve: ki kell törnünk a jelenlegi zsákutcából, el kell érnünk az atomfegyverek szintjének csökkentését mindkét oldalon. Mi — a BKP — más pártokkal és szervezetekkel, így például a flamand katolikus munkásszervezettel karöltve azon igyekszünk, hogy kormányunk és más NATO-országok halasszák el a további telepítéseket. Tehát, mintegy fagyasszuk be a jelenlegi helyzetet, a Varsói Szerződés válaszintézkedéseit is beleértve. Iktassunk be egyfajta „gondolkodási szünetet”, amely végén esetleg új alapokon — mondjuk a hadászati és euróhadászati tárgyalások összevonásával, netán Trudeau javaslatának megfelelően a brit és francia atomerő bekapcsolásával is — folytathatók a tárgyalások. Megnyerhetőnek tartom e gondolatnak a belga és holland kormányt, de több semleges és el nem kötelezett ország kormányát, sőt, a Varsói Szerződés egyes országai is szerepet játszhatnak ebben diplomáciai tapogatózásokkal és előkészítő munkával. Az enyhülésben érdekelt országoknak és politikai erőknek segíteniük kell tehát, és ilyen értelemben lépünk fel mi is, a magunk lehetőségei keretei között. Belgiumban azon kell igyekeznünk, hogy a kormány formailag ne döntsön ezután sem a rakéták befogadásáról, nemzetközi síkon pedig lépjen fel a fent említett javaslatok értelmében, próbáljon egyengetni a párbeszédet. Azt hiszem, az előttünk álló fél év alatt kell eredményt elérnünk összehangolt erőfeszítésekkel, mert utána a telepítések már túlságosan előrehaladhatnak. Hozzátenném, hogy a kormányok kezdeményezései mellett nagy szerepet játszhatnak véleményem szerint a parlamentek közötti kapcsolatok, találkozók is, hiszen a parlamenteken mindenütt jelen vannak jelentős fegyverkezésellenes erők így akár a belga és magyar parlament közötti érintkezésre, kapcsolatokra is gondolok. Nemkülönben az egyes társadalmi szervezetek, békemozgalmi szervezetek közötti kapcsolatokra, érintkezésekre. (MTI — PANORAMA) Az atomfegyvereii szintjének csökkentéséért Louis van Geyt, a Belga KP elnökének nyilatkozata 2 A stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferencián Szovjet felszólalás Az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésével bekövetkezett növekvő atomfenyegetés láttán a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama a fontos kezdeményezéseket állítja a konferencia figyelmének középpontjába; az értekezlet atomfegyverrel rendelkező minden részt vevő állama vállaljon kötelezettséget, hogy elsőnek nem vet be atomfegyvert, egyezményben rögzítse, hogy nem alkalmaz katonai erőt, s fenntartja a békés kapcsolatokat. E javaslatok megvalósítása meghatározó jelentőségű lenne a bizalom európai méretű megszilárdításában — hangoztatta Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet delegáció vezetője a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi értekezleten. Keddi felszólalásában rámutatott : a NATO-tagállamok e fontos fórumot nem azoknak a sürgető problémáknak a megoldására használják fel, amelyeknek a rendezése hozzájárulna az európai bizalom és biztonság megszilárdításához, hanem végeláthatatlan vitáikat erőltetnék lényegtelen technikai kérdésekről. si számok tükrében... Magyar-lengyel gazdasági tárgyalások A magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek találkozójára kedden Budapestre érkezett Janusz Obodowski, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a bizottság lengyel tagozatának elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József miniszterelnökhelyettes, a bizottság társelnöke üdvözölte. A nap folyamán a Parlamentben megkezdődtek a tárgyalások. A megbeszéléseken véleménycserére kerül sor az elmúlt évi legfelső szintű találkozón elhatározott hoszszú távú együttműködési fő irányok kidolgozásáról. Áttekintik a bizottság XX. ülésszakán hozott határozatok végrehajtását, az 1983. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvben foglaltak megvalósulását, az 1984. évi feladatokat. Tájékoztatják egymást az 1986—1990. évi tervkoordinációs munkálatokról. SOROKBAN Moszkva: A nemzetközi helyzetről, a v. UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelében, amelyet Amadou Mahtar m’Bow-hoz, az UNESCO főigazgatójához intézett. A főigazgató megküldte Andropovnak „A jövő forrásainál’' című könyvét, amely az emberiség sorsáról alkotott elképzeléseit tartalmazza, és levelet intézett az SZKP KB főtitkárához. Moszkva: Nyikolaj Bászov akadémikus, a Szovjetunió ismeretterjesztő társulata, a Znonyije elnöke kedden Moszkvában átadta Ádám György akadémikusnak, a TIT elnökének a szovjet társulat legmagasabb kitüntetését, a Vavilov érdemérmet. Belgrád: Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Berlin: A nemzetközi feszültség csökkentése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a nukleáris háború veszélyének elhárítása volt a központi témája Erich Honecker és Pierre Elliott Trudeau keddi hivatalos tárgyalásainak. Trudeau több gyakorlati kezdeményezést javasol a kelet—nyugati dialógus felújítására. Washington: Reagan elnök kedden Chicagóban folytatta a vasárnap éjszaka hivatalosan is megkezdett választási kampányát. Chicagói utazását azonban nem a választási bizottság fizeti: máris támadások érik a Fehér Házat az adófizetők pénzének jogtalan felhasználása miatt. Lehetséges a nemzetközi problémák komoly megvitatása és megoldása Gromiko beszéde Bukarestben A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román delegációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. gyárban. A nagygyűlésen Andrej Gromiko beszéde nemzetközi politikával foglalkozó részében egyebek mellett rámutatott: manapság Washingtonban azt a látszatot keltik, mintha először vették volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, a tárgyalásokra. Pedig mi mindig a tárgyalások, és amellett voltunk, hogy békés megoldást találjunk a vitás problémákra, elsősorba a nukleáris fegyverzetre vonatkozó legélesebb problémákra. A szovjet vezetésnek a korábbiakhoz hasonlóan meggyőződése, hogy lehetséges a legélesebb és a legbonyolultabb nemzetközi probléma komoly megvitatása és megoldása. Csupán az szükséges, hogy a másik fél kellő felelősséggel közeledjen e kérdésekhez. Amennyiben a nyugati nukleáris hatalmak — amint ezt javasoljuk — vállalnák, hogy nem alkalmaznak elsőnek nukleáris fegyvert, ha a NATO- hatalmak reagálnának a VSZ-országok kezdeményezésére, hogy iktassák ki a katonai erő egymás elleni bevetését, akkor lényegesen magasabbra emelkedne az európai és az egyetemleges bizalom és biztonság foka — mondotta Gromiko. Halottak a szigeteken Cidel Ramos tábornok, a Fülöp-szigetek rendőrségének parancsnoka kijelentette, hogy „a minapi, népszavazással kapcsolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akkreditált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott el. A világsajtó tudósítói egybehangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek legalább kilenc halálos és számos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok azok közül kerültek ki, akik nemcsak bojkottálták a Marcosféle népszavazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak különböző előjelű zavargások, és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatlakozott ahhoz az egyhez, akit a manilai repülőtéren mindmáig tisztázatlan körülmények között öltek meg: Benigno Aquino szenátor, ellenzéki vezér politikai erővé vált szellemalakjához. Arról van szó, hogy Attuino meggyilkolása óta jól láthatóan fellazultak az immár tizennyolc esztendeje megszakítás nélkül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének eresztékei, és ez hosszabb távon beláthatatlan következményekkel fenyegethet nemcsak magában az országban, hanem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze, lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követeli a politikai változásokat. A felizzó parázsra olal a drámaian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgy is rendkívül eladósodott országtól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a Világbank, és az idegen, sőt, a hazai tőke is tömegesen menekül az országból. Ez tovább növeli a munkanélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenséget. A bizonytalanságot fokozzák a Marcos elnök megrendült egészségi állapotáról, a hadsereg növekvő politikai szerepéről, és az augusztusi gyilkosság új fejleményeiről elterjedt hírek. Miután a Marcos által felállított első vizsgálóbizottság túlságosan nyilvánvalóan az elnöki palota eszközének bizonyult, létrejött egy másik — Agrava-bírónő által vezetett — testület, amelyben már helyet kaptak az ellenzék képviselői is. Nos, az előzővel szemben ennek a bizottságnak már két szemtanúja is van (mindkettő a gyilkosság napján szolgálatban volt repülőtéri szerelő), akik eskü alatt vallják, hogy nem a kormány által megnevezett Rolando Galmani volt a szenátor „magányos gyilkosa”. Aligha véletlen, hogy az elnök e vallomások után engedélyezte a népszavazást, amelyne egyik feladata az utódlás rendjének legalább minimális szabályozása volt. Washington éberen figyeltii a fejleményeket. A Fülöp-szigeteken van a térség két legnagyobb amerikai katonai támaszpontja. Reagan, aki szalonképességi okokból az Aquino-gyilkosság miatt lemondta manilai útját, most úgy látja, hogy mentőövet kell dobnia Marcosnak, és rendkívül' segély megszavazására akarja rábírni a törvényhozást. A kongresszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt, levélben hívta fel az elnök figyelmét annak veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. HARMAT ENDRE SZERDA, 1884. FEBRUÁR 1.